Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene


Pszichedelikus Soul-Funk őrület! Szentesen a MÖRK!

2022. február 03. - Hangversenyközpont

mork.jpg

photo: (MÖRK Facebook - Photo: Sinco, artwork: Vörös Áron)

A szentesi Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának februári előadásán a Fonogram és Artisjus-díjas, több neves nemzetközi fesztivált megjárt fővárosi zenekar MÖRK ad koncertet a Művelődési és Ifjúsági Házban. Az est vendége a Jobbágy Bence vezette A Bence kalandjai.

A ma már Fonogram és Artisjus díjas zenekar először barátaik nappalijában, mászóteremben és egyéb nem megszokott helyszínen adott koncerteket, melyeknek híre gyorsan elterjedt a budapesti undergroundban, így nem sok időnek kellett eltelnie, hogy szélesebb közönség is megismerhesse a zenekart. A Mörk sorban végigjárta a legnagyobb magyar klubokat és fesztiválokat: A38 Hajó, Akvárium Klub, Budapest Park, Sziget, Volt, Művészetek Völgye.

Az itthoni lehetőségek mellett szerte a világban, számos nemzetközi fesztiválokon is bemutatkozhattak már: a hamburgi Elb Jazz Fesztivál nagyszínpadán, a Leverkusener Jazztage nagyszínpadán, a groningeni Eurosonic Noorderslagon, a hamburgi Reeperbahn Fesztiválon, a New York-i Mondón, a bécsi Waves Viennán, a Tallin Music Weeken, a Budapest Showcase Hub-on vagy a poznani Spring Break-en is.

A 2018 október végén megjelent öt dalból álló EP, a The Death of Mōrk egy komorabb hangvételű zenei gyűjtemény, melyben szó van halálról, elmúlásról és a bennünk rejlő félelmekről. A zenekar ezzel az anyaggal magyar és német területen is turnézott 2018 őszén.

Az anyagot egy áprilisban megjelent “The Resurrection of Mōrk” kislemez ellensúlyozza, mely inkább egy fesztelen érzelmi állapotot közvetít a hallgatóság felé. Ez a két ellenpólus állt össze a Mörk új nagylemezévé, melynek címe: “The Death and Resurrection of Mörk”.

A 2019 április 21-ei teltházas A38-as lemezbemutató az azt követő német klubturné és Jamie Cullummal közös fellépés majd a június 18-ai teltházas Müpa Budapest koncert után a zenekar nyáron sem tétlenkedett. Felléptek a teljesség igénye nélkül többek közt a Bánkitó Fesztiválon, a Művészetek Völgyében, a Szigeten,az Alba Régia Jazz Fesztiválon, a lengyel Edison Fesztiválon, a román Awake Fesztiválon.

2019 őszén három év után a zenekar már fő fellépőként térhetett vissza a külföldi karrierjük kezdetét jelentő Reeperbahn Fesztiválra Hamburgba és meghívást kaptak az izlandi Iceland Airwaves Fesztiválra is.

 A 2020-as évet egy teltházas budapesti koncerttel kezdték meg az Akvárium Klubban, ami után sok-sok előzetes tervezéssel és szervezéssel járó tavaszi-nyári belföldi és külföldi turné bejelentése előtt érte a zenekart a (remélhetőleg átmeneti) bezárkózás.

2021 júliustól novemberig három hetente érkezett egy-egy új dal a Mörk új albumáról, ami az ‘In the Golden Hour’ címet kapta. A teljes album november 11-én jelent meg minden platformon.

Zenéjük soul és funk alapokra, mely elgondolkodtató társadalmi, pszichológiai és hétköznapi témában íródott dalszövegekkel, improvizációval és más stílus elemekkel együtt egy különleges zenei élményt nyújt a hallgatónak.

 a_bence_kalandjai_1.jpg

photo: (Photoletti - Lettner Kriszta)

Jobbágy Bence szintén a funk zenei hazai nagykövete, a DeViszont, majd a Muriel és a Kodachrome gitárosaként hívta fel a figyelmet tehetségére. Amikor nem stratocasterét nyúzza, szólódalain dolgozik, melyeket A Bence kalandjai néven gyűjtött csokorba 2019-től kezdődően.

A Bence kalandjai egy akusztikus, magyar nyelvű, dal -és szövegközpontú zenekar, melyben nagy hangsúlyt kapnak a többszólamú énekek és a játékos zenei megoldások. „Zenei játszóterét”-ben készült műveit hol egyedül, hol barátaival, Restás Gergővel és Bognár Marcival adja elő.

Kék és Narancssárga színekbe öltözik az ifjúsági ház

ken.jpg

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának újabb állomásán hazánk egyik legismertebb és legnépszerűbb zenekarára emlékezhetnek a rajongók, ugyanis november 27-én, szombaton este a Kék és Narancssárga Produkció látogat a Kurca partjára, és a Republic együttes szellemiségét és dalait hozza el a szentesieknek.

A zenekar tevékenysége a régi-eredeti Republic esszenciájából táplálkozik. Bódi László együttesének korszakából, mely az 1990-2013 közötti időszakot öleli fel. A Republic alapító gitárosa,Tóth Zoltán utódzenekarának célja a régi, legendás dalok eredeti, hű megszólaltatása, azon túl, hogy a jól ismert soundot is elhozza. Itt köszön vissza az a hajdani önfeledt közönséghangulat is, ami annyira jellemző volt az egykori legendás koncerteken. A Kék és Narancssárga Produkció minden koncertje egyben közös tiszteletadás Bódi László Cipő emlékének.

A szombat estét retro-rockdiszkó zárja keretbe. Kapunyitás 18 órakor.

plakat.jpg

 

Harminc év Rock and Roll

Megnyílt a Szentes Rock and Roll 1991-2021 kiállítás

2021. szeptember 22. - Hangversenyközpont

kiallitas.jpg

Szentes gazdag zenei múltjának utóbbi három évtizedét centralizálja az a tárlat, mely Szentes Rock and Roll 1991-2021 címmel nyílt meg a Tokácsli Galériában szeptember 18-án. A Szentes KultFESZT programsorozat keretein belül október közepéig látogatható kiállítás létrejöttében oroszlánrészt vállalt Arató Mátyás, a Hangversenyközpont programszervezője, ám a szentesi zenei és alternatív, underground közösség is egy emberként fogott össze annak érdekében, hogy valóságos időutazásra invitálják a zenerajongókat.

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője megnyitójában rámutatott, Szentesen mindig pezsgő zenei élet volt, számtalan stílus képviseltette és képviselteti magát mindmáig. – Szentesen ZENE van! – hangsúlyozta, majd Arató Mátyás munkáját ismerte el. Szabó Zoltán Ferenc polgármester számtalan személyes emléken keresztül idézte fel a 90-es évek elejének koncertjeit, előadásait, zenei eseményeit. Kiemelte, Szentes számára fontosak az alternatív, underground zenei törekvések és szeretne ennek a jövőben állandó teret is biztosítani.

A Szentes Rock and Roll 1991-2021 kiállítás vendége volt a sokak által csak Dr. Rock-ként ismert Pleskonics András egyetemi oktató zenetörténész is, aki egy figyelemfelhívó mondattal indította megnyitóját: „Szentes, húzd ki magad!”. Beszédében köszönetet mondott Arató Mátyásnak és Kertész Ákosnak ezért a páratlan gyűjteményért, majd a teljesség igénye nélkül a helyi zenekarokat és szervezőket méltatta.

A hivatalos műsort követően megnyitotta kapuit a Tokácsli Galéria legújabb időszaki tárlata, melyben a hazai események plakátjai mellett zenei kiadványok, legendás hangszerek, videóanyagok is felelevenítik városunk gazdag zenei múltjának elmúlt 30 évét. A gyűjtemény egészen október közepééig látogatható.

A Szentes KultFESZT sorozat szeptember 23-án Víg Mihály Cseh Tamás estjével folytatódik, majd szeptember 25-én a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraestjét tekinthetik meg az érdeklődők a Hangversenyközpontban.

FOTÓGALÉRIA AZ ESEMÉNYRŐL

AC/DC – Új videoklippel jelentkeztek a rock 'n' roll nagypapák

acdc-band2020.jpg

A napokban mutatták be legújabb videoklipjüket az ausztrál rock legendák. A Realize a zenekar legújabb albumának (Power Up) nyitódala, s egyben második kislemeze is. A dalt még novemberben mutatta be a zenekar a nagylemez előfutáraként. 

A legújabb videót a zenekartól jól megszokott módon, puritán környezetben rögzítették fekete-fehérben, és a fisheye (halszem) effekttel sem spóroltak. A videoklip Clemens Habichta rendező, valamint az AC/DC kreatív igazgatója, Josh Cheuse társrendezésében készült el és látott napvilágot január 14-én.  

Kozma Orsi „felszabadította” Szentest

123734447_3361908017191087_6012037061722861111_o.jpg

A Zene-Világ-Zene programsorozat november 6-i előadásán Kozma Orsi: Találkozások című koncertjét hozta a Hangversenyközpontba. A Jazz+Azzal, valamint a Cotton Club Singersszel országos népszerűséget szerző énekesnő pályafutásának legkiválóbb darabjait vitte színpadra a zeneiskola hangversenytermében. 

A koronavírus miatt meghozott korlátozások miatt 1/3-os kihasználtsággal, azaz mindösszesen 80 fő befogadóképességgel rendezte meg novemberi előadását a Hangversenyközpont. A közönség fegyelmezetten, minden előírást betartva tekintette meg Kozma Orsi: Találkozások című koncertjét. Az énekesnő elárulta, az előadás címe többféle megközelítésből is értelmezhető: egyrészt utal a zenekar és a közönség találkozására, másrészről pedig az énekesnő és zene találkozására is. Bár - ahogy Orsi hozzátette – a repertoárt egy kicsit rockosra vették, azért a jazz és a funk stílusok is bőven szerephez jutottak, Szakos Krisztián kiváló szerzeményei mellett Dés László elévülhetetlen dalai is felcsendültek az este folyamán.

123918279_3361907953857760_6126599175464287886_o.jpg

A művésznőt Hárs Viktor basszusgitáros, nagybőgős, Pusztai Csaba dobos, Neumann Balázs billentyűs, zongorista és Fehér Géza gitáros kísérte. A koncert ráadásaként egy Sting slágerrel, az If You Love Somebody Set Them Free-vel búcsúzott az együttes. A dalba amolyan kórusként bekapcsolódott a helyi publikum is, akik az énekesnő vezetésével a sláger legismertebb sorait „átírva” Free Free, Szentes Free-t énekelve búcsúztak.

Búcsúzott a Hangversenyközpont is, legalábbis erre az évre biztosan, hiszen a kormány hétfői szigorító rendelkezései miatt a rendezvények minimum 30 napos felfüggesztése lépett hatályba, mely az idei utolsó Zene-Világ- Zene koncert dátumán is túl mutat, így 2020-ban a közönség előtt már nem nyitja meg kapuit az intézmény.

Sebők Tamás
fotók: Vecseri Ferenc

Ösztönből eredő mediterrán dallamok - Szentesen ad koncertet a Bujdosó Trió

204449_505198326190859_665147371_o.jpg

 

A Zene Világnapi ünnepi előadás után október 9-én a Zene Világ Zene Graffiti sorozat is elstartol az idei esztendőben, egy az alternatív zenei világ legnagyobb nagyágyúit tömörítő csapat, a Bujdosó Trió koncertjével. Az előadást a megszokottól, az ifjúsági ház pódiumtermétől eltérően a Hangversenyközpontban rendezik meg pénteken 20 órától.

Bizánci szörf rock. A némileg DIY zenei meghatározás hallatán elsőre mondhatni sötétben tapogatózna mindenki, vajon ebből mi fog kisülni? A Bujdosó Trió zenéjét talán pont annyira nehéz stílusok közé szorítani, mint megfejteni a fent említett műfajt, egy azonban biztos. A zene őszinte, szívből jön és piszkosul egyedi. De közelítsük meg azért ezt a zenei világot. Van itt jókora mediterrán mámor, közel-keleti bűvölet, bőkezűen adagolt pszichedelia és egy olyan tényező, amely minden koncertet, minden előadást egy kicsit egyedivé varázsol: az improvizáció.

A zenekar 2011 óta van jelen a hazai zenei életben, az alternatív zenei, a jazz és a világzenei színtér elismert muzsikusaiból alakult meg. A csapat frontembere, Bujdosó János neve az alternatív-rock műfaj kedvelőinek ismerősen csenghet, az Európa Kiadó gitárosaként letette névjegyét a zeneiparban. Eddig 3 szerzői albuma jelent meg, de számos egyéb lemezen is szerepel zeneszerzőként, vagy társszerzőként, sőt jónéhány filmhez is komponált kísérőzenét.

Október 9-én a Hangversenyközpont közönségét varázsolja el zenekarával. A koncert a 2020-2021-es Zene-Világ-Zene bérlettel ingyenesen látogatható.

 

(A koncert facebook eseményéhez katt a képre!)

bujdoso2020-2.jpg

Megnyílik a Nemzeti Amnézia Intézete! - A Bujdosó Trio Szentesen (2020.10.09)

2020. szeptember 28. - Hangversenyközpont

27625453_1913565882020756_3344026987437619503_o.jpg

Kitaláltátok! A trió tavaly, közösségi finanszírozásban megjelent lemezének magyarított címével igyekeztem felkelteni a figyelmeteket! (Eredeti nyelven: National Amnesia Institute). „Mediterrán mámor, közel-keleti révület, álomszerű rumba, bőkezűen adagolt pszichedelia, improvizatív kalandozások - ilyen világokat idéz a Bujdosó Trió különleges, eltéveszthetetlenül egyedi zenéje.” Ez pedig a trió facebook-bemutatkozásának első mondata. Mondjuk, a közel-keleti révületre önmagában nem fizetnék be szabad elhatározásomból, de a külön bejáratú bolondériám már csak ilyen. Ami azonban annál nagyságrendekkel fontosabb: a fenti, szövegkörnyezetéből kiragadott mondat szemléletesen foglalja össze a muzsikájuk lényegét, köszönhetően a zenekarvezető, gitáros, a magyar zenei underground világában jól ismert Bujdosó János merészen ösztönös és finom megoldásokkal tarkított, technikás játékának.

Ha pedig egyetlen mondatban kellene összefoglalnom a ténykedése eredményét, a Trottel Records szlogenjét venném kölcsön: „Érdekes zenék, kíváncsi embereknek”. Azon az alapon is, hogy ennél a kiadónál jelent meg a Bujdosó János filmzenéit tartalmazó CD, A szabadság sárgája címmel. És ha már itt tartunk, megjegyzem: a korábban említett, igen izgalmas új anyag is filmzene-szerűen eklektikus, effektekkel gazdagon megszórt.

Persze, Bujdosó nem minden muzsikája ilyen. Így a 2012-es trió-lemezén hallható sem, amelyik izgalmasan populáris (ám közel sem sablonosan szimpla) jazz, Gold for Leslie a címe. Mondjuk, a Pop Ivan nevű formációja 2001-es albumáról a popularitás semmiképp sem mondható el, sőt. Mégis, ennek következtében jöttek a felettébb változatos felkérések, munkák, partnerségek, zenekarok. Néhány név a teljesség igénye nélkül, hiszen az összeset macerás meló lenne összehozni: Egy Kiss Erzsi Zene, Kistehén, Specko Jedno, és ami jelenleg is működik vele, az Európa Kiadó.

Az utóbbiról jut eszembe: János a viszonylag egyszerű muzsikákat is egyéni hangon, utánozhatatlanul képes tolni. Belecsempészi, meghúzza gyakran a váratlant, színez, mint a csapat-sportokban a klasszis játékmesterek. Mégis, ő a jazzben vagy a jazz-közeli zenékben lubickol igazán.

A szentesi koncerten (ahogyan az új albumon is) a bőgős Szerető Dániel, és a fiatal dobos, Klausz Ádám lesznek a társai. Figyelem! A korábbi tervektől eltérően a Zeneiskolában rendezik az előadást október 9-én, 20 órai kezdettel, amelyre a bérletesek – természetesen – külön térítés nélkül látogathatnak el.

És hogy milyen típusú élményekkel térhetnek majd haza? Remélem, a többség azt fogja mondani, miután nem hitt az összes fülének, hogy „ilyen gitáros pedig nincsen is”. Holott itt mocorog közöttünk, már mióta! Én legalábbis az első Szigetes Pop Ivan-buli óta érzem a maga csendességben is erősen hangsúlyos jelenlétét.

Olasz Sándor

(A koncert Facebook eseményéhez katt a plakátra!)

bujdoso2020-2.jpg

 

Braindogs: Real Live Brains (XLNT Records)

br.jpg

Azok a fránya tribute-zenekarok! Mitakarásnak nyögés a vége – a legtöbb, akarom mondani: számos alkalommal. Jobb esetben a felfokozott tisztelet-adás, a legrosszabb esetben viszont az invenció elmaradása okán lépnek rá a bandák erre a – látszólag kitaposott - útra. A nagy átlagról beszélek, de nem általánosítanék, a világért sem!

Annál is inkább. mert az üdítő kivételek közé tartozik a reszelős hangú, saját univerzumot teremtett amerikai „underground” kult-figura (szolid olvasmány róla: Mac Montandon: Tom Waits – Álmodban ártatlan. Cartaphilus Kiadó, 2006.), magyar születésű nemzetközi tribute-társulása. Az alapításakor nevesincs hobbizenekar Kiss Tibor kezdeményezésére jött létre, aki – az együttes fb-profilja szerint – már nem tartozik a Braindogs laza kötelékébe. (Az önálló bandákkal rendelkező művészek számára ritkásan szervezhető össze egy-egy turné, amelynek során színpadra léphetnek az egymással egyébként nagy örömmel zenélő fiúk.) Ráadásul megint rezeg a léc, hiszen Ian Siegal fakó nyakkendőjét elkapta az újdonsült felesége, hogy annak segítségével vonszolja maga után exportra, mégpedig Thaiföldre. (Az európai koncertezéstől való búcsúzkodása folyamatban van szegénynek. Hátha újabb típusú örömök érik ott őt vigasztalásul, minimálisan kárpótlásul. Alakuljon akárhogyan is, tudhatja: visszavárjuk!) Bár számtalanszor gondoltam rá, kivált egy-egy Braindogs-koncert után, belátom: valóban 2019-ben érett lemezre ez a produkció. A héttagú szupercsapat pedig egy gonoszkodás-mentes névsorolvasást alapból megérdemel. A sorrend a lemezborítóéval egyező, tehát. Ian Siegal (angol): ének, gitár, ütőhangszerek, Ripoff Raskolnikov (osztrák): ének, gitár, Mischa Den Haring (holland): ének, gitár, Varga Livius: ének, ütőhangszerek, Frenk: dobok, ének, gitár, Nagy Szabolcs: billentyűs hangszerek, Varga Laca: basszusgitár.

És hát, igen. Minden Tom Waits-fannak megvan a külön bejáratú best of-összeállítása. Nagy kérdés, mekkora az átfedés a többiekével, bár az meg a másik, hogy fontos-e ez igazából. A legszebb az egészben az, hogy valamekkora közös halmaz mégis csak létezik, alighanem mindegyikkel. No de. Miket, milyen nótákat preferál a Braindogs? (Nem is mondtam még: a zenekar neve az egyik (1985-ben publikált) Tom Waits-album címének átértelmezése, továbbgondolása.) A csapat voltaképp azokat kedveli, amelyekben jól mutat a szabad játék. Amelyekben lazán lehet improvizálni, ahol alaposan ki lehet futtatni a szólókat. Amelyekben hatásosan lehet inspirálni, helyzetbe hozni a társakat a színpadon. Nem a véletlen műve hát, hogy élőben, mégpedig az A38-on készült a felvétel, hiszen a színpad létszükséglete ennek a kivételes képességű társaságnak. Mégis.

Lesztek szívesek bemondásra elhinni nekem, hogy erre a bulira ők így, együtt annyira összeszedték magukat, mint talán még soha. Természetesen, azt nem merném felelősséggel kijelenteni, hogy ez a lemezanyag csupán nyomokban tartalmaz elszállásokat.A track-listára visszakanyarodva: mind a tizennégyet mégsem fogom kivesézni, bár szívem szerint megtenném. Pár apróság, tehát. A bemelegítő Goin Out West-be például a Braindogs volt szíves legalább kettőzött energiát beletolni. Az ő Shore Leave-jüket sem az eredeti verzió fojtogató finomságaiért szeretjük. Meg ott hasít az immár kultikus darabnak számító Undergruond elemi erővel előtörő szenvedélye is. Meg ilyesmik, vagy tucatnyian, mégpedig szédítően összerázva. Oly módon, hogy egyik feldolgozott dal sem vesz el egy grammot sem az eredetiek értékeiből, ellenkezőleg. Gazdagítják azok létét, amely által maguk is létjogosultságot nyernek az emberi léptékkel mérhető térben és időben.

Fontos ez a pozitív energiáktól fűtött kiadvány, hiszen hasonló felfogásban ritkán készül efféle indíttatású alkotás. Csak remélni merem, hogy a tengeren túlra, a Mester kezei közé is eljut belőle egy példány, hogy legalább ezen az úton-módon ő is megismerhesse a nem hétköznapi muzsikusi kvalitásokkal bíró európai tisztelőit, követőit. Mindegyik „agykutya” vastagon megérdemelné!

Olasz Sándor

Nehéz szavakkal az IH színpadán a Depresszió

82110015_10157691380804373_2573388938831986688_o.jpg

Hazánk egyik legkedveltebb és legnépszerűbb rock-metal zenekara rengeti meg ismét a szentesi ifjúsági ház falait. A Depresszió a tavaly megjelent, Nehéz Szó című albumát hozza el a Kurca partjára. Ám ahogy az illem tartja: a hölgyeké az elsőbbség, Halász Feriék előtt a szintén széles körben népszerű csajrock csapat, a Dorothy melegíti be a közönséget március 21-én a Zene-Világ-Zene Graffiti sorozat rendezvényén.

A Depresszió több mint két évtizedes pályafutása alatt 9 stúdiólemezt jegyez, népszerűségüket bizonyítja, hogy legutóbbi 4 albumuk meghódította a MAHASZ lemezeladási listájának csúcsát. Nem volt ez másképp a tavalyi évben kiadott Nehéz Szó című korong esetében sem, melyet most Szentesre is elhoz a négyes.

Az együttes frontembere, Halász Feri szerint a Nehéz szó a dalszövegek tekintetében az eddig legmélyebb tartalommal bíró Depresszió lemez. A szövegek mellett zeneileg is gazdagabb anyagot készítettek, melyet egy az eddigieknél vaskosabb, keményebb hangzás jellemez. És bár a csapat az országos lemezbemutató turné egyik állomásaként érkezik Szentesre, természetesen az utóbbi 20 év legnagyobb slágereit is színpadra viszik majd ezen az igen energikusnak ígérkező szombat estén. 

A Dorothy kőkemény gráciái számára sem ismeretlen terep a szentesi IH, legutóbb a Kowalsky Meg a Vega vendégeként zúzta meg a helyet a gyöngyösi trió. A csajok is friss zenei kiadvánnyal, a 2018-ban megjelent Tessék! című nagylemezzel érkeznek Szentesre. Negyedik albumuk több ízben szolgál újdonságokkal, a megszokott gitár-basszusgitár-dob felállás mellett szerephez jutottak rajta a billentyűs hangszerek is, amellett, hogy a lányok - talán tudatosan - kiléptek komfortzónájukból, és rendesen kiszínezték a korábbi punk-rock ’n’ roll és hard rock irányvonalat. 

Energiából, lendületből és húzós, erőtől duzzadó riffekből nem lesz tehát hiány március 21-én, szombaton, a stílus szerelmesei pedig két legyet üthetnek egy csapásra, hiszen hazai viszonylatban két zászlóshajó dobja le a horgonyt városunkban. 

Sebők Tamás

Októberben hazánkban koncertezik Alanis Morissette

am.jpg

A közelmúltban jelentette be 2020-as európai turnéjának állomásait a kanadai-amerikai énekesnő, Alanis Morissette. A koncertkörút ugyan csak 13 várost érint, öröm számunkra, hogy hazánk ezúttal nem maradt ki a sorból, így október 12-én a Budapest Arénában láthatjuk a csodás hangú előadót.

Alanis Morissette 12 év után tér vissza Magyarországra, ahol a májusban megjelenő, kilencedik nagylemezét, a Such Pretty Forks In The Road-ot mutatja be. A 2020-as év azonban több szempontból is jelentős az énekesnő karrierjében, ugyanis idén 25 éve került a lemezboltok polcaira a Jagged Little Pill nagylemez, mely olyan ikonikus slágereket tartalmaz, mint az Ironic, a You Learn, vagy a You Oughta Know.

Tartalmas zenei karrierjének egyik kuriózuma a Jonathan Elias által készített The Prayer Cycle album. A spirituális-szimfonikus lemez érdekessége, hogy minden darab más nyelven íródott, Morissette pedig 4 dalban vállalt szerepet, kétszer franciául, egyszer németül, a korongot nyitó Mercy-ben pedig magyarul is megszólal. 

„Semmik vagyunk... Mindenek vagyunk... Én senki vagyok, de mindenki én vagyok” – csendülnek fel a sorok a dalban, ha kicsit nehezen kivehetően is. Az pedig csak hab a tortán, és óriási megtiszteltetés kicsiny hazánknak, hogy a fenti gondolatokat maga az énekesnő fordított le anyanyelvünkre.

És hogy miért került pont a magyar nyelv a latin, német, angol, francia vagy héber dalok mellé? Nem véletlenül. Alanis édesanyja ugyanis magyar származású volt, aki 1956-ban emigrált Kanadába.

Sebők Tamás

Ismét Szentesre érkezik Ripoff Raskolnikov

87036681_2685572428157986_825683599817703424_o.jpg2018. februárjában a blues ünnepe köszöntött ránk Szentesen. A tiszteletbeli és szívbéli magyar gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró Ripoff Raskolnikov, valamint zenekara (Gyenge Lajos dob, Nagy Szabolcs billentyűsök, Varga Laca basszusgitár) hozta el azt nekünk, holott így együtt első ízben jártak a városunkban. Mégis. Az esemény legfontosabb mozzanata az volt, hogy a közönség lelkesedése fokozatosan átragadt a muzsikusokra koncert közben, ami által a játékuk egyre szenzitívvé vált, a feeling pedig – bumeráng módjára - visszaszállt a publikumra. És a dél-alföldi Zeneiskolában bekövetkezett a blues évtizedeken átívelő, ám kevésszer előforduló katarzisa, amit a jelen lévők egyként átéreztek, a teremben elfoglalt helyüktől függetlenül.

Ennek az érzésnek a megismétlődését, felkavaró, lélek-borzongató újra-átélését szeretném március 27-én, amikor Ripoff Raskolnikov az együttese élén visszalátogat Szentesre. A szokott helyen (Zeneiskola) és a szokott időben (19 órakor) kezdődik az immár várva várt koncert, mégpedig a Zene-Világ-Zene címet viselő, vidéken nehezen utánozható színvonalon szervezett előadás-sorozat részeként.

Talán nem minden érdeklődő tudja, hogy Közép-Európa bluesba oltott Tom Waits-e új albumot adott ki a szentesi találkozásunk óta, amely a Small World címet viseli. Igen, afféle „kis világ” nagy ura ő, amelyet nem birtokol kizárólagosan. Szívesen osztja meg a territóriumát minden blues-baráttal, akik közül sokan meggyőződhettek már arról, hogy az újdonság Ripoff legerősebb, legszínesebb, ugyanakkor legösszeszedettebb munkáinak egyike. A dalok, mint mindig, most is a tradicionális blues-témákról: az élet örökkön aktuális dolgairól szólnak (utazások, kocsmázások, szerelmek), kisebb csavarokkal. Mit értek ez utóbbi alatt? Például azt, hogy az egyik dal egy eszkimó lányról szól, ami ritkás témaválasztás ebben a műfajban. Egy másik pedig zenei értelemben vett újdonság, minimum ínyenc csemege, mégpedig a blues és a reggae rendkívül sikeres ötvözetét képezve. Hallottál már ilyet? (Én is csak a budapesti lemezbemutató koncerten először.)

Idő közben Ripoff nemzetközi hobbi-formációja, a Tom Waits-tribute Braindogs produkciója is lemezre érett: az A38 nevű koncerthajón rögzített improvizatív jellegű előadásuk legjobban sikerült feldolgozásai kerültek CD-re, visszaidézve az efféle bulik különleges, nyugodt szívvel mondhatom: utánozhatatlan hangulatát. Erről ugyan nem várhatunk most dalokat, hiszen Ripoff saját szerzeményei bőségesen állnak rendelkezésre a hasonló indíttatású mazsolázáshoz. Így a régebbi keletű, remekbe szabott, dal-formátumú életképei. Közte a Lenin Street, ami két évvel ezelőtt végül nem került a szentesi koncertprogramba. Ha pedig most sem hallhatjuk azt élőben, el fogom kalauzolni Ripoffékat a város Hódmezővásárhely felé vezető útjára (hátha vizuális típusúak, és így megjegyzik a kívánságot a legközelebbi alkalomra), hiszen a gengszterváltás előtt az viselte a holtában turista-látványosságként funkcionáló és aközben is kommunizmust álmodó „kedves vezető” dicső nevét.

És még valamit remélek – nagy titokban. Az nem egyéb, mint egy bluesba konvertált magyar népdal, mégpedig ékes anyanyelvünkön megszólaltatva! Nem abszolút újdonság az ebbe az irányba való elindulás, de hát Ripoff olyan utánozhatatlan bájjal képes előadni azt (ha nem hiszed, járj utána a neten, Azt gondoltam, eső esik címen keresd), hogy az értő szentesi közönség megérdemelné, hogy elbűvölje őket a segítségével! Bánja a kánya, ha a varázslás békákat teremne a nézőtéren, mert az a hőstett a mesebeli csók nélkül is hatalmas királyság tudna lenni!

Olasz Sándor

süti beállítások módosítása