photo: (MÖRK Facebook - Photo: Sinco, artwork: Vörös Áron)

A szentesi Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának februári előadásán a Fonogram és Artisjus-díjas, több neves nemzetközi fesztivált megjárt fővárosi zenekar MÖRK ad koncertet a Művelődési és Ifjúsági Házban. Az est vendége a Jobbágy Bence vezette A Bence kalandjai.

A ma már Fonogram és Artisjus díjas zenekar először barátaik nappalijában, mászóteremben és egyéb nem megszokott helyszínen adott koncerteket, melyeknek híre gyorsan elterjedt a budapesti undergroundban, így nem sok időnek kellett eltelnie, hogy szélesebb közönség is megismerhesse a zenekart. A Mörk sorban végigjárta a legnagyobb magyar klubokat és fesztiválokat: A38 Hajó, Akvárium Klub, Budapest Park, Sziget, Volt, Művészetek Völgye.

Az itthoni lehetőségek mellett szerte a világban, számos nemzetközi fesztiválokon is bemutatkozhattak már: a hamburgi Elb Jazz Fesztivál nagyszínpadán, a Leverkusener Jazztage nagyszínpadán, a groningeni Eurosonic Noorderslagon, a hamburgi Reeperbahn Fesztiválon, a New York-i Mondón, a bécsi Waves Viennán, a Tallin Music Weeken, a Budapest Showcase Hub-on vagy a poznani Spring Break-en is.

A 2018 október végén megjelent öt dalból álló EP, a The Death of Mōrk egy komorabb hangvételű zenei gyűjtemény, melyben szó van halálról, elmúlásról és a bennünk rejlő félelmekről. A zenekar ezzel az anyaggal magyar és német területen is turnézott 2018 őszén.

Az anyagot egy áprilisban megjelent “The Resurrection of Mōrk” kislemez ellensúlyozza, mely inkább egy fesztelen érzelmi állapotot közvetít a hallgatóság felé. Ez a két ellenpólus állt össze a Mörk új nagylemezévé, melynek címe: “The Death and Resurrection of Mörk”.

A 2019 április 21-ei teltházas A38-as lemezbemutató az azt követő német klubturné és Jamie Cullummal közös fellépés majd a június 18-ai teltházas Müpa Budapest koncert után a zenekar nyáron sem tétlenkedett. Felléptek a teljesség igénye nélkül többek közt a Bánkitó Fesztiválon, a Művészetek Völgyében, a Szigeten,az Alba Régia Jazz Fesztiválon, a lengyel Edison Fesztiválon, a román Awake Fesztiválon.

2019 őszén három év után a zenekar már fő fellépőként térhetett vissza a külföldi karrierjük kezdetét jelentő Reeperbahn Fesztiválra Hamburgba és meghívást kaptak az izlandi Iceland Airwaves Fesztiválra is.

 A 2020-as évet egy teltházas budapesti koncerttel kezdték meg az Akvárium Klubban, ami után sok-sok előzetes tervezéssel és szervezéssel járó tavaszi-nyári belföldi és külföldi turné bejelentése előtt érte a zenekart a (remélhetőleg átmeneti) bezárkózás.

2021 júliustól novemberig három hetente érkezett egy-egy új dal a Mörk új albumáról, ami az ‘In the Golden Hour’ címet kapta. A teljes album november 11-én jelent meg minden platformon.

Zenéjük soul és funk alapokra, mely elgondolkodtató társadalmi, pszichológiai és hétköznapi témában íródott dalszövegekkel, improvizációval és más stílus elemekkel együtt egy különleges zenei élményt nyújt a hallgatónak.

photo: (Photoletti - Lettner Kriszta)

Jobbágy Bence szintén a funk zenei hazai nagykövete, a DeViszont, majd a Muriel és a Kodachrome gitárosaként hívta fel a figyelmet tehetségére. Amikor nem stratocasterét nyúzza, szólódalain dolgozik, melyeket A Bence kalandjai néven gyűjtött csokorba 2019-től kezdődően.

A Bence kalandjai egy akusztikus, magyar nyelvű, dal -és szövegközpontú zenekar, melyben nagy hangsúlyt kapnak a többszólamú énekek és a játékos zenei megoldások. „Zenei játszóterét”-ben készült műveit hol egyedül, hol barátaival, Restás Gergővel és Bognár Marcival adja elő.

A meglepetés attól az ami, mert akkor és onnan kapjuk, amikor és ahonnan a legkevésbé várjuk. Bevallhatom: Susan Blake (vagy ahogyan nálunk, Szentesen ismerik, Imre Zsuzsi) CD-je bizony, a meglepetés erejével hatott! Több szempontból is.

Annyiból nem, hogy az Bécsből érkezett, hiszen az énekesnő (aki harsonán is játszik néha, mint a címadó számban) sok éve ott él, tudtuk. De hogy miféle muzsikával rukkolt elő! Hát ez az! Azt adta vissza, amit (nyiladozó tehetségével) elvitt itthonról anno: a dixielandre alapozott szórakoztató zenét! Kinek jutna az eszébe ilyesmi manapság? Egyáltalán: van még dixieland-élet Magyarországon, Benkó Sándor sajnálatos eltávozása után? Természetesen igen (Molnár Gyuláékkal, illetve a salgótarjáni fesztivállal az élen), de hogy az országos viszonylatban is pezsgő lenne, nem igazán mondható el. Ráférne hát némi frissítés! Ha visszaimportálva a friss erőt, akkor úgy. (Most legalább megvan rá a lehetőség.)

Több jó okunk is volna erre: egyik az 1990. óta létező Miskolc Dixieland Band főszereplése, a másik pedig Zsuzsi saját szerzeményei (két számban magyar nyelvű sorokkal), amelyből a teljes lemezanyag összeállt! Igen, jól következtettek: egyetlen biztosnak vélt kapaszkodó: jazz-standard és dixieland világsláger nélkül készült el ez a lemez. Ráadásul, annyira erőteljes nótákból áll, hogy nem is hiányzik róla ilyesmi! Vagyis az egész, úgy, ahogy van, méltó a dixieland legjobb hagyományaihoz! Megvan benne a dallamos és lendületes dixie-pörgés. És, mintegy pihenésképp, amikor kell, odasimul melléjük egy-egy lírai nóta is, ahogyan illik. Mindezt összerakva arra jutunk, hogy tessék, itt van egy további meglepi, ami lehet, alig hihető, de attól még igaz.

Azzal együtt, hogy jól érzékelhetően a szórakoztatás igénye kapott kiemelt szerepet ezekkel a dalokkal, ha úgy nézzük, megteremtve (vagy megújítva?) a dixie-pop műfaját. Mindezt a könnyed énekfelfogás támasztja alá különösen, valamint a nem túlbonyolított dalszövegek. Ám, hiányérzetünk nem marad, mert valami üde fuvallat, tavaszi szellő-frissesség árad a nyomukban. A számok levegősen, de precízen megkomponált hangszereléséből is (amelyeket csak dicsérni lehet, rámutatva a Miskolc Dixieland Band muzsikálásának első rangú kvalitásaira) hasonló érzés jön le, valamiféle ellenállhatatlan, magával ragadó lazaság kíséretében. Gondűző, lélek-tisztító impulzusok várnak hát a hallgatóra, legalábbis arra a rétegre, amelyik még fogékony az efféle érzetek befogadására. Bevallom, az értékelés ezen pontján kezdek el aggódni valamelyest.

Vajon, megtalálja-e ez a muzsika a hozzá méltó, az őt megillető helyet a mai világban? Mondanom sem kell: manapság mások a zenei divatok, a mostani generáció, a mai potenciális közönség nagyon más zenéken nő fel, nagyon másként szocializálódik. Ha azonban – kis szerencsével – megtalálja őket ez a muzsika, őket is épp úgy megérintheti és megborzongathatja, mint az apáikat és nagyapáikat. Mert bizony, ennek a lemeznek a besorolásában benne van az „örök élet” státusza amellett, hogy a muzsika megállja a helyét bárhol a világon. Legszívesebben azonban mégis csak itthon hallgatnánk meg élőben, alkalomadtán (leginkább mielőbb) szűkebb hazánkban, Szentesen (is). Gyere haza Zsuzsi!

írta: OLASZ SÁNDOR
fotó: susanblakemusic.com.
Kontakt: susanblakemusic@outlook.com. Honlap: susanblakemusic.com.

Music-World-Music Store néven új szegmenssel bővül a Szentesi Hangversenyközpont kínálata. Több sikeres együttműködésnek köszönhetően az idei évtől haza is viheti kedvenc előadójának kiadványát. A kollekciót Arató Mátyás, a Hangversenyközpont munkatársa koordinálja, őt kérdeztük az újdonságról.

– Ha napjainkban körbenézünk egy-egy Szentes kaliberű városban, érezhető, hogy egyre-inkább felszámolják a lemezboltok kínálatát. Aki ma zenét akar vásárolni, annak leginkább az egyik legnagyobb hazai olajcég benzinkútjaira kell kilátogatni. Én úgy látom azonban, hogy a Hangversenyközpont közönsége az a réteg, aki szeret kézzel fogható formában zenét fogyasztani. Úgy gondoltuk, a Music-World-Music Store az egyik legjobb lehetőség arra, hogy egy rögtönzött „lemezboltot” is a látogatóink rendelkezésére bocsáthassunk – kezdi Matyi. 

Megtudtuk, a kínálat leginkább a népzenei, jazz, blues és világzenei műfajok hazai kiadványaiból (CD és hanglemez) áll. A CD-ket a legtöbb esetben forgalmazói áron, haszon nélkül kínálja a hangversenyközpont csapata. A készletet folyamatosan monitorozzák és értékesítés után újból feltöltik, ezen felül idővel újabb és újabb kiadványok is a polcokra kerülnek majd.  

– Az elsődleges célunk egyfajta kulturmisszió, annak érdekében, hogy ne „haljon ki” a zenefogyasztás e formája. Nagy segítségre volt ebben az elképzelésünkben Endrédi Péter barátunk, valamint a Trottel Records és a Budapest Vinyl is vevő volt az elképzeléseinkre, így e sikeres kooperációk mentén tudtuk elindítani a Music-World-Music Store-t mely már várja a zeneszerető és zenefogyasztó közönséget – zárta gondolatait Matyi.A Music-World-Music Store kínálatát elérik a Hangversenyközpont weboldalán, illetve hivatalos Facebook oldalán is.

Sebők Tamás

A tervek szerint a héten jelentették volna be az 54. Montreux Jazz Fesztivál idei fellépőit. A neves zenei rendezvény 2020-as felvonása július 3. és 18. között zajlana. Bár elhalasztásról eddig nem érkezett hír, a fellépők névsorának bejelentését egy későbbi időpontban teszik meg a szervezők. 

Amolyan vigaszként azonban a globális helyzetre való tekintettel elérhetővé vált a neves zenei esemény 53 éves történelmének számos legendás koncertje. Egy promóciós kód felhasználását, valamint egy ingyenes regisztrációt (Facebook profilunkkal is bejelentkezhetünk) követően 30 napon keresztül ingyenesen tekintheti meg bárki a világon a Montreux-i koncerteket. A felhozatal szinte minden zenei stílus rajongóinak kedvez, a blues kedvelői lazulhatnak Gary Moore (1990), Etta James (1993), a The Moody Blues (1991) vagy a ZZ Top (2013) koncertjeire, a soul és a funk hívei pöröghetnek a Stax Records legendája, Isaac Hayes (2005), vagy James Brown (1981) előadására, de olyan modernkori kiválóságok fellépései is elérhetők, mint a Jack White által vezetett garázsrock csapat, a The Racounters (2008), vagy a fiatalok körében népszerű nu-metal együttes, a Korn (2004). A listán olyan további nagyágyúk szerepelnek a teljesség igénye nélkül, mint Carlos Santana, a Yes, a Deep Purple, a Stray Cats, Solomon Burke, a Jethro Tull, Alanis Morissette, Lou Reed, Quincy Jones vagy az Emerson Lake and Palmer.  

A Montreux Jazz Festival egyetemes történelmének koncertjeit ide kattintva tekinthetitek meg.

Sebők Tamás

Talán az előzetes várakozásokat is felülmúlta március 6-án a Peet Project koncertje. A szemtelenül fiatal és szemtelenül tehetséges együttes koncertjét álló vastapssal köszönte meg a hazai publikum. Volt is okuk a hálálkodásra, valósággal kápráztatott a fővárosi ötös, ismét óriási bulit csináltak. Erről árulkodott az is, hogy a koncert után seperc alatt elfogytak a CD-k és percekig készültek a közös fotók is, mi pedig a zenekar énekesét, Ferencz Pétert, Peet-et kérdeztük az aktualitásokról.

– A közelmúltban jelentkeztetek az immáron hatodik nagylemezetekkel, kérlek, mesélj egy kicsit az Ups & Downs megszületéséről, az inspirációról!

– Az inspiráció Amerikából jött, mégis itthon készítettük el ezt az anyagot, ami azért is büszkeség számunkra, mert azok a sztárvendégek, akik ezen a lemezen szerepelnek, itthon, hazai környezetben dolgoztak velünk. Ahogy említetted, ez már a hatodik lemezünk, és az volt a fő célkitűzésünk hogy legalább azt a szintet tudjuk hozni, amit a korábbi albumaink esetében, illetve hogy új inspirációkat is szerezzünk ezáltal. Úgy érzem, a lehetőségeink, az amerikai kiutazások, az újabb és újabb kapcsolatok, amiket megteremtünk, a közös zenélések egy gördülékeny alkotói folyamatot eredményeznek. Több együttműködést előre megbeszéltünk, akár Michael Lington, akár Paul Brown esetében is. Említhetném Dezső Csabát is, aki a műfaj egyik hazai ásza, mind a mai napig koncertezik, úgy hogy a nyolcadik X-et tapossa. Óriási öröm számunkra, hogy vele dolgozhattunk. 

– Vegyük egy kicsit górcső alá ezt a lemezt. Ahogy már említettünk az Ups & Downs címet viseli, de vajon zeneileg is magában hordozza ezeket a végleteket?

– Igen elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen két egymástól távol álló tetőpontja van ennek a zenei világnak. Vannak balladisztikus, kicsit lassabb, és vannak a vidám, nagyon ritmusos, modern és nagyon funky dalok is. Ebből jött a lemez címe is. Van egy dal is rajta, ami egymagában nagyon jól reprezentálja ezt. ez a Bipolar, ami a turnén a koncertet indító dallá avanzsált.

– Milyen lehetőségeket, kapukat nyitott meg előttetek ennek a lemeznek a megjelenése?

– Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy immáron második alkalommal vehettünk részt a kaliforniai Carmel borvidéken helyet kapott Jazz Weekender fesztiválon, aminek egy folytatása is lesz egy óceánjáró hajón az ősszel, ott is számítanak ránk a szervezők. Tulajdonképpen mind a két helyszínen a házi after party zenekar szerepkörét töltjük be. Nagyon nagy perspektívát látunk ezekben a koncertekben. Az idei évben további két meghívásunk van az egyik a méltán híres zongorista, producer, Brian Culbertson chicagoi fesztiváljára, ezen kívül pedig a los angelesi Catalina Island JazzTrax Festivalra is visszavárnak bennünket. Büszkén mondhatom, hogy már hagyományos módon, az 5. alkalommal mutathatjuk meg magunkat.

– Több ízben nyertetek díjat is ezen a fesztiválon…

– Az év felfedezettje díját nyertük meg első alkalommal. Tulajdonképpen a JazzTrax egy fesztivál-franchise, több helyszínen rendezik meg, illetve egy smooth-jazz egy igazán hallgatott rádióállomás is tartozik hozzá. Tulajdonképpen ennek a közösségnek vannak különböző toplistái, szavazásai, ami már több, mint 30 éve működik. Az Év felfedezettje cím után a 2017-es Bad Boys of Budapest című lemezünkkel az Év albuma címet is elnyertük náluk.

– Számtalan külföldi fellépést említettél, de felmerült bennem a kérdés, mi újság hazai fronton?

– Küzdelmes a hazai piac. Igazából ennek a műfajnak Amerikában alakult ki egy hatalmas rajongótábora, és erre lehet is ilyen magas szintű rendezvényeket és vendéglátó egységeket építeni. Nagyon sok rádióállomás is hallgatható. Magyarországon ez a műfaj – nem mondom, hogy gyerekcipőben jár, de – megtalálta azt a szűk hazai réteget, akik befogadók e tekintetben. Sajnos úgy látom, hogy ez a réteg már hosszú ideje nem tágul.

– Van egyfajta kultúrmissziótok is?

– Természetesen szeretnénk megszólítani a fiatal generációt ezzel a stílussal. Ezen egyébként Amerikában is dolgoznak, nyilván ők könnyebb helyzetben vannak, hiszen ott rengeteg ember gyermekét az ilyesfajta muzsikára. Magyarországon ez azért küzdelmesebb, viszont mi pont ezért rakjuk bele a zenénkbe a fiatalos lendületet, a modern hangzásvilágot, - ami mellesleg a szívünkből jön - hogy ezáltal is meg tudjuk fogni a fiatal generációt.

– Úgy tűnik, hogy a szentesi Hangversenyközpont nyit felétek, hiszen a tavalyi év után ismét a Zene-Világ-Zene sorozat vendégei vagytok…

– Egy általunk nagyon sokat emlegetett koncert volt a legutóbbi. Nem számítottunk rá, hogy ilyen mértékű lesz az érdeklődés, a kiváló hangulatra meg még úgysem. Azt érzem, hogy nagyon sok reménységet adnak az ilyen pillanatok. Tulajdonképpen mi magunk sem nagyon értjük azt, hogy mi működik ilyen jól itt Szentesen, távol Budapesttől. Szeretném azt mondani, hogy a szentesi Hangversenyközpont egy nagyon jó példa sok más vidéki helyszínnek is, hiszen itt bizonyított, hogy lehet kiváló zenei életet csinálni a „tűztől távol” is.

fotók: Vecseri Ferenc
írta: Sebők Tamás

A közelmúltban jelentette be 2020-as európai turnéjának állomásait a kanadai-amerikai énekesnő, Alanis Morissette. A koncertkörút ugyan csak 13 várost érint, öröm számunkra, hogy hazánk ezúttal nem maradt ki a sorból, így október 12-én a Budapest Arénában láthatjuk a csodás hangú előadót.

Alanis Morissette 12 év után tér vissza Magyarországra, ahol a májusban megjelenő, kilencedik nagylemezét, a Such Pretty Forks In The Road-ot mutatja be. A 2020-as év azonban több szempontból is jelentős az énekesnő karrierjében, ugyanis idén 25 éve került a lemezboltok polcaira a Jagged Little Pill nagylemez, mely olyan ikonikus slágereket tartalmaz, mint az Ironic, a You Learn, vagy a You Oughta Know.

Tartalmas zenei karrierjének egyik kuriózuma a Jonathan Elias által készített The Prayer Cycle album. A spirituális-szimfonikus lemez érdekessége, hogy minden darab más nyelven íródott, Morissette pedig 4 dalban vállalt szerepet, kétszer franciául, egyszer németül, a korongot nyitó Mercy-ben pedig magyarul is megszólal. 

„Semmik vagyunk... Mindenek vagyunk... Én senki vagyok, de mindenki én vagyok” – csendülnek fel a sorok a dalban, ha kicsit nehezen kivehetően is. Az pedig csak hab a tortán, és óriási megtiszteltetés kicsiny hazánknak, hogy a fenti gondolatokat maga az énekesnő fordított le anyanyelvünkre.

És hogy miért került pont a magyar nyelv a latin, német, angol, francia vagy héber dalok mellé? Nem véletlenül. Alanis édesanyja ugyanis magyar származású volt, aki 1956-ban emigrált Kanadába.

Sebők Tamás