Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene


Pszichedelikus Soul-Funk őrület! Szentesen a MÖRK!

2022. február 03. - Hangversenyközpont

mork.jpg

photo: (MÖRK Facebook - Photo: Sinco, artwork: Vörös Áron)

A szentesi Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának februári előadásán a Fonogram és Artisjus-díjas, több neves nemzetközi fesztivált megjárt fővárosi zenekar MÖRK ad koncertet a Művelődési és Ifjúsági Házban. Az est vendége a Jobbágy Bence vezette A Bence kalandjai.

A ma már Fonogram és Artisjus díjas zenekar először barátaik nappalijában, mászóteremben és egyéb nem megszokott helyszínen adott koncerteket, melyeknek híre gyorsan elterjedt a budapesti undergroundban, így nem sok időnek kellett eltelnie, hogy szélesebb közönség is megismerhesse a zenekart. A Mörk sorban végigjárta a legnagyobb magyar klubokat és fesztiválokat: A38 Hajó, Akvárium Klub, Budapest Park, Sziget, Volt, Művészetek Völgye.

Az itthoni lehetőségek mellett szerte a világban, számos nemzetközi fesztiválokon is bemutatkozhattak már: a hamburgi Elb Jazz Fesztivál nagyszínpadán, a Leverkusener Jazztage nagyszínpadán, a groningeni Eurosonic Noorderslagon, a hamburgi Reeperbahn Fesztiválon, a New York-i Mondón, a bécsi Waves Viennán, a Tallin Music Weeken, a Budapest Showcase Hub-on vagy a poznani Spring Break-en is.

A 2018 október végén megjelent öt dalból álló EP, a The Death of Mōrk egy komorabb hangvételű zenei gyűjtemény, melyben szó van halálról, elmúlásról és a bennünk rejlő félelmekről. A zenekar ezzel az anyaggal magyar és német területen is turnézott 2018 őszén.

Az anyagot egy áprilisban megjelent “The Resurrection of Mōrk” kislemez ellensúlyozza, mely inkább egy fesztelen érzelmi állapotot közvetít a hallgatóság felé. Ez a két ellenpólus állt össze a Mörk új nagylemezévé, melynek címe: “The Death and Resurrection of Mörk”.

A 2019 április 21-ei teltházas A38-as lemezbemutató az azt követő német klubturné és Jamie Cullummal közös fellépés majd a június 18-ai teltházas Müpa Budapest koncert után a zenekar nyáron sem tétlenkedett. Felléptek a teljesség igénye nélkül többek közt a Bánkitó Fesztiválon, a Művészetek Völgyében, a Szigeten,az Alba Régia Jazz Fesztiválon, a lengyel Edison Fesztiválon, a román Awake Fesztiválon.

2019 őszén három év után a zenekar már fő fellépőként térhetett vissza a külföldi karrierjük kezdetét jelentő Reeperbahn Fesztiválra Hamburgba és meghívást kaptak az izlandi Iceland Airwaves Fesztiválra is.

 A 2020-as évet egy teltházas budapesti koncerttel kezdték meg az Akvárium Klubban, ami után sok-sok előzetes tervezéssel és szervezéssel járó tavaszi-nyári belföldi és külföldi turné bejelentése előtt érte a zenekart a (remélhetőleg átmeneti) bezárkózás.

2021 júliustól novemberig három hetente érkezett egy-egy új dal a Mörk új albumáról, ami az ‘In the Golden Hour’ címet kapta. A teljes album november 11-én jelent meg minden platformon.

Zenéjük soul és funk alapokra, mely elgondolkodtató társadalmi, pszichológiai és hétköznapi témában íródott dalszövegekkel, improvizációval és más stílus elemekkel együtt egy különleges zenei élményt nyújt a hallgatónak.

 a_bence_kalandjai_1.jpg

photo: (Photoletti - Lettner Kriszta)

Jobbágy Bence szintén a funk zenei hazai nagykövete, a DeViszont, majd a Muriel és a Kodachrome gitárosaként hívta fel a figyelmet tehetségére. Amikor nem stratocasterét nyúzza, szólódalain dolgozik, melyeket A Bence kalandjai néven gyűjtött csokorba 2019-től kezdődően.

A Bence kalandjai egy akusztikus, magyar nyelvű, dal -és szövegközpontú zenekar, melyben nagy hangsúlyt kapnak a többszólamú énekek és a játékos zenei megoldások. „Zenei játszóterét”-ben készült műveit hol egyedül, hol barátaival, Restás Gergővel és Bognár Marcival adja elő.

„Dosztojevszkij gitárosa” ismét a Hangversenyközpontban

ripoff_1.jpg

Talán nem túlzás azt állítani, hogy 2018 egyik legjobban várt koncertje az akkor a Hangversenyközpontban első ízben fellépő Ripoff Raskolnikové és bandájáé volt. Az osztrák blues-zenész a Zene-Világ-Zene programsorozat idei évadjában ismét városunkban lép színpadra.

Ripoff utcazenészből vált hivatásos muzsikussá. Zenéjét a népzenei hatások mellett az amerikai folk és blueszene egyaránt jellemzi. 1987 novemberében, baráti meghívásra látogatott el először zenekarával Magyarországra. Ma már a ’tiszteletbeli magyar blueszenész’ címet is kiérdemelte. Szerzeményeit angol nyelven írja, és leginkább a letisztultságra, egyszerűségre törekszik. Ahogy munkatársunknak adott interjújában elmondta: ...a zenében inkább dámás, vagyok nem sakkos.”

Ripoff koncertjét november 12-én 19 órai kezdettel tekinthetik meg a Hangversenyközpontban. Jegyek a jegy.hu online felülete mellett a Szentes Házban, a Művelődési és Ifjúsági Házban, valamint a Hangversenyközpontban vásárolhatók.

fotó: Vecseri Ferenc

Nemzetünk kincseit hozták a Zene Ünnepére

201772006_3982125611835988_4708561410462882864_n.jpg

Egy zenei szempontból igencsak vészterhes időszak után nyitotta meg újra kapuit a szentesi Hangversenyközpont. Június 18-án a Zene Ünnepe alkalmából Herczku Ági és a Banda adott koncertet a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán.

A szépszámú közönséget Kertész Ákos Hangversenyközpont-vezető köszöntötte, majd Szabó Zoltán Ferenc polgármester osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. – Nagyon jó látni ennyi arcot, mert hetek, sőt hónapok óta fontos kérdésként merült fel, hogyan is fog visszatérni a zene és a kultúra a városunkba. Frank Zappa úgy mondta: Music is the best - A zene a legjobb - amivel csak egyetérteni tudunk, mert a zene kikapcsol, és minden nehézségen át tud vinni bennünket. Örülök, hogy a Hangversenyközpont ilyen kiváló színvonalú programsorozattal szolgálja a várost – mondta a polgármester.

202778111_3982125581835991_6750219617456549555_n.jpg

Kertész Ákos úgy fogalmazott, a Zene Ünnepe olyan kezdeményezés mely világszintűre nőtte magát. – Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, és szeretném ezt a koncertet mindazok emlékének ajánlani, akik ma nem lehetnek itt velünk a járvány miatt. Sok szeretettel emlékszem rájuk – mondta, a vezető, aki hozzátette, egy ilyen időszak után újra kell tanulnunk megélni és értékelni az igazán fontos pillanatokat az életben. Kiemelte Szentes Város Önkormányzatának és a Szentesi Művelődési Központ segítségét.

– A saját népzenénket soha nem fogjuk sem megismerni, sem megérteni a szomszéd népek népzenéinek ismerete nélkül. – Bartók Béla ezen gondolataival lépett színpadra Herczku Ágnes, Nikola Parov és zenekaruk. Felvidéki dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került a koncerten. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv népi hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb Herczku Ágnes (ének, ütőgardon), Nikola Parov (duduk, kaval, nyckelharpa, gadulka), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), Herédi Zsombor (harmonika).

202625141_3982125608502655_734100071398667235_n.jpg

fotók: Vecseri Ferenc
Sebők Tamás írása

Nemzetünk értékeit hozzák el a Zene Ünnepére

herczku_agi_kamara_masolat.jpg

Hosszú idő után újra megnyitja kapuit a szentesi Hangversenyközpont, és kevésbé sem tiszteleghetne méltóbb módon a Zene Ünnepe előtt, mint hazánk egyik legkiválóbb népzenei művészpárosának nagyzenekari előadásával. Június 18-án a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán ad koncertet Herczku Ági és a Banda.

Ha világzenéről, illetve folklórról van szó, Herczku Ágnes és Nikola Parov megkerülhetetlen személyiségek. Koncertjeiken valóságos „utazásra” hívják a közönséget, a Kárpát-medence és a Balkán szebbnél szebb dalai mellett magyar, szlovák, horvát és bolgár dallamok alkotják repertoárjukat. A formáció legutóbbi lemeze Kamara címmel jelent meg 2019 végén.

A Herczku Ági és a Banda előző, Bandázom című albuma két hónapon át szerepelt az egyik legrangosabb világzenei listán, a World Music Charts Europe-on, melyet 25 ország mintegy 50 világzenei szakembere havonta állít össze. Folkzenei szaklapok elismerő kritikáit is elnyerte a korábbi kiadvány, amellett, hogy a lemez egyik dala felkerült a Songlines magazin Top Of The World, valamint a Womex válogatás CD-jére is.

191718751_5579418875462557_5035457404841445453_n.jpg

Herczku Ágnes ifjú korában táncművésznek készült, később néptáncot tanult, de igen hamar kiderült, a népdaléneklésben is páratlan a tehetsége. 2003-tól a Magyar Állami Népi Együttesben énekelt, (melynek 2019-től örökös tagja) majd évekig a Fonó Zenekart és Pál István ’Szalonna’ és bandáját erősítette. A számtalan formáció és megannyi koncert mellett a nagysikerű népzenei tehetségkutató, a Fölszállott a páva műsorvezetőjeként hétről hétre a televízió képernyőjén láthattuk. Kiváló kvalitásait számos eMeRTon-díj, egy Bartók Béla Emlékdíj (2007), egy Magyar Művészetért-díj (2008), egy Érték-díj (2014), és egy Liszt Ferenc-díj (2016) is példázza.

Nikola Parov munkásságával egészen fiatalon elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Hazai, valamint nemzetközi viszonylatban is nagy népszerűségre tett szert a Zsarátnok együttes szólistájaként. Az áttörést a Riverdance Orchestra és a világhírű Riverdance Show hozta meg számára. A nevéhez köthető a Magyar Állami Népi Együttes nagysikerű produkciója, a Naplegenda is. Kivételes tehetségét Fonogram-, eMeRTon-, Kodály- és Bartók-díjjal ismerte el a hazai szakma.

A koncerten Herczku Ágnes és Nikola Parov kiváló népzenészeket Hegedűs Máté (hegedű), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), valamint Herédi Zsombor harmonikán kíséri.

főkép: Urbán András

„Bejártam az utamat...” Beszélgetés Nikola Parovval

1926176_777888255573451_1630666679_o.jpg

Annyira sokoldalú muzsikust talán nem is ismerek a magyar világzenében, mint amilyen Nikola Parov. A népzenében is tökéletesen otthonosan mozog, és ha úgy hozza az élet, a jazz sem idegen tőle. Fantasztikus zeneszerző, és számos hangszer mesteri megszólaltatója.

Mennyire volt nehéz bolgárként maradni meg a szocialista Magyarországon? Ez kétségkívül sikerült, hiszen az első zenekarod, a Zsarátnok első lemeze (1984) bolgár, valamint balkáni népzenét tartalmaz.

- Anyám magyar, apám bolgár, de engem soha nem érdekelt a nemzeti hovatartozás kérdése. Például egy bolgár-magyar meccs teljesen hidegen hagy, ahogyan minden más futballmeccs. Nem drukkolok senkinek, nem érdekel, ki rúg gólt. Én nagyon szép emlékeket őrzök mindkét országból, ami a saját mozgásteremet illeti. Rokonaim élnek még itt is és ott is, én pedig tízéves korom óta élek Magyarországon. A meghatározónak számító éveim, a tizenéves, huszonéves kor: az első barátságok, az első sikerélmények, az első szerelmek itt történtek. A kötődésnek van tehát egy mélyebb értelme, mégis minden évben ellátogatok Bulgáriába. Egyre kevesebb embert tudok meglátogatni érdemben, de szerencsémre nagyon sok zenész kollégám, ismerősön van ott: Theodosii Spassov, Peyo Peev, Nedyalko Nedyalkov, Nikolay Petrov és sorolhatnám... Egyébként egy-két nap alatt teljesen asszimilálódom.

A hetvenes-nyolcvanas években nekem nem volt nehéz itt, mert egy korrekt, bár pártállamilag irányított nemzetiségi politika működött akkor. Semmitől nem kellett tartania egyik kisebbségnek sem. Sőt. Olykor látványosan támogatták a kisebbségeket. A magyar-táncház-törekvéseket paradox módon ugyanakkor ellenzékinek vélték, és nem nagyon támogatták.

Ami pedig az első lemezünket illeti, előtte én már az egész Balkánról gyűjtöttem népzenét, így Jugoszláviából és Görögországból is, tehát nem csak bolgár volt rajta. Próbáltuk magunkat úgy pozicionálni, hogy a balkáni országok mindegyikéből igyekezzünk valamit megmutatni.

A második – az öt évvel későbbi – inkább a világzene felé mutat. Mennyiben volt szükségszerű ez a változás?

- Ez ösztönös dolog volt. A Holdudvar az első szerzői szárnypróbálgatásaimat tartalmazza. Ezen a Zsarátnok zenészei partnerként voltak jelen. Akkor Magyarországon már működtek azok a zenei műhelyek, amelyek hagyományos zenéket próbáltak ötvözni – sikeresen is - más műfajokkal. Ennek az irányzatnak Sebő Feriék, a Vízöntő, a Makám és Kolinda voltak az ikonikus zenekarai. Ők nagyon komoly lépéseket tettek annak érdekében, hogy a hagyományos zene – saját gondolatokkal ötvözve – szélesebb hallgatói réteget is megszólíthasson. Mivel belém is sok zenei kreativitás szorult, én is kísérleteztem a stílusok ötvözésével, amelynek célja a hagyományos zene érthetőbbé, hozzáférhetővé való átalakítása volt. Később ezt nevezték el világzenének.

Az internet négy külföldi Zsarátnok-lemez megjelenéséről ír, a magyar közönség viszont nem igazán tud ezekről. Hol és hogyan születtek ezek a kiadványok?

- Két lemez egy olasz kiadó gondozásában született meg. Mi akkor még javában szocialista blokk voltunk. Ebben az időszakban nem áramlottak a kiadványok úgy, mint akár nem sokkal azután. Amit pedig a francia Harmonia Mundi adott ki, már az én nevem alatt futott, de a Zsarátnok zenészei is játszottak rajta. Ráadásul Magyarországon lett felvéve, egy Hungaroton – Harmonia Mundi kooperáció eredményeként.

A nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás környékén már lehetett érezni, hogyan hígul fel az érdeklődés a műfaj iránt. Brutálisan árasztották el a magyar médiát, a közízlést a Nyugatról betóduló kábeltévék, zenei csatornák. Minden sarkon klubok nyíltak, élő zenével. Egyszer csak azt vettük észre, hogy túl sok minden van. Ez pedig – törvényszerűen – azt eredményezte, hogy a táncház, a népzene, a kevésbé erőteljes, a kevésbé új bizony, a sor végére szorult. A kilencvenes években majdnem homályba veszett ez a műfaj.

63381713_2654305087931749_2765952453223383040_o.jpg

Hogyan emlékezel vissza a Barbaroban eltöltött időszakodra?

- Az a korszak is a magyar világzene megerősödésének szignifikáns állomása volt. A Barbaro annyiban különbözik más zenekaroktól, hogy ott rockzenészek szerették volna ezt megvalósítani - jó hangosan – a saját zenei környezetükben, a saját közönségük előtt. És, bizonyos értelemben siker volt a Barbaro. Az első lemeznek, a megszólalásnak volt egy jellegzetes ereje. Sajnos, mégis kifulladt, egyrészt amiatt az érdektelenség miatt, amiről az előbb beszéltem. Másrészt pedig azért, mert sok erős egyéniség volt a zenekarban, ám az alkotási folyamat nem működött annyira olajozottan, mint ahol egy személy irányít, mint például az én zenekaraimban, hiszen karmesterből is egy van, és zeneszerzőből is. Ha ennek az embernek a zenei világa jól van instruálva a többiek felé és jól össze van fogva, akkor ez átjön. Ha a sok erős személyiség abbeli igyekezetében, hogy mindenki hozzászóljon a saját ötleteivel, akkor nagy a veszélye annak, hogy elaprózódik és nem sikerül megcsinálni annak ellenére, hogy kiváló muzsikusok voltak a Barbaroban is. 

Nekem egyébként nagyon hangos volt a zenekar, és a hangerőnek van egy dinamizáló hatása. Az az egy-másfél év azonban, amíg ott voltam, eredményesnek bizonyult, aztán megrekedt a dolog, én pedig elköszöntem a zenekartól.

Mi alapján választottak be az ír táncos, Michael Flatley zenekarába, számított-e a zeneszerzői tapasztalatod, és milyen hozadékai voltak az abban való részvételnek?

- A Riverdance-t jóval megelőzően már személyesen ismertem Bill Whelan-t csakúgy, mint azoknak az ír zenészeknek a nagy részét, akikkel később megalapítottuk a zenekart. Tehát, hogy úgy mondjam, én már belül voltam egy bizonyos körön, amikor ott megfogalmazódott az az igény, hogy kellene egy kelet-európai zenész, aki képes reprezentálni a térséget néhány dallammal, amit Bill Whelan, a zeneszerző kitalált. Jókor voltam jó helyen, ismertek, hiszen mindannyiukkal játszottam kis formációkban, tudták tehát, hogy mit kaphatnak tőlem, ezért rám esett a választás. Hét évet töltöttem a Riverdance produkcióban.

Nagyon tanulságos, nagyon intenzív időszak volt számomra. Egészen más szemléletet kellett megtanulnom ott: azt, ami a nagy zenei produkciókban való részvételhez szükséges. Nekem, aki egocentrikus, mindig a figyelem középpontjában lévő ember, elég nehéz volt megszoknom, hogy egy idézőjelbe tett senkivé válok egy tizenegy tagú zenekarban. Azt, hogy egy nagy produkcióban vállalok egy kicsi részt, ami fontos ugyan, de nem a produkció maga. Nehéz volt megemésztenem, de megtanultam végül is, ami nagyon hasznossá vált a későbbi munkáim során.

Azt is, hogy hogyan kell felépíteni egy olyan produkciót, mint a Naplegenda. Akkorra már két módszertant is tudtam hozzá. Azt, hogy hogyan kell kicsit kommerszebbé, fogyaszthatóvá tenni az egyébként nagyon szép hagyományokat. Ennek receptje, technikája van, amit nem nekem kellett feltalálni, és amit itthon nagyon sikeresen meg is csináltam.

58761474_2576949955667263_5554018030901526528_o.jpg

A Riverdance adott-e akár közvetett inspirációt a Naplegenda megírásához? Úgy értem: szándékodban állt-e megcsinálni a magyar zenével közelítőleg azt, amit ők az írrel tettek?

- Magyarország kis ország, bár mi szeretünk magunkról szuperlatívuszokban beszélni. Ha azonban a realitásoknál maradunk, azt kell mondanom, hogy a magyar hagyományos zene nem alkalmas betölteni azt a szerepet, mint amelyik egészen más zenei tartalommal bír. A magyar hagyományos paraszti zene nehéz, szomorú és drámai. Mint mi magyarok. A ló másik oldalán a városi romanticizált operett-folklór (magyar nóta) véleményem szerint sajnos gyakran megüti a buta és giccses kategóriát. A Naplegenda sikerének titka az, hogy a zenei környezetet változtattuk meg drasztikusan, viszont a magyar tánc elsöprő erejét és virtuozitását meghagytuk. Félelmetes és robbanékony elegy keletkezett. Nem volt ellenfél.

Az ír hagyományos zene angolszász környezetben nem csak az írekhez szól, hanem minden angolszászhoz. A popzene is ebből az angolszász zenei környezetből nőtt ki, így nagyon könnyű dolguk volt az íreknek. Hiú ábránd betörni a világ meghatározó zenei porondjaira magyar hagyományos zenei alapú produkcióval!

Az utóbbi időben inkább Herczku Ági neve által fémjelezve jelentek meg a lemezeitek. Ezeknek – érzelmi, vagy fontossági szempontból – hol van a helye a munkáid sorában? 

- A Naplegenda után nyilvánvalóvá vált, hogy Ágival hosszú távon fogunk együtt dolgozni. Ha úgy tetszik, nagyon is logikus volt, hogy hátrébb léptem, és Ágit toltuk előtérbe a színpadon. Ő amellett, hogy mutatós énekesnő, nagyon tehetséges is, és szuggesztív személyiség. Az én egóm már jóllakott az évtizedek során. Nekem már nem kell elől feszítenem. A hátsó sorból egyengetem a produkció útját. Megírom a zenéket, és Ági viszi el a bulit. Az pedig, hogy Herczku Ági és a Banda, magyar környezetben jobban süt, mint az a név, hogy Nikola Parov.

- A saját neved alatt viszonylag régen került ki új anyag. Miért?

- Mint említettem, nekem már nincs szükségem több babérra. Mind megvolt. Bejártam az utamat, sőt. Többszörösen átugrottam azokat a magasságokat, amikről az én műfajomban ténykedő hazai kollégáim álmodni sem mernének. Jól hallható a kézjegyem, ha én vagyok a dolgok mögött. Szerencsés égöv alatt születtem.

Készítette: Olasz Sándor (riff.hu), fotók: Nikola Parov Facebook

Elhunyt Dinnyés József, a magyar Bob Dylan

dinnyes.jpg

Életének 73. évében elhunyt Dinnyés József zeneszerző, énekes-gitáros – közölte a hírt közösségi oldalán testvére, Dinnyés Ágnes. Mint a publikációból kiderül, a szegedi születésű zenészt hétfőn, nemzeti ünnepünkön érte a halál.

Dinnyés József 1948. augusztus 4-én született Szegeden. A hatvanas évek elején kezdett el énekelni, zenélni, majd 1966-ban társaival megalapították az Angyalok nevű formációt. Egy évvel később a magyar pol-beat fesztiválon második helyezést ért el Veress Miklóssal közösen szerzett dalával, a Karrierrel. Szerzeményeit egy szál akusztikus gitáron, szájharmonikával adta elő, emiatt egy időre magyar Bob Dylannek is nevezték.

Első kislemeze 1973-ban jelent meg, melyen két Buda Ferenc- és egy Morgenstern-vers mellett egyetlen saját szerzeménye, az Aranyos emberek szerepelt. Ebben az időszakban jórészt megzenésített versek és saját dalok jellemezték műsorait, országszerte színpadra lépett. Közéleti témájú szerzeményei miatt a cenzúra őt is elérte, első nagylemezét csak 1985-ben készíthette el. Korábbi szerzeményeit 1990 után sorra jelentette meg az Aranyalmás Kiadó.

Díjai, elismerései: A Magyar Kultúra Lovagja (2001), Kanizsa Pro Urbe emlékplakettje (2001), Béres Ferenc-díj (2003), Radnóti-díj – az irodalom népszerűsítéséért (2006), Nemzeti önazonosságunk védelmezője díszoklevél Erdélyben (2007), Balassi emlékérem (2008), NKA ösztöndíj (2012), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2018).

forrás: Wikipédia
Nyitókép: Dinnyés József 1974-ben. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Csodás helyszínen lépett fel Pál István Szalonna és Bandája

055_2014_12_05_varkertbazar_480-705x705.jpg

A Magyar Kultúra Napján a fertődi Esterházy-kastély Pál István Szalonna és Bandája fergeteges koncertjét mutatja be közösségi oldalán. A barokk-rokokó díszteremben felcsendülő, több száz éves gyökereivel a legmélyebbre nyúló népi kultúra átörökített muzsikája a kastély Apolló-termében a Magyar Örökség díjjal kitüntetett zenekar előadásában bizonyítja és tudatosítja: érték értéket emel. Bármely korban és közegben a hiteles kultúra és művészet jelentheti az igazi erőt megmaradásunkhoz.

Felléptek: Pál István - prímás, Pál Eszter - a zenekar énekesnője, Doór Róbert - nagybőgő, Gombai Tamás - hegedű, Ürmös Sándor Ferenc - cimbalom, Gera Attila - fúvós hangszerek, Karacs Gyula – brácsa

fotó: szalonnaband.hu

Felvétel forrása: Pál István Szalonna és Bandája


Népzene nemzeti ünnepünk tiszteletére

122494433_3320636734651549_4589927241046497597_o.jpg

A sokéves hagyományokhoz hűen ebben az esztendőben is népzenei koncerttel tisztelgett október 23-i nemzeti ünnepünk előtt a Hangversenyközpont. Csík Jánost, Pál István Szalonnát, vagy épp Szvorák Katalint ez alkalommal a Liszt Ferenc- Bartók Emlék- és eMeRTon-díjas énekesnő, Herczku Ágnes és a Fonogram- Kodály- Bartók- és eMeRTon-díjas zeneszerző, Nikola Parov közös quartetje követte. A káprázatos előadás egy valóságos népzenei utazásra invitálta a publikumot.

Az este Herczku Ágnes szólóénekével indult, a művésznő varázslatos hangjával énekelte be a zeneiskola hangversenytermét, a ’Kaposvári fegyház nem az isten háza’ kezdetű rabnótát hallhattuk tőle. Mielőtt a zenekar elfoglalta volna a színpadot, Szabó Zoltán Ferenc polgármester köszöntötte a megjelenteket. A városvezető elmondta, kiemelten fontos, hogy ezekben az időkben pihentessük, feltöltsük, tápláljuk lelkünket és ezáltal csiszolhassuk emlékezetünket, hiszen ’56 szerves részünkké vált. Hozzátette, a Hangversenyközpont évről évre színvonalas előadásokkal tiszteleg október 23-i ünnepünk előtt. 

122186459_3320636947984861_6347101679453362173_o.jpg

A Herczku Ágnes-Nikola Parov Quartet igazi ínyenceknek szóló válogatással készült a szentesieknek. Cigány tánczene, Zoboraljai dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került ezen az estén. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv nép hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb a zenekar. A művészeket két fiatal tehetség kísérte, Pálházi Bence hegedűn, Herédi Zsombor pedig tangóharmonikán remekelt. 

Nikola Parov a műsor zárásaként köszönetet mondott a szentesi publikumnak, és nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan egy gondolatot is megosztott a megjelentekkel. – A népzene a legegyszerűbb és legrövidebb út a nemzeti önismerethez, önmagunk, és mások, valamint a saját kultúránk megismeréséhez – mondta.

fotók: Vecseri Ferenc

Vigye haza a zenét a Hangversenyközpontból!

Elindult a Music-World-Music Store

120552736_3261102947271595_885222991330608082_o.jpg

Music-World-Music Store néven új szegmenssel bővül a Szentesi Hangversenyközpont kínálata. Több sikeres együttműködésnek köszönhetően az idei évtől haza is viheti kedvenc előadójának kiadványát. A kollekciót Arató Mátyás, a Hangversenyközpont munkatársa koordinálja, őt kérdeztük az újdonságról.

– Ha napjainkban körbenézünk egy-egy Szentes kaliberű városban, érezhető, hogy egyre-inkább felszámolják a lemezboltok kínálatát. Aki ma zenét akar vásárolni, annak leginkább az egyik legnagyobb hazai olajcég benzinkútjaira kell kilátogatni. Én úgy látom azonban, hogy a Hangversenyközpont közönsége az a réteg, aki szeret kézzel fogható formában zenét fogyasztani. Úgy gondoltuk, a Music-World-Music Store az egyik legjobb lehetőség arra, hogy egy rögtönzött „lemezboltot” is a látogatóink rendelkezésére bocsáthassunk – kezdi Matyi. 

Megtudtuk, a kínálat leginkább a népzenei, jazz, blues és világzenei műfajok hazai kiadványaiból (CD és hanglemez) áll. A CD-ket a legtöbb esetben forgalmazói áron, haszon nélkül kínálja a hangversenyközpont csapata. A készletet folyamatosan monitorozzák és értékesítés után újból feltöltik, ezen felül idővel újabb és újabb kiadványok is a polcokra kerülnek majd.  

– Az elsődleges célunk egyfajta kulturmisszió, annak érdekében, hogy ne „haljon ki” a zenefogyasztás e formája. Nagy segítségre volt ebben az elképzelésünkben Endrédi Péter barátunk, valamint a Trottel Records és a Budapest Vinyl is vevő volt az elképzeléseinkre, így e sikeres kooperációk mentén tudtuk elindítani a Music-World-Music Store-t mely már várja a zeneszerető és zenefogyasztó közönséget – zárta gondolatait Matyi.A Music-World-Music Store kínálatát elérik a Hangversenyközpont weboldalán, illetve hivatalos Facebook oldalán is.

Sebők Tamás

Népzenei koncert nemzeti ünnepünk előestéjén

zvz_herczku_parov.jpg

Már évek óta hagyomány, hogy a szentesi Hangversenyközpont népzenével tiszteleg október 23-i nemzeti ünnepünk előtt. 2020-ban sem lehet ez másképp, október 22-én 19 órától a Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet hoz ünnepi hangulatot a zeneiskola hangversenytermébe.

Ha Magyarországon folkról, illetve világzenéről beszélünk, a műfaj megkerülhetetlen személyiségei közé tartozik a Herczku Ágnes-Nikola Parov duó. Az énekesnő fiatalon táncművésznek készült, később néptáncot tanult, de igen hamar kiderült, a népdaléneklésben is páratlan a tehetsége. 2003-tól a Magyar Állami Népi Együttesben énekelt, (melynek 2019-től örökös tagja) majd évekig a Fonó Zenekart és Pál István ’Szalonna’ és bandáját erősítette. A számtalan formáció és megannyi koncert mellett a nagysikerű népzenei tehetségkutató, a Fölszállott a páva műsorvezetőjeként hétről hétre a televízió képernyőjén láthattuk. Kiváló kvalitásait számos eMeRTon-díj, egy Bartók Béla Emlékdíj (2007), egy Magyar Művészetért-díj (2008), egy Érték-díj (2014), és egy Liszt Ferenc-díj (2016) is példázza.

Nikola Parov munkásságával egészen fiatalon elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Hazai, valamint nemzetközi viszonylatban is nagy népszerűségre tett szert a Zsarátnok együttes szólistájaként. Az áttörést a Riverdance Orchestra és a világhírű Riverdance Show hozta meg számára. A nevéhez köthető a Magyar Állami Népi Együttes nagysikerű produkciója, a Naplegenda. Kivételes tehetségét Fonogram-, eMeRTon-, Kodály- és Bartók-díjjal ismerte el a hazai szakma. 

Műsoraikban a magyar, valamint a közép-kelet-európai népzene világába kalauzolják el a hallgatóságot a multiinstrumentalista Nikola Parov gazdag hangszereléseinek, valamint Herczku Ágnes páratlan hangjának és tehetségének köszönhetően.

(A koncert Facebook eseményéhez katt a plakátra!)

zvz_herczku_parov2.jpg

Az IH fedélzetén a Paddy and the Rats

2020. szeptember 12. - Hangversenyközpont

p4-1024x683.jpg

Az ősz megérkezésével a szentesi Hangversenyközpont is elindítja színes zenei koncerteket felvonultató évadát. Ebben az esztendőben rendhagyó módon a sorozat rockos stílusú koncertjeit tömörítő Zene-Világ-Zene Graffiti előadásával indul a bőséges felhozatal, ugyanis szeptember 26-án 20 órától a Paddy and the Rats lép színpadra a Művelődési és Ifjúsági Házban.

A koronavírus korlátozásai miatt a Hangversenyközpont 2019- 2020-as évada idő előtt lezárult, így mind a Zene-Világ-Zene, mind a Zene-Világ-Zene Graffiti programja bővült az idei esztendőben. A koncertek sorát Magyarország egyik legkülönlegesebb és az egyik legközkedveltebb rockzenekara nyitja.

A miskolci Paddy and the Rats 12 éve van jelen a hazai könnyűzenei életben, stílusukat egyszerűen csak ír kocsma-punkként aposztrofálják, ami az ír-kelta népzenei sajátosságokat és a punkzene energikusságát ötvözi. A zenekar olyannyira komolyan vette a szigetországban és az Egyesült Államok keleti partján is népszerű stílust, hogy ír művésznéven viszik színpadra zenéjüket. Dalaikat nem csupán a kocsmahangulat és a féktelen kalózélet ihlette meg, de számos komolyabb jelentéstartalommal bíró témából is merítenek, társadalmi problémákról és a globális jelenségekről is énekelnek. 

Debütáló nagylemezüket Rats on the Board címmel adták ki, ami nem csak hazai, de nemzetközi viszonylatban is elnyerte a közönség és a szakma szimpátiáját, több kelta rockzenével foglalkozó internetes portál is elismeréssel illette a magyar együttest.

A Paddy and the Rats 12 év alatt 6 nagylemezt készített, legutóbbit az idei évben jelentették meg Dark After The Night címmel. Paddy O'Reilly (Oravecz Kristóf) egy interjúban elárulta, az új album hangulatában nem különbözik az eddigiektől, a zenekartól jól megszokott „paddys” dallamvilág jellemzi a darabokat. Zenei hatásaiban azonban sok újdonságot nyújt, a modernebb felfogásban készült poposabb, illetve keményebb dalok, továbbá a bátrabb elektronikus effekthasználat mind erről árulkodnak. 

A legújabb dalok mellett a szentesi koncerten természetesen nem maradhatnak el az utóbbi évtized legnagyobb Paddy and the Rats slágerei sem, így hát mi mással is zárhatnánk e sorokat, minthogy meginvitáljunk minden érdeklődőt a Zene-Világ-Zene Graffiti idei első koncertjére:

Patkányok! Fedélzetre!

Facebook esemény itt!

 

fotó: Paddy and the Rats
írta: Sebők Tamás

Ál Live Zene-Világ-Zene: Ünnepi Misztrál-koncert

misztral.jpg

Virtuális koncertmaratonunk utolsó epizódjához érünk június 19-én. Az Ál Live Zene-Világ-Zene sorozatot a Misztrál Együttes 2011-es ünnepi koncertjével zárjuk. A Bartók Béla-díjas, aranylemezes zenekar előadásáról Olasz Sándor írt beharangozót. A koncertet pénteken 19 órától a Zene-Világ-Zene Facebook oldalán tekinthetik meg.

A tisztító tavaszi szél nevét viselő, 1997-ben alakult, számos díjat elnyert zenekar október 21-én, pénteken 19 órakor Szentesen is bemutatkozhat végre, mégpedig a Zeneiskolában, a Zene-Világ-Zene sorozat bérleten kívül előadásán! Az alkalom ünnepi: legutóbbi forradalmunk évfordulójának elő-előestéje. Egyet biztosan tudok: a Misztrál meg fog felelni a felfokozott várakozásnak, és olyan előadást produkál majd, amely hangsúlyossá teszi ’56 méltóságát. Állításomat ők maguk igazolták előzetesen, mégpedig lemezeik és DVD-jük segítségével, amelyek között aranylemezzel fémjelzett is akad.

Ezek túlnyomó többségén bebizonyították, hogy ott a helyük abban az előkelő sorban, amelyet – mások mellett - a Sebő együttes, a Kaláka és a Szélkiáltó fémjelez. Ez a sor – az említett zenekari nevekből kitalálható - az énekelt verseké! A Misztrálra azonban különösen jellemző az alábbi, magyarra fordított Jethro Tull-sor (hiába, ki kellett bújnia valahol a rockernek belőlem): „a múltban él és a jövőbe mutat”! Janus Pannonius megzenésített verseinek például egy teljes CD-t szenteltek, csakúgy, mint Balassi Bálintnak és Dsida Jenőnek. (Utóbbi érdekessége, hogy az épp a Kaláka kiadójánál jelent meg, a Hangzó Helikon sorozatban.) Természetesen, más magyar költők verseihez is szívesen írtak zenét (Ady Endre, József Attila, Szabó Lőrinc, Mécs László, Kassák Lajos, Nagy László, és még sorolhatnám). Színes műsort várok a fiúktól, amelyik úgy ad élményt, hogy gondolkodásra és befelé fordulásra készteti hallgatóit. Mindezt változatos hangszerelésben, hiszen az immár hagyományosnak számító gitárokon és ütőhangszereken kívül például hegedű, klarinét, doromb, cselló és koboz is a rendelkezésükre áll.

Ezek után nem árt tudni azt sem, hogy a zenekar rendezi Nagymaroson évről évre a Regejáró Misztrál Fesztivált.

És ha már Szentesre jön a csapat, délelőtt gyermekkoncertet is adnak ugyanazon a helyszínen, hiszen a legutóbbi albumuk, az Álomkófic minőségi gyermeklemez. De az egy másik történet, és egy másik koncert.

Olasz Sándor

Ál Live Zene-Világ-Zene: Újabb legendás zenész-vendég

sebo.jpg

Ezen a héten sem marad virtuális koncert nélkül a tisztelt közönségünk. Ez alkalommal 2015-be pörgetjük vissza a Zene-Világ-Zene időgépét, és a Sebő-együttes nemzeti ünnepünk tiszteletére adott előadásával várjuk önöket a képernyők elé, pénteken 19 órától. Addig is íme egy kis kedvcsináló Olasz Sándortól.

Ismét Kossuth-díjas zenészt üdvözölhetünk a városunkban. Olyan formátumú személyiséget, aki nélkül tán el sem indult volna a máig működő táncház-mozgalom, nem emelkedett volna ekkora rangra a magyar népzene-kultúra, és nem tartana ott a magyar világzenei kultúra sem (a maga sokszínűségével), ahol jelenleg tart. Sebő Ferenc érkezik hozzánk a róla elnevezett együttes élén október 22-én csütörtökön, hogy ünnepi koncertet adhasson társaival 19 órai kezdettel a Zeneiskolában, a Zene-Világ-Zene sorozat „könnyűzenei” nyitányaként.

Ha az 1972-ben (a már más dimenzióban élő Halmos Béla társaságában) készült József Attila-lemezét Berek Katinak „adjuk”, elmondhatjuk, hogy a Sebő együttes stílust teremtett az első két lemezével, mégpedig két különbözőt. A cím nélküli első az autentikus népzenére irányította a figyelmet, azt pedig, hogy a beszédes című Énekelt versek miről szól, nem kell megmagyarázni. Más kérdés, hogy a zenekar később az utóbbi irányzatot preferálta inkább, olyannyira, hogy a munkásságával (akarva-akaratlan) számos zenekar iránytűjévé, példaképévé vált. Közben persze maguk is tovább léptek. Nagy László, József Attila, Lázár Ervin: a költők, akiknek Sebőék önálló lemezt szenteltek, jó néhány további (koncepcionális) válogatás összeállítása mellett. A szentesi koncert műsora is minden bizonnyal ezeken az anyagokon alapul.

A mostani trió-formáció tagja egyébként (nem tegnap óta) a számos hangszert megszólaltatni tudó Barvich Iván, aki Guessous Majda Mária, alias Mesi együttesével az előző évadban járt nálunk. Az ő közbenjárásával jöhetett létre Sebő Ferenc – tudomásom szerint – első szentesi fellépése. Azé a Sebő Ferencé, akiről a 60. születésnapja alkalmából csodálatos portréfilm készült, és akinek zenei, zenei szervezői és -szerkesztői munkája mellett az építészi tevékenysége sem jelentéktelen. Aki a mai napig aktív, és nélkülözhetetlen kutatómunkát végez a magyar népzene szolgálatában: a felgyűjtött anyagok feldolgozása, rendszerezése tárgyában.

Akinek – legendás zenészhez méltó módon - legendás történetei vannak (amelyek közül kiemelkedik Aczél elvtárssal való találkozása a táncházmozgalom hőskorában), és aki – természetesen – zenélni sem felejtett el.

Igen. Újabb kihagyhatatlan koncert vár ránk, és nem kizárólag az októberi ünnep kapcsán. Becsüljük hát meg önmagunkat is vele és általa!

„Amikor úgy érzed, besokalltál, és magad mögött hagynál mindent”

Ripoff Raskolnikov: I’ll Walk Away

ripoff.jpg

Nem szeretek itt lenni, így mi értelme lenne tovább itt maradni - erről a felismerésről szól Ripoff Raskolnikov I’ll Walk Away című száma egy nem mindennapi szemszögből. A melankolikus hangulatú blues dalhoz erdőben bolyongva forgattak különös atmoszférájú klipet.

Small World című lemezének utolsó dalához, az I’ll Walk Away-hez készített klipet Ripoff Raskolnikov. Bár a szám néhány mondata és hangulata akár a jelenlegi helyzetre is reflektálhatna, jóval korábban készült. „A legtöbb dalszerző általában olyasmiről ír, ami foglalkoztatja, ami erős érzelmeket vált ki belőle. Lehet ez sok minden, az utóbbi időben azonban volt pár olyan téma, amiről ezelőtt nem írtam.  Ez is egy, azok közül. A szöveg egy Alzheimer-kórban szenvedő idős asszony történetét meséli el, aki egy otthonban lakik. Egy szép napon azonban úgy dönt, hogy most aztán kisétál onnan, és világgá indul. A nem szeretek itt lenni, így mi értelme itt maradni érvelés azt hiszem, sokunknak ismerős lehet... A dal pusztán fikció, barátom, Reinhold Tritscher osztrák színházi rendező ötlete nyomán született. Ő évek óta több dalom születésekor „bábáskodik” mellettem. Egyébként az alaptörténethez hozzá tartozik, hogy édesanyám élete utolsó 10 évében demenciában szenvedett, ám sosem élt otthonban, és forradalmár sem volt. Így úgy érzem, a dal mégsem kapcsolódik az ő sorsához” – meséli Ripoff Raskolnikov.

A dalhoz Benkő Bálint és csapata készített klipet. „Az alapötletet egy, már az első hallgatásra bevillanó érzés, hangulat adta: amikor úgy érzed, besokalltál és magad mögött hagynál mindent. El is indulsz, majd mikor azon kapod magad, hogy elég távol kerültél a problémáidtól és önmagadtól is, hirtelen megkönnyebbülsz. Ám nemsokára újra ott találod magad, ahonnan elindultál. Ezt a menekülést egy meglehetősen eseménytelen, monoton loopban ábrázoljuk, ahogy Ripoff az erdőben bolyong. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően bukkantunk a helyszínre, az egész forgatásra egyetlen esős, ködös napunk volt - pont erre az időjárásra vártunk -, és mindössze háromszor tudtuk felvenni, mielőtt lement a nap” – meséli a rendező.  

Hogy legközelebb mikor hallhatjuk élő koncerten az I’ll Walk Away-t, az sajnos még kétséges. A jelenlegi helyzethez alkalmazkodva azonban szerda esténként Ripoff Raskolnikov a facebook oldalán streameli otthoni koncertjeit, melynek setlistjét minden héten egy-egy téma mentén válogatja össze.

A klip készítői: Dir: Bálint BENKŐ, DOP: Bálint OROSZ, 1st AC: Milan MARUSZKI, 2nd AC: Daniel ENDRE, Colorist: Csaba VICZE, VFX: Zsuzsanna BÁNYAI

 

Ál Live Zene-Világ-Zene: Coppola cimbalmosa (2008)

large_0828_b_k_g_c_b.jpg

Ez alkalommal a szentesi Hangversenyközpont egyik olyan előadásával folytatjuk az Ál Live Zene-Világ-Zene rendhagyó  virtuális sorozatát, melyet az elsők között tekinthetett meg a közönség a hangversenyteremben. Időgépünket ezen a héten 2008. november 28-ra állítjuk vissza, és Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band előadásával várjuk önöket a képernyő elé pénteken 19 órától. Addig is egy kis ízelítő Olasz Sándor tollából. 

Egyes muzsikus cigánycsaládokban hegedűvonót szokás adni az újszülött kezébe. Amelyik rajkó ráfog, abból a hiedelem szerint muzsikus válik! Nem tudom, Balogh Kálmán kézbe kapta-e a vonót csecsemő korában, annyi azonban biztos, hogy a cimbalom-verőkkel ördögi virtuozitással bánik! És ez csak a dolog egyik része. A másik a hihetetlen stílusérzék, amelynek segítségével magabiztosan mozog a jazzben, a kortárs zenében, a világzenében és a népzenében egyaránt. A harmadik a legkülönbözőbb népek zenéinek sokasága, amelyeket ismer. A negyedik tényező pedig az a bravúr, ahogyan összeolvasztani, szintetizálni képes egymással össze nem illőnek hitt zenei világokat. Ahogyan a tavaly megjelent lemezén is tette (Aven Shavele a címe), amit a saját zenekarával, a Gipsy Cimbalom Banddel készített. A káprázatosan sokszínű zeneanyagban gond nélkül megférnek - néhány ismert dallam között - térségünk népeinek zenéi, azok hol inkább jazzes, hol pedig az autentikushoz közelítő feldolgozásai, valamint népzenei ihletésű saját szerzemények, nívós világzenévé elegyedve.

Balogh Kálmán számtalan formációban szerepelt és szerepel zenekari tagként vagy vendégként. Játszott persze népzenében utazó zenekarokban (Jánosi, Ökrös, Téka, Méta, Muzsikás, Vízöntő, Zsarátnok, Vasmalom, Fonó, Üsztürü), de közreműködött az egyedülállóan különleges Vágtázó Csodaszarvas immár „bearanyozódott" első lemezén, valamint a Fonogram-díjas Napra albumán is. (A 2007-ben a legjobb világzenei albumának járó díjat kapott folkrock banda muzsikája annyira megtetszett neki, hogy oda maga ajánlkozott.) Dolgozott spanyol muzsikusokkal és táncosokkal, sőt Amerikában felfigyeltek Kálmán kivételes tehetségére. Nem csak koncertkörútra hívták, de a világhírű filmrendező, Francis Ford Coppola kifejezetten az ő játékát akarta új filmjének zenéjéhez.

Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band november 28-án, pénteken 19 órai kezdettel a Zene-világ-zene hangversenysorozat keretében ad fergetegesnek ígérkező koncertet a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola és Hangversenyközpont nagytermében.

Olasz Sándor

Hetven éves Gryllus Dániel

dszzs20110621002-1.jpg

Gryllus Dániel (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Hetvenedik születésnapját ünnepli április 23-án Gryllus Dániel. A több mint ötven éve működő Kaláka együttes vezetője, zenésze a járvány miatti bezártságban is aktív és számos terve van a közeljövőre, közben pedig két jelentős díjat kapott.

A Kaláka tavalyi, 50. évfordulós jubileumi évében nagyon sokat dolgoztunk, koncerteztünk, stúdióztunk, ezért a január és a február a pihenésé volt. Március elején adtunk néhány koncertet, de a felsőbb hatalmak úgy döntöttek, legyen kicsit hosszabb ez a szabadság” – fogalmazott Gryllus Dániel az MTI-nek.

Mint megjegyezte, számára ez az időszak valóban a teljes karantént jelenti: több mint egy hónapja nem lépett ki a házuk kapuján, egész életében jelen lévő asztmája miatt még nagyobb kockázatnak van kitéve. A Várkert Bazárba április 26-ra tervezett 70. születésnapi koncertjét a járvány miatt ugyan le kellett mondai, a zenész a helyszín internetes oldalán húsvétkor egy héten át jelentkezett otthoni videókkal, amelyekben a Lackfi János szövegeire, imádságfüzérére írt dalait énekelte el saját citerakíséretével.

Ez egy meglehetősen intenzív munkasorozat volt, gyakorlatilag egy nap alatt kellett zenét szerezni, az erre a dallamra írt teljesen új szövegeket megtanulni és rögtön előadni. Reményeim szerint folytatni fogjuk Lackfi Jánossal a sorozatot és a jövőben rögzíteni tudjuk több zenésszel” – tette hozzá.

A Kaláka együttes (Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs, Becze Gábor) öt évtizedes munkásságát a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjjal ismerték el (húsz év után másodszor is), a Gryllus fivérek két héttel később a legjobb keresztény szellemiségű előadóknak járó Szikra-díjat kapták meg életművükért. Személyesen később vehetik át a kitüntetéseket.

Úgy tudom, korábban egyetlen zenekar sem kapott két alkalommal is Kossuth-díjat. Nagy megtiszteltetés ez, a kitartásunk van benne, hogy 2000 után is annyi mindent csináltunk, különböző esteket, turnékat, lemezeket. Talán az elmúlt húsz év még termékenyebb volt számunkra, mint az első harminc, sokkal inkább a magunk urai lettünk, mint korábban. A Szikra-díj azért kedves, mert bibliai témájú lemezeimen, a Pál apostolos, a hegyi beszédes vagy a zsoltáros anyagokon az Ószövetség és az Újszövetség egyaránt jelen van” – mondta Gryllus Dániel.

1991 tavaszán jelent meg a Kaláka vezetője által alapított Gryllus Kiadó első lemeze, a cég azóta nemcsak a zenekar és tagjai anyagait gondozza, hanem számos ismert előadó, köztük a Sebő együttes, Kobzos Kiss Tamás, Palya Bea, Bognár Szilvia, Ferenczi György és a Rackajam és Dévényi Ádám lemezeit is megjelentette. A Gryllus Kiadó túl van a 220 CD-n, az öt évtized alatt mintegy 1300 verset (mások mellett Kányádi Sándor, Kiss Anna, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Áprily Lajos költeményeit) megzenésített Kaláka pedig több mint harminc lemezt készített, a legutóbbi a tavaly év végi Békabúcsúztató volt. „A jó versek ma is népszerűek, Lackfi János vagy Szabó T. Anna új írásait ötven-hatvanezer ember olvassa el. A verséneklés tekintetében is optimista vagyok, miután közösségben vagyunk azokkal, akik hozzánk hasonlóan ezt művelik” – fogalmazott Gryllus Dániel.

A közeljövőre vonatkozó tervekről elmondta: motoszkál a fejében, hogy kellene csinálni egy turnét Kányádi Sándor bácsi nyomában címmel. „Érdemes lenne az útjait dokumentálni Erdélyben, Észak- és Dél-Amerikában és máshol is, egy ilyen sorozat címe lehetne Szabófalvától San Franciscóig, a Halottak napja Bécsben című verséből idézve. Szeretném azt is, ha tovább játszanánk a harminc éve műsoron lévő Pál apostolos anyagot Ferenczi Gyuriékkal és Szirtes Edina Mókussal.”

A 70. születésnapi koncert nem marad el, az új dátum október 28., a helyszín változatlanul a Várkert Bazár. A műsor sem változik: az egyik blokkban a Sumonyi Zoltán verseire írt bibliai dalok, a Tíz példázat című lemez anyagát adja elő Gryllus Dániel számos közreműködővel, a másikban a Weöres Sándor költői prózájának mondataiból írt dalsorozat hangzik el.

Az idei, június végére tervezett egri Kaláka Fesztivál, ami a 41. lett volna a sorban, biztosan elmarad. A Művészetek Völgyét, ahol a Kaláka Versudvar működik, egyelőre nem mondták le, az július második felében lenne. 

„A család, a közeli rokonság tizenöt fős, húsvétkor a zoom alkalmazás segítségével rendeztünk közös vacsorát. Hét különböző lakásból jelentkeztünk be, a képernyőn mindenki láthatott mindenkit. Gondolom, csütörtökön, a születésnapomon is lesz egy ilyen kapcsolás, amikor mindenki ott lesz, és felemeljük poharunkat egy virtuális koccintásra” – mondta végül Gryllus Dániel az MTI-nek.

forrás: MTI

Ál Live Zene-Világ-Zene: Ünnepi Makám koncert (2012)

makam_foto_2014_2.JPG

Állandó virtuális koncertsorozatunkban ezúttal egészen 2012-ig utazunk vissza méghozzá az október 23-i nemzeti ünnepünk tiszteletére rendezett előadás felvételét poroljuk le. A Makám együttes 2012. október 19-i koncertjének beharangozóját Olasz Sándor tollából olvashatjátok. Az Ál Live Zene-Világ-Zene következő előadását április 17-én 19 órától tekinthetitek meg Facebook oldalunkon.

A Zene-Világ-Zene immár hagyományos októberi, ünnepi koncertjét - 19-én, 19 órai kezdettel – az idén számos díj és kitüntetés birtokosa, a Makám zenekar adja! (A helyszín hagyományosan a Zeneiskola hangversenyterme. A Makám neve egyébként beszédes: arab zenélési mód, amelyben az évszázadok alatt kikristályosodott zenei hagyományok kötöttsége, valamint a muzsikusok improvizatív szabadsága szerves egységbe forr.)

A gitáros-zeneszerző-szövegíró-énekes Krulik Zoltán együttese már készített ünnepi koncertlemezt, nem is olyan régen: a 2010. karácsonyán felvett lemezanyagukat publikálták, megemlékezve megalakulásuk 30. évfordulójáról is, egybefolyva testvérzenekarukkal, a Kolindával. A Szentesre szinte hazajáró Szirtes Edina 'Mókus' is vendégeskedett, valamint több megzenésített vers (pl. Nagy Lászlótól és Szécsi Margittól) is helyet kapott rajta. Mindez előrevetít egy halvány képet az októberi este műsorából. Bár, aligha valószínű, hogy kizárólag megzenésített versekből állna a Makám szentesi programja, hiszen igen sokoldalú zenekarról van szó, amely a bő harminc éve alatt számos stílus- és korszakváltást élt meg, netán vészelt át.

Egzotikus beütésű experimentális jazztől az ún. világzenén át a sajátos hangú népdalfeldolgozásokig igen széles a skála, nagy a mozgásterük. „Mellékhatásként” hangszeres muzsikusok és énekesnők sokaságát nevelték ki (a névsorolvasástól hely hiányában eltekintek), elindítva őket a saját útjukon.

Jogos a kérdés: hol tartanak most? Nehéz a pontos válaszadás, legutóbbi CD-jük ugyanis gyermeklemez. (Apropó, a fenti, pénteki nap délelőttjén gyermekkoncerteket is ad a Makám.) Manapság alighanem összefoglalják, szintetizálják éppen mindazt a sokféleséget, amelyek korábban jellemezték őket, nem téve igazán hangsúlyossá egyik korszakot vagy stíluselemet sem.

Ezúttal „csak” az alapzenekar érkezik, igaz, két énekesnővel! Azt Hornai Zóra és Korzenszky Klára – ének, Boros Attila - akusztikus basszusgitár, Eredics Dávid - klarinét, szaxofon, kaval, furulya, Kuczera Barbara - hegedű, ének, Keönch László - ütőhangszerek: dob, udu, cajon, derbuka, xilofon, és persze Krulik Zoltán - akusztikus gitár alkotja a csapatot.

A mindennapi élet hullámveréseiben az októbereink egyre inkább felértékelődnek. A Makám hangszerparkját alapul véve, az emelkedett, ünnepi hangulathoz különleges hangzásvilág, garantáltan egyedi zenei élmény járul majd.

Egy hónapig ingyenesen elérhetők a Montreux Jazz Fesztivál legendás koncertjei

47a83aaf95306c0364f84ee176ce3e1f.jpg

A tervek szerint a héten jelentették volna be az 54. Montreux Jazz Fesztivál idei fellépőit. A neves zenei rendezvény 2020-as felvonása július 3. és 18. között zajlana. Bár elhalasztásról eddig nem érkezett hír, a fellépők névsorának bejelentését egy későbbi időpontban teszik meg a szervezők. 

Amolyan vigaszként azonban a globális helyzetre való tekintettel elérhetővé vált a neves zenei esemény 53 éves történelmének számos legendás koncertje. Egy promóciós kód felhasználását, valamint egy ingyenes regisztrációt (Facebook profilunkkal is bejelentkezhetünk) követően 30 napon keresztül ingyenesen tekintheti meg bárki a világon a Montreux-i koncerteket. A felhozatal szinte minden zenei stílus rajongóinak kedvez, a blues kedvelői lazulhatnak Gary Moore (1990), Etta James (1993), a The Moody Blues (1991) vagy a ZZ Top (2013) koncertjeire, a soul és a funk hívei pöröghetnek a Stax Records legendája, Isaac Hayes (2005), vagy James Brown (1981) előadására, de olyan modernkori kiválóságok fellépései is elérhetők, mint a Jack White által vezetett garázsrock csapat, a The Racounters (2008), vagy a fiatalok körében népszerű nu-metal együttes, a Korn (2004). A listán olyan további nagyágyúk szerepelnek a teljesség igénye nélkül, mint Carlos Santana, a Yes, a Deep Purple, a Stray Cats, Solomon Burke, a Jethro Tull, Alanis Morissette, Lou Reed, Quincy Jones vagy az Emerson Lake and Palmer.  

A Montreux Jazz Festival egyetemes történelmének koncertjeit ide kattintva tekinthetitek meg.

Sebők Tamás

Nem marad koncertek nélkül a Hangversenyközpont közönsége

index.jpg

’Ál’Live Zene-Világ-Zene. Ezzel a címmel indul útjára a szentesi Hangversenyközpont új digitális koncertsorozata. A koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet a Zene-Világ-Zene programsorozatát is érintette, az évad 8 koncertje került elhalasztásra. Most azonban - egy kicsit a #maradjotthon kampány jegyében is - a szervezők minden zeneszerető otthonába eljuttatják az utóbbi 12 évad legkiválóbb koncertjeit. Az új kezdeményezésről Kertész Ákos vezető nyilatkozott.

Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a jelenlegi helyzet miatt sajnos tényszerűen nem tudunk koncertet rendezni. Ám aki ismeri a csapatot – és figyelemmel kísérte a munkánkat az elmúlt 12 évben - az láthatta, hogy komoly elhivatottság van bennünk annak tekintetében, hogy az üzenetet minden körülmények között közvetíteni tudjuk. Gyakorlatilag a koncertjeink leállását követően kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen módja lehetne, hogy ezt az üzenetet továbbra is közvetíteni tudjuk a közönség felé úgy, hogy sajnálatos módon nem találkozhatunk velük.

Mivel a Facebookon manapság egyre divatosabbá váltak az élő megosztások, live-stream-ek, ezért gondoltam, hogy egy kisebb szójátékkal élve egy ál-live stream-et indítunk, mely végül az ’Ál’Live Zene-Világ-Zene címet kapta, és nem véletlenül, az I Love kifejezésre utal. A sorozat lényege, hogy az elmúlt 12 év legemlékezetesebb koncertjeit kutatjuk fel az archívumunkból, ezeket teljes terjedelmükben közzétesszük a közösségi oldalunkon a szokásos időpontban: pénteken 19 órától.

Kertész Ákos hozzátette, így próbálják életben tartani azt az ars poetica-t, amit a Hangversenyközpont az elmúlt 12 évben igyekezett megteremteni. A vezető hangsúlyozta, ezek a koncertek az előadók hozzájárulásával kerülnek feltöltésre, és azt is elárulta, próbálnak a komoly-, a nép- és könnyűzene rajongóinak egyaránt kedvezni.

A sorozat március 27-én indul, a Fabula Rasa és Müller Péter Sziámi 2012 áprilisában adott koncertjével.

Sebők Tamás

 

Braindogs: Real Live Brains (XLNT Records)

br.jpg

Azok a fránya tribute-zenekarok! Mitakarásnak nyögés a vége – a legtöbb, akarom mondani: számos alkalommal. Jobb esetben a felfokozott tisztelet-adás, a legrosszabb esetben viszont az invenció elmaradása okán lépnek rá a bandák erre a – látszólag kitaposott - útra. A nagy átlagról beszélek, de nem általánosítanék, a világért sem!

Annál is inkább. mert az üdítő kivételek közé tartozik a reszelős hangú, saját univerzumot teremtett amerikai „underground” kult-figura (szolid olvasmány róla: Mac Montandon: Tom Waits – Álmodban ártatlan. Cartaphilus Kiadó, 2006.), magyar születésű nemzetközi tribute-társulása. Az alapításakor nevesincs hobbizenekar Kiss Tibor kezdeményezésére jött létre, aki – az együttes fb-profilja szerint – már nem tartozik a Braindogs laza kötelékébe. (Az önálló bandákkal rendelkező művészek számára ritkásan szervezhető össze egy-egy turné, amelynek során színpadra léphetnek az egymással egyébként nagy örömmel zenélő fiúk.) Ráadásul megint rezeg a léc, hiszen Ian Siegal fakó nyakkendőjét elkapta az újdonsült felesége, hogy annak segítségével vonszolja maga után exportra, mégpedig Thaiföldre. (Az európai koncertezéstől való búcsúzkodása folyamatban van szegénynek. Hátha újabb típusú örömök érik ott őt vigasztalásul, minimálisan kárpótlásul. Alakuljon akárhogyan is, tudhatja: visszavárjuk!) Bár számtalanszor gondoltam rá, kivált egy-egy Braindogs-koncert után, belátom: valóban 2019-ben érett lemezre ez a produkció. A héttagú szupercsapat pedig egy gonoszkodás-mentes névsorolvasást alapból megérdemel. A sorrend a lemezborítóéval egyező, tehát. Ian Siegal (angol): ének, gitár, ütőhangszerek, Ripoff Raskolnikov (osztrák): ének, gitár, Mischa Den Haring (holland): ének, gitár, Varga Livius: ének, ütőhangszerek, Frenk: dobok, ének, gitár, Nagy Szabolcs: billentyűs hangszerek, Varga Laca: basszusgitár.

És hát, igen. Minden Tom Waits-fannak megvan a külön bejáratú best of-összeállítása. Nagy kérdés, mekkora az átfedés a többiekével, bár az meg a másik, hogy fontos-e ez igazából. A legszebb az egészben az, hogy valamekkora közös halmaz mégis csak létezik, alighanem mindegyikkel. No de. Miket, milyen nótákat preferál a Braindogs? (Nem is mondtam még: a zenekar neve az egyik (1985-ben publikált) Tom Waits-album címének átértelmezése, továbbgondolása.) A csapat voltaképp azokat kedveli, amelyekben jól mutat a szabad játék. Amelyekben lazán lehet improvizálni, ahol alaposan ki lehet futtatni a szólókat. Amelyekben hatásosan lehet inspirálni, helyzetbe hozni a társakat a színpadon. Nem a véletlen műve hát, hogy élőben, mégpedig az A38-on készült a felvétel, hiszen a színpad létszükséglete ennek a kivételes képességű társaságnak. Mégis.

Lesztek szívesek bemondásra elhinni nekem, hogy erre a bulira ők így, együtt annyira összeszedték magukat, mint talán még soha. Természetesen, azt nem merném felelősséggel kijelenteni, hogy ez a lemezanyag csupán nyomokban tartalmaz elszállásokat.A track-listára visszakanyarodva: mind a tizennégyet mégsem fogom kivesézni, bár szívem szerint megtenném. Pár apróság, tehát. A bemelegítő Goin Out West-be például a Braindogs volt szíves legalább kettőzött energiát beletolni. Az ő Shore Leave-jüket sem az eredeti verzió fojtogató finomságaiért szeretjük. Meg ott hasít az immár kultikus darabnak számító Undergruond elemi erővel előtörő szenvedélye is. Meg ilyesmik, vagy tucatnyian, mégpedig szédítően összerázva. Oly módon, hogy egyik feldolgozott dal sem vesz el egy grammot sem az eredetiek értékeiből, ellenkezőleg. Gazdagítják azok létét, amely által maguk is létjogosultságot nyernek az emberi léptékkel mérhető térben és időben.

Fontos ez a pozitív energiáktól fűtött kiadvány, hiszen hasonló felfogásban ritkán készül efféle indíttatású alkotás. Csak remélni merem, hogy a tengeren túlra, a Mester kezei közé is eljut belőle egy példány, hogy legalább ezen az úton-módon ő is megismerhesse a nem hétköznapi muzsikusi kvalitásokkal bíró európai tisztelőit, követőit. Mindegyik „agykutya” vastagon megérdemelné!

Olasz Sándor

Ismét Szentesre érkezik Ripoff Raskolnikov

87036681_2685572428157986_825683599817703424_o.jpg2018. februárjában a blues ünnepe köszöntött ránk Szentesen. A tiszteletbeli és szívbéli magyar gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró Ripoff Raskolnikov, valamint zenekara (Gyenge Lajos dob, Nagy Szabolcs billentyűsök, Varga Laca basszusgitár) hozta el azt nekünk, holott így együtt első ízben jártak a városunkban. Mégis. Az esemény legfontosabb mozzanata az volt, hogy a közönség lelkesedése fokozatosan átragadt a muzsikusokra koncert közben, ami által a játékuk egyre szenzitívvé vált, a feeling pedig – bumeráng módjára - visszaszállt a publikumra. És a dél-alföldi Zeneiskolában bekövetkezett a blues évtizedeken átívelő, ám kevésszer előforduló katarzisa, amit a jelen lévők egyként átéreztek, a teremben elfoglalt helyüktől függetlenül.

Ennek az érzésnek a megismétlődését, felkavaró, lélek-borzongató újra-átélését szeretném március 27-én, amikor Ripoff Raskolnikov az együttese élén visszalátogat Szentesre. A szokott helyen (Zeneiskola) és a szokott időben (19 órakor) kezdődik az immár várva várt koncert, mégpedig a Zene-Világ-Zene címet viselő, vidéken nehezen utánozható színvonalon szervezett előadás-sorozat részeként.

Talán nem minden érdeklődő tudja, hogy Közép-Európa bluesba oltott Tom Waits-e új albumot adott ki a szentesi találkozásunk óta, amely a Small World címet viseli. Igen, afféle „kis világ” nagy ura ő, amelyet nem birtokol kizárólagosan. Szívesen osztja meg a territóriumát minden blues-baráttal, akik közül sokan meggyőződhettek már arról, hogy az újdonság Ripoff legerősebb, legszínesebb, ugyanakkor legösszeszedettebb munkáinak egyike. A dalok, mint mindig, most is a tradicionális blues-témákról: az élet örökkön aktuális dolgairól szólnak (utazások, kocsmázások, szerelmek), kisebb csavarokkal. Mit értek ez utóbbi alatt? Például azt, hogy az egyik dal egy eszkimó lányról szól, ami ritkás témaválasztás ebben a műfajban. Egy másik pedig zenei értelemben vett újdonság, minimum ínyenc csemege, mégpedig a blues és a reggae rendkívül sikeres ötvözetét képezve. Hallottál már ilyet? (Én is csak a budapesti lemezbemutató koncerten először.)

Idő közben Ripoff nemzetközi hobbi-formációja, a Tom Waits-tribute Braindogs produkciója is lemezre érett: az A38 nevű koncerthajón rögzített improvizatív jellegű előadásuk legjobban sikerült feldolgozásai kerültek CD-re, visszaidézve az efféle bulik különleges, nyugodt szívvel mondhatom: utánozhatatlan hangulatát. Erről ugyan nem várhatunk most dalokat, hiszen Ripoff saját szerzeményei bőségesen állnak rendelkezésre a hasonló indíttatású mazsolázáshoz. Így a régebbi keletű, remekbe szabott, dal-formátumú életképei. Közte a Lenin Street, ami két évvel ezelőtt végül nem került a szentesi koncertprogramba. Ha pedig most sem hallhatjuk azt élőben, el fogom kalauzolni Ripoffékat a város Hódmezővásárhely felé vezető útjára (hátha vizuális típusúak, és így megjegyzik a kívánságot a legközelebbi alkalomra), hiszen a gengszterváltás előtt az viselte a holtában turista-látványosságként funkcionáló és aközben is kommunizmust álmodó „kedves vezető” dicső nevét.

És még valamit remélek – nagy titokban. Az nem egyéb, mint egy bluesba konvertált magyar népdal, mégpedig ékes anyanyelvünkön megszólaltatva! Nem abszolút újdonság az ebbe az irányba való elindulás, de hát Ripoff olyan utánozhatatlan bájjal képes előadni azt (ha nem hiszed, járj utána a neten, Azt gondoltam, eső esik címen keresd), hogy az értő szentesi közönség megérdemelné, hogy elbűvölje őket a segítségével! Bánja a kánya, ha a varázslás békákat teremne a nézőtéren, mert az a hőstett a mesebeli csók nélkül is hatalmas királyság tudna lenni!

Olasz Sándor

süti beállítások módosítása