Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai


A zene örök gyógyszer a lelkünknek

Élő koncertet adott a Molnár Dixieland Band a Zene Ünnepén

2020. június 25. - Hangversenyközpont

105884922_2965630773485482_8287445926273701948_o.jpg

Ismét megnyitotta kapuit közönsége előtt a szentesi Hangversenyközpont, június 21-én, a Zene Ünnepén a Molnár Dixieland Band koncertjével zárult a Zene-Világ-Zene sorozat idei évada.

Március közepe óta némán és hatalmas türelemmel várta a korlátozások megszűnését a Hangversenyközpont, és bár úgy tűnt a Zene Ünnepét zárt ajtók mögött, az internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva ünnepli a város, a koncertet megelőző napok rendelkezései lehetővé tették, hogy a közönség a helyszínen élvezhesse a Molnár Dixieland Band műsorát. Szabó Zoltán Ferenc polgármester a koncertet megelőzően ünnepi gondolatait osztotta meg a közönséggel. –  Nagyon nehéz időszakon van túl az ország és Szentes városa is. Az összes oktatási, kulturális és sportintézményeinket be kellett zárnunk. Büszke vagyok arra, hogy Szentes a járványügyi időszakot követően elsőként lépett nagyon sok mindenben, és ez a ma esti koncert is bizonyos tekintetben az elsőnek számít. Hosszú hetek tárgyalásai állnak a rendezvény mögött, és örülök, hogy a Zene Ünnepén közösen tekinthetjük meg a Molnár Dixieland Band koncertjét itt, a Hangversenyteremben – hangzottak el a polgármester szavai.

A Hangversenyközpont 13 éves fennállása alatt nem voltunk ilyen nehéz szituációban – ezt már Kertész Ákos intézményvezető mondja megnyitójában. – Úgy gondolom, az utóbbi időszak több volt annál, minthogy korlátozták mindennapjainkat. A járványhelyzet megfosztott bennünket azoktól az élményektől, melyektől igazán érző emberek lehetünk. Mi más, ha nem a kultúra az, amely minden nap ápolja az emberi lelket. Manapság számos platform rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy pótoljuk az élő zene jelentette űrt, de lássuk be, a Facebook előtt azért ez mégsem kelt ugyanolyan hatást – fogalmazott a Hangversenyközpont vezetője.

105822503_2965631186818774_2525557133148309007_o.jpg

A szegedi Molnár Dixieland Band hosszú évek óta visszatérő fellépője a Zene-Világ-Zene sorozatnak. A századeleji jazz-zene hazai helytartói mindig pompás hangulatot varázsoltak a helyi közönségnek. Molnár Gyula zenekarvezető egy szájmaszkban lépett a színpadra melyet a korlátozások megszűnésének jelképeként vett le, ahogy mondta: „Ha ez rajtam van, nem tudom megszólaltatni a hangszerem.”

Az együttes a XX. század elején New Orleans-ból induló stílus jeles képviselője immáron 56 éve töretlenül vannak jelen a hazai zenei vérkeringésben. Koncertjüket a Perzsa vásár című operasláger feldolgozásával indították. Ahogy a zenekar vezetője elmondta, az egyes népek zenéje is hatást gyakorolt az együttesre, repertoárjukat ékesítették magyar, orosz és francia dalok feldolgozásai, de Oscar Peterson egyik kissé feledésbe merült „himnusza”, a Hymn to Freedom, vagy Acker Bilk slágere, a Creol Jazz is felcsendült sajátos előadásukban. A műsort a leginkább rock ’n’ rollos stílusjegyeket magában hordozó Bring Me Sunshine zárta.

A koncertet a Szentes TV és a Kurca TV élőben közvetítette.

104817670_2965631590152067_3990157158278681906_o.jpg 

Sebők Tamás
fotók: Vecseri Ferenc

Live koncerttel adózik a Zene Ünnepének a Hangversenyközpont

60346483_2133371290044772_4396968830794989568_o.jpg

Bár a koronavírus miatt elrendelt korlátozások megpecsételték a Zene-Világ-Zene sorozat tavaszi évadát, a Zene Ünnepén ez alkalommal is különlegességgel szolgál közönségének a Hangversenyközpont. Június 21-én, vasárnap 19 órától élőben tekinthetik meg a Molnár Dixieland karantén-koncertjét a Zene-Világ-Zene Facebook oldalán, valamint a Kurca TV és Szentes TV közvetítésében.

Évek óta rendszeresen ad koncertet városunkban a Molnár Dixieland nagy sikerrel, és úgy tűnik, ez most sem maradhat el. Ám az idei rendhagyó előadás lesz, a mindig szépszámú közönséget ezúttal a képernyők elé várják szervezők.

– Érthető okokból nagyon sokáig úgy tűnt, ez a rendezvény nem fog megvalósulni, mi pedig az utolsó pillanatig vártunk, hiszen bíztunk benne, hogy változik a helyzet és ezt az előadást valódi élő koncertként tarthatjuk meg. Ám mivel ez ma (június 16.) a korlátozások miatt nem valósítható meg, ezért bár a Molnár Dixieland színpadra lép a Hangversenyközpontban, a közönség számára nem nyit ki az intézmény. A helyi média közreműködésével, valamint a Hangversenyközpont közösségi felületein azonban élőben követhetik az ünnepi előadást – jegyezte meg Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője.

A szegedi Molnár Dixieland Band Magyarország legrégebben fennálló és egyben legismertebb, nem Budapesthez kötődő jazz-formációja. A zenekar 1964-ben alakult egyetemistákból, amatőr zenészekből. A közönség gyorsan a szívébe fogadta őket, de nem kellett sokat várniuk az első hivatalos elismerésükre sem: a korszak legnagyobb hazai könnyűzenei seregszemléjén, a salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválján 1966-ban, ’67-ben és ’69-ben egy ezüst és két aranydiplomát nyertek. Ennek hatására a Magyar Rádió is megkereste őket, felvételek készítése céljából. Különféle jazz fesztiválokon, klubokban, egyetemeken, kultúrházakban léptek, lépnek fel évente 50-100 alkalommal.

 

Sebők Tamás
fotó: Vecseri Ferenc

Ál Live Zene-Világ-Zene: De ki az a Mrs. Columbo?

mrscolombo.jpg

Ezúttal a 2013-ban ’Az év hazai jazz albuma’ kategóriában Fonogram-díjat nyert Mrs. Columbo koncertjét elevenítjük fel Ál-Live Zene-Világ-Zene rovatunkban. Pénteken 19 órától három gyönyörű hölgy lép a Hangversenyközpont virtuális színpadára, ne maradjanak le róla. Addig is íme egy kis ízelítő Olasz Sándor tollából. 

Ami nem sikerült anno a tévében (ma DVD-n) megkedvelt Columbo nyomozónak, sikerült Pély Barnának! Nevezetesen: beházasodnia a Mrs. Columbo zenekarba, annak énekesnőjét, Galambos Dorinát véve feleségül. Ennyit témánk bulvár-szegmenséről, amit a legnépszerűbb sajtóféleség a lehető legalaposabban kivesézett nemrég. Olyannyira, hogy számunkra nem hagyott csámcsogni valót a kizárólagos tulajdonukat képező Megasztár-gumicsonton.

Jól tették, mert így máris a lényegre térhetünk: szeptember 27-én pénteken 19 órakor a megszokott helyszínen, a Zeneiskolában elindul a várva várt Zene-Világ-Zene 2013-2014-es évada, mégpedig a Mrs. Columboval!

Mért jó nekünk ez a kezdés? Azért, mert amíg a krimisorozatban csupán láthatatlan szereplő: szóbeszéd tárgya volt a nyomozó felesége, a Mrs. Culumbo a maga hús-vér valójában jelenik meg előttünk!

Komolyra fordítva a szót: a csapat tagjai – három lány, aki zenél, meg a fiú, aki dobol - (bocs, most ígértem, hogy komolyra fordítom) tudnak valamit, amelynek eredményeképp hasonló felállású zenekar nem érdemelte ki még a magyar Fonogram-díjat. Márpedig ez történt (mégpedig az idén), köszönhetően a tavalyi lemezüknek, amelyen Dorinán kívül a virtuóz, sokoldalú zongorista Sárközi Fanni, a bőgőn Hudák Zsófi játszik, Kovács Norbert pedig a dobok mögül tesz hozzá „néha” a csajok teljesítményéhez. Nem mellesleg – amint láthatták a közszolgálati tévében – a Játszd újra! című számuk bekerült az Eurovíziós Dalverseny magyarországi elődöntőjének legjobb 30 dala közé.

Kiderült a CD-ről, hogy a Megasztárba dögös rocker-lányként berobbant Dorina remekül megtanult jazzt énekelni idő közben. A többiek pedig egyszerűen felnőttek a feladathoz, ami ebben a formában megint csak nem teljesen igaz. A jazz-sztenderdek rovására ugyanis alaposan kicserélték a repertoárjukat. A saját szerzeményeken kívül 30Y, Queen, vagy éppenséggel Beatles feldolgozás várható tőlük. Speciális műsorukkal a patinás BJC-ben (Budapest Jazz Club) is felléptek már, irigylésre méltó sikert aratva, egyszersmind bebizonyítva, hogy a nagyvilágban smooth-nak nevezett „könnyű” jazz képes minőségi lenni, csak akarni kell!

A koncertsorozat további fellépői névsorának ismeretében szívesen ragoznám, mennyire érdemes erre az évadra is bérletet venni és mennyiért, ám kénytelen vagyok egy boldog emlékű punkzenekar nevével (vissza)élni: Hatóságilag Tilos! Az Internet (meg a reklámok) segítségével azonban semmi lényeges nem marad titokban az érdeklődők előtt.

Olasz Sándor
fotó:Mrs. Columbo Facebook

Ál Live Zene-Világ-Zene: Újabb legendás zenész-vendég

sebo.jpg

Ezen a héten sem marad virtuális koncert nélkül a tisztelt közönségünk. Ez alkalommal 2015-be pörgetjük vissza a Zene-Világ-Zene időgépét, és a Sebő-együttes nemzeti ünnepünk tiszteletére adott előadásával várjuk önöket a képernyők elé, pénteken 19 órától. Addig is íme egy kis kedvcsináló Olasz Sándortól.

Ismét Kossuth-díjas zenészt üdvözölhetünk a városunkban. Olyan formátumú személyiséget, aki nélkül tán el sem indult volna a máig működő táncház-mozgalom, nem emelkedett volna ekkora rangra a magyar népzene-kultúra, és nem tartana ott a magyar világzenei kultúra sem (a maga sokszínűségével), ahol jelenleg tart. Sebő Ferenc érkezik hozzánk a róla elnevezett együttes élén október 22-én csütörtökön, hogy ünnepi koncertet adhasson társaival 19 órai kezdettel a Zeneiskolában, a Zene-Világ-Zene sorozat „könnyűzenei” nyitányaként.

Ha az 1972-ben (a már más dimenzióban élő Halmos Béla társaságában) készült József Attila-lemezét Berek Katinak „adjuk”, elmondhatjuk, hogy a Sebő együttes stílust teremtett az első két lemezével, mégpedig két különbözőt. A cím nélküli első az autentikus népzenére irányította a figyelmet, azt pedig, hogy a beszédes című Énekelt versek miről szól, nem kell megmagyarázni. Más kérdés, hogy a zenekar később az utóbbi irányzatot preferálta inkább, olyannyira, hogy a munkásságával (akarva-akaratlan) számos zenekar iránytűjévé, példaképévé vált. Közben persze maguk is tovább léptek. Nagy László, József Attila, Lázár Ervin: a költők, akiknek Sebőék önálló lemezt szenteltek, jó néhány további (koncepcionális) válogatás összeállítása mellett. A szentesi koncert műsora is minden bizonnyal ezeken az anyagokon alapul.

A mostani trió-formáció tagja egyébként (nem tegnap óta) a számos hangszert megszólaltatni tudó Barvich Iván, aki Guessous Majda Mária, alias Mesi együttesével az előző évadban járt nálunk. Az ő közbenjárásával jöhetett létre Sebő Ferenc – tudomásom szerint – első szentesi fellépése. Azé a Sebő Ferencé, akiről a 60. születésnapja alkalmából csodálatos portréfilm készült, és akinek zenei, zenei szervezői és -szerkesztői munkája mellett az építészi tevékenysége sem jelentéktelen. Aki a mai napig aktív, és nélkülözhetetlen kutatómunkát végez a magyar népzene szolgálatában: a felgyűjtött anyagok feldolgozása, rendszerezése tárgyában.

Akinek – legendás zenészhez méltó módon - legendás történetei vannak (amelyek közül kiemelkedik Aczél elvtárssal való találkozása a táncházmozgalom hőskorában), és aki – természetesen – zenélni sem felejtett el.

Igen. Újabb kihagyhatatlan koncert vár ránk, és nem kizárólag az októberi ünnep kapcsán. Becsüljük hát meg önmagunkat is vele és általa!

Ál Live Zene Világ Zene - CimbaliBand: Szívtánc és hagyományőrzés (2013)

cimbali.jpg

Ál Live Zene-Világ-Zene virtuális sorozatunkban ezúttal a világzene egyik hazai kiválóságának 2013-as koncertje kerül terítékre. A CimbaliBand akkori ünnepi előadása most újra képernyőre kerül, méghozzá május 15-én, pénteken 19 órától. A  koncerthez egy kis ízelítőt is kínálunk az alábbiakban. 

A CimbaliBand fejének falujában, Turán annyira természetes a néphagyományok átörökítése, mint máshol a levegővétel. A zenekarvezető (egyben a Czimbalmos pálinka-márka büszke tulajdonosa), Unger Balázs pályája az autentikus népzenét művelő Galga zenekarban indult, a Magyar Állami Népi Együttesben folytatódott. Játszott (a teljesség igénye nélkül) a Palya Bea neve által fémjelzett Kárpátiában (amely nem tévesztendő össze a hasonló néven futó ún. nemzeti rockzenekarral - az ugyanis a kulturális kitüntetés-ügyi miniszteriális döntéshozók privilégiuma). Fertőződött a jazz berkeiben, nem akármilyen környezetben: Dresch Mihály együttesében! Ennek ellenére mindkét szólólemeze vegytiszta népzenét tartalmaz. Végső soron a fenti állomások a fiatal muzsikusokból álló, az Unger Balázs neve alatt futott projektből kinőtt CimbaliBand előtörténetét képezik. Más megközelítésben: hogyan lett a Magyar Állami

Népi Együttes zenekarának oszlopából a cimbalom Chuck Berry-je? A nem mindennapi művészpálya mérföldkövei nem egyebek, mint a CimbaliBand lemezei. Az első, a TransBalkan Express akkora sebességgel rohant bele (nemzetközileg is) a világzene világába, mint a mozdony a CD borítóján. A népzenei feldolgozások között ugyanis megbújt egy slágergyanús darab, az Oppadirida, amelyre akarva-akaratlan felkapta a fejét, akinek alkalma volt meghallani azt. A Feketetó muzsikája a nevezett falu vásári hangulatát idézi, az egymás közelségében élő népek zenéiből válogatva. Következhetett egy élőben rögzített album, a CimbaliBand koncertek hiteles hangi/hangulati lenyomata. A 2011-ben kiadott Ablakimba pedig már helyenként rockos hangvételt mutat – nem szakadva el a népzenétől. (Rajta egy nagyon szerethető saját szerzeménnyel, amely az Igénytelen dal címet viseli.) A 2012-es Szívtánc (egyik dala klipjét a pusztulásában is méltóságteljes turai kastélyban forgatták) tovább mélyíti a virtuóz cimbalomjáték és a népzene sajátos viszonyát. 2013-ban pedig egy (talán kevéssé sikerült) saját szerzeményekből álló négyszámos lemezt publikáltak, a játékos Ungerground címmel.

És hogy mit várhatunk október 22-én, kedden 19 órakor a zeneiskolában, ahová a CimbaliBand először látogat a Zene-Világ-Zene koncertsorozat keretében? Nos, az ünnep előestéjére tekintettel mindenképp népzene-dominanciát. Ugyanakkor, nem is ők lennének, ha nem vennék olykor könnyedebbre is a figurát. Történjék bármi, annyi bizonyos: ismét kihagyhatatlan koncert előtt állunk!

Olasz Sándor

„Amikor úgy érzed, besokalltál, és magad mögött hagynál mindent”

Ripoff Raskolnikov: I’ll Walk Away

ripoff.jpg

Nem szeretek itt lenni, így mi értelme lenne tovább itt maradni - erről a felismerésről szól Ripoff Raskolnikov I’ll Walk Away című száma egy nem mindennapi szemszögből. A melankolikus hangulatú blues dalhoz erdőben bolyongva forgattak különös atmoszférájú klipet.

Small World című lemezének utolsó dalához, az I’ll Walk Away-hez készített klipet Ripoff Raskolnikov. Bár a szám néhány mondata és hangulata akár a jelenlegi helyzetre is reflektálhatna, jóval korábban készült. „A legtöbb dalszerző általában olyasmiről ír, ami foglalkoztatja, ami erős érzelmeket vált ki belőle. Lehet ez sok minden, az utóbbi időben azonban volt pár olyan téma, amiről ezelőtt nem írtam.  Ez is egy, azok közül. A szöveg egy Alzheimer-kórban szenvedő idős asszony történetét meséli el, aki egy otthonban lakik. Egy szép napon azonban úgy dönt, hogy most aztán kisétál onnan, és világgá indul. A nem szeretek itt lenni, így mi értelme itt maradni érvelés azt hiszem, sokunknak ismerős lehet... A dal pusztán fikció, barátom, Reinhold Tritscher osztrák színházi rendező ötlete nyomán született. Ő évek óta több dalom születésekor „bábáskodik” mellettem. Egyébként az alaptörténethez hozzá tartozik, hogy édesanyám élete utolsó 10 évében demenciában szenvedett, ám sosem élt otthonban, és forradalmár sem volt. Így úgy érzem, a dal mégsem kapcsolódik az ő sorsához” – meséli Ripoff Raskolnikov.

A dalhoz Benkő Bálint és csapata készített klipet. „Az alapötletet egy, már az első hallgatásra bevillanó érzés, hangulat adta: amikor úgy érzed, besokalltál és magad mögött hagynál mindent. El is indulsz, majd mikor azon kapod magad, hogy elég távol kerültél a problémáidtól és önmagadtól is, hirtelen megkönnyebbülsz. Ám nemsokára újra ott találod magad, ahonnan elindultál. Ezt a menekülést egy meglehetősen eseménytelen, monoton loopban ábrázoljuk, ahogy Ripoff az erdőben bolyong. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően bukkantunk a helyszínre, az egész forgatásra egyetlen esős, ködös napunk volt - pont erre az időjárásra vártunk -, és mindössze háromszor tudtuk felvenni, mielőtt lement a nap” – meséli a rendező.  

Hogy legközelebb mikor hallhatjuk élő koncerten az I’ll Walk Away-t, az sajnos még kétséges. A jelenlegi helyzethez alkalmazkodva azonban szerda esténként Ripoff Raskolnikov a facebook oldalán streameli otthoni koncertjeit, melynek setlistjét minden héten egy-egy téma mentén válogatja össze.

A klip készítői: Dir: Bálint BENKŐ, DOP: Bálint OROSZ, 1st AC: Milan MARUSZKI, 2nd AC: Daniel ENDRE, Colorist: Csaba VICZE, VFX: Zsuzsanna BÁNYAI

 

Ál Live Zene-Világ-Zene: Coppola cimbalmosa (2008)

large_0828_b_k_g_c_b.jpg

Ez alkalommal a szentesi Hangversenyközpont egyik olyan előadásával folytatjuk az Ál Live Zene-Világ-Zene rendhagyó  virtuális sorozatát, melyet az elsők között tekinthetett meg a közönség a hangversenyteremben. Időgépünket ezen a héten 2008. november 28-ra állítjuk vissza, és Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band előadásával várjuk önöket a képernyő elé pénteken 19 órától. Addig is egy kis ízelítő Olasz Sándor tollából. 

Egyes muzsikus cigánycsaládokban hegedűvonót szokás adni az újszülött kezébe. Amelyik rajkó ráfog, abból a hiedelem szerint muzsikus válik! Nem tudom, Balogh Kálmán kézbe kapta-e a vonót csecsemő korában, annyi azonban biztos, hogy a cimbalom-verőkkel ördögi virtuozitással bánik! És ez csak a dolog egyik része. A másik a hihetetlen stílusérzék, amelynek segítségével magabiztosan mozog a jazzben, a kortárs zenében, a világzenében és a népzenében egyaránt. A harmadik a legkülönbözőbb népek zenéinek sokasága, amelyeket ismer. A negyedik tényező pedig az a bravúr, ahogyan összeolvasztani, szintetizálni képes egymással össze nem illőnek hitt zenei világokat. Ahogyan a tavaly megjelent lemezén is tette (Aven Shavele a címe), amit a saját zenekarával, a Gipsy Cimbalom Banddel készített. A káprázatosan sokszínű zeneanyagban gond nélkül megférnek - néhány ismert dallam között - térségünk népeinek zenéi, azok hol inkább jazzes, hol pedig az autentikushoz közelítő feldolgozásai, valamint népzenei ihletésű saját szerzemények, nívós világzenévé elegyedve.

Balogh Kálmán számtalan formációban szerepelt és szerepel zenekari tagként vagy vendégként. Játszott persze népzenében utazó zenekarokban (Jánosi, Ökrös, Téka, Méta, Muzsikás, Vízöntő, Zsarátnok, Vasmalom, Fonó, Üsztürü), de közreműködött az egyedülállóan különleges Vágtázó Csodaszarvas immár „bearanyozódott" első lemezén, valamint a Fonogram-díjas Napra albumán is. (A 2007-ben a legjobb világzenei albumának járó díjat kapott folkrock banda muzsikája annyira megtetszett neki, hogy oda maga ajánlkozott.) Dolgozott spanyol muzsikusokkal és táncosokkal, sőt Amerikában felfigyeltek Kálmán kivételes tehetségére. Nem csak koncertkörútra hívták, de a világhírű filmrendező, Francis Ford Coppola kifejezetten az ő játékát akarta új filmjének zenéjéhez.

Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band november 28-án, pénteken 19 órai kezdettel a Zene-világ-zene hangversenysorozat keretében ad fergetegesnek ígérkező koncertet a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola és Hangversenyközpont nagytermében.

Olasz Sándor

Hetven éves Gryllus Dániel

dszzs20110621002-1.jpg

Gryllus Dániel (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Hetvenedik születésnapját ünnepli április 23-án Gryllus Dániel. A több mint ötven éve működő Kaláka együttes vezetője, zenésze a járvány miatti bezártságban is aktív és számos terve van a közeljövőre, közben pedig két jelentős díjat kapott.

A Kaláka tavalyi, 50. évfordulós jubileumi évében nagyon sokat dolgoztunk, koncerteztünk, stúdióztunk, ezért a január és a február a pihenésé volt. Március elején adtunk néhány koncertet, de a felsőbb hatalmak úgy döntöttek, legyen kicsit hosszabb ez a szabadság” – fogalmazott Gryllus Dániel az MTI-nek.

Mint megjegyezte, számára ez az időszak valóban a teljes karantént jelenti: több mint egy hónapja nem lépett ki a házuk kapuján, egész életében jelen lévő asztmája miatt még nagyobb kockázatnak van kitéve. A Várkert Bazárba április 26-ra tervezett 70. születésnapi koncertjét a járvány miatt ugyan le kellett mondai, a zenész a helyszín internetes oldalán húsvétkor egy héten át jelentkezett otthoni videókkal, amelyekben a Lackfi János szövegeire, imádságfüzérére írt dalait énekelte el saját citerakíséretével.

Ez egy meglehetősen intenzív munkasorozat volt, gyakorlatilag egy nap alatt kellett zenét szerezni, az erre a dallamra írt teljesen új szövegeket megtanulni és rögtön előadni. Reményeim szerint folytatni fogjuk Lackfi Jánossal a sorozatot és a jövőben rögzíteni tudjuk több zenésszel” – tette hozzá.

A Kaláka együttes (Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs, Becze Gábor) öt évtizedes munkásságát a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjjal ismerték el (húsz év után másodszor is), a Gryllus fivérek két héttel később a legjobb keresztény szellemiségű előadóknak járó Szikra-díjat kapták meg életművükért. Személyesen később vehetik át a kitüntetéseket.

Úgy tudom, korábban egyetlen zenekar sem kapott két alkalommal is Kossuth-díjat. Nagy megtiszteltetés ez, a kitartásunk van benne, hogy 2000 után is annyi mindent csináltunk, különböző esteket, turnékat, lemezeket. Talán az elmúlt húsz év még termékenyebb volt számunkra, mint az első harminc, sokkal inkább a magunk urai lettünk, mint korábban. A Szikra-díj azért kedves, mert bibliai témájú lemezeimen, a Pál apostolos, a hegyi beszédes vagy a zsoltáros anyagokon az Ószövetség és az Újszövetség egyaránt jelen van” – mondta Gryllus Dániel.

1991 tavaszán jelent meg a Kaláka vezetője által alapított Gryllus Kiadó első lemeze, a cég azóta nemcsak a zenekar és tagjai anyagait gondozza, hanem számos ismert előadó, köztük a Sebő együttes, Kobzos Kiss Tamás, Palya Bea, Bognár Szilvia, Ferenczi György és a Rackajam és Dévényi Ádám lemezeit is megjelentette. A Gryllus Kiadó túl van a 220 CD-n, az öt évtized alatt mintegy 1300 verset (mások mellett Kányádi Sándor, Kiss Anna, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Áprily Lajos költeményeit) megzenésített Kaláka pedig több mint harminc lemezt készített, a legutóbbi a tavaly év végi Békabúcsúztató volt. „A jó versek ma is népszerűek, Lackfi János vagy Szabó T. Anna új írásait ötven-hatvanezer ember olvassa el. A verséneklés tekintetében is optimista vagyok, miután közösségben vagyunk azokkal, akik hozzánk hasonlóan ezt művelik” – fogalmazott Gryllus Dániel.

A közeljövőre vonatkozó tervekről elmondta: motoszkál a fejében, hogy kellene csinálni egy turnét Kányádi Sándor bácsi nyomában címmel. „Érdemes lenne az útjait dokumentálni Erdélyben, Észak- és Dél-Amerikában és máshol is, egy ilyen sorozat címe lehetne Szabófalvától San Franciscóig, a Halottak napja Bécsben című verséből idézve. Szeretném azt is, ha tovább játszanánk a harminc éve műsoron lévő Pál apostolos anyagot Ferenczi Gyuriékkal és Szirtes Edina Mókussal.”

A 70. születésnapi koncert nem marad el, az új dátum október 28., a helyszín változatlanul a Várkert Bazár. A műsor sem változik: az egyik blokkban a Sumonyi Zoltán verseire írt bibliai dalok, a Tíz példázat című lemez anyagát adja elő Gryllus Dániel számos közreműködővel, a másikban a Weöres Sándor költői prózájának mondataiból írt dalsorozat hangzik el.

Az idei, június végére tervezett egri Kaláka Fesztivál, ami a 41. lett volna a sorban, biztosan elmarad. A Művészetek Völgyét, ahol a Kaláka Versudvar működik, egyelőre nem mondták le, az július második felében lenne. 

„A család, a közeli rokonság tizenöt fős, húsvétkor a zoom alkalmazás segítségével rendeztünk közös vacsorát. Hét különböző lakásból jelentkeztünk be, a képernyőn mindenki láthatott mindenkit. Gondolom, csütörtökön, a születésnapomon is lesz egy ilyen kapcsolás, amikor mindenki ott lesz, és felemeljük poharunkat egy virtuális koccintásra” – mondta végül Gryllus Dániel az MTI-nek.

forrás: MTI

'Ál' Live Zene-Világ-Zene: Rackák jönni Szentes

ferenczigyorgy_es_a_rackajam1.jpg

Április 24-én minden bizonnyal a közelmúlt egyik legemlékezetesebb előadását idézzük fel állandó virtuális koncertsorozatunkban. Figyelem, a képernyőkre érkezik Ferenczi György és a Rackajam. Olasz Sándor sorait olvashatják 2016-ból.

E sorok írója nem meghibbanni a címválasztás előtt, ha egyáltalán. Vagy mégis. A végeredményről illetve a részletekről nem nyitok vitát.

Komolyra fordítva a szót: aki ismeri Ferenczi György Rackajam nevű zenekarát, annak nem új információ, hogy az utolsó előtti (2014-es) albumukat az általuk művelt sajátos műfaj őshazájában, egészen pontosan egy nashville-i stúdióban rögzítették egyszeri nekifutásra (a legapróbb momentumokat is a két hangmérnökre bízva, akik egyike négyszeres Grammy-díjas), és adták ki itthon Grylluséknál Rackák menni Amerika címmel. Innen tehát a fenti fura ötlet.

A Ferenczi-jelenség lényegét a Csík Zenekar egyik oszlopa, Szabó Attila fogalmazta meg legtalálóbban a CD kísérő füzetében: „Az amerikai zenét kereste itt Magyarországon, végül Nashville-ben találta meg a magyart.” Miről is van szó? Arról, hogy a szájharmonika virtuóz hegedűművész, zeneszerző, szövegíró és énekes (pardon, néha gitáros is) az akusztikus bluest és a vele rokonságban álló amerikai műfajokat ötvözi a magyar népzenével! Első hallásra kissé merésznek tűnik az elképzelés, de a kivitelezés olyannyira működőképes, hogy az általuk megzenésített versekre (Petőfi, Gérecz Attila, Kiss Anna) is igaz a felvázolt zenei kavalkád. Annyira kiforrottá vált a stílusuk a sokéves közös munka következtében, hogy a Nemzeti Színházban is muzsikálnak a Rackák élőben, a Betyárjáték című, február végén műsorra kerülő előadásban. Amerikába pedig turnézni mennek vissza legközelebb.

Előbb azonban Szentesre érkeznek: február 19-én pénteken 19 órakor kezdődik a fellépésük a Zene-Világ-Zene sorozat idei első könnyűzenei eseményeként, a Zeneiskolában. Hogy mit jelenthet nekik egy szentesi koncert – Amerika előtt? Meggyőződésem, hogy szinte ugyanazt: egy „új világ” (újabb hangversenyterem, új közönség) felfedezését! Ezek a fiúk ugyanis nem csak tudnak, de szeretnek is muzsikálni. Ugyanakkor, hálásak a szeretetteljes fogadtatásért, a tapsokért, a pozitív visszajelzésekért.

A műsoruk gerincét – minden valószínűség szerint – a legnépszerűbb dalaik adják majd. Ám, ahogyan a humor (zenei és verbális egyaránt), úgy a kísérletezés sem áll tőlük távol, ezért nem lennék meglepve olyan szám hallatán akár, amivel Szentesen lépnek először közönség elé. Ami azonban egészen bizonyos: remek hangulatú, egyéni hangú, zeneileg minimum európai színvonalú előadás részesei lehetünk a Zeneiskola széksoraiban. Én máris türelmetlenül várom – reményeim szerint nagyon nem egyedül!

Olasz Sándor

Nem marad koncertek nélkül a Hangversenyközpont közönsége

index.jpg

’Ál’Live Zene-Világ-Zene. Ezzel a címmel indul útjára a szentesi Hangversenyközpont új digitális koncertsorozata. A koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet a Zene-Világ-Zene programsorozatát is érintette, az évad 8 koncertje került elhalasztásra. Most azonban - egy kicsit a #maradjotthon kampány jegyében is - a szervezők minden zeneszerető otthonába eljuttatják az utóbbi 12 évad legkiválóbb koncertjeit. Az új kezdeményezésről Kertész Ákos vezető nyilatkozott.

Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a jelenlegi helyzet miatt sajnos tényszerűen nem tudunk koncertet rendezni. Ám aki ismeri a csapatot – és figyelemmel kísérte a munkánkat az elmúlt 12 évben - az láthatta, hogy komoly elhivatottság van bennünk annak tekintetében, hogy az üzenetet minden körülmények között közvetíteni tudjuk. Gyakorlatilag a koncertjeink leállását követően kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen módja lehetne, hogy ezt az üzenetet továbbra is közvetíteni tudjuk a közönség felé úgy, hogy sajnálatos módon nem találkozhatunk velük.

Mivel a Facebookon manapság egyre divatosabbá váltak az élő megosztások, live-stream-ek, ezért gondoltam, hogy egy kisebb szójátékkal élve egy ál-live stream-et indítunk, mely végül az ’Ál’Live Zene-Világ-Zene címet kapta, és nem véletlenül, az I Love kifejezésre utal. A sorozat lényege, hogy az elmúlt 12 év legemlékezetesebb koncertjeit kutatjuk fel az archívumunkból, ezeket teljes terjedelmükben közzétesszük a közösségi oldalunkon a szokásos időpontban: pénteken 19 órától.

Kertész Ákos hozzátette, így próbálják életben tartani azt az ars poetica-t, amit a Hangversenyközpont az elmúlt 12 évben igyekezett megteremteni. A vezető hangsúlyozta, ezek a koncertek az előadók hozzájárulásával kerülnek feltöltésre, és azt is elárulta, próbálnak a komoly-, a nép- és könnyűzene rajongóinak egyaránt kedvezni.

A sorozat március 27-én indul, a Fabula Rasa és Müller Péter Sziámi 2012 áprilisában adott koncertjével.

Sebők Tamás

 

"Mi magunk sem értjük, mi működik ilyen jól itt Szentesen"

89318136_2711846315530597_3195861538338504704_o.jpg

Talán az előzetes várakozásokat is felülmúlta március 6-án a Peet Project koncertje. A szemtelenül fiatal és szemtelenül tehetséges együttes koncertjét álló vastapssal köszönte meg a hazai publikum. Volt is okuk a hálálkodásra, valósággal kápráztatott a fővárosi ötös, ismét óriási bulit csináltak. Erről árulkodott az is, hogy a koncert után seperc alatt elfogytak a CD-k és percekig készültek a közös fotók is, mi pedig a zenekar énekesét, Ferencz Pétert, Peet-et kérdeztük az aktualitásokról.

– A közelmúltban jelentkeztetek az immáron hatodik nagylemezetekkel, kérlek, mesélj egy kicsit az Ups & Downs megszületéséről, az inspirációról!

– Az inspiráció Amerikából jött, mégis itthon készítettük el ezt az anyagot, ami azért is büszkeség számunkra, mert azok a sztárvendégek, akik ezen a lemezen szerepelnek, itthon, hazai környezetben dolgoztak velünk. Ahogy említetted, ez már a hatodik lemezünk, és az volt a fő célkitűzésünk hogy legalább azt a szintet tudjuk hozni, amit a korábbi albumaink esetében, illetve hogy új inspirációkat is szerezzünk ezáltal. Úgy érzem, a lehetőségeink, az amerikai kiutazások, az újabb és újabb kapcsolatok, amiket megteremtünk, a közös zenélések egy gördülékeny alkotói folyamatot eredményeznek. Több együttműködést előre megbeszéltünk, akár Michael Lington, akár Paul Brown esetében is. Említhetném Dezső Csabát is, aki a műfaj egyik hazai ásza, mind a mai napig koncertezik, úgy hogy a nyolcadik X-et tapossa. Óriási öröm számunkra, hogy vele dolgozhattunk. 

– Vegyük egy kicsit górcső alá ezt a lemezt. Ahogy már említettünk az Ups & Downs címet viseli, de vajon zeneileg is magában hordozza ezeket a végleteket?

– Igen elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen két egymástól távol álló tetőpontja van ennek a zenei világnak. Vannak balladisztikus, kicsit lassabb, és vannak a vidám, nagyon ritmusos, modern és nagyon funky dalok is. Ebből jött a lemez címe is. Van egy dal is rajta, ami egymagában nagyon jól reprezentálja ezt. ez a Bipolar, ami a turnén a koncertet indító dallá avanzsált.

– Milyen lehetőségeket, kapukat nyitott meg előttetek ennek a lemeznek a megjelenése?

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy immáron második alkalommal vehettünk részt a kaliforniai Carmel borvidéken helyet kapott Jazz Weekender fesztiválon, aminek egy folytatása is lesz egy óceánjáró hajón az ősszel, ott is számítanak ránk a szervezők. Tulajdonképpen mind a két helyszínen a házi after party zenekar szerepkörét töltjük be. Nagyon nagy perspektívát látunk ezekben a koncertekben. Az idei évben további két meghívásunk van az egyik a méltán híres zongorista, producer, Brian Culbertson chicagoi fesztiváljára, ezen kívül pedig a los angelesi Catalina Island JazzTrax Festivalra is visszavárnak bennünket. Büszkén mondhatom, hogy már hagyományos módon, az 5. alkalommal mutathatjuk meg magunkat.

– Több ízben nyertetek díjat is ezen a fesztiválon…

Az év felfedezettje díját nyertük meg első alkalommal. Tulajdonképpen a JazzTrax egy fesztivál-franchise, több helyszínen rendezik meg, illetve egy smooth-jazz egy igazán hallgatott rádióállomás is tartozik hozzá. Tulajdonképpen ennek a közösségnek vannak különböző toplistái, szavazásai, ami már több, mint 30 éve működik. Az Év felfedezettje cím után a 2017-es Bad Boys of Budapest című lemezünkkel az Év albuma címet is elnyertük náluk.

88265974_2711845732197322_6568435052189843456_o.jpg

– Számtalan külföldi fellépést említettél, de felmerült bennem a kérdés, mi újság hazai fronton?

Küzdelmes a hazai piac. Igazából ennek a műfajnak Amerikában alakult ki egy hatalmas rajongótábora, és erre lehet is ilyen magas szintű rendezvényeket és vendéglátó egységeket építeni. Nagyon sok rádióállomás is hallgatható. Magyarországon ez a műfaj – nem mondom, hogy gyerekcipőben jár, de – megtalálta azt a szűk hazai réteget, akik befogadók e tekintetben. Sajnos úgy látom, hogy ez a réteg már hosszú ideje nem tágul.

– Van egyfajta kultúrmissziótok is?

– Természetesen szeretnénk megszólítani a fiatal generációt ezzel a stílussal. Ezen egyébként Amerikában is dolgoznak, nyilván ők könnyebb helyzetben vannak, hiszen ott rengeteg ember gyermekét az ilyesfajta muzsikára. Magyarországon ez azért küzdelmesebb, viszont mi pont ezért rakjuk bele a zenénkbe a fiatalos lendületet, a modern hangzásvilágot, - ami mellesleg a szívünkből jön - hogy ezáltal is meg tudjuk fogni a fiatal generációt.

– Úgy tűnik, hogy a szentesi Hangversenyközpont nyit felétek, hiszen a tavalyi év után ismét a Zene-Világ-Zene sorozat vendégei vagytok…

– Egy általunk nagyon sokat emlegetett koncert volt a legutóbbi. Nem számítottunk rá, hogy ilyen mértékű lesz az érdeklődés, a kiváló hangulatra meg még úgysem. Azt érzem, hogy nagyon sok reménységet adnak az ilyen pillanatok. Tulajdonképpen mi magunk sem nagyon értjük azt, hogy mi működik ilyen jól itt Szentesen, távol Budapesttől. Szeretném azt mondani, hogy a szentesi Hangversenyközpont egy nagyon jó példa sok más vidéki helyszínnek is, hiszen itt bizonyított, hogy lehet kiváló zenei életet csinálni a „tűztől távol” is.

fotók: Vecseri Ferenc
írta: Sebők Tamás

Ismét Szentesre érkezik Ripoff Raskolnikov

87036681_2685572428157986_825683599817703424_o.jpg2018. februárjában a blues ünnepe köszöntött ránk Szentesen. A tiszteletbeli és szívbéli magyar gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró Ripoff Raskolnikov, valamint zenekara (Gyenge Lajos dob, Nagy Szabolcs billentyűsök, Varga Laca basszusgitár) hozta el azt nekünk, holott így együtt első ízben jártak a városunkban. Mégis. Az esemény legfontosabb mozzanata az volt, hogy a közönség lelkesedése fokozatosan átragadt a muzsikusokra koncert közben, ami által a játékuk egyre szenzitívvé vált, a feeling pedig – bumeráng módjára - visszaszállt a publikumra. És a dél-alföldi Zeneiskolában bekövetkezett a blues évtizedeken átívelő, ám kevésszer előforduló katarzisa, amit a jelen lévők egyként átéreztek, a teremben elfoglalt helyüktől függetlenül.

Ennek az érzésnek a megismétlődését, felkavaró, lélek-borzongató újra-átélését szeretném március 27-én, amikor Ripoff Raskolnikov az együttese élén visszalátogat Szentesre. A szokott helyen (Zeneiskola) és a szokott időben (19 órakor) kezdődik az immár várva várt koncert, mégpedig a Zene-Világ-Zene címet viselő, vidéken nehezen utánozható színvonalon szervezett előadás-sorozat részeként.

Talán nem minden érdeklődő tudja, hogy Közép-Európa bluesba oltott Tom Waits-e új albumot adott ki a szentesi találkozásunk óta, amely a Small World címet viseli. Igen, afféle „kis világ” nagy ura ő, amelyet nem birtokol kizárólagosan. Szívesen osztja meg a territóriumát minden blues-baráttal, akik közül sokan meggyőződhettek már arról, hogy az újdonság Ripoff legerősebb, legszínesebb, ugyanakkor legösszeszedettebb munkáinak egyike. A dalok, mint mindig, most is a tradicionális blues-témákról: az élet örökkön aktuális dolgairól szólnak (utazások, kocsmázások, szerelmek), kisebb csavarokkal. Mit értek ez utóbbi alatt? Például azt, hogy az egyik dal egy eszkimó lányról szól, ami ritkás témaválasztás ebben a műfajban. Egy másik pedig zenei értelemben vett újdonság, minimum ínyenc csemege, mégpedig a blues és a reggae rendkívül sikeres ötvözetét képezve. Hallottál már ilyet? (Én is csak a budapesti lemezbemutató koncerten először.)

Idő közben Ripoff nemzetközi hobbi-formációja, a Tom Waits-tribute Braindogs produkciója is lemezre érett: az A38 nevű koncerthajón rögzített improvizatív jellegű előadásuk legjobban sikerült feldolgozásai kerültek CD-re, visszaidézve az efféle bulik különleges, nyugodt szívvel mondhatom: utánozhatatlan hangulatát. Erről ugyan nem várhatunk most dalokat, hiszen Ripoff saját szerzeményei bőségesen állnak rendelkezésre a hasonló indíttatású mazsolázáshoz. Így a régebbi keletű, remekbe szabott, dal-formátumú életképei. Közte a Lenin Street, ami két évvel ezelőtt végül nem került a szentesi koncertprogramba. Ha pedig most sem hallhatjuk azt élőben, el fogom kalauzolni Ripoffékat a város Hódmezővásárhely felé vezető útjára (hátha vizuális típusúak, és így megjegyzik a kívánságot a legközelebbi alkalomra), hiszen a gengszterváltás előtt az viselte a holtában turista-látványosságként funkcionáló és aközben is kommunizmust álmodó „kedves vezető” dicső nevét.

És még valamit remélek – nagy titokban. Az nem egyéb, mint egy bluesba konvertált magyar népdal, mégpedig ékes anyanyelvünkön megszólaltatva! Nem abszolút újdonság az ebbe az irányba való elindulás, de hát Ripoff olyan utánozhatatlan bájjal képes előadni azt (ha nem hiszed, járj utána a neten, Azt gondoltam, eső esik címen keresd), hogy az értő szentesi közönség megérdemelné, hogy elbűvölje őket a segítségével! Bánja a kánya, ha a varázslás békákat teremne a nézőtéren, mert az a hőstett a mesebeli csók nélkül is hatalmas királyság tudna lenni!

Olasz Sándor