Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene


Kelet-európai cimbalom-rock’n’roll a Hangversenyközpontban

Szentesen is bemutatja 'Szabadon' című új lemezét a CimbaliBand

2023. január 25. - Hangversenyközpont

cimbali_1.jpg

Nemzetközi hírű csapat lemezbemutatójával várja zeneszerető közönségét a Hangversenyközpont február 4-én, szombaton, 19 órától. A világzenei szféra elismert hazai alakulata, a Cimbaliband ’Szabadon’ címre keresztelt, 2022-ben megjelent lemezét hozza a zeneiskola Hangversenytermébe.

Bármily’ meglepő is, a 2008-ban alakult CimbaliBand minden évben tud valami különlegeset, frisset mutatni a magyar világzenei színpadán! A banda tizenegy nagylemezének zenéjében a kelet-európai életérzés keveredik a népzenével, és a közönség által kedvelt modern zenei stílusokkal. A zenekar tagjainak jelentős népzenész múltja van, így a Cimbaliband “boszorkánykonyhájában” a gyökerektől merített autentikus zenéből kiindulva készülnek a fogások, a zenei csemegéket pedig úgy tálalják elénk, hogy a dalok alapját egy igen különleges hangszer, a cimbalom alkotja. A felölelt stílusokból nem maradhat ki a jazz, a latin zene, a balkáni ritmusok sem, ezeket egyesítve válik teljessé a hallgató számára az eredeti kelet-európai cimbalom-rock’n’roll.

A CimbaliBand számos nemzetközi fesztiválon képviselte Magyarországot, 2013-ban lett a Petőfi Rádió "év felfedezettje”. A formáció ’Moldva’ című albuma 2015-ben a World Music Charts Europe világzenei ranglista nyolcadik helyére került, a 2017-es ’Recycle’ pedig a huszadik helyig kúszott fel. A 2019-es ’Iram’ című korongjuk mindezeken felül a csak „Magyar Grammy”-ként aposztrofált Fonogram-díjat nyerte el. A World Music Charts Europe 50 főből álló szakmai zsűrije a ’Szabadon’-t sem hagyta le a fent említett nívós listáról, a minőségi zenei élmények tehát garantálva lesznek február 4-én, szombaton 19 órától a Hangversenyközpontban.

Jegyeket a jegy.hu online rendszerében, valamint az állandó jegyárusító pontokon, a Hangversenyközpontban, illetve a Szentesi Művelődési Központban válthatnak az érdeklődők.  

CimbaliBand: Szabadon (Fonó Budai Zeneház)

cimbalibor.jpg

Mit ki nem hoz ez az átkozott vírushelyzet egyes férfiemberekből! A CimbaliBand hímnemű tagjai például – kivételesen - énekesnő nélkül merték elkészíteni az aktuális lemezüket. Ez önmagában is egyfajta (asszem, irigylésre méltó) szabadság, de talán most mégsem kéne az egyik, rossz fordításba beleragadt Bob Marley-szám (No Woman, No Cry) címével poénkodnom. Annál is inkább, mert az új zenéjükkel kb. a zenei szabadság ötven árnyalatát vonultatták fel a fiúk. Nem lövöm le mindegyiket. Bízok egyet-mást a kedves hallgató fantáziájára is! Szóval...

Az alapállás az, hogy a kedves népdalaikat vagy a saját gyűjtéseiket dolgozták fel. Ami persze nem biztos, hogy hajszálpontosan lefedi a valóságot, de a viszonylagos egyszerűség végett, és mert jól hangzik maradjunk ennél a klisénél. Tehát.

Ízekre szedik a dallamokat, bedarálják, jó ízléssel megfűszerezik, az így nyert zene-masszát pedig visszatöltik azok még épen maradt, gondosan megtisztított alkatrészeibe. Mert így készülnek az igazi finomságok máshol is, nem igaz? Falusi versenyzők előnyben az eredetinek vélt analógia feloldásakor, de hát most nekünk jut az összes kóstoló a jóból. Szóval.

Az alaptónus ezúttal is a magyar népzene, természetesen, „aki” engedelmesen, sőt lelkesen vetíti ki és tárja a hallgatóság elé a szabadság lehetséges megnyilvánulásait. Közte annak talán legfőbb koloritját, a jazzt. Mégsem állítható azonban, hogy „megjazzelt” népzene lenne ez a lemezanyag, legalábbis nem szimplán az. Sőt, inkább „csak” finom improvizáció-morzsákkal, könnyű kézzel megszórt muzsika.

Benne alapfokon biztosított a legalább ötféle népzenei tájegység által képviselt, gyönyörködtető változatosság.

Ott van aztán a tánc is (például a legényes, az ugrós vagy a csárdás), az ő ritmusa, a lendülete és tüze, vele a mozgás (vágyának, jobb híján a „fejben táncolásnak”) hatásos, pezsdítő adrenalin-injekciója.

Meg az életöröm különös fergetege, ami megint csak mindent visz. Ez azonban -szerencsére - nagyon másfajta ahhoz képest, amelyik a házat, a kocsit és a tévét is magával ragadja. (Respekt Ferenczi Gyurinak – az utóbbi gondolat-özönért is.)

És. Mint mindig, Unger Balázs ezúttal is kézben tartja kis csapata működését, ám most más eszközökkel, mint máskor. Miközben remekül leszúrt cimbalom-szólókkal adja meg számukra az érkezési koordinátákat, nem annyira akaratlanul, mint akarva nagyobb mozgásteret hagy a társainak, akik óriási lelkesedéssel, egyszersmind remek szólókat közbeiktatva élnek a felkínált lehetőségekkel, helyenként váratlan, sőt meghökkentő hangszerelési megoldásokat és kombinációkat hozva ki magukból. (Itt vallom be, hogy reggae-futamokra például a legmerészebb álmomban sem számítottam tőlük. Épp csak a rap hiányzott a heveny szívrohamomhoz, de amint a mellékelt ábra mutatja, túléltem a lemezhallgatást, bár mintha valamiféle, beazonosíthatatlan halmazállapotban érkezett volna valamennyi ebből a stílusból is.)

Nem is értem, hogy a CimbaliBand esetében mért hiszem azt általában, hogy a legújabb lemezük az, amelynek a készítésekor a legjobban odatették magukat. És ez ezúttal sem történt másként!

Sőt, most egy magas hőfokú szabadság érzet is kisugárzik belőle. Talán épp azért, mert ez a banda minden tekintetben olyan szabad, mint a madárcsicsergés, vagy mint az általuk jól „megmuzsikált” őszi szél.

Olasz Sándor

Az Alföld Quartet érkezik az év első hangversenyére

alfold_quartet.jpg

A Hangversenyközpont hagyományaihoz hűen ez alkalommal is komolyzenei előadással indítja az évet, január 12-én, csütörtökön 19 órától az Alföld Quartet műsorával veszi kezdetét az intézmény 2023-as programsorozata.

Az Alföld Quartet 2012 őszén alakult azzal a céllal, hogy a rendkívül gazdag, ám méltatlanul háttérbe szoruló kamarazenei irodalom remekeit mind szélesebb körben szólaltassák meg a Dél-Alföldi régió és távolabbi országrészek hangversenytermeiben, templomaiban, művelődési központjaiban.

A Quartet fennállásának elmúlt éveit az együttes elkötelezett muzsikusainak hitvallása határozta meg: igényesség, profizmus, szakmai alázat, és érzékenység a közönség zenei, lelki nyitottságára. Az így folyó munka a zenetörténet fontos korszakait felölelő repertoárt, a világi és egyházi stílusokban, műfajokban való otthonosságot, sőt az igényes szórakoztató muzsika előadását is magával hozta. Mindeközben a vonósnégyes régiónk egyik meghatározó zenei együttesévé nőtte ki magát. A klasszikus felálláson kívül a kreativitás és a színes programokra való törekvés énekegyüttessel, hangszeres szólistákkal, színművészekkel együtt megvalósított produkciókat is hozott. Az együttes 2017-ben zeneművészet kategóriában elnyerte a Békés Megyei Prima Díjat. A formációt a szentesi hangversenyen Rázga Áron kíséri zongorán.

Jegyeket a jegy.hu online rendszerében, valamint a Hangversenyközpontban illetve a Szentesi Művelődési Központban válthatnak az előadásra az érdeklődők.


fotó: alfoldquartet.hu

Hosszú évek után újra színpadon a Fabula Rasa

mokus.jpg

A szentesi Hangversenyközpont idei utolsó előadására készül december 8-án, csütörtökön. A szervezők mondhatni megtetőzik az idei - igen gazdag - zenei évadot a világzenei közökben kiemelkedő Szirtes Edina ’Mókus’ vezette Fabula Rasa koncertjével. Az esemény már csak azért is különleges, mert a formáció hosszú szünet után ad újra koncertet.

A Fabula Rasa muzsikája a hazai és a környező népek folklorjából táplálkozik, továbbá minden olyan zenei stílusból - egészen pontosan a zenéből - mely igaz értékeket hordoz, és amiért szeretettel rajonganak a zenekar tagjai (ilyen a klasszikus zene - Gesualdotol Bartók Béláig - a jazz, a könnyűzenei stílusok, lüktetések, valamint a szabadimprovizációs besorolhatatlan műfajok…). Nem eredeti népzeneket dolgoznak fel, hanem saját zenét játszanak. A formáció tagjai egytől egyig a hazai zenei élet kiváló művészei, számos formációban kibontakoztatják tehetségüket.

Jegyek már elérhetők a jegy.hu online rendszerében, valamint a Hangversenyközpontban és a Szentesi Művelődési Központban.

India színes zenei világát hozzák a Hangversenyközpontba

india2022_1.jpg

A Zene-Világ-Zene szlogenjéhhez hűen, ebben az évadban is a világ legkülönbözőbb tájainak egyedi muzsikáit hozza városunkba a Hangversenyközpont. Október 27-én, csütörtökön 19 órától India klasszikus zenei világát eleveníti meg a színpadon Debasish Ganguly szitárművész és Mótyán Tibor tabla-művész.

Debasish Ganguly szitárművész Kalkuttában született. A zenét édesapjától, a híres Dhana Gopal Ganguly bansuri (indiai bambuszfuvola) művésztől tanulta, akitől tabla- és énekképzést kapott. Debasish Ganguly Indiában, Japánban, Ausztráliában és természetesen Európa több országában adott nagysikerű koncerteket, és szerzett zenét, többek között az 1990-ben a Cannes-i Film Fesztiválom is bemutatott Paul Cox ausztrál rendező Island című alkotásának is. 2010-ben Tóth Tamás: Guru című filmjének zenéjét szerezte Magyarországon.

Mótyán Tibor tablás közel 3 évtizede rabja a hindusztáni klasszikus zenének, Hortobágyi László zeneszerző mellett olyan neves indiai mesterektől tanult, mint Vinode Pathak és Abhijit Banerjee, akiktől elsajátíthatta az indiai zene egyedülálló ritmikai világát. A két művész lebilincselő zenei utazásra hívja a közönséget, legközelebb Szentesen a Hangversenyközpontban, október 27-én, 19 órától. Jegyeket a jegy.hu online felületén, valamint a szentesi Hangversenyközpontban, a Szentesi Művelődési Központban, és a Szentes Házban vásárolhatnak.

Az új körülményekhez alkalmazkodva. Beszélgetés Kertész Ákossal

akos22_1.jpg

A szentesi ütőhangszeres, Kertész Ákos zenélni tanít és hangversenyszervezőként is tevékenykedik. Mondhatni, „hivatalból” látja a zenei- és a koncertélet érmének mindkét oldalát. Olyan korban élünk, amikor csak a változás állandó, ezért időről időre érdemes és kell megvizsgálni a segítségével az „érem” aktuális állapotát, nem feledkezve meg az előadóként elért eredményeiről.

- Essünk túl a nehezén. Hogyan értékeled az elmúlt szentesi hangversenyévadot? Nekem úgy tűnik, mintha rossz irányba mentek volna el a koncertlátogatási szokások. Vagy ott azért még nem tartunk?

- Nagyon komoly problémákat feszegetsz ezzel a kérdéssel, amelyekkel mindannyiunknak szembe kell néznünk, ha tetszik, ha nem. Tudok válaszolni rá úgy, mint zeneművész, előadó, és úgy is, mint hangversenyközpont vezető.

Előadóként azt látom, hogy a covid megjelenésével háttérbe szorultak a közösségi tevékenységek. Kialakult az emberekben egyfajta félelem, ezért sokan a járvány visszaszorulása óta sem mennek el rendezvényekre, legyen az koncert vagy színházi előadás. A probléma rendkívül súlyos, és nem csak Szentest érintően. Nagyon nehéz ezt megemészteni, hiszen lelki és financiális vonzatai is vannak. A hangversenyközpontra irányítva a válaszomat: úgy tűnik, a telt házas koncertek időszaka lezárult egy időre. Az elmúlt évadunk egyébként jórészt azzal telt, hogy hogy pótolni próbáltuk a covid miatt elmaradt koncerteket, prioritást adva az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) által támogatott, pályázati előadásoknak. Hozzáteszem, hogy az NKA is érzékelte a problémát, és számos pályázat elszámolási határidejét meghosszabbította.

Nem akarom kongatni a vészharangot, mert az már megkondult. Előadóként és hangversenyközpont vezetőként is azt gondolom, hogy bízzunk mégis, és próbáljunk alkalmazkodni a körülményekhez, mert itt van szerintem a megoldás kulcsa azzal együtt, hogy az a világ, ami volt, már nem fog visszajönni.

- Az egyik zenekarod, a Balkan Union új lemez készítésének a küszöbén áll. Lesznek-e érdemi változások az előzőhöz képest? Stílusbeli vagy személyi változásokat értek ez ez alatt, elsősorban.

- Nagyon komoly változások vannak a zenekarban. Bármennyire furcsán hangzik, a covid időszaka a zenekarvezető (gitáros) Tóth Bagi Csaba számára alkalmat adott arra, hogy gondolkozzon, milyen irányba szeretné tolni a zenekar megszólalását, és arra is, hogy zenéket írjon. Most a harmadik lemezünk elkészítésének a határán vagyunk. Az anyag teljes mértékben rendelkezésre áll, és zajlanak a próbák a lemezfelvételhez.

Az előzőekhez képest én azt érzem, hogy szellősebb lett a megszólalás, mert nincs billentyűs hangszer. A koncepcionális változások pedig személyi változásokat hoztak. A zenekar tagjai között üdvözölhetjük Eredics Dávidot, akit a Söndörgőből vagy a Makámból ismerhetünk. Olyan fúvós hangszereket szólaltat meg és olyan szinten, amit Magyarországon nem sokan tudnak. Gondolok a kavalra és más népi hangszerekre, de elképesztően szaxofonozik és klarinétozik is. A sokoldalú muzsikus megjelenésével a folk- és a balkáni oldala erősödött a zenekarnak.

Régi megfejtés volt, hogy ének-fronton mi történjék. Nyilván Csabi énekel is és a bluesban helytáll, de a folkban nagyobbak a kihívások. Örömmel mondhatom, hogy Básits Branka is csatlakozott a zenekarhoz! Vannak nóták, amelyekben duettet énekelnek, és amit Branka letett az asztalra a munkásságával, azok nagyon komoly kvalitások. Ezzel a felállással megerősödött a folk vonal, Csabi pedig többet tud önmagából beleépíteni a produkcióba. A gitár szerepére gondolok, hiszen az még fajsúlyosabbá válik. Amikor próbálunk, a mai napig rácsodálkozunk a megszólalásra. Fürdőzünk az új hangzásban.

Nagy örömmel mondhatom, hogy október 22-én a szentesi színházteremben be fogjuk mutatni az anyagot, és nem csak itt. Szentesre azonban érkezik Fausto Beccalossi, az Al DiMeola Band olasz harmonikása. Lesz még egy közreműködő, mégpedig Szerbiából: Branka énekegyüttese, a Lucha Quartet, amely egy balkáni gyökerű, a cappella énekegyüttes, akik a lemezen is hallhatóak lesznek. A koncertről felvétel készül: egy tévéstáb jön, több kamerával.

- A Zűrös Banda az idén nem készített lemezt, viszont rengeteget koncerteztetek. Melyik volt a legemlékezetesebb előadás közülük?

- A közelmúltban Lengyelországban voltunk, a Pannonica Fesztiválon. Az fantasztikus élmény volt, minden szempontból! A technika, a színpad… Szabadtéri fesztivál, több ezer nézővel, akik nagyon szerettek bennünket. Amikor azt érzed, hogy minden találkozott, ami a jó muzsikáláshoz kell, az félelmetes élmény! A második lemezünkről játszottuk a legtöbbet, amelyikkel azt hiszem, sikerült nagyot lőni. Talán azért, mert több magyar anyag van rajta. A harmadik lemez vonatkozásában pedig már jönnek az ötletek.

- Mi a helyzet a Fabula Rasával? Alkalmi fellépést vállaltok Szentesen decemberben, vagy újjáalakul a zenekar?

- Szirtes Edina Mókus és a saját ismeretségem a konzervatóriumi évekre vezethető vissza. A Fabula Rasával rendkívül sikeresek voltunk. A zenekar megfáradt egy idő után, de mi tartottuk a kapcsolatot. A nyáron azzal keresett meg, hogy szeretné, ha közreműködnék a Sülyi Péter felkérése alapján szerveződött, azóta már lezajlott Omega 60 című nagyszabású rendezvényen. Sülyi Péter kérése az volt, hogy Mókus válasszon ki néhány Omega-dalt, és az általa képviselt crossover stílusban hangszerelje át. Ennek apropóján beszélgetve arra jutottunk, hogy lehetne egy Fabula Rasa-koncert is. A zenekar összes tagja nagyon örült az ötletnek. Szentesen mindig nagyon szerették a zenekart, ezért lesz a buli itt, a Zeneiskolában. Megható pillanat lesz ennyi év után újra együtt állni a színpadon. A folytatást majd meglátjuk.

- A legutóbbi beszélgetésünk óta egy, már megjelent lemez készítésében is részt vettél. Mi volt ez, és vannak-e továbbiak előkészületben?

- Ami megjelent, az Fekete Bori József Attila-lemeze. Kiváló zenészek vannak benne, és nagyon örülök, hogy Kautzky Armand vállalta el a prózai részt. Azon vagyunk, hogy működtethető produkció is legyen belőle! Nyilván, nem lesz könnyű.

Most készítjük a Trio Venite új lemezét. Speciális agymenésem, hogy a régizenét hogyan lehet megbolondítani ütőhangszerekkel. Jelenleg nálam pattog a labda, mert nincs elég időm. Zenei előadásokra és workshopokra is felkértek mostanában. Egyre fontosabbá vált számomra a gondolataim átadása.

Annak ellenére, hogy megbolondult a világ, rengeteg dolgom volt és van.

Alapi az Onionon

alapi_ki.jpg

Alapi István az Edda gitárosa. És ez az a pont, ahol sürgősen ki kell tenni a pontot. Vagy folytatni inkább a történetet azzal, hogy Alapi a rockjazz szűk rétegében komoly elismertségnek örvend, mégpedig a saját jogán! Ráadásul a neve alatt futó projektekben egyetlen Edda-szám sem kerül(t) műsorra.

Márpedig „szabadidő-zenekara” évtizedek óta van. Hozzánk, Szentesre is eljutott (ha jól tudom, vagyis legalább) két formáció közülük. Legutóbb mintegy négy éve játszottak a Zeneiskolában, úgy vélem, szegény Szappanos Gyurival a zenekar kötelékében.

Az aktuális koncert helyszíne szintén a Zeneiskola, ahol október 8-án, szombaton 19 órakor kezdődik a buli. A kérdés jogos: kik alkotják az Alapi István Onion Trió? Nos, a zenekarvezető társai a magyar jazz élvonalából érkeztek: Barcza-Horváth József bőgős és Balázs Elemér dobos. (Utóbbi ugye maga is zenekarvezető,)

És mit fognak játszani? Egy biztos: nem fogócskát! Jazzrockot, rockjazzt, saját számokat és – instrumentális jazz-slágereket, amelyek eleve nem vokális formában születtek! Ne higgyük, hogy efféle nem létezik alapból! Már Alapiéktól is létezik – jobb minőségű amatőr felvételeken, egyelőre. Gondoljunk Pat Metheny Last Train Home és Chick Corea Spain című számaira! A kiemelés nem véletlen, alig várom, hogy meghallgathassam a feldolgozásaikat!

alapi-istvan-konyv.jpg

A jó hírek sora ezzel nem ért véget. István az idén töltötte be a 60. életévét, ami számára jó hír-e vagy sem, nem tudom. Az viszont, hogy Edda-számokkal felturbózott, sorszámozott vinyl LP-válogatás készült ennek tiszteletére mindössze 200 példányban, biztosan az! Üröm az örömben, hogy Szentesre nem hoz belőle: csak webshop segítségével rendelhető! (A címét sajnos, nem sikerült kinyomoznom, aki tudja, ne tartsa magában!) Az önéletrajzi kötete megjelenés előtt áll, tehát ennek is csak később örülhetünk.

A szombati koncertélményre viszont már most készülhetünk, jól! A jelszó tehát: Onionra fel!

Olasz Sándor

alapi60.jpg

Onion Trio – Három virtuóz örömzenélése Szentesen

onion.jpg
Az Onion Triót a kiváló jazz zenei producer, Kiss Zoltán ’Hagyma’ beceneve ihlette. A formációban a legfinomabb hangú jazzdobos, Balázs Elemér és kiváló bőgős partnere, Barcza Horváth József alkotja a ritmus-szekiót, hozzájuk csatlakozik a virtuózitásáról igencsak elhíresült Alapi István gitáron.

A zenekar tavaly májusban adta debütáló koncertjét Budapesten az IF Jazz Caféban, azóta is szolgálják a jazz-, jazz-rockszerető közönséget saját dalaikkal, valamint olyan kultuszfigurák mesterműveinek feldolgozásaival, mint között Pat Metheny, vagy Chick Corea.

Az Eddából is jól ismert Alapi az idén további nagy dobásra is készül, 60. születésnapja alkalmából a következő hónapban jubileumi koncertet is ad a Barba Negra színpadán olyan közreműködőkkel, mint Sipos Péter, Varga Miklós vagy Keresztes Ildikó.

A trió október 8-án, 19 órától a szentesi Hangversenyközpont vendége lesz. Jegyek már elérhetők a jegy.hu online rendszerében, valamint a Hangversenyközpontban és a Művelődési és Ifjúsági Házban.

Sebők Tamás

Jön a Zuboly Szentesre

2022. szeptember 03. - Hangversenyközpont

zubolyfoto.jpg

Úgy kezdődött, hogy „kiment a ház az ablakon”, aztán – mellesleg - rejtélyes módon eltűnt Pamela Anderson. Ez utóbbi történés a természetgyógyász-párti Zuboly zenekar műve lehetett, amit abból az okból követhettek el, hogy ők legyenek a méreteiről elhíresült hölgy becsületes megtalálói.

A kérdés jogos: mi ez a zagyvaság? Elárulom: az egyik Zuboly-szám tartalma!

Mert a Zuboly nem kevesebb, mint egy zseniális katyvasz, pontosabban a zenei és verbális humor példátlan egysége. Stílusa a saját meghatározásuk szerint broken et – no jazz. „Ilyen állat pedig nincs is” – idézhetném a hajdani felséges szózatot, pedig ugye mégis van. De már mióta! 2005-ben alapította a szarvasi kötődésű sokoldalú fúvós, Ágoston Béla – egy születésnapi parti sikerét követően.

A kötelékében tudhatja a zenekar Busa Pistát, a legjobb magyar freestyle rapperek egyikét, az ő „segítőjét”, a beatbox rappert, Szarvas Dávidot, Benke Ágoston Félixet, aki a dorombon, falevélen, tilinkón és ki tudja, mi mindenen is képes játszani, a biztos kezű bőgőst, Hock Ernőt, a billentyűs hangszereket megszólaltató Mizsei Zoltánt és persze Ágoston Bélát, a szaxofon és a duda mesterét, aki a népzenétől a free jazzig mindenhol otthon érzi magát. Ráadásul, mint tudjuk (ha máshonnan nem, hát az Ágostones-lemezekről) humora is van a srácnak, ami jelen esetben a közös többszöröst képezi. Úgy értem: a humor az a nevező a csapatban, ami így, közösen felvállalva megtöbbszöröződik – a nevezettek által!

A gyermekdaltól kezdve a népzenén keresztül, a popzenén át az operáig igen széles és színes az általuk megrajzolt zenei skála. Hogy mi szab határt a Zubolynak? Garantáltan semmi! Ők maguk egy eleven, totális támadás a rekeszizmok ellen, a lehető legteljesebb gátlástalanság jegyében. Eddig hivatalosan (legalább) négyféle, elsőrangú hanglemezt adtak ki (vinylt is, bizony!), eldobod tőlük az agyad, de élőben ezt is képesek felfokozni a srácok. Ha nem hiszed el, járj utánuk, ha jót akarsz (röhögni)!

Szentesen a Hangversenyközpontban láthatod és hallhatod őket szeptember 17-én szombaton, 19 órától. Mondhatom, ez a szentesi hangverseny-évad is jól kezdődik!

Olasz Sándor

zubolypl.jpg

A dixieland hazai zászlóshajója ismét Szentesen ad koncertet

mdb.jpg
Évek óta rendszeresen ad koncertet városunkban a Molnár Dixieland Band nagy sikerrel, és ez a különleges zenei élmény idén sem maradhat el, április 23-án 19 órától ismét a Hangversenyközpontba hozza a New Orleans-i dallamokat a több mint fél évszázada aktív zenekar.

A szegedi Molnár Dixieland Band Magyarország legrégebben fennálló és egyben legismertebb, nem Budapesthez kötődő jazz-formációja. A zenekar 1964-ben alakult egyetemistákból, amatőr zenészekből. A közönség gyorsan a szívébe fogadta őket, de nem kellett sokat várniuk az első hivatalos elismerésükre sem: a korszak legnagyobb hazai könnyűzenei seregszemléjén, a salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválján 1966-ban, ’67-ben és ’69-ben egy ezüst és két aranydiplomát nyertek. Ennek hatására a Magyar Rádió is megkereste őket, felvételek készítése céljából. Különféle jazz fesztiválokon, klubokban, egyetemeken, kultúrházakban léptek, lépnek fel évente 50-100 alkalommal.

Jegyeket a jegy.hu online rendszerében, illetve a Hangversenyközpont állandó jegyárusítási helyszínein (Hangversenyközpont, Szentes Ház, Művelődési Központ) vásárolhatnak.

A blues és a soul hazai fenegyereke érkezik a Hangversenyközpontba

mo.png

(fotó: www.mogigs.hu)

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene sorozata egy elképesztő komolyzenei koncertet követően könnyedebb vizekre evez - persze ez kizárólag műfaji szempontból állapítható meg - február 26-án, szombaton 19 órától ugyanis hazánk egyik legtehetségesebb blues-soul zenésze, Gál Csaba ’Boogie’ és zenekara, a Mo’Gigs érkezik a zeneiskola hangversenytermébe.

Gál Csaba ’Boogie’ neve sokaknak az egyik legnézettebb zenei tehetségkutatóból lehet ismerős, ám azt már kevesebben tudják, hogy több mint három évtizede aktív blues zenész. Hősünk azonban nem állt meg az „ősműfajnál”, játszott többek között tradicionális gospel duóban, ritmusos funk, nyers soul és electro-blues formációkban is.

Zenekara, a Mo’Gigs zenei világát a karcos, szikár, bluesos Hammond orgona alapú funk és soul muzsika határozza meg, de a zenekar nem csak lubickol a zenék adta alkotás örömében: sokat foglalkoznak ezen zenék múltjával és figyelik azokat a kortárs produkciókat is, melyek irányadóak lehetnek számukra. A rájuk eddig is jellemző nyers funk mellett új zenei elem a II. világháború előtti amerikai fekete népzenéjében gyökerező régi blues, köztük az amerikai Dél fegyintézeteiben egykor énekelt börtön-­ és munkadalok, modern elektronikával, mai témákat feldolgozó szövegekkel aktualizált darabjai is.

Kék és Narancssárga színekbe öltözik az ifjúsági ház

ken.jpg

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának újabb állomásán hazánk egyik legismertebb és legnépszerűbb zenekarára emlékezhetnek a rajongók, ugyanis november 27-én, szombaton este a Kék és Narancssárga Produkció látogat a Kurca partjára, és a Republic együttes szellemiségét és dalait hozza el a szentesieknek.

A zenekar tevékenysége a régi-eredeti Republic esszenciájából táplálkozik. Bódi László együttesének korszakából, mely az 1990-2013 közötti időszakot öleli fel. A Republic alapító gitárosa,Tóth Zoltán utódzenekarának célja a régi, legendás dalok eredeti, hű megszólaltatása, azon túl, hogy a jól ismert soundot is elhozza. Itt köszön vissza az a hajdani önfeledt közönséghangulat is, ami annyira jellemző volt az egykori legendás koncerteken. A Kék és Narancssárga Produkció minden koncertje egyben közös tiszteletadás Bódi László Cipő emlékének.

A szombat estét retro-rockdiszkó zárja keretbe. Kapunyitás 18 órakor.

plakat.jpg

 

„Dosztojevszkij gitárosa” ismét a Hangversenyközpontban

ripoff_1.jpg

Talán nem túlzás azt állítani, hogy 2018 egyik legjobban várt koncertje az akkor a Hangversenyközpontban első ízben fellépő Ripoff Raskolnikové és bandájáé volt. Az osztrák blues-zenész a Zene-Világ-Zene programsorozat idei évadjában ismét városunkban lép színpadra.

Ripoff utcazenészből vált hivatásos muzsikussá. Zenéjét a népzenei hatások mellett az amerikai folk és blueszene egyaránt jellemzi. 1987 novemberében, baráti meghívásra látogatott el először zenekarával Magyarországra. Ma már a ’tiszteletbeli magyar blueszenész’ címet is kiérdemelte. Szerzeményeit angol nyelven írja, és leginkább a letisztultságra, egyszerűségre törekszik. Ahogy munkatársunknak adott interjújában elmondta: ...a zenében inkább dámás, vagyok nem sakkos.”

Ripoff koncertjét november 12-én 19 órai kezdettel tekinthetik meg a Hangversenyközpontban. Jegyek a jegy.hu online felülete mellett a Szentes Házban, a Művelődési és Ifjúsági Házban, valamint a Hangversenyközpontban vásárolhatók.

fotó: Vecseri Ferenc

A színházba hozza új lemezét a Zűrös Banda

zb.jpg

A Tóth József Színház és Vigadó első nagyszabású koncertjére készül a szentesi Hangversenyközpont, október 23-i nemzeti ünnepünk alkalmából ugyanis a közelmúltban megnyílt patinás épületben mutatja be nagysikerű új lemezét a Zűrös Banda.

A 2021 címet viselő korong a legrangosabb világzenei albumok közé emelkedett, hiszen az International World Music Chart-on a 10 pozícióba kúszott fel. A szóban forgó listán 25 ország mintegy 50 rádiós szakembere értékeli az újonnan megjelenő kiadványokat. A ’2021’ az együttes második albuma, mely 5 évvel követi a debütáló művet és mely stílusában továbbra is hű a magyar, szerb, macedón, bolgár és román népdalokhoz.

A Hangversenyközpontnál már hagyomány, hogy nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan a népzene jut szerephez a zeneiskola hangversenytermében, most azonban a közelmúltban megnyílt Tóth József Színház és Vigadóban csendülnek fel a csodás dallamok Básits Branka, Bede Péter, Babcsán Bence, Varga Kornél, Boros Attila, és Kertész Ákos előadásában.

Fotó: Zűrös Banda

Zűrös Banda: 2021 (Fonó Records)

A Zűrös Banda helyzete felfokozódott. Fókuszban az igényre a második lemezük iránt, a debütáló albumuk „robbanását” követően, aminek a hangját a nemzetközi világzenei szcénában is meghallották. Öt évig volt képes ellenállni a banda a  nyomásnak erőt gyűjtve, majd ökonomikusan használva fel időt arra, hogy elkövetkezzék végre a következő CD.

Ha valaki abban a formában szeretne rákészülni a zenehallgatásra, hogy elolvasna előtte egy interjút kérem, látogasson el a riff.hu-ra, a zenekar dobosával, Kertész Ákossal folytatott beszélgetés láttamozása végett.

Jelen írás tárgyára visszatérve: egyetlen, de nagyon fontos személyi változás történt a zenekarban, az első lemezanyagot készítő tagsághoz képest legalábbis: a hegedűs, Lang János helyét immár Babcsán Bence (szaxofon) foglalta el. Igen, volt a zenekarnak egy nagyon érdekes köztes időszaka is, amelyben Wertetics Szlobodán a harmonikáján fokozta fel a balkáni hangulatot (aki azóta az énekesnő, Básits Branka neve alatt futó formációt erősíti). Bevallom, amikor hírét vettem Bence csapatba kerülésének – második szaxofonosként, voltak kételyeim. Nem a személye vagy a tehetsége miatt (amelynek Bence bővében van), hanem azért, mert nem tudtam elképzelni, hogyan fog vele megszólalni a Zűrös Banda. Aztán alkalmam volt koncerten meghallgatni őket… Nem hogy nem maradt kérdésem, hanem onnantól várok erre a lemezre! Ennyit a Zűrös meggyőző-képességéről, hozzátéve: mindez nagyon-nagyon lejön a rögzített anyagról!

Olyannyira, hogy egyre inkább hiszem, hogy magyar viszonylatban kivételes és persze eredményes az a „kétszaxis” tevékenység, ahogyan Bede Péter és Babcsán Bence a szaxofonjaik segítségével összedolgoznak: kvázi követhetetlenné téve a muzsika ritmizálását!

zuros2021.jpg

A nyitó dal rögvest példázza mindezt, de hát mint mindig, létezik a jónál is jobb példa, ezúttal a nyomában futó Palatkai, amelyhez klip is készült. Valamit azonban jól megmutat ez a két szám.

Mégpedig azt, hogy a balkáni muzsikájáról nevezetes együttes a magyar népzene felé fordult ezzel a lemezzel! Természetesen, nem feladva a korábban felmutatott értékeiket, hanem gyönyörű szépen, hajszál-pontosan csiszolva össze a két zenei világot! Olyannyira mesterien, hogy ha egyetlen tényezőt lehetne csak kiemelnem erről a lemezanyagról, pontosan erre hívnám fel a figyelmet. Az igazság teljessége persze nem merül ki ennyiben, hiszen a harmadik track (szó)játékos címe máris árulkodik: Humphrey bolgár! A tempós kóló sodrása közepette sem kerülhetik el a figyelmünket Branka káprázatos dallam-díszítései, amelyek – első hallásra - játékos bájjal törnek elő, de ha komolyan vesszük a játékot, akkor azt érezzük, hogy magától értetődő természetességgel. És ez a tényező adja a másik, különös fényű csillogását ennek a muzsikának.

A „lassúzás”, azaz a lírai hangvétel sem áll távol a bandától: ebben a szegmensben is képesek kiemelkedőt nyújtani (Én istenem adj egyet), de hát ők a „magyarosított” balkáni muzsikában lubickolnak igazán, mégis csak.

A magyar-balkáni fúzió tökéletesnek, mi több: egységesnek mondható azzal együtt, hogy két „kakukktojás” is pottyant a Zűrös-fészekbe: az ír-magyar mix, a Moldir, és az elektronikával megvadított, szinte „rádió-barát” záró összeállítás, a Bolgár outro, ha érti valaki a mai rádiós tendenciákat. (Én nem tartozom közéjük, ergo: nem is szavatolom ezen állításom valóság-tartalmát.)

Ami azt illeti, ezzel a lemezzel a Zűrös Banda vitathatatlanul bebiztosította a helyét a magyar világzene élvonalában, és talán azon túl is.

Mégis. Az, hogy bejön-e ismét a nemzetközi siker, kizárólagosan a szerencse-faktoron (esetleg a menedzselés hatékonyságán) múlik, hiszen ami a bandától kitelt, azt ők csúcs-minőségben megtették: nem kevesebbet, mint ezt a lemezt, ide le, az asztalunkra!

Olasz Sándor

Bartók esttel ünnepli a ’Zene Világnapját’ a Hangversenyközpont

2021. szeptember 27. - Hangversenyközpont

bartok.jpg

A 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője Bartók Béla, akinek munkája nem csak hazánkban, de az egyetemes zenetörténelemben is kiemelkedő jelentőségű. Október 1-én 19 órától a Bartók Béla népdal-feldolgozásait centralizáló Pár Ének című előadásával érkezik a szentesi Hangversenyközpontba Herczku Ágnes és zenekara .

„Bartók Béla és Kodály Zoltán szenvedélyes gyűjtő- és rendszerező munkája, valamint zeneszerzői képessége együttesen jelentették azt az életmentő bárkát a magyar népdalnak, aminek köszönhetően az nem merült feledésbe, sőt felbecsülhetetlen értékűvé, világhírűvé vált. De vajon hogyan kerülhetett a csizma az asztalra: a falusi népzene az előkelő koncerttermekbe? És ismerjük-e eléggé Bartók zenéjét, például népdal-feldolgozásait?”

– kérdezi Herczku Ágnes, aki zenésztársaival a Pár Ének című Bartók-előadással keresi a választ a fenti kérdésekre.

A koncert különlegessége, hogy a zenekar az eredetileg zongorára írt műveket cimbalmokkal kiegészítve viszi majd színpadra Bartók a Nyolc magyar- és a Húsz magyar népdal egyes tételeiből válogatva, köztük az előadás címét viselő gyöngyszemmel, a Pár Énekkel.

Hangversenyközpont

Harminc év Rock and Roll

Megnyílt a Szentes Rock and Roll 1991-2021 kiállítás

2021. szeptember 22. - Hangversenyközpont

kiallitas.jpg

Szentes gazdag zenei múltjának utóbbi három évtizedét centralizálja az a tárlat, mely Szentes Rock and Roll 1991-2021 címmel nyílt meg a Tokácsli Galériában szeptember 18-án. A Szentes KultFESZT programsorozat keretein belül október közepéig látogatható kiállítás létrejöttében oroszlánrészt vállalt Arató Mátyás, a Hangversenyközpont programszervezője, ám a szentesi zenei és alternatív, underground közösség is egy emberként fogott össze annak érdekében, hogy valóságos időutazásra invitálják a zenerajongókat.

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője megnyitójában rámutatott, Szentesen mindig pezsgő zenei élet volt, számtalan stílus képviseltette és képviselteti magát mindmáig. – Szentesen ZENE van! – hangsúlyozta, majd Arató Mátyás munkáját ismerte el. Szabó Zoltán Ferenc polgármester számtalan személyes emléken keresztül idézte fel a 90-es évek elejének koncertjeit, előadásait, zenei eseményeit. Kiemelte, Szentes számára fontosak az alternatív, underground zenei törekvések és szeretne ennek a jövőben állandó teret is biztosítani.

A Szentes Rock and Roll 1991-2021 kiállítás vendége volt a sokak által csak Dr. Rock-ként ismert Pleskonics András egyetemi oktató zenetörténész is, aki egy figyelemfelhívó mondattal indította megnyitóját: „Szentes, húzd ki magad!”. Beszédében köszönetet mondott Arató Mátyásnak és Kertész Ákosnak ezért a páratlan gyűjteményért, majd a teljesség igénye nélkül a helyi zenekarokat és szervezőket méltatta.

A hivatalos műsort követően megnyitotta kapuit a Tokácsli Galéria legújabb időszaki tárlata, melyben a hazai események plakátjai mellett zenei kiadványok, legendás hangszerek, videóanyagok is felelevenítik városunk gazdag zenei múltjának elmúlt 30 évét. A gyűjtemény egészen október közepééig látogatható.

A Szentes KultFESZT sorozat szeptember 23-án Víg Mihály Cseh Tamás estjével folytatódik, majd szeptember 25-én a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraestjét tekinthetik meg az érdeklődők a Hangversenyközpontban.

FOTÓGALÉRIA AZ ESEMÉNYRŐL

Napokon belül startol a Szentes KultFESZT!

2021. szeptember 08. - Hangversenyközpont

kultfeszt_borito.jpg

Egy hónapos kulturális fesztivállal indítja idei Zene-Világ-Zene Graffiti-sorozatát a szentesi Hangversenyközpont. A szeptember 18. és október 16. között megvalósuló eseményen többek között koncertekkel, író-olvasó találkozókkal, zenetörténeti előadásokkal, és egy nagyszabású, Szentes 30 éves könnyűzenei múltját felidéző kiállítással várják az érdeklődőket a szervezők.

Néhány nap múlva, szeptember 18-án koradélután a ’Szentes Rock ’N’ Roll 1991-2021’ című kiállítás megnyitójával veszi kezdetét az egyhónapos könnyűzenei utazás. A város rocktörténetét megidéző tárlat Arató Mátyás ötletéből valósul meg.

– Tavaly tavasszal találtam meg otthon egy dossziét, amibe több, a ’90-es évek elejéről származó koncertplakátot raktam el. Gondoltam majd jövőre megosztom a Facebookon, mint egy 30 éves visszatekintést – kezdi Matyi. – Később mégis arra jutottam, érdekesebb lehet, ha egy méltóbb ünnepet szervezünk ennek a jeles évfordulónak. Az ötletemet felvetettem a Hangversenyközpont vezetőjének, Kertész Ákosnak, majd közösen kitaláltuk, hogy ezt a 30 évet egy kiállítás és egy a köré felépített programsorozat formájában tesszük emlékezetessé - teszi hozzá az ötletgazda.

dscn1847.jpg

A Szentes zenei életének sokszínűségét megörökítő kiállítás megnyitóját a Korai Electric koncertje zárja, ám a tárlat továbbra is megtekinthető lesz a Tokácsli Galériában egészen október 16-ig. Persze itt még koránt sincs vége a felhozatalnak, hiszen a Szentes KultFESZT bőven tartogat még ígéretes programokat. A zenei eseményeket a Másnapos Műhely Illés, valamint Víg Mihály Cseh Tamás-estje erősíti majd, de Szakcsi Lakatos Béla is újra Szentesre látogat, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész zeneszerző és érdemes művész a Hangversenyközpontban ad koncertet. Az ismeretterjesztő programokat a Dr. Rockként is ismert Pleskonics András rocktörténeti előadása nyitja majd, de vendég lesz Cserna-Szabó András, József Attila-díjas író és Dudich Ákos író, rockújságíró is, akik legújabb műveikről mesélnek a közönségnek. Beszélgetőpartnerük Sebők Tamás blogger lesz.

A programokra a belépés a mindenkori járványügyi szabályoknak megfelelően történik.

240386126_4173210299394184_5458373174389227825_n.jpg

 

Hangversenyközpont

Nemzetünk kincseit hozták a Zene Ünnepére

201772006_3982125611835988_4708561410462882864_n.jpg

Egy zenei szempontból igencsak vészterhes időszak után nyitotta meg újra kapuit a szentesi Hangversenyközpont. Június 18-án a Zene Ünnepe alkalmából Herczku Ági és a Banda adott koncertet a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán.

A szépszámú közönséget Kertész Ákos Hangversenyközpont-vezető köszöntötte, majd Szabó Zoltán Ferenc polgármester osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. – Nagyon jó látni ennyi arcot, mert hetek, sőt hónapok óta fontos kérdésként merült fel, hogyan is fog visszatérni a zene és a kultúra a városunkba. Frank Zappa úgy mondta: Music is the best - A zene a legjobb - amivel csak egyetérteni tudunk, mert a zene kikapcsol, és minden nehézségen át tud vinni bennünket. Örülök, hogy a Hangversenyközpont ilyen kiváló színvonalú programsorozattal szolgálja a várost – mondta a polgármester.

202778111_3982125581835991_6750219617456549555_n.jpg

Kertész Ákos úgy fogalmazott, a Zene Ünnepe olyan kezdeményezés mely világszintűre nőtte magát. – Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, és szeretném ezt a koncertet mindazok emlékének ajánlani, akik ma nem lehetnek itt velünk a járvány miatt. Sok szeretettel emlékszem rájuk – mondta, a vezető, aki hozzátette, egy ilyen időszak után újra kell tanulnunk megélni és értékelni az igazán fontos pillanatokat az életben. Kiemelte Szentes Város Önkormányzatának és a Szentesi Művelődési Központ segítségét.

– A saját népzenénket soha nem fogjuk sem megismerni, sem megérteni a szomszéd népek népzenéinek ismerete nélkül. – Bartók Béla ezen gondolataival lépett színpadra Herczku Ágnes, Nikola Parov és zenekaruk. Felvidéki dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került a koncerten. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv népi hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb Herczku Ágnes (ének, ütőgardon), Nikola Parov (duduk, kaval, nyckelharpa, gadulka), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), Herédi Zsombor (harmonika).

202625141_3982125608502655_734100071398667235_n.jpg

fotók: Vecseri Ferenc
Sebők Tamás írása

Nemzetünk értékeit hozzák el a Zene Ünnepére

herczku_agi_kamara_masolat.jpg

Hosszú idő után újra megnyitja kapuit a szentesi Hangversenyközpont, és kevésbé sem tiszteleghetne méltóbb módon a Zene Ünnepe előtt, mint hazánk egyik legkiválóbb népzenei művészpárosának nagyzenekari előadásával. Június 18-án a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán ad koncertet Herczku Ági és a Banda.

Ha világzenéről, illetve folklórról van szó, Herczku Ágnes és Nikola Parov megkerülhetetlen személyiségek. Koncertjeiken valóságos „utazásra” hívják a közönséget, a Kárpát-medence és a Balkán szebbnél szebb dalai mellett magyar, szlovák, horvát és bolgár dallamok alkotják repertoárjukat. A formáció legutóbbi lemeze Kamara címmel jelent meg 2019 végén.

A Herczku Ági és a Banda előző, Bandázom című albuma két hónapon át szerepelt az egyik legrangosabb világzenei listán, a World Music Charts Europe-on, melyet 25 ország mintegy 50 világzenei szakembere havonta állít össze. Folkzenei szaklapok elismerő kritikáit is elnyerte a korábbi kiadvány, amellett, hogy a lemez egyik dala felkerült a Songlines magazin Top Of The World, valamint a Womex válogatás CD-jére is.

191718751_5579418875462557_5035457404841445453_n.jpg

Herczku Ágnes ifjú korában táncművésznek készült, később néptáncot tanult, de igen hamar kiderült, a népdaléneklésben is páratlan a tehetsége. 2003-tól a Magyar Állami Népi Együttesben énekelt, (melynek 2019-től örökös tagja) majd évekig a Fonó Zenekart és Pál István ’Szalonna’ és bandáját erősítette. A számtalan formáció és megannyi koncert mellett a nagysikerű népzenei tehetségkutató, a Fölszállott a páva műsorvezetőjeként hétről hétre a televízió képernyőjén láthattuk. Kiváló kvalitásait számos eMeRTon-díj, egy Bartók Béla Emlékdíj (2007), egy Magyar Művészetért-díj (2008), egy Érték-díj (2014), és egy Liszt Ferenc-díj (2016) is példázza.

Nikola Parov munkásságával egészen fiatalon elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Hazai, valamint nemzetközi viszonylatban is nagy népszerűségre tett szert a Zsarátnok együttes szólistájaként. Az áttörést a Riverdance Orchestra és a világhírű Riverdance Show hozta meg számára. A nevéhez köthető a Magyar Állami Népi Együttes nagysikerű produkciója, a Naplegenda is. Kivételes tehetségét Fonogram-, eMeRTon-, Kodály- és Bartók-díjjal ismerte el a hazai szakma.

A koncerten Herczku Ágnes és Nikola Parov kiváló népzenészeket Hegedűs Máté (hegedű), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), valamint Herédi Zsombor harmonikán kíséri.

főkép: Urbán András

Szentes KultFESZT: Egy gazdag zenei éra újraidézése

logo_ff.jpg

Évek óta hagyomány már, hogy a Hangversenyközpont bőséges programsorozatában helyet kap egy-egy, a koncerttermektől egy lépéssel távolabb álló, azonban a zenéhez továbbra is hű esemény. Májusban a Szentes KultFESZT nevet viselő programra került volna sor, ám ezt a koronavírus-járvány korlátozásai miatt új időpontra, szeptemberre időzítették a szervezők. A városunk 30 évre visszatekintő zenei múltját megörökítő kiállításról a Hangversenyközpont vezetőjét, Kertész Ákost és az esemény ötletgazdáját, Arató Mátyást kérdeztük. 

Emlékeznek még a MÁV Kultúr, a VE-GA Pince, a legendás Graffiti Klub, az ifjúsági ház, az Alcatraz, a Jómadár, a Black, vagy a Buffalo koncertjeinek sajátos hangulatára? A Hangversenyközpont szeptemberben egy kiállítás keretében idézi fel a mára talán megkopott emlékeket. 

– Tavaly tavasszal találtam meg otthon egy dossziét, amibe több, a ’90-es évek elejéről származó koncertplakátot raktam el. Gondoltam majd jövőre megosztom a Facebookon, mint egy 30 éves visszatekintést – kezdi Matyi. – Később mégis arra jutottam, érdekesebb lehet, ha egy méltóbb ünnepet szervezünk ennek a jeles évfordulónak. Az ötletemmel megkerestem Ákost, majd közösen kitaláltuk, hogy ezt a 30 évet egy kiállítás és egy a köré felépített programsorozat formájában tesszük emlékezetessé. 

A város zenei életének sokszínűségét felölelő tárlat alapját a Matyi mellett több szentesi szervező által megálmodott koncertek, és a helyi szinten már-már legendásnak és kultikusnak számító helyszínek adják. A szervezők elárulták, sokan üdvözölték az ötletet és felajánlották segítségüket, az egykori kisebb klubok szervezői, és természetesen nagyon sok szentesi zenekar is hozzájárult a gyűjtemény létrejöttéhez. A fényképekből, szórólapokból, plakátokból, és néhány videófelvételből álló tárlat előreláthatólag szeptemberben nyílik meg a Tokácsli Galériában. 

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője a projekthez kapcsolódóan kifejtette, Szentes azon szerencsés vidéki városok közé tartozik, amelynek van zenei múltja. – Az elmúlt 3 évtized kiváló, vállalkozó szellemű koncertszervezőinek munkáját örökíti meg ez kiállítás. Olyan emberekét, akik nemcsak komoly energiákat fektettek a koncertszervezésbe, hanem kultuszt is teremtettek Szentesen, legyen szó akár az alternatív-underground, vagy jazz- és komolyzenei műfajokról. Kiváló lehetőségnek érzem az eseményt arra, hogy visszaemlékezzünk Szentes zenei életének kellemes pillanataira – tette hozzá Ákos. 

Az eseményt a kapcsolódó programok teszik majd igazán KultFESZT-té: rocktörténeti előadás, könyvbemutató és természetesen a koncertek teremtik majd meg a hamisítatlan fesztivál-hangulatot. Részletekkel később jelentkezünk. 

Sebők Tamás
fotó: Vecseri Ferenc

Megjelent: Szentesi Élet - LIII. évfolyam 15. szám

Lemezismertető - Guessous Mesi: Átváltozás

ko_photo_lead_guessous_mesi.jpg

A CD-t átölelő papírszalagon az alábbi gondolat olvasható: „Az üzenetre, amit Guessous Mesi és zenésztársai Átváltozás-dalaiban megkapunk, mindannyiunknak szüksége van.” (L. Ritók Nóra) Ha képbe kerültünk azzal, hogy az író, pedagógus „a gyerekszegénység, mélyszegénység ellen küzd, az esélyteremtésért és integrációért dolgozik” (Wikipédia), könnyebb a dolgunk akkor, amikor a lemezanyag helyét és jelentőségét kíséreljük meg bemérni, meghatározni. Könnyebb, de nem elegendő, mert ebben az esetben – kivételesen - a dalok keletkezési körülményei is kiemelt fontossággal bírnak.

Ezt próbálja sugallni talán a lemez alcíme is: Sorsok és dalok. Elöljáróban azt érdemes tudni hozzá, hogy Mesi - elsősorban a MUS-E program művész-tanáraként - kapcsolatba került hátrányos helyzetű gyermekekkel és felnőttekkel. (Itt jöhet a visszacsatolás L. Ritók Nóra munkásságához és a fent idézett mondatához.) Az ő vágyaik, illetve az ő világlátásuk képezik a lemezanyag gondolati magvát. A szokatlanul nyitott és mély érzéseik Mesi „szűrőin” keresztül idővel dalszövegekké nemesedtek, kizárólag magyar nyelven megszólaltatva. Az énekesnőtől már megszokott (és szinte elvárt) marokkói és a török vonulat ezúttal tehát pihenőre vonult, de csak a szövegek tekintetében. A kompozíciók megformálásában már ezek az egzotikusnak tűnő jegyek is éreztetik jótékony hatásukat, de a legfőbb alapanyag most a magyar népzene.

A felvételek során, a zeneanyag megformálásban állandó muzsikus társai, Barvich Iván és Boros Gerzson Dávid mellett számos nagyszerű vendég-művész sietett Mesi segítségére, köztük a sokoldalú dobos Kertész Ákos, a fiatal szitáros nemzedék képviselőjeként Tóth Szabolcs, de külföldi művészek is hallatják hangszereiket.

Az összkép, a végeredmény visszafogottan szolid, már-már meghitt, simogatón bizsergető muzsika, csodás énekhang által megemelten. A szövegek viszont a felületes hallgató számára a felvázolt világkép tekintetében itt-ott a naivitás határát súrolhatják, mert a mai világ ugye a legkevésbé sem szelíd, ellenben leginkább aljas és kegyetlen. Ezért is fontos megismerni most a keletkezés körülményeit, megtudni, hogy a számos, kedvezőtlenül alakult élet-sors ellenére mért lett ez az anyag olyan, amilyen.

Aki a CD-t kézbe veszi, a leírásban részben megismerheti azokat a gyermekeket vagy gyermeki lelkűeket, akik valamiképpen alkotó-társakká váltak az Átváltozás megírása során. Mit mondjak? A történeteiket olvasva szinte kivétel nélkül elszorul a szív. A dalokat hallgatva pedig nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire (nagyon) fontos az az empátia, amivel Mesi rendelkezik azok interpretálása során.

Természetesen vannak olyan számok is ebben az anyagban, amelyek bárhol, bármelyik koncerten előadhatók. Ilyen a nyitó-címadó szerzemény, az élet-igenlő, áttételesen program-zeneként is értelmezhető Lüktet a lét, a végtelenség felé suhanó, a dalt ihlető gyermekek közreműködésével megszólaló Szárnyaink, az erdélyi dallamokban gyökerező Tiszta harmat, és így tovább, de hát ez a saját, személyes listám csak.

6935037_5.jpg

Az Átváltozás különös töltéssel bíró dalaiból – összességében - sugárzik az emberiségbe vetett feltétlen hit és a bizalom. Holott ez a mikroelemek méretében van jelen a mai magyar társadalomban, a létjogosultságához azonban nem férhet kétség. Vannak emberek közöttünk ugyanis számosan, akiknek nincs más választásuk, mint az efféle hit és bizalom, hiszen tán reményük sincsen más, a földi létben fellelhető kapaszkodóban.

Végül, de nem utolsósorban: a lemezanyag üzenete olyannyira pozitív, hogy másokat, kevéssé hátrányos helyzetben lévő embereket is feltölthet, mert tud, képes másoknak is erőt adni, nem keveset.

szerző: Olasz Sándor
fotó: Raffai Zsófia

„Bejártam az utamat...” Beszélgetés Nikola Parovval

1926176_777888255573451_1630666679_o.jpg

Annyira sokoldalú muzsikust talán nem is ismerek a magyar világzenében, mint amilyen Nikola Parov. A népzenében is tökéletesen otthonosan mozog, és ha úgy hozza az élet, a jazz sem idegen tőle. Fantasztikus zeneszerző, és számos hangszer mesteri megszólaltatója.

Mennyire volt nehéz bolgárként maradni meg a szocialista Magyarországon? Ez kétségkívül sikerült, hiszen az első zenekarod, a Zsarátnok első lemeze (1984) bolgár, valamint balkáni népzenét tartalmaz.

- Anyám magyar, apám bolgár, de engem soha nem érdekelt a nemzeti hovatartozás kérdése. Például egy bolgár-magyar meccs teljesen hidegen hagy, ahogyan minden más futballmeccs. Nem drukkolok senkinek, nem érdekel, ki rúg gólt. Én nagyon szép emlékeket őrzök mindkét országból, ami a saját mozgásteremet illeti. Rokonaim élnek még itt is és ott is, én pedig tízéves korom óta élek Magyarországon. A meghatározónak számító éveim, a tizenéves, huszonéves kor: az első barátságok, az első sikerélmények, az első szerelmek itt történtek. A kötődésnek van tehát egy mélyebb értelme, mégis minden évben ellátogatok Bulgáriába. Egyre kevesebb embert tudok meglátogatni érdemben, de szerencsémre nagyon sok zenész kollégám, ismerősön van ott: Theodosii Spassov, Peyo Peev, Nedyalko Nedyalkov, Nikolay Petrov és sorolhatnám... Egyébként egy-két nap alatt teljesen asszimilálódom.

A hetvenes-nyolcvanas években nekem nem volt nehéz itt, mert egy korrekt, bár pártállamilag irányított nemzetiségi politika működött akkor. Semmitől nem kellett tartania egyik kisebbségnek sem. Sőt. Olykor látványosan támogatták a kisebbségeket. A magyar-táncház-törekvéseket paradox módon ugyanakkor ellenzékinek vélték, és nem nagyon támogatták.

Ami pedig az első lemezünket illeti, előtte én már az egész Balkánról gyűjtöttem népzenét, így Jugoszláviából és Görögországból is, tehát nem csak bolgár volt rajta. Próbáltuk magunkat úgy pozicionálni, hogy a balkáni országok mindegyikéből igyekezzünk valamit megmutatni.

A második – az öt évvel későbbi – inkább a világzene felé mutat. Mennyiben volt szükségszerű ez a változás?

- Ez ösztönös dolog volt. A Holdudvar az első szerzői szárnypróbálgatásaimat tartalmazza. Ezen a Zsarátnok zenészei partnerként voltak jelen. Akkor Magyarországon már működtek azok a zenei műhelyek, amelyek hagyományos zenéket próbáltak ötvözni – sikeresen is - más műfajokkal. Ennek az irányzatnak Sebő Feriék, a Vízöntő, a Makám és Kolinda voltak az ikonikus zenekarai. Ők nagyon komoly lépéseket tettek annak érdekében, hogy a hagyományos zene – saját gondolatokkal ötvözve – szélesebb hallgatói réteget is megszólíthasson. Mivel belém is sok zenei kreativitás szorult, én is kísérleteztem a stílusok ötvözésével, amelynek célja a hagyományos zene érthetőbbé, hozzáférhetővé való átalakítása volt. Később ezt nevezték el világzenének.

Az internet négy külföldi Zsarátnok-lemez megjelenéséről ír, a magyar közönség viszont nem igazán tud ezekről. Hol és hogyan születtek ezek a kiadványok?

- Két lemez egy olasz kiadó gondozásában született meg. Mi akkor még javában szocialista blokk voltunk. Ebben az időszakban nem áramlottak a kiadványok úgy, mint akár nem sokkal azután. Amit pedig a francia Harmonia Mundi adott ki, már az én nevem alatt futott, de a Zsarátnok zenészei is játszottak rajta. Ráadásul Magyarországon lett felvéve, egy Hungaroton – Harmonia Mundi kooperáció eredményeként.

A nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás környékén már lehetett érezni, hogyan hígul fel az érdeklődés a műfaj iránt. Brutálisan árasztották el a magyar médiát, a közízlést a Nyugatról betóduló kábeltévék, zenei csatornák. Minden sarkon klubok nyíltak, élő zenével. Egyszer csak azt vettük észre, hogy túl sok minden van. Ez pedig – törvényszerűen – azt eredményezte, hogy a táncház, a népzene, a kevésbé erőteljes, a kevésbé új bizony, a sor végére szorult. A kilencvenes években majdnem homályba veszett ez a műfaj.

63381713_2654305087931749_2765952453223383040_o.jpg

Hogyan emlékezel vissza a Barbaroban eltöltött időszakodra?

- Az a korszak is a magyar világzene megerősödésének szignifikáns állomása volt. A Barbaro annyiban különbözik más zenekaroktól, hogy ott rockzenészek szerették volna ezt megvalósítani - jó hangosan – a saját zenei környezetükben, a saját közönségük előtt. És, bizonyos értelemben siker volt a Barbaro. Az első lemeznek, a megszólalásnak volt egy jellegzetes ereje. Sajnos, mégis kifulladt, egyrészt amiatt az érdektelenség miatt, amiről az előbb beszéltem. Másrészt pedig azért, mert sok erős egyéniség volt a zenekarban, ám az alkotási folyamat nem működött annyira olajozottan, mint ahol egy személy irányít, mint például az én zenekaraimban, hiszen karmesterből is egy van, és zeneszerzőből is. Ha ennek az embernek a zenei világa jól van instruálva a többiek felé és jól össze van fogva, akkor ez átjön. Ha a sok erős személyiség abbeli igyekezetében, hogy mindenki hozzászóljon a saját ötleteivel, akkor nagy a veszélye annak, hogy elaprózódik és nem sikerül megcsinálni annak ellenére, hogy kiváló muzsikusok voltak a Barbaroban is. 

Nekem egyébként nagyon hangos volt a zenekar, és a hangerőnek van egy dinamizáló hatása. Az az egy-másfél év azonban, amíg ott voltam, eredményesnek bizonyult, aztán megrekedt a dolog, én pedig elköszöntem a zenekartól.

Mi alapján választottak be az ír táncos, Michael Flatley zenekarába, számított-e a zeneszerzői tapasztalatod, és milyen hozadékai voltak az abban való részvételnek?

- A Riverdance-t jóval megelőzően már személyesen ismertem Bill Whelan-t csakúgy, mint azoknak az ír zenészeknek a nagy részét, akikkel később megalapítottuk a zenekart. Tehát, hogy úgy mondjam, én már belül voltam egy bizonyos körön, amikor ott megfogalmazódott az az igény, hogy kellene egy kelet-európai zenész, aki képes reprezentálni a térséget néhány dallammal, amit Bill Whelan, a zeneszerző kitalált. Jókor voltam jó helyen, ismertek, hiszen mindannyiukkal játszottam kis formációkban, tudták tehát, hogy mit kaphatnak tőlem, ezért rám esett a választás. Hét évet töltöttem a Riverdance produkcióban.

Nagyon tanulságos, nagyon intenzív időszak volt számomra. Egészen más szemléletet kellett megtanulnom ott: azt, ami a nagy zenei produkciókban való részvételhez szükséges. Nekem, aki egocentrikus, mindig a figyelem középpontjában lévő ember, elég nehéz volt megszoknom, hogy egy idézőjelbe tett senkivé válok egy tizenegy tagú zenekarban. Azt, hogy egy nagy produkcióban vállalok egy kicsi részt, ami fontos ugyan, de nem a produkció maga. Nehéz volt megemésztenem, de megtanultam végül is, ami nagyon hasznossá vált a későbbi munkáim során.

Azt is, hogy hogyan kell felépíteni egy olyan produkciót, mint a Naplegenda. Akkorra már két módszertant is tudtam hozzá. Azt, hogy hogyan kell kicsit kommerszebbé, fogyaszthatóvá tenni az egyébként nagyon szép hagyományokat. Ennek receptje, technikája van, amit nem nekem kellett feltalálni, és amit itthon nagyon sikeresen meg is csináltam.

58761474_2576949955667263_5554018030901526528_o.jpg

A Riverdance adott-e akár közvetett inspirációt a Naplegenda megírásához? Úgy értem: szándékodban állt-e megcsinálni a magyar zenével közelítőleg azt, amit ők az írrel tettek?

- Magyarország kis ország, bár mi szeretünk magunkról szuperlatívuszokban beszélni. Ha azonban a realitásoknál maradunk, azt kell mondanom, hogy a magyar hagyományos zene nem alkalmas betölteni azt a szerepet, mint amelyik egészen más zenei tartalommal bír. A magyar hagyományos paraszti zene nehéz, szomorú és drámai. Mint mi magyarok. A ló másik oldalán a városi romanticizált operett-folklór (magyar nóta) véleményem szerint sajnos gyakran megüti a buta és giccses kategóriát. A Naplegenda sikerének titka az, hogy a zenei környezetet változtattuk meg drasztikusan, viszont a magyar tánc elsöprő erejét és virtuozitását meghagytuk. Félelmetes és robbanékony elegy keletkezett. Nem volt ellenfél.

Az ír hagyományos zene angolszász környezetben nem csak az írekhez szól, hanem minden angolszászhoz. A popzene is ebből az angolszász zenei környezetből nőtt ki, így nagyon könnyű dolguk volt az íreknek. Hiú ábránd betörni a világ meghatározó zenei porondjaira magyar hagyományos zenei alapú produkcióval!

Az utóbbi időben inkább Herczku Ági neve által fémjelezve jelentek meg a lemezeitek. Ezeknek – érzelmi, vagy fontossági szempontból – hol van a helye a munkáid sorában? 

- A Naplegenda után nyilvánvalóvá vált, hogy Ágival hosszú távon fogunk együtt dolgozni. Ha úgy tetszik, nagyon is logikus volt, hogy hátrébb léptem, és Ágit toltuk előtérbe a színpadon. Ő amellett, hogy mutatós énekesnő, nagyon tehetséges is, és szuggesztív személyiség. Az én egóm már jóllakott az évtizedek során. Nekem már nem kell elől feszítenem. A hátsó sorból egyengetem a produkció útját. Megírom a zenéket, és Ági viszi el a bulit. Az pedig, hogy Herczku Ági és a Banda, magyar környezetben jobban süt, mint az a név, hogy Nikola Parov.

- A saját neved alatt viszonylag régen került ki új anyag. Miért?

- Mint említettem, nekem már nincs szükségem több babérra. Mind megvolt. Bejártam az utamat, sőt. Többszörösen átugrottam azokat a magasságokat, amikről az én műfajomban ténykedő hazai kollégáim álmodni sem mernének. Jól hallható a kézjegyem, ha én vagyok a dolgok mögött. Szerencsés égöv alatt születtem.

Készítette: Olasz Sándor (riff.hu), fotók: Nikola Parov Facebook

Elhunyt Dinnyés József, a magyar Bob Dylan

dinnyes.jpg

Életének 73. évében elhunyt Dinnyés József zeneszerző, énekes-gitáros – közölte a hírt közösségi oldalán testvére, Dinnyés Ágnes. Mint a publikációból kiderül, a szegedi születésű zenészt hétfőn, nemzeti ünnepünkön érte a halál.

Dinnyés József 1948. augusztus 4-én született Szegeden. A hatvanas évek elején kezdett el énekelni, zenélni, majd 1966-ban társaival megalapították az Angyalok nevű formációt. Egy évvel később a magyar pol-beat fesztiválon második helyezést ért el Veress Miklóssal közösen szerzett dalával, a Karrierrel. Szerzeményeit egy szál akusztikus gitáron, szájharmonikával adta elő, emiatt egy időre magyar Bob Dylannek is nevezték.

Első kislemeze 1973-ban jelent meg, melyen két Buda Ferenc- és egy Morgenstern-vers mellett egyetlen saját szerzeménye, az Aranyos emberek szerepelt. Ebben az időszakban jórészt megzenésített versek és saját dalok jellemezték műsorait, országszerte színpadra lépett. Közéleti témájú szerzeményei miatt a cenzúra őt is elérte, első nagylemezét csak 1985-ben készíthette el. Korábbi szerzeményeit 1990 után sorra jelentette meg az Aranyalmás Kiadó.

Díjai, elismerései: A Magyar Kultúra Lovagja (2001), Kanizsa Pro Urbe emlékplakettje (2001), Béres Ferenc-díj (2003), Radnóti-díj – az irodalom népszerűsítéséért (2006), Nemzeti önazonosságunk védelmezője díszoklevél Erdélyben (2007), Balassi emlékérem (2008), NKA ösztöndíj (2012), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2018).

forrás: Wikipédia
Nyitókép: Dinnyés József 1974-ben. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Telepítik a fénytechnikát a Hangversenyközpontban

_mg_4802.jpg

A közelmúltban a Hangversenyközpont a Szentesi Művelődési Központtal közösen nyújtott be pályázatot az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőhöz, melynek köszönhetően közel 7 millió forint értékben újult meg a két intézmény fénytechnikai eszközparkja. A Hangversenyközpontban a héten kezdődött meg a berendezések cseréje, a munkálatokról Kertész Ákos intézményvezetőt kérdeztük.

– Hatalmas öröm számomra, hogy ilyen szempontból is előre tudtunk lépni. A Hangversenyközpont a nulláról épült ki szakmailag önálló intézménnyé, ezért a kezdetektől fogva figyeltünk arra, hogy az infrastruktúra úgy legyen kialakítva, hogy az megfeleljen a mai kihívásoknak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a hangtechnikánk országos szinten is kimagasló minőséget képvisel, amit a kezdetekkor pályázati és önkormányzati forrásból sikerült megteremtenünk. Ám lényegesen kevesebb forrás jutott akkor a fénytechnikára, ami bár ma is megállja a helyét, sem minőségében, sem összetevőiben nem tud olyan magas szintet képviselni, mint a hangtechnikánk – kezdi Kertész Ákos.

_mg_4800.jpg

A vezető elárulta, régi vágya volt, hogy ez a terület is fejlődhessen és erre egy pályázati lehetőség nyújtott megoldást. – A művelődési központtal közösen pályáztunk, és nagy örömünkre sikeres elbírálást kaptunk. Intézményünket, azaz a Hangversenyközpontot érintő összeg teljes mértékben a fénytechnikára koncentrál. A fényvetők egy részét LED-esre cseréljük, ami egyrészt gazdaságosabb működést biztosít, hiszen kevesebb áramot vesznek fel, másrészt korlátlanul színezhetők – jegyzi meg Ákos. A beruházás keretében további 4 intelligens lámpát is instalállnak a Hangversenyközpontba, melyek előnye, hogy pultról irányíthatók és teljes szögben elforgathatók, ezáltal teljesen személyre szabottan, a zenekarok, formációk kérése szerint működtethetik azokat.

 _mg_4794.jpg

A munkálatok március 8-án kezdődtek, előreláthatólag a héten be is fejeződnek, és megkezdődhet a tesztüzem. Az új rendszert a művelődési központ munkatársai: Horváth Ferenc és Csákó-Balogh Lajos telepítik.

Sebők Tamás
Fotók: Vecseri Ferenc

süti beállítások módosítása