fotó: VHK Facebook

A régieknek nem mondok újat. Az van, hogy ez vagy nagyon beránt, vagy nagyon nem. Köztes, vagy közömbös reakció elképzelhetetlen. Mármint egy-egy VHK-koncertet vagy -lemezt illetően. Igen, mások mellett engem is bevonzott, méghozzá hatalmas elánnal, és cipel magával, évtizedek óta!

Az újak kedvéért. Patinás, negyvenpluszos zenekarról beszélek, akik sohasem voltak a hatalom kegyeltjei. (Most sem azok, mondanom sem kell.) A hetvenes, nyolcvanas években számos koncertjüket tiltották be, indoklás nélkül. Mégis. A nagyvilág közönségének nyitott szívű rétege fel- és elismerte őserejű, bekategorizálhatatlan muzsikájukat, a sámánok mágikus erejéhez hasonlítható, az emberi tudatra gyakorolt, rendkívüli hatásukat, amelyek bármiféle szerek igénybe vétele nélkül jutnak érvényre. (Személyes tapasztalásaim megerősítették mindezt.) Első lemezeik egy független, máig jelentős kaliforniai kiadónál jelentek meg. Egy magyar lemeztársaság (a Ring) megvásárolta ezek licencét, később. Ma mindkét LP a gyűjtők féltett kincse, piaci (és az eszmei) értékük – szemernyi túlzással – az aranyéval vetekszik. Az első videó-felvételüket (egy vidéki punkfesztiválon) a rendőrség(!) készítette, amelyet évtizedekkel később sikerült megszereznem, kézen-közön. Bódy Gábor A kutya éji dala című kultikus mozijához (1983) adott koncertjük filmgyári felvétele viszont elkallódott. (Van sejtésem, honnan fog előkerülni, ha egyáltalán.) Egy rövid részlete persze ott látható a műben, mivel a zenekar néhány tagja „rendes” szereplője is a filmnek.

Az egyik hollandiai rockfesztiválra nem kisebb személyiség, mint a királynő közbenjárásra jutottak ki Grandpierre Attiláék. A nem hétköznapi történeteiket hosszasan lehetne mesélni. Helyettük ezúttal álljon itt két információ: 2011-ben könyv jelent meg róluk, Dudich Ákos Pótolhatatlan Halhatatlanság! című átfogó munkája. (A szerző épp a várva várt koncert helyszínén mutatta be tavaly ezt a kötetét is, nagy sikerrel.) 2015 a fennállásuk kerek évfordulója és a 2012-ben felvett dokumentumfilmjük (Nagy Júlia rendezésében: Akik móresre tanították a Halált! címmel) DVD-n való hozzáférési lehetőségének éve volt.

45 év egyetlen zenekarban… Vannak, akiknek az életből sem jut ennyi. És hát, igen. A Vágtázó Halottkémeknek is voltak jelentős veszteségei. „Világcsavargó” üstdobosuk, Balatoni „Boli” Endre (1962-2012) Szumátra szigetén vált mérgezés áldozatává. Könyve, az érdekes és olvasmányos „Brother Boli levelei” posztumusz jelent meg 2016-ban, a vajdasági Forum Könyvkiadó gondozásában. Gitárosuk, Németh László „Fritz” (1965-2016) halálához pedig közvetve egy – máskor szinte ártalmatlan – kerékpáros baleset vezetett. A „sónak” persze folytatódnia kell, és az  folytatódik is!

Siessen hát Szentes városába mindenki, aki szeretné megtapasztalni a VHK által előhozott életérzés milyenségét, minőségét, méghozzá első alkalommal a járvány-helyzet után! Mert ebbe a tüneményes dél-alföldi kisvárosba is eljut hát a VHK, hogy „felrobbanjon” általuk a Tisza gátjának tőszomszédságában felállított színpad! Megkímélve lehetőleg a számos, választékban és árban is pozitív meglepetést tartogató kiszolgáló egységet, hogy a messzebbről érkező látogatók (is) kellemesen pihenhessenek meg – időlegesen! Hogy azután a 45 zenekari év minden energiája egyetlen gyűjtőpontba (gyújtópontba?) fókuszálódjon, szavakkal alig visszaadható, egyedülállóan intenzív „sámán-punk” koncertbe sűrítve!

Vigyázat! Az előadásuk - minősített esetben – tömegpszichózist idézhet elő! De mért is vigyáznánk, hiszen épp ezt akarjuk meg- és átélni újra és újra, ezért az érzésért járunk VHK-koncertekre! Hiszen a VHK saját, külön bejáratú mikro-univerzumot teremtett! És, aki ide bejut, kapni fog egy jókora falatot a legkedvesebb vendégek számára bespájzolt, hosszan tartó, különleges hatású, lélek-erősítő csemegéből.

Olasz Sándor

A Hangversenyközpont március 11-i előadásának vendége a legendás Sebő együttes volt. A szentesi publikum feledhetetlen előadást láthatott, melyet követően a zenekar vezetőjével, Sebő Ferenccel nosztalgiáztunk, ezt hozza most el önöknek Sebők Tamás kollégánk.

Z.V.Z. – Mondhatjuk, hogy a népi kultúrához fűződő viszonyát lényegében nagymamája alapozta meg. Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára, erre az időszakra?

Sebő Ferenc: – Nehéz sorsú asszony volt, a férje 40 évesen lefordult a székről és onnantól egyedül maradt. Aztán jött a háború, majd a borzalmak lecsengése után négy unokáját, köztük engem nevelt. Nagyon dolgos, vidám kedélyű, kulturált ember volt, aki mindig oda tudott figyelni arra, hogy mi érdekli igazán a gyerekeket. Persze volt, amikor bosszúság érte, olyankor mindig azt mondta: – a síromra majd ne boruljatok, mert felrúgok! (nevet). Komolyra fordítva a szót, elképesztően sokat köszönhetek a nagymamámnak.

Z.V.Z. – A pályája elején a megzenésített versek kapták a főszerepet, ami akkor igen egyedülálló műfajnak számított….

Sebő Ferenc: – Akkoriban népszerűbb volt az olvasás a fiatalok körében, mint manapság, én magam is imádtam verseket olvasni. Ezzel egyidejűleg tinédzser- illetve egyetemista korunkban érkezett meg a pop és a beatzene hulláma hozzánk. Klubok nyíltak, koncerteket rendeztek, „beindult az élet”. Én magam is nagyon szerettem az Illés dalait és felfedeztem magamnak a gitárt, mint hangszert... na meg hogy azzal lehet csajozni (nevet). Sokat gitároztam, énekeltem. Volt egy német barátom, aki német népdalokat tanított nekem, de ha úgy hozta a sors, akkor ballagási dalokat játszottam. Mindig volt mit. Persze ez jó szórakozás volt, de nagyon sok pop slágernél éreztem azt, hogy a szövegek minősége számomra nem hozza a szintet. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ezek a népszerű dallamok nemes szövegeket „vinnének”. Akkor épp József Attila-szerelemben voltam és nagyon sok művénél éreztem azt, hogy vezeti egyfajta dallam. Aztán egy kollégiumi bulin Berek Kati volt a fellépő. a társaim odatuszkoltak elé azzal a szöveggel, hogy: – Művésznő! Kérem, hallgassa meg ezt az őrültet! Ez énekli a József Attilát… És Katának olyannyira tetszett, hogy egy hét múlva közösen léptünk fel egy újabb előadáson. Hihetetlen volt számomra ez az egész. Később a Katiék által alapított 25. Színházba is bekerültem, mint zeneszerző, ekkor már éreztem, hogy jó pályán vagyok.

Z.V.Z. – Olyan elismert, kortárs irodalmárok műveit is átdolgozták, mint Nagy László vagy Weöres Sándor. Hogyan viszonyultak ők maguk ahhoz, hogy a műveik egy másféle interpretációba kerülnek?

Sebő Ferenc: – Nagy örömmel fogadták. Nagy László annyira elhivatott volt, hogy a bolgár népdalokhoz még szövegeket is írt nekem. Nem fordításokat, hanem önálló verseket, mint a régi költők. Emlékszem Weöres Sándor reakciójára is, amikor megmutattam neki a Macska indulót. – Ez Nagyon jó Ferikém, de itt énekeld inkább azt, hogy…  és odavésett nekem egy olyan nyelvtörőt, amit a mai napig nem tudtam megtanulni (nevet). Ő egyébként olyan nyitott volt, hogy egyszer meg is  kért hogy egy művéhez írjak zenét.

Akkor vettem észre, hogy a költő annak örül, ha „röpülnek” a szövegei, és ezekkel a viszonylag egyszerű zenékkel valósággal szárnyaltak. Mint a régi énekelt versek! Azok is a szövegről szóltak.

Z.V.Z. – Halmos Bélával közösen a hazai táncházmozgalom „alappillérei”. 1972. május 6-a egy jelentős dátum, hiszen Budapesten elsőízben, még nem hivatalosan is élőzenés táncházat rendezett a Liszt Ferenc téri Könyvklub. Mit jelentett ez az esemény akkor?

 Sebő Ferenc: – Elsősorban a táncosok fogtak össze, hogy létrehozzanak egy olyan klubot, ahol nem koreográfia szerint, hanem szabadon táncolhattak. Elsősorban zárt klubot képzeltek el, viszont már akkor nagyon sok „orr felnyomódott” a Liszt Ferenc téri ablakokra, az első alkalommal bizonyossá vált, számunkra, hogy ez érdekli az embereket és mások is szívesen kipróbálnák… ha ki lennének nyitva az ajtók.

Tulajdonképpen ezután mi az FMH (Fővárosi Művelődési ház) körtermébe vonultunk el, ott megkaptuk a körtermet Gyurkó Lászlótól és ott honosodott meg a táncház.

Z.V.Z. – Egy év múlva már a világ másik felén, Japánban zenéltek. Azt gondolom, ez a 70-es évek elején nem kis teljesítmény. Mi a története ennek a kalandnak?

Sebő Ferenc: – Akkor még Ausztriába sem volt könnyű kijutni, nemhogy Japánba. Ez az egész valóban egy óriási kaland volt. 1973-ban Tokióban megnyílt egy magyar étterem, amelyben nagy szerepe volt Kósa Ferenc filmrendezőnek és a feleségének, Itomi Shinobunak. Ők hozták létre ezt a helyet magyar szakácsokkal, magyar képzőművészeti díszlettel, festményekkel és hát ilyen helyről nem hiányozhat a népi- és a cigányzene sem. Előbbi tekintetében mi voltunk azok, akik reprezentálni tudtuk a gyimesi, erdélyi tánczenét, a magyar népzenét. Emlékszem, fenn a bárban játszottunk, lenn pedig a cigányzene szólt.

Napi 6 órát kellett játszanunk és mondhatjuk, hogy rendesen összegyakoroltuk a dalokat. A japánok pedig jöttek oda hozzánk, megnézték a hangszereinket, és sokat beszélgettünk velük. Egyetemi hallgatókkal közösen meglátogattuk a császári palotát, ahová nem lehetett csak úgy bejutni. Nagyon hasznos időszak volt ez nekünk. Itthon persze az a hír járta, hogy – „A Feriék elmentek vendéglátózni…” (nevet)

Z.V.Z – Az együttes ezután kibővült Sebestyén Mártával, Nagy Alberttel, Koltai Gergővel és egy igen komoly, több éves munkafolyamat indult meg. Ez vezérelte arra a döntésre, hogy elvégzi a Zeneakadémiát is?  

Sebő Ferenc: – Nem igazán, mert idővel el kezdett foszladozni ez a formáció, akadtak megválaszolatlan kérdések és én magam döntöttem úgy hogy hátat fordítok a turnézásnak és beíratkozok nappalira a Zeneakadémára, ahová korengedményt kellett kérnem. Szőllősy András meg is lepődött, amikor mondtam neki: – Azt meg minek? – kérdezte.
–Mert elmúltam 40 éves – válaszoltam. – Micsoda hülyeség! Hát ide Kodály senkit nem vett fel, akinek nem volt legalább két diplomája. Azt gondolom, jó döntést hoztam, mert az ott tanultaknak köszönhetően kinyílt számomra

Z.V.Z – Van örökérvényű ars poeticája?

Sebő Ferenc: – Én az általános zene nagy tisztelője vagyok, amibe természetesen beletartozik a népzene is. És a népzene tulajdonképpen a pop zene múltja, nevezzük historikus popzenének. Én vallom, hogy ezek összefüggnek egymással, és mindig az a cél vezérelt, hogy ez ne egy lenézett mostohagyermek legyen, hanem a magyar kultúra része.

Sebők Tamás

A szentesi Hangversenyközpont minden évadban kiemelt figyelmet fordít arra, hogy teret adjon a magyar népzenének és népi kultúrának. Március 11-én, szombaton 19 órától hazánk legendás népzenei formációját, a Sebő együttest köszöntjük Szentesen.

A zenekar egyik elindítója a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató, Sebő Ferenc volt. Sokáig főleg énekelt verseket játszottak társaival, köztük Halmos Bélával, olyan szerzőktől, mint József Attila, Nagy László és Weöres Sándor, később pedig már a népzene is helyet kapott előadásaikon. A Kassák Klubban folyamatosan táncházi előadásokon szerettették meg a fiatalokkal az erdélyi magyar táncokat, énekeket, méltán érdemelték ki a magyar táncházmozgalom elindítói „címet”.

Sebő Ferenc a Magyar Televízió Zenei Osztályán népzenei szerkesztőként, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán népzeneoktatóként is dolgozott, de a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének is munkatársa, emellett a Hagyományok Házának alapítója, és 1996 és 2001 között a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője is volt.

A szentesi előadásra a jegy.hu online rendszerében, valamint a Hangversenyközpontban és a Szentesi Művelődési Központban vásárolhatnak jegyet.

A Hangversenyközpont megalapítása óta fontos célként tűzte ki, hogy évről-évre teret adjon komolyzenei koncerteknek, ebben az esztendőben sincs ez másképp, az Alföld Quartet januári előadását követően február 16-án, csütörtökön egy fafúvós hármas, a Trio Divina Hangversenyére várja zeneszerető közönségét az intézmény.

– Illanó hangok, tovatűnő dallamok.... Három hangszer, három élet ,három művésznő...Ők így vallanak... A pompás Handel, a ritkán játszott Besozzi, a vidám Morigi, a lenyűgöző Telemann, az isteni Mozart, a virtuóz Gambaro művei hullanak a fantasztikus és befogadó szentesi közönség lábai elé Varga Laura fuvola Tóth Györgyi oboa és Vizsolyi Lívia fagottművész nagyon várja a 16-i csütörtök esti találkozást! – üzent a formáció közönségének.

Az előadásra a jegy.hu online rendszerében válthatnak jegyeket, valamint a Hangversenyközpontban és a Szentesi Művelődési Központban is hozzájuthatnak a belépőkhöz.  

Nemzetközi hírű csapat lemezbemutatójával várja zeneszerető közönségét a Hangversenyközpont február 4-én, szombaton, 19 órától. A világzenei szféra elismert hazai alakulata, a Cimbaliband ’Szabadon’ címre keresztelt, 2022-ben megjelent lemezét hozza a zeneiskola Hangversenytermébe.

Bármily’ meglepő is, a 2008-ban alakult CimbaliBand minden évben tud valami különlegeset, frisset mutatni a magyar világzenei színpadán! A banda tizenegy nagylemezének zenéjében a kelet-európai életérzés keveredik a népzenével, és a közönség által kedvelt modern zenei stílusokkal. A zenekar tagjainak jelentős népzenész múltja van, így a Cimbaliband “boszorkánykonyhájában” a gyökerektől merített autentikus zenéből kiindulva készülnek a fogások, a zenei csemegéket pedig úgy tálalják elénk, hogy a dalok alapját egy igen különleges hangszer, a cimbalom alkotja. A felölelt stílusokból nem maradhat ki a jazz, a latin zene, a balkáni ritmusok sem, ezeket egyesítve válik teljessé a hallgató számára az eredeti kelet-európai cimbalom-rock’n’roll.

A CimbaliBand számos nemzetközi fesztiválon képviselte Magyarországot, 2013-ban lett a Petőfi Rádió "év felfedezettje”. A formáció ’Moldva’ című albuma 2015-ben a World Music Charts Europe világzenei ranglista nyolcadik helyére került, a 2017-es ’Recycle’ pedig a huszadik helyig kúszott fel. A 2019-es ’Iram’ című korongjuk mindezeken felül a csak „Magyar Grammy”-ként aposztrofált Fonogram-díjat nyerte el. A World Music Charts Europe 50 főből álló szakmai zsűrije a ’Szabadon’-t sem hagyta le a fent említett nívós listáról, a minőségi zenei élmények tehát garantálva lesznek február 4-én, szombaton 19 órától a Hangversenyközpontban.

Jegyeket a jegy.hu online rendszerében, valamint az állandó jegyárusító pontokon, a Hangversenyközpontban, illetve a Szentesi Művelődési Központban válthatnak az érdeklődők.  

Mit ki nem hoz ez az átkozott vírushelyzet egyes férfiemberekből! A CimbaliBand hímnemű tagjai például – kivételesen - énekesnő nélkül merték elkészíteni az aktuális lemezüket. Ez önmagában is egyfajta (asszem, irigylésre méltó) szabadság, de talán most mégsem kéne az egyik, rossz fordításba beleragadt Bob Marley-szám (No Woman, No Cry) címével poénkodnom. Annál is inkább, mert az új zenéjükkel kb. a zenei szabadság ötven árnyalatát vonultatták fel a fiúk. Nem lövöm le mindegyiket. Bízok egyet-mást a kedves hallgató fantáziájára is! Szóval...

Az alapállás az, hogy a kedves népdalaikat vagy a saját gyűjtéseiket dolgozták fel. Ami persze nem biztos, hogy hajszálpontosan lefedi a valóságot, de a viszonylagos egyszerűség végett, és mert jól hangzik maradjunk ennél a klisénél. Tehát.

Ízekre szedik a dallamokat, bedarálják, jó ízléssel megfűszerezik, az így nyert zene-masszát pedig visszatöltik azok még épen maradt, gondosan megtisztított alkatrészeibe. Mert így készülnek az igazi finomságok máshol is, nem igaz? Falusi versenyzők előnyben az eredetinek vélt analógia feloldásakor, de hát most nekünk jut az összes kóstoló a jóból. Szóval.

Az alaptónus ezúttal is a magyar népzene, természetesen, „aki” engedelmesen, sőt lelkesen vetíti ki és tárja a hallgatóság elé a szabadság lehetséges megnyilvánulásait. Közte annak talán legfőbb koloritját, a jazzt. Mégsem állítható azonban, hogy „megjazzelt” népzene lenne ez a lemezanyag, legalábbis nem szimplán az. Sőt, inkább „csak” finom improvizáció-morzsákkal, könnyű kézzel megszórt muzsika.

Benne alapfokon biztosított a legalább ötféle népzenei tájegység által képviselt, gyönyörködtető változatosság.

Ott van aztán a tánc is (például a legényes, az ugrós vagy a csárdás), az ő ritmusa, a lendülete és tüze, vele a mozgás (vágyának, jobb híján a „fejben táncolásnak”) hatásos, pezsdítő adrenalin-injekciója.

Meg az életöröm különös fergetege, ami megint csak mindent visz. Ez azonban -szerencsére - nagyon másfajta ahhoz képest, amelyik a házat, a kocsit és a tévét is magával ragadja. (Respekt Ferenczi Gyurinak – az utóbbi gondolat-özönért is.)

És. Mint mindig, Unger Balázs ezúttal is kézben tartja kis csapata működését, ám most más eszközökkel, mint máskor. Miközben remekül leszúrt cimbalom-szólókkal adja meg számukra az érkezési koordinátákat, nem annyira akaratlanul, mint akarva nagyobb mozgásteret hagy a társainak, akik óriási lelkesedéssel, egyszersmind remek szólókat közbeiktatva élnek a felkínált lehetőségekkel, helyenként váratlan, sőt meghökkentő hangszerelési megoldásokat és kombinációkat hozva ki magukból. (Itt vallom be, hogy reggae-futamokra például a legmerészebb álmomban sem számítottam tőlük. Épp csak a rap hiányzott a heveny szívrohamomhoz, de amint a mellékelt ábra mutatja, túléltem a lemezhallgatást, bár mintha valamiféle, beazonosíthatatlan halmazállapotban érkezett volna valamennyi ebből a stílusból is.)

Nem is értem, hogy a CimbaliBand esetében mért hiszem azt általában, hogy a legújabb lemezük az, amelynek a készítésekor a legjobban odatették magukat. És ez ezúttal sem történt másként!

Sőt, most egy magas hőfokú szabadság érzet is kisugárzik belőle. Talán épp azért, mert ez a banda minden tekintetben olyan szabad, mint a madárcsicsergés, vagy mint az általuk jól „megmuzsikált” őszi szél.

Olasz Sándor

A Hangversenyközpont hagyományaihoz hűen ez alkalommal is komolyzenei előadással indítja az évet, január 12-én, csütörtökön 19 órától az Alföld Quartet műsorával veszi kezdetét az intézmény 2023-as programsorozata.

Az Alföld Quartet 2012 őszén alakult azzal a céllal, hogy a rendkívül gazdag, ám méltatlanul háttérbe szoruló kamarazenei irodalom remekeit mind szélesebb körben szólaltassák meg a Dél-Alföldi régió és távolabbi országrészek hangversenytermeiben, templomaiban, művelődési központjaiban.

A Quartet fennállásának elmúlt éveit az együttes elkötelezett muzsikusainak hitvallása határozta meg: igényesség, profizmus, szakmai alázat, és érzékenység a közönség zenei, lelki nyitottságára. Az így folyó munka a zenetörténet fontos korszakait felölelő repertoárt, a világi és egyházi stílusokban, műfajokban való otthonosságot, sőt az igényes szórakoztató muzsika előadását is magával hozta. Mindeközben a vonósnégyes régiónk egyik meghatározó zenei együttesévé nőtte ki magát. A klasszikus felálláson kívül a kreativitás és a színes programokra való törekvés énekegyüttessel, hangszeres szólistákkal, színművészekkel együtt megvalósított produkciókat is hozott. Az együttes 2017-ben zeneművészet kategóriában elnyerte a Békés Megyei Prima Díjat. A formációt a szentesi hangversenyen Rázga Áron kíséri zongorán.

Jegyeket a jegy.hu online rendszerében, valamint a Hangversenyközpontban illetve a Szentesi Művelődési Központban válthatnak az előadásra az érdeklődők.

fotó: alfoldquartet.hu

A szentesi Hangversenyközpont idei utolsó előadására készül december 8-án, csütörtökön. A szervezők mondhatni megtetőzik az idei - igen gazdag - zenei évadot a világzenei közökben kiemelkedő Szirtes Edina ’Mókus’ vezette Fabula Rasa koncertjével. Az esemény már csak azért is különleges, mert a formáció hosszú szünet után ad újra koncertet.

A Fabula Rasa muzsikája a hazai és a környező népek folklorjából táplálkozik, továbbá minden olyan zenei stílusból - egészen pontosan a zenéből - mely igaz értékeket hordoz, és amiért szeretettel rajonganak a zenekar tagjai (ilyen a klasszikus zene - Gesualdotol Bartók Béláig - a jazz, a könnyűzenei stílusok, lüktetések, valamint a szabadimprovizációs besorolhatatlan műfajok…). Nem eredeti népzeneket dolgoznak fel, hanem saját zenét játszanak. A formáció tagjai egytől egyig a hazai zenei élet kiváló művészei, számos formációban kibontakoztatják tehetségüket.

Jegyek már elérhetők a jegy.hu online rendszerében, valamint a Hangversenyközpontban és a Szentesi Művelődési Központban.

A Zene-Világ-Zene szlogenjéhhez hűen, ebben az évadban is a világ legkülönbözőbb tájainak egyedi muzsikáit hozza városunkba a Hangversenyközpont. Október 27-én, csütörtökön 19 órától India klasszikus zenei világát eleveníti meg a színpadon Debasish Ganguly szitárművész és Mótyán Tibor tabla-művész.

Debasish Ganguly szitárművész Kalkuttában született. A zenét édesapjától, a híres Dhana Gopal Ganguly bansuri (indiai bambuszfuvola) művésztől tanulta, akitől tabla- és énekképzést kapott. Debasish Ganguly Indiában, Japánban, Ausztráliában és természetesen Európa több országában adott nagysikerű koncerteket, és szerzett zenét, többek között az 1990-ben a Cannes-i Film Fesztiválom is bemutatott Paul Cox ausztrál rendező Island című alkotásának is. 2010-ben Tóth Tamás: Guru című filmjének zenéjét szerezte Magyarországon.

Mótyán Tibor tablás közel 3 évtizede rabja a hindusztáni klasszikus zenének, Hortobágyi László zeneszerző mellett olyan neves indiai mesterektől tanult, mint Vinode Pathak és Abhijit Banerjee, akiktől elsajátíthatta az indiai zene egyedülálló ritmikai világát. A két művész lebilincselő zenei utazásra hívja a közönséget, legközelebb Szentesen a Hangversenyközpontban, október 27-én, 19 órától. Jegyeket a jegy.hu online felületén, valamint a szentesi Hangversenyközpontban, a Szentesi Művelődési Központban, és a Szentes Házban vásárolhatnak.

A szentesi ütőhangszeres, Kertész Ákos zenélni tanít és hangversenyszervezőként is tevékenykedik. Mondhatni, „hivatalból” látja a zenei- és a koncertélet érmének mindkét oldalát. Olyan korban élünk, amikor csak a változás állandó, ezért időről időre érdemes és kell megvizsgálni a segítségével az „érem” aktuális állapotát, nem feledkezve meg az előadóként elért eredményeiről.

- Essünk túl a nehezén. Hogyan értékeled az elmúlt szentesi hangversenyévadot? Nekem úgy tűnik, mintha rossz irányba mentek volna el a koncertlátogatási szokások. Vagy ott azért még nem tartunk?

- Nagyon komoly problémákat feszegetsz ezzel a kérdéssel, amelyekkel mindannyiunknak szembe kell néznünk, ha tetszik, ha nem. Tudok válaszolni rá úgy, mint zeneművész, előadó, és úgy is, mint hangversenyközpont vezető.

Előadóként azt látom, hogy a covid megjelenésével háttérbe szorultak a közösségi tevékenységek. Kialakult az emberekben egyfajta félelem, ezért sokan a járvány visszaszorulása óta sem mennek el rendezvényekre, legyen az koncert vagy színházi előadás. A probléma rendkívül súlyos, és nem csak Szentest érintően. Nagyon nehéz ezt megemészteni, hiszen lelki és financiális vonzatai is vannak. A hangversenyközpontra irányítva a válaszomat: úgy tűnik, a telt házas koncertek időszaka lezárult egy időre. Az elmúlt évadunk egyébként jórészt azzal telt, hogy hogy pótolni próbáltuk a covid miatt elmaradt koncerteket, prioritást adva az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) által támogatott, pályázati előadásoknak. Hozzáteszem, hogy az NKA is érzékelte a problémát, és számos pályázat elszámolási határidejét meghosszabbította.

Nem akarom kongatni a vészharangot, mert az már megkondult. Előadóként és hangversenyközpont vezetőként is azt gondolom, hogy bízzunk mégis, és próbáljunk alkalmazkodni a körülményekhez, mert itt van szerintem a megoldás kulcsa azzal együtt, hogy az a világ, ami volt, már nem fog visszajönni.

- Az egyik zenekarod, a Balkan Union új lemez készítésének a küszöbén áll. Lesznek-e érdemi változások az előzőhöz képest? Stílusbeli vagy személyi változásokat értek ez ez alatt, elsősorban.

- Nagyon komoly változások vannak a zenekarban. Bármennyire furcsán hangzik, a covid időszaka a zenekarvezető (gitáros) Tóth Bagi Csaba számára alkalmat adott arra, hogy gondolkozzon, milyen irányba szeretné tolni a zenekar megszólalását, és arra is, hogy zenéket írjon. Most a harmadik lemezünk elkészítésének a határán vagyunk. Az anyag teljes mértékben rendelkezésre áll, és zajlanak a próbák a lemezfelvételhez.

Az előzőekhez képest én azt érzem, hogy szellősebb lett a megszólalás, mert nincs billentyűs hangszer. A koncepcionális változások pedig személyi változásokat hoztak. A zenekar tagjai között üdvözölhetjük Eredics Dávidot, akit a Söndörgőből vagy a Makámból ismerhetünk. Olyan fúvós hangszereket szólaltat meg és olyan szinten, amit Magyarországon nem sokan tudnak. Gondolok a kavalra és más népi hangszerekre, de elképesztően szaxofonozik és klarinétozik is. A sokoldalú muzsikus megjelenésével a folk- és a balkáni oldala erősödött a zenekarnak.

Régi megfejtés volt, hogy ének-fronton mi történjék. Nyilván Csabi énekel is és a bluesban helytáll, de a folkban nagyobbak a kihívások. Örömmel mondhatom, hogy Básits Branka is csatlakozott a zenekarhoz! Vannak nóták, amelyekben duettet énekelnek, és amit Branka letett az asztalra a munkásságával, azok nagyon komoly kvalitások. Ezzel a felállással megerősödött a folk vonal, Csabi pedig többet tud önmagából beleépíteni a produkcióba. A gitár szerepére gondolok, hiszen az még fajsúlyosabbá válik. Amikor próbálunk, a mai napig rácsodálkozunk a megszólalásra. Fürdőzünk az új hangzásban.

Nagy örömmel mondhatom, hogy október 22-én a szentesi színházteremben be fogjuk mutatni az anyagot, és nem csak itt. Szentesre azonban érkezik Fausto Beccalossi, az Al DiMeola Band olasz harmonikása. Lesz még egy közreműködő, mégpedig Szerbiából: Branka énekegyüttese, a Lucha Quartet, amely egy balkáni gyökerű, a cappella énekegyüttes, akik a lemezen is hallhatóak lesznek. A koncertről felvétel készül: egy tévéstáb jön, több kamerával.

- A Zűrös Banda az idén nem készített lemezt, viszont rengeteget koncerteztetek. Melyik volt a legemlékezetesebb előadás közülük?

- A közelmúltban Lengyelországban voltunk, a Pannonica Fesztiválon. Az fantasztikus élmény volt, minden szempontból! A technika, a színpad… Szabadtéri fesztivál, több ezer nézővel, akik nagyon szerettek bennünket. Amikor azt érzed, hogy minden találkozott, ami a jó muzsikáláshoz kell, az félelmetes élmény! A második lemezünkről játszottuk a legtöbbet, amelyikkel azt hiszem, sikerült nagyot lőni. Talán azért, mert több magyar anyag van rajta. A harmadik lemez vonatkozásában pedig már jönnek az ötletek.

- Mi a helyzet a Fabula Rasával? Alkalmi fellépést vállaltok Szentesen decemberben, vagy újjáalakul a zenekar?

- Szirtes Edina Mókus és a saját ismeretségem a konzervatóriumi évekre vezethető vissza. A Fabula Rasával rendkívül sikeresek voltunk. A zenekar megfáradt egy idő után, de mi tartottuk a kapcsolatot. A nyáron azzal keresett meg, hogy szeretné, ha közreműködnék a Sülyi Péter felkérése alapján szerveződött, azóta már lezajlott Omega 60 című nagyszabású rendezvényen. Sülyi Péter kérése az volt, hogy Mókus válasszon ki néhány Omega-dalt, és az általa képviselt crossover stílusban hangszerelje át. Ennek apropóján beszélgetve arra jutottunk, hogy lehetne egy Fabula Rasa-koncert is. A zenekar összes tagja nagyon örült az ötletnek. Szentesen mindig nagyon szerették a zenekart, ezért lesz a buli itt, a Zeneiskolában. Megható pillanat lesz ennyi év után újra együtt állni a színpadon. A folytatást majd meglátjuk.

- A legutóbbi beszélgetésünk óta egy, már megjelent lemez készítésében is részt vettél. Mi volt ez, és vannak-e továbbiak előkészületben?

- Ami megjelent, az Fekete Bori József Attila-lemeze. Kiváló zenészek vannak benne, és nagyon örülök, hogy Kautzky Armand vállalta el a prózai részt. Azon vagyunk, hogy működtethető produkció is legyen belőle! Nyilván, nem lesz könnyű.

Most készítjük a Trio Venite új lemezét. Speciális agymenésem, hogy a régizenét hogyan lehet megbolondítani ütőhangszerekkel. Jelenleg nálam pattog a labda, mert nincs elég időm. Zenei előadásokra és workshopokra is felkértek mostanában. Egyre fontosabbá vált számomra a gondolataim átadása.

Annak ellenére, hogy megbolondult a világ, rengeteg dolgom volt és van.

Alapi István az Edda gitárosa. És ez az a pont, ahol sürgősen ki kell tenni a pontot. Vagy folytatni inkább a történetet azzal, hogy Alapi a rockjazz szűk rétegében komoly elismertségnek örvend, mégpedig a saját jogán! Ráadásul a neve alatt futó projektekben egyetlen Edda-szám sem kerül(t) műsorra.

Márpedig „szabadidő-zenekara” évtizedek óta van. Hozzánk, Szentesre is eljutott (ha jól tudom, vagyis legalább) két formáció közülük. Legutóbb mintegy négy éve játszottak a Zeneiskolában, úgy vélem, szegény Szappanos Gyurival a zenekar kötelékében.

Az aktuális koncert helyszíne szintén a Zeneiskola, ahol október 8-án, szombaton 19 órakor kezdődik a buli. A kérdés jogos: kik alkotják az Alapi István Onion Trió? Nos, a zenekarvezető társai a magyar jazz élvonalából érkeztek: Barcza-Horváth József bőgős és Balázs Elemér dobos. (Utóbbi ugye maga is zenekarvezető,)

És mit fognak játszani? Egy biztos: nem fogócskát! Jazzrockot, rockjazzt, saját számokat és – instrumentális jazz-slágereket, amelyek eleve nem vokális formában születtek! Ne higgyük, hogy efféle nem létezik alapból! Már Alapiéktól is létezik – jobb minőségű amatőr felvételeken, egyelőre. Gondoljunk Pat Metheny Last Train Home és Chick Corea Spain című számaira! A kiemelés nem véletlen, alig várom, hogy meghallgathassam a feldolgozásaikat!

A jó hírek sora ezzel nem ért véget. István az idén töltötte be a 60. életévét, ami számára jó hír-e vagy sem, nem tudom. Az viszont, hogy Edda-számokkal felturbózott, sorszámozott vinyl LP-válogatás készült ennek tiszteletére mindössze 200 példányban, biztosan az! Üröm az örömben, hogy Szentesre nem hoz belőle: csak webshop segítségével rendelhető! (A címét sajnos, nem sikerült kinyomoznom, aki tudja, ne tartsa magában!) Az önéletrajzi kötete megjelenés előtt áll, tehát ennek is csak később örülhetünk.

A szombati koncertélményre viszont már most készülhetünk, jól! A jelszó tehát: Onionra fel!

Olasz Sándor

Az Onion Triót a kiváló jazz zenei producer, Kiss Zoltán ’Hagyma’ beceneve ihlette. A formációban a legfinomabb hangú jazzdobos, Balázs Elemér és kiváló bőgős partnere, Barcza Horváth József alkotja a ritmus-szekiót, hozzájuk csatlakozik a virtuózitásáról igencsak elhíresült Alapi István gitáron.

A zenekar tavaly májusban adta debütáló koncertjét Budapesten az IF Jazz Caféban, azóta is szolgálják a jazz-, jazz-rockszerető közönséget saját dalaikkal, valamint olyan kultuszfigurák mesterműveinek feldolgozásaival, mint között Pat Metheny, vagy Chick Corea.

Az Eddából is jól ismert Alapi az idén további nagy dobásra is készül, 60. születésnapja alkalmából a következő hónapban jubileumi koncertet is ad a Barba Negra színpadán olyan közreműködőkkel, mint Sipos Péter, Varga Miklós vagy Keresztes Ildikó.

A trió október 8-án, 19 órától a szentesi Hangversenyközpont vendége lesz. Jegyek már elérhetők a jegy.hu online rendszerében, valamint a Hangversenyközpontban és a Művelődési és Ifjúsági Házban.

Sebők Tamás

Úgy kezdődött, hogy „kiment a ház az ablakon”, aztán – mellesleg - rejtélyes módon eltűnt Pamela Anderson. Ez utóbbi történés a természetgyógyász-párti Zuboly zenekar műve lehetett, amit abból az okból követhettek el, hogy ők legyenek a méreteiről elhíresült hölgy becsületes megtalálói.

A kérdés jogos: mi ez a zagyvaság? Elárulom: az egyik Zuboly-szám tartalma!

Mert a Zuboly nem kevesebb, mint egy zseniális katyvasz, pontosabban a zenei és verbális humor példátlan egysége. Stílusa a saját meghatározásuk szerint broken et – no jazz. „Ilyen állat pedig nincs is” – idézhetném a hajdani felséges szózatot, pedig ugye mégis van. De már mióta! 2005-ben alapította a szarvasi kötődésű sokoldalú fúvós, Ágoston Béla – egy születésnapi parti sikerét követően.

A kötelékében tudhatja a zenekar Busa Pistát, a legjobb magyar freestyle rapperek egyikét, az ő „segítőjét”, a beatbox rappert, Szarvas Dávidot, Benke Ágoston Félixet, aki a dorombon, falevélen, tilinkón és ki tudja, mi mindenen is képes játszani, a biztos kezű bőgőst, Hock Ernőt, a billentyűs hangszereket megszólaltató Mizsei Zoltánt és persze Ágoston Bélát, a szaxofon és a duda mesterét, aki a népzenétől a free jazzig mindenhol otthon érzi magát. Ráadásul, mint tudjuk (ha máshonnan nem, hát az Ágostones-lemezekről) humora is van a srácnak, ami jelen esetben a közös többszöröst képezi. Úgy értem: a humor az a nevező a csapatban, ami így, közösen felvállalva megtöbbszöröződik – a nevezettek által!

A gyermekdaltól kezdve a népzenén keresztül, a popzenén át az operáig igen széles és színes az általuk megrajzolt zenei skála. Hogy mi szab határt a Zubolynak? Garantáltan semmi! Ők maguk egy eleven, totális támadás a rekeszizmok ellen, a lehető legteljesebb gátlástalanság jegyében. Eddig hivatalosan (legalább) négyféle, elsőrangú hanglemezt adtak ki (vinylt is, bizony!), eldobod tőlük az agyad, de élőben ezt is képesek felfokozni a srácok. Ha nem hiszed el, járj utánuk, ha jót akarsz (röhögni)!

Szentesen a Hangversenyközpontban láthatod és hallhatod őket szeptember 17-én szombaton, 19 órától. Mondhatom, ez a szentesi hangverseny-évad is jól kezdődik!

Olasz Sándor

Évek óta rendszeresen ad koncertet városunkban a Molnár Dixieland Band nagy sikerrel, és ez a különleges zenei élmény idén sem maradhat el, április 23-án 19 órától ismét a Hangversenyközpontba hozza a New Orleans-i dallamokat a több mint fél évszázada aktív zenekar.

A szegedi Molnár Dixieland Band Magyarország legrégebben fennálló és egyben legismertebb, nem Budapesthez kötődő jazz-formációja. A zenekar 1964-ben alakult egyetemistákból, amatőr zenészekből. A közönség gyorsan a szívébe fogadta őket, de nem kellett sokat várniuk az első hivatalos elismerésükre sem: a korszak legnagyobb hazai könnyűzenei seregszemléjén, a salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválján 1966-ban, ’67-ben és ’69-ben egy ezüst és két aranydiplomát nyertek. Ennek hatására a Magyar Rádió is megkereste őket, felvételek készítése céljából. Különféle jazz fesztiválokon, klubokban, egyetemeken, kultúrházakban léptek, lépnek fel évente 50-100 alkalommal.

Jegyeket a jegy.hu online rendszerében, illetve a Hangversenyközpont állandó jegyárusítási helyszínein (Hangversenyközpont, Szentes Ház, Művelődési Központ) vásárolhatnak.

(fotó: www.mogigs.hu)

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene sorozata egy elképesztő komolyzenei koncertet követően könnyedebb vizekre evez - persze ez kizárólag műfaji szempontból állapítható meg - február 26-án, szombaton 19 órától ugyanis hazánk egyik legtehetségesebb blues-soul zenésze, Gál Csaba ’Boogie’ és zenekara, a Mo’Gigs érkezik a zeneiskola hangversenytermébe.

Gál Csaba ’Boogie’ neve sokaknak az egyik legnézettebb zenei tehetségkutatóból lehet ismerős, ám azt már kevesebben tudják, hogy több mint három évtizede aktív blues zenész. Hősünk azonban nem állt meg az „ősműfajnál”, játszott többek között tradicionális gospel duóban, ritmusos funk, nyers soul és electro-blues formációkban is.

Zenekara, a Mo’Gigs zenei világát a karcos, szikár, bluesos Hammond orgona alapú funk és soul muzsika határozza meg, de a zenekar nem csak lubickol a zenék adta alkotás örömében: sokat foglalkoznak ezen zenék múltjával és figyelik azokat a kortárs produkciókat is, melyek irányadóak lehetnek számukra. A rájuk eddig is jellemző nyers funk mellett új zenei elem a II. világháború előtti amerikai fekete népzenéjében gyökerező régi blues, köztük az amerikai Dél fegyintézeteiben egykor énekelt börtön-­ és munkadalok, modern elektronikával, mai témákat feldolgozó szövegekkel aktualizált darabjai is.

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának újabb állomásán hazánk egyik legismertebb és legnépszerűbb zenekarára emlékezhetnek a rajongók, ugyanis november 27-én, szombaton este a Kék és Narancssárga Produkció látogat a Kurca partjára, és a Republic együttes szellemiségét és dalait hozza el a szentesieknek.

A zenekar tevékenysége a régi-eredeti Republic esszenciájából táplálkozik. Bódi László együttesének korszakából, mely az 1990-2013 közötti időszakot öleli fel. A Republic alapító gitárosa,Tóth Zoltán utódzenekarának célja a régi, legendás dalok eredeti, hű megszólaltatása, azon túl, hogy a jól ismert soundot is elhozza. Itt köszön vissza az a hajdani önfeledt közönséghangulat is, ami annyira jellemző volt az egykori legendás koncerteken. A Kék és Narancssárga Produkció minden koncertje egyben közös tiszteletadás Bódi László Cipő emlékének.

A szombat estét retro-rockdiszkó zárja keretbe. Kapunyitás 18 órakor.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy 2018 egyik legjobban várt koncertje az akkor a Hangversenyközpontban első ízben fellépő Ripoff Raskolnikové és bandájáé volt. Az osztrák blues-zenész a Zene-Világ-Zene programsorozat idei évadjában ismét városunkban lép színpadra.

Ripoff utcazenészből vált hivatásos muzsikussá. Zenéjét a népzenei hatások mellett az amerikai folk és blueszene egyaránt jellemzi. 1987 novemberében, baráti meghívásra látogatott el először zenekarával Magyarországra. Ma már a ’tiszteletbeli magyar blueszenész’ címet is kiérdemelte. Szerzeményeit angol nyelven írja, és leginkább a letisztultságra, egyszerűségre törekszik. Ahogy munkatársunknak adott interjújában elmondta: ...a zenében inkább dámás, vagyok nem sakkos.”

Ripoff koncertjét november 12-én 19 órai kezdettel tekinthetik meg a Hangversenyközpontban. Jegyek a jegy.hu online felülete mellett a Szentes Házban, a Művelődési és Ifjúsági Házban, valamint a Hangversenyközpontban vásárolhatók.

fotó: Vecseri Ferenc

A Tóth József Színház és Vigadó első nagyszabású koncertjére készül a szentesi Hangversenyközpont, október 23-i nemzeti ünnepünk alkalmából ugyanis a közelmúltban megnyílt patinás épületben mutatja be nagysikerű új lemezét a Zűrös Banda.

A 2021 címet viselő korong a legrangosabb világzenei albumok közé emelkedett, hiszen az International World Music Chart-on a 10 pozícióba kúszott fel. A szóban forgó listán 25 ország mintegy 50 rádiós szakembere értékeli az újonnan megjelenő kiadványokat. A ’2021’ az együttes második albuma, mely 5 évvel követi a debütáló művet és mely stílusában továbbra is hű a magyar, szerb, macedón, bolgár és román népdalokhoz.

A Hangversenyközpontnál már hagyomány, hogy nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan a népzene jut szerephez a zeneiskola hangversenytermében, most azonban a közelmúltban megnyílt Tóth József Színház és Vigadóban csendülnek fel a csodás dallamok Básits Branka, Bede Péter, Babcsán Bence, Varga Kornél, Boros Attila, és Kertész Ákos előadásában.

Fotó: Zűrös Banda

A Zűrös Banda helyzete felfokozódott. Fókuszban az igényre a második lemezük iránt, a debütáló albumuk „robbanását” követően, aminek a hangját a nemzetközi világzenei szcénában is meghallották. Öt évig volt képes ellenállni a banda a  nyomásnak erőt gyűjtve, majd ökonomikusan használva fel időt arra, hogy elkövetkezzék végre a következő CD.

Ha valaki abban a formában szeretne rákészülni a zenehallgatásra, hogy elolvasna előtte egy interjút kérem, látogasson el a riff.hu-ra, a zenekar dobosával, Kertész Ákossal folytatott beszélgetés láttamozása végett.

Jelen írás tárgyára visszatérve: egyetlen, de nagyon fontos személyi változás történt a zenekarban, az első lemezanyagot készítő tagsághoz képest legalábbis: a hegedűs, Lang János helyét immár Babcsán Bence (szaxofon) foglalta el. Igen, volt a zenekarnak egy nagyon érdekes köztes időszaka is, amelyben Wertetics Szlobodán a harmonikáján fokozta fel a balkáni hangulatot (aki azóta az énekesnő, Básits Branka neve alatt futó formációt erősíti). Bevallom, amikor hírét vettem Bence csapatba kerülésének – második szaxofonosként, voltak kételyeim. Nem a személye vagy a tehetsége miatt (amelynek Bence bővében van), hanem azért, mert nem tudtam elképzelni, hogyan fog vele megszólalni a Zűrös Banda. Aztán alkalmam volt koncerten meghallgatni őket… Nem hogy nem maradt kérdésem, hanem onnantól várok erre a lemezre! Ennyit a Zűrös meggyőző-képességéről, hozzátéve: mindez nagyon-nagyon lejön a rögzített anyagról!

Olyannyira, hogy egyre inkább hiszem, hogy magyar viszonylatban kivételes és persze eredményes az a „kétszaxis” tevékenység, ahogyan Bede Péter és Babcsán Bence a szaxofonjaik segítségével összedolgoznak: kvázi követhetetlenné téve a muzsika ritmizálását!

A nyitó dal rögvest példázza mindezt, de hát mint mindig, létezik a jónál is jobb példa, ezúttal a nyomában futó Palatkai, amelyhez klip is készült. Valamit azonban jól megmutat ez a két szám.

Mégpedig azt, hogy a balkáni muzsikájáról nevezetes együttes a magyar népzene felé fordult ezzel a lemezzel! Természetesen, nem feladva a korábban felmutatott értékeiket, hanem gyönyörű szépen, hajszál-pontosan csiszolva össze a két zenei világot! Olyannyira mesterien, hogy ha egyetlen tényezőt lehetne csak kiemelnem erről a lemezanyagról, pontosan erre hívnám fel a figyelmet. Az igazság teljessége persze nem merül ki ennyiben, hiszen a harmadik track (szó)játékos címe máris árulkodik: Humphrey bolgár! A tempós kóló sodrása közepette sem kerülhetik el a figyelmünket Branka káprázatos dallam-díszítései, amelyek – első hallásra - játékos bájjal törnek elő, de ha komolyan vesszük a játékot, akkor azt érezzük, hogy magától értetődő természetességgel. És ez a tényező adja a másik, különös fényű csillogását ennek a muzsikának.

A „lassúzás”, azaz a lírai hangvétel sem áll távol a bandától: ebben a szegmensben is képesek kiemelkedőt nyújtani (Én istenem adj egyet), de hát ők a „magyarosított” balkáni muzsikában lubickolnak igazán, mégis csak.

A magyar-balkáni fúzió tökéletesnek, mi több: egységesnek mondható azzal együtt, hogy két „kakukktojás” is pottyant a Zűrös-fészekbe: az ír-magyar mix, a Moldir, és az elektronikával megvadított, szinte „rádió-barát” záró összeállítás, a Bolgár outro, ha érti valaki a mai rádiós tendenciákat. (Én nem tartozom közéjük, ergo: nem is szavatolom ezen állításom valóság-tartalmát.)

Ami azt illeti, ezzel a lemezzel a Zűrös Banda vitathatatlanul bebiztosította a helyét a magyar világzene élvonalában, és talán azon túl is.

Mégis. Az, hogy bejön-e ismét a nemzetközi siker, kizárólagosan a szerencse-faktoron (esetleg a menedzselés hatékonyságán) múlik, hiszen ami a bandától kitelt, azt ők csúcs-minőségben megtették: nem kevesebbet, mint ezt a lemezt, ide le, az asztalunkra!

Olasz Sándor

A 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője Bartók Béla, akinek munkája nem csak hazánkban, de az egyetemes zenetörténelemben is kiemelkedő jelentőségű. Október 1-én 19 órától a Bartók Béla népdal-feldolgozásait centralizáló Pár Ének című előadásával érkezik a szentesi Hangversenyközpontba Herczku Ágnes és zenekara .

„Bartók Béla és Kodály Zoltán szenvedélyes gyűjtő- és rendszerező munkája, valamint zeneszerzői képessége együttesen jelentették azt az életmentő bárkát a magyar népdalnak, aminek köszönhetően az nem merült feledésbe, sőt felbecsülhetetlen értékűvé, világhírűvé vált. De vajon hogyan kerülhetett a csizma az asztalra: a falusi népzene az előkelő koncerttermekbe? És ismerjük-e eléggé Bartók zenéjét, például népdal-feldolgozásait?”

– kérdezi Herczku Ágnes, aki zenésztársaival a Pár Ének című Bartók-előadással keresi a választ a fenti kérdésekre.

A koncert különlegessége, hogy a zenekar az eredetileg zongorára írt műveket cimbalmokkal kiegészítve viszi majd színpadra Bartók a Nyolc magyar- és a Húsz magyar népdal egyes tételeiből válogatva, köztük az előadás címét viselő gyöngyszemmel, a Pár Énekkel.

Hangversenyközpont

Szentes gazdag zenei múltjának utóbbi három évtizedét centralizálja az a tárlat, mely Szentes Rock and Roll 1991-2021 címmel nyílt meg a Tokácsli Galériában szeptember 18-án. A Szentes KultFESZT programsorozat keretein belül október közepéig látogatható kiállítás létrejöttében oroszlánrészt vállalt Arató Mátyás, a Hangversenyközpont programszervezője, ám a szentesi zenei és alternatív, underground közösség is egy emberként fogott össze annak érdekében, hogy valóságos időutazásra invitálják a zenerajongókat.

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője megnyitójában rámutatott, Szentesen mindig pezsgő zenei élet volt, számtalan stílus képviseltette és képviselteti magát mindmáig. – Szentesen ZENE van! – hangsúlyozta, majd Arató Mátyás munkáját ismerte el. Szabó Zoltán Ferenc polgármester számtalan személyes emléken keresztül idézte fel a 90-es évek elejének koncertjeit, előadásait, zenei eseményeit. Kiemelte, Szentes számára fontosak az alternatív, underground zenei törekvések és szeretne ennek a jövőben állandó teret is biztosítani.

A Szentes Rock and Roll 1991-2021 kiállítás vendége volt a sokak által csak Dr. Rock-ként ismert Pleskonics András egyetemi oktató zenetörténész is, aki egy figyelemfelhívó mondattal indította megnyitóját: „Szentes, húzd ki magad!”. Beszédében köszönetet mondott Arató Mátyásnak és Kertész Ákosnak ezért a páratlan gyűjteményért, majd a teljesség igénye nélkül a helyi zenekarokat és szervezőket méltatta.

A hivatalos műsort követően megnyitotta kapuit a Tokácsli Galéria legújabb időszaki tárlata, melyben a hazai események plakátjai mellett zenei kiadványok, legendás hangszerek, videóanyagok is felelevenítik városunk gazdag zenei múltjának elmúlt 30 évét. A gyűjtemény egészen október közepééig látogatható.

A Szentes KultFESZT sorozat szeptember 23-án Víg Mihály Cseh Tamás estjével folytatódik, majd szeptember 25-én a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraestjét tekinthetik meg az érdeklődők a Hangversenyközpontban.

FOTÓGALÉRIA AZ ESEMÉNYRŐL

Egy hónapos kulturális fesztivállal indítja idei Zene-Világ-Zene Graffiti-sorozatát a szentesi Hangversenyközpont. A szeptember 18. és október 16. között megvalósuló eseményen többek között koncertekkel, író-olvasó találkozókkal, zenetörténeti előadásokkal, és egy nagyszabású, Szentes 30 éves könnyűzenei múltját felidéző kiállítással várják az érdeklődőket a szervezők.

Néhány nap múlva, szeptember 18-án koradélután a ’Szentes Rock ’N’ Roll 1991-2021’ című kiállítás megnyitójával veszi kezdetét az egyhónapos könnyűzenei utazás. A város rocktörténetét megidéző tárlat Arató Mátyás ötletéből valósul meg.

– Tavaly tavasszal találtam meg otthon egy dossziét, amibe több, a ’90-es évek elejéről származó koncertplakátot raktam el. Gondoltam majd jövőre megosztom a Facebookon, mint egy 30 éves visszatekintést – kezdi Matyi. – Később mégis arra jutottam, érdekesebb lehet, ha egy méltóbb ünnepet szervezünk ennek a jeles évfordulónak. Az ötletemet felvetettem a Hangversenyközpont vezetőjének, Kertész Ákosnak, majd közösen kitaláltuk, hogy ezt a 30 évet egy kiállítás és egy a köré felépített programsorozat formájában tesszük emlékezetessé - teszi hozzá az ötletgazda.

A Szentes zenei életének sokszínűségét megörökítő kiállítás megnyitóját a Korai Electric koncertje zárja, ám a tárlat továbbra is megtekinthető lesz a Tokácsli Galériában egészen október 16-ig. Persze itt még koránt sincs vége a felhozatalnak, hiszen a Szentes KultFESZT bőven tartogat még ígéretes programokat. A zenei eseményeket a Másnapos Műhely Illés, valamint Víg Mihály Cseh Tamás-estje erősíti majd, de Szakcsi Lakatos Béla is újra Szentesre látogat, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész zeneszerző és érdemes művész a Hangversenyközpontban ad koncertet. Az ismeretterjesztő programokat a Dr. Rockként is ismert Pleskonics András rocktörténeti előadása nyitja majd, de vendég lesz Cserna-Szabó András, József Attila-díjas író és Dudich Ákos író, rockújságíró is, akik legújabb műveikről mesélnek a közönségnek. Beszélgetőpartnerük Sebők Tamás blogger lesz.

A programokra a belépés a mindenkori járványügyi szabályoknak megfelelően történik.

Hangversenyközpont

Egy zenei szempontból igencsak vészterhes időszak után nyitotta meg újra kapuit a szentesi Hangversenyközpont. Június 18-án a Zene Ünnepe alkalmából Herczku Ági és a Banda adott koncertet a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán.

A szépszámú közönséget Kertész Ákos Hangversenyközpont-vezető köszöntötte, majd Szabó Zoltán Ferenc polgármester osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. – Nagyon jó látni ennyi arcot, mert hetek, sőt hónapok óta fontos kérdésként merült fel, hogyan is fog visszatérni a zene és a kultúra a városunkba. Frank Zappa úgy mondta: Music is the best - A zene a legjobb - amivel csak egyetérteni tudunk, mert a zene kikapcsol, és minden nehézségen át tud vinni bennünket. Örülök, hogy a Hangversenyközpont ilyen kiváló színvonalú programsorozattal szolgálja a várost – mondta a polgármester.

Kertész Ákos úgy fogalmazott, a Zene Ünnepe olyan kezdeményezés mely világszintűre nőtte magát. – Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, és szeretném ezt a koncertet mindazok emlékének ajánlani, akik ma nem lehetnek itt velünk a járvány miatt. Sok szeretettel emlékszem rájuk – mondta, a vezető, aki hozzátette, egy ilyen időszak után újra kell tanulnunk megélni és értékelni az igazán fontos pillanatokat az életben. Kiemelte Szentes Város Önkormányzatának és a Szentesi Művelődési Központ segítségét.

– A saját népzenénket soha nem fogjuk sem megismerni, sem megérteni a szomszéd népek népzenéinek ismerete nélkül. – Bartók Béla ezen gondolataival lépett színpadra Herczku Ágnes, Nikola Parov és zenekaruk. Felvidéki dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került a koncerten. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv népi hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb Herczku Ágnes (ének, ütőgardon), Nikola Parov (duduk, kaval, nyckelharpa, gadulka), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), Herédi Zsombor (harmonika).

fotók: Vecseri Ferenc
Sebők Tamás írása

Hosszú idő után újra megnyitja kapuit a szentesi Hangversenyközpont, és kevésbé sem tiszteleghetne méltóbb módon a Zene Ünnepe előtt, mint hazánk egyik legkiválóbb népzenei művészpárosának nagyzenekari előadásával. Június 18-án a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán ad koncertet Herczku Ági és a Banda.

Ha világzenéről, illetve folklórról van szó, Herczku Ágnes és Nikola Parov megkerülhetetlen személyiségek. Koncertjeiken valóságos „utazásra” hívják a közönséget, a Kárpát-medence és a Balkán szebbnél szebb dalai mellett magyar, szlovák, horvát és bolgár dallamok alkotják repertoárjukat. A formáció legutóbbi lemeze Kamara címmel jelent meg 2019 végén.

A Herczku Ági és a Banda előző, Bandázom című albuma két hónapon át szerepelt az egyik legrangosabb világzenei listán, a World Music Charts Europe-on, melyet 25 ország mintegy 50 világzenei szakembere havonta állít össze. Folkzenei szaklapok elismerő kritikáit is elnyerte a korábbi kiadvány, amellett, hogy a lemez egyik dala felkerült a Songlines magazin Top Of The World, valamint a Womex válogatás CD-jére is.

Herczku Ágnes ifjú korában táncművésznek készült, később néptáncot tanult, de igen hamar kiderült, a népdaléneklésben is páratlan a tehetsége. 2003-tól a Magyar Állami Népi Együttesben énekelt, (melynek 2019-től örökös tagja) majd évekig a Fonó Zenekart és Pál István ’Szalonna’ és bandáját erősítette. A számtalan formáció és megannyi koncert mellett a nagysikerű népzenei tehetségkutató, a Fölszállott a páva műsorvezetőjeként hétről hétre a televízió képernyőjén láthattuk. Kiváló kvalitásait számos eMeRTon-díj, egy Bartók Béla Emlékdíj (2007), egy Magyar Művészetért-díj (2008), egy Érték-díj (2014), és egy Liszt Ferenc-díj (2016) is példázza.

Nikola Parov munkásságával egészen fiatalon elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Hazai, valamint nemzetközi viszonylatban is nagy népszerűségre tett szert a Zsarátnok együttes szólistájaként. Az áttörést a Riverdance Orchestra és a világhírű Riverdance Show hozta meg számára. A nevéhez köthető a Magyar Állami Népi Együttes nagysikerű produkciója, a Naplegenda is. Kivételes tehetségét Fonogram-, eMeRTon-, Kodály- és Bartók-díjjal ismerte el a hazai szakma.

A koncerten Herczku Ágnes és Nikola Parov kiváló népzenészeket Hegedűs Máté (hegedű), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), valamint Herédi Zsombor harmonikán kíséri.

főkép: Urbán András

Évek óta hagyomány már, hogy a Hangversenyközpont bőséges programsorozatában helyet kap egy-egy, a koncerttermektől egy lépéssel távolabb álló, azonban a zenéhez továbbra is hű esemény. Májusban a Szentes KultFESZT nevet viselő programra került volna sor, ám ezt a koronavírus-járvány korlátozásai miatt új időpontra, szeptemberre időzítették a szervezők. A városunk 30 évre visszatekintő zenei múltját megörökítő kiállításról a Hangversenyközpont vezetőjét, Kertész Ákost és az esemény ötletgazdáját, Arató Mátyást kérdeztük. 

Emlékeznek még a MÁV Kultúr, a VE-GA Pince, a legendás Graffiti Klub, az ifjúsági ház, az Alcatraz, a Jómadár, a Black, vagy a Buffalo koncertjeinek sajátos hangulatára? A Hangversenyközpont szeptemberben egy kiállítás keretében idézi fel a mára talán megkopott emlékeket. 

– Tavaly tavasszal találtam meg otthon egy dossziét, amibe több, a ’90-es évek elejéről származó koncertplakátot raktam el. Gondoltam majd jövőre megosztom a Facebookon, mint egy 30 éves visszatekintést – kezdi Matyi. – Később mégis arra jutottam, érdekesebb lehet, ha egy méltóbb ünnepet szervezünk ennek a jeles évfordulónak. Az ötletemmel megkerestem Ákost, majd közösen kitaláltuk, hogy ezt a 30 évet egy kiállítás és egy a köré felépített programsorozat formájában tesszük emlékezetessé. 

A város zenei életének sokszínűségét felölelő tárlat alapját a Matyi mellett több szentesi szervező által megálmodott koncertek, és a helyi szinten már-már legendásnak és kultikusnak számító helyszínek adják. A szervezők elárulták, sokan üdvözölték az ötletet és felajánlották segítségüket, az egykori kisebb klubok szervezői, és természetesen nagyon sok szentesi zenekar is hozzájárult a gyűjtemény létrejöttéhez. A fényképekből, szórólapokból, plakátokból, és néhány videófelvételből álló tárlat előreláthatólag szeptemberben nyílik meg a Tokácsli Galériában. 

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője a projekthez kapcsolódóan kifejtette, Szentes azon szerencsés vidéki városok közé tartozik, amelynek van zenei múltja. – Az elmúlt 3 évtized kiváló, vállalkozó szellemű koncertszervezőinek munkáját örökíti meg ez kiállítás. Olyan emberekét, akik nemcsak komoly energiákat fektettek a koncertszervezésbe, hanem kultuszt is teremtettek Szentesen, legyen szó akár az alternatív-underground, vagy jazz- és komolyzenei műfajokról. Kiváló lehetőségnek érzem az eseményt arra, hogy visszaemlékezzünk Szentes zenei életének kellemes pillanataira – tette hozzá Ákos. 

Az eseményt a kapcsolódó programok teszik majd igazán KultFESZT-té: rocktörténeti előadás, könyvbemutató és természetesen a koncertek teremtik majd meg a hamisítatlan fesztivál-hangulatot. Részletekkel később jelentkezünk. 

Sebők Tamás
fotó: Vecseri Ferenc

Megjelent: Szentesi Élet - LIII. évfolyam 15. szám