Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene

A dixieland hazai zászlóshajója ismét Szentesen ad koncertet

2022. április 17. - Hangversenyközpont

mdb.jpg
Évek óta rendszeresen ad koncertet városunkban a Molnár Dixieland Band nagy sikerrel, és ez a különleges zenei élmény idén sem maradhat el, április 23-án 19 órától ismét a Hangversenyközpontba hozza a New Orleans-i dallamokat a több mint fél évszázada aktív zenekar.

A szegedi Molnár Dixieland Band Magyarország legrégebben fennálló és egyben legismertebb, nem Budapesthez kötődő jazz-formációja. A zenekar 1964-ben alakult egyetemistákból, amatőr zenészekből. A közönség gyorsan a szívébe fogadta őket, de nem kellett sokat várniuk az első hivatalos elismerésükre sem: a korszak legnagyobb hazai könnyűzenei seregszemléjén, a salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválján 1966-ban, ’67-ben és ’69-ben egy ezüst és két aranydiplomát nyertek. Ennek hatására a Magyar Rádió is megkereste őket, felvételek készítése céljából. Különféle jazz fesztiválokon, klubokban, egyetemeken, kultúrházakban léptek, lépnek fel évente 50-100 alkalommal.

Jegyeket a jegy.hu online rendszerében, illetve a Hangversenyközpont állandó jegyárusítási helyszínein (Hangversenyközpont, Szentes Ház, Művelődési Központ) vásárolhatnak.

Lóci játszik – Szentesen ad koncertet a kibontott csokornyakkendős csapat

loci.jpg

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozata újabb állomásához érkezik ezen a hétvégén, április 2-án, szombaton napjaink egyik legkedveltebb formációja, a Fonogram-díjas Lóci játszik érkezik a művelődési központ előadótermébe.

Egy zenekar karrierjének talán legizgalmasabb pillanata, amikor “beindul a szekér” és erős lendületet vesz a sikerhez vezető emelkedőn. A Lóci Játszik zenekar három éve alatt, már egyértelmű jelek mutatták, hogy itt valami készül, hiszen Csorba Lóci névadó frontember, a VAN című mozi filmzenéjével megalapozta a közönség és a szakma figyelmét.

Ezt követte a Ki Mit Tube és a Cseh Tamás Program elismerése, egy sikeres turné a Margaret Islanddel közösen, majd fölényesen megnyerték a Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségdíját.

A KROKODIL című második lemezükről már négy dal is bekerült a rádiókba és 2018-ban már az új szerzemények stúdiómunkái zajlanak. Az elmúlt év tökéletesen telt a zenekarnak, hiszen megnyerték a Fonogram “Év Felfedezettje” címet és a Szigetes Fesztiválok rangadóját, a Nagy-Szín-Padot is megnyerték, így idén nyáron az összes fesztiválon kiemelt helyeken léptek fel, ahogy például a VOLTon a Linkin Park előtt, a SZIGETen pedig PINK előtt, a Strand fesztiválon a Bastille előtt. Utóbbinak a hivatalos himnusza is a ´Nem táncolsz jobban´ slágerük egy nyári mutációja lett, ´Nem strandolsz´ jobban címmel.

A nyári történésekről az ´Annak Jobb´ című dalra készült egy “élményfilm” a koncertek és a backstage képeivel. Aki egyszer elmegy egy Lóci koncertre az szinte egyből rajongóvá válik és a kibontott csokornyakkendős csapat fellépésein, személyesen is átélheti a közönség, hogy milyen az, amikor a Lóci Játszik.

/forrás: Gold Record/

A blues és a soul hazai fenegyereke érkezik a Hangversenyközpontba

mo.png

(fotó: www.mogigs.hu)

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene sorozata egy elképesztő komolyzenei koncertet követően könnyedebb vizekre evez - persze ez kizárólag műfaji szempontból állapítható meg - február 26-án, szombaton 19 órától ugyanis hazánk egyik legtehetségesebb blues-soul zenésze, Gál Csaba ’Boogie’ és zenekara, a Mo’Gigs érkezik a zeneiskola hangversenytermébe.

Gál Csaba ’Boogie’ neve sokaknak az egyik legnézettebb zenei tehetségkutatóból lehet ismerős, ám azt már kevesebben tudják, hogy több mint három évtizede aktív blues zenész. Hősünk azonban nem állt meg az „ősműfajnál”, játszott többek között tradicionális gospel duóban, ritmusos funk, nyers soul és electro-blues formációkban is.

Zenekara, a Mo’Gigs zenei világát a karcos, szikár, bluesos Hammond orgona alapú funk és soul muzsika határozza meg, de a zenekar nem csak lubickol a zenék adta alkotás örömében: sokat foglalkoznak ezen zenék múltjával és figyelik azokat a kortárs produkciókat is, melyek irányadóak lehetnek számukra. A rájuk eddig is jellemző nyers funk mellett új zenei elem a II. világháború előtti amerikai fekete népzenéjében gyökerező régi blues, köztük az amerikai Dél fegyintézeteiben egykor énekelt börtön-­ és munkadalok, modern elektronikával, mai témákat feldolgozó szövegekkel aktualizált darabjai is.

Pszichedelikus Soul-Funk őrület! Szentesen a MÖRK!

mork.jpg

photo: (MÖRK Facebook - Photo: Sinco, artwork: Vörös Áron)

A szentesi Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának februári előadásán a Fonogram és Artisjus-díjas, több neves nemzetközi fesztivált megjárt fővárosi zenekar MÖRK ad koncertet a Művelődési és Ifjúsági Házban. Az est vendége a Jobbágy Bence vezette A Bence kalandjai.

A ma már Fonogram és Artisjus díjas zenekar először barátaik nappalijában, mászóteremben és egyéb nem megszokott helyszínen adott koncerteket, melyeknek híre gyorsan elterjedt a budapesti undergroundban, így nem sok időnek kellett eltelnie, hogy szélesebb közönség is megismerhesse a zenekart. A Mörk sorban végigjárta a legnagyobb magyar klubokat és fesztiválokat: A38 Hajó, Akvárium Klub, Budapest Park, Sziget, Volt, Művészetek Völgye.

Az itthoni lehetőségek mellett szerte a világban, számos nemzetközi fesztiválokon is bemutatkozhattak már: a hamburgi Elb Jazz Fesztivál nagyszínpadán, a Leverkusener Jazztage nagyszínpadán, a groningeni Eurosonic Noorderslagon, a hamburgi Reeperbahn Fesztiválon, a New York-i Mondón, a bécsi Waves Viennán, a Tallin Music Weeken, a Budapest Showcase Hub-on vagy a poznani Spring Break-en is.

A 2018 október végén megjelent öt dalból álló EP, a The Death of Mōrk egy komorabb hangvételű zenei gyűjtemény, melyben szó van halálról, elmúlásról és a bennünk rejlő félelmekről. A zenekar ezzel az anyaggal magyar és német területen is turnézott 2018 őszén.

Az anyagot egy áprilisban megjelent “The Resurrection of Mōrk” kislemez ellensúlyozza, mely inkább egy fesztelen érzelmi állapotot közvetít a hallgatóság felé. Ez a két ellenpólus állt össze a Mörk új nagylemezévé, melynek címe: “The Death and Resurrection of Mörk”.

A 2019 április 21-ei teltházas A38-as lemezbemutató az azt követő német klubturné és Jamie Cullummal közös fellépés majd a június 18-ai teltházas Müpa Budapest koncert után a zenekar nyáron sem tétlenkedett. Felléptek a teljesség igénye nélkül többek közt a Bánkitó Fesztiválon, a Művészetek Völgyében, a Szigeten,az Alba Régia Jazz Fesztiválon, a lengyel Edison Fesztiválon, a román Awake Fesztiválon.

2019 őszén három év után a zenekar már fő fellépőként térhetett vissza a külföldi karrierjük kezdetét jelentő Reeperbahn Fesztiválra Hamburgba és meghívást kaptak az izlandi Iceland Airwaves Fesztiválra is.

 A 2020-as évet egy teltházas budapesti koncerttel kezdték meg az Akvárium Klubban, ami után sok-sok előzetes tervezéssel és szervezéssel járó tavaszi-nyári belföldi és külföldi turné bejelentése előtt érte a zenekart a (remélhetőleg átmeneti) bezárkózás.

2021 júliustól novemberig három hetente érkezett egy-egy új dal a Mörk új albumáról, ami az ‘In the Golden Hour’ címet kapta. A teljes album november 11-én jelent meg minden platformon.

Zenéjük soul és funk alapokra, mely elgondolkodtató társadalmi, pszichológiai és hétköznapi témában íródott dalszövegekkel, improvizációval és más stílus elemekkel együtt egy különleges zenei élményt nyújt a hallgatónak.

 a_bence_kalandjai_1.jpg

photo: (Photoletti - Lettner Kriszta)

Jobbágy Bence szintén a funk zenei hazai nagykövete, a DeViszont, majd a Muriel és a Kodachrome gitárosaként hívta fel a figyelmet tehetségére. Amikor nem stratocasterét nyúzza, szólódalain dolgozik, melyeket A Bence kalandjai néven gyűjtött csokorba 2019-től kezdődően.

A Bence kalandjai egy akusztikus, magyar nyelvű, dal -és szövegközpontú zenekar, melyben nagy hangsúlyt kapnak a többszólamú énekek és a játékos zenei megoldások. „Zenei játszóterét”-ben készült műveit hol egyedül, hol barátaival, Restás Gergővel és Bognár Marcival adja elő.

Lemezajánló: Trottel: a Talayapa project (Trottel Records)

trottel-a-talayapabor.jpg

Mondhatnám gonoszkodva, hogy a Trottelben csak a változás az, ami állandó, de nem mondom, mert az így, ebben a formában nem igaz. A mindenkori Trottel-formációk és -mutációk agya és basszusgitárosa, Rupaszov Tamás ugyanis éppen hogy a stabilitást személyesíti meg a zenekarban, és ez így is marad, amíg Trottel a Trottel. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy régi tagok számára nincs visszaút a bandába. Kivált, ha ők is nyitottak a kísérletezésre, az új utak keresésére, de hát ők sosem ennek az ellenkezőjéről voltak híresek.

És. Teszem azt, miután Orosz Csabi beújít egy, minden addigi lehetőségek tárházát kimerítő elektromos dobszerkót, el is lehet kezdeni a próbálkozásokat vele. Attól pedig csak egy tyúklépést kell megtenni a „keresd a nőt” program gyakorlati megvalósításához, kivált, ha a szintén ex-Trotteles Kardos Rita (szaxofon) kerül célkeresztbe, egyszer csak. Egy vinylre való muzsika aztán pillanatok alatt összeszaladhat a ténykedésük nyomán. (No, azért mégsem állnék fél lábon az első ilyen perctől az utolsóig.) A lemezfelvétel meg a gyártatás csak rutin-munka egy patinás kiadónál, ahogyan azt Móricka elképzeli. Ami tény: elkészült a Talayapa-projekt hagyományosan kivitelezett lemeze. De még milyen!

Elektronikus alapú (nyilván), kicsit experimentális, nagyon pszichedelikus és persze egyéni hangú. Az utóbbi, a hangütésre vonatkozó kitétel akkor is igaz, ha bizonyos tekintetben visszalépés érzékelhető a Trottel első hivatalos kiadványához, amely Franciaországban jelent meg először (Borderline syndrome, 1989). Ez a tényező nem más, mint a próza: azaz, az emberi hang, amely ezúttal is (alsó hangon) hangulatok, illetve fontos üzenetek közvetítője.

119157439_2002793649856325_3996317600007115472_n.jpg

A fél tucatnyi szám között az elsőben (Hívatlan vendég a címe) a felsorolt összetevők kb. azonos arányban vannak jelen, amelynek következtében a zene segítségével történő utazás, a jó értelemben vett elszállás garantáltan a hatás-mechanizmus része lesz. Az izgalmasan szárnyaló Flying Angels elsősorban a figyelmünket ragadja meg, és semmiért nem ereszti azt el többé, de hát így jártunk a Trottelel régebben is, hát most miért történne az másként? A Wait No More falatnyi keleti csemegével kínál meg, ami aztán téged is kiüt várva vagy váratlanul, ha akarod, ha nem, de hát ki ne állna bele efféle jóleső k.o.-ba?

Fordul az LP, következik az első körben ugyancsak az értelemre ható, aztán hurrikán-üzemmódra váltó Törés, hiszen „a kis gömböcnek semmi sem elég”. Mindennapos magyar népmese, hallgatod te is, ugye? És, amikor torokéneket dob fel a sampler, A Hazug bontakozik ki belőle (micsoda meglepetés), amelyet Rita vibráló fúvós játéka teljesít ki, ami által a szám határozott pszichedelikus lendületet kap, ekként keltve azt aktív életre. Ezekre a ritmusokra bulizni koncerten – hatalmas lehet, máris befizetnék rá! A lemezanyagot záró Psychedelic Sound Exploration pedig (hegedű-futamokkal megbolondítva), pontosan akkora felfedezés számunkra is, mint amekkorának a szám címe sugallja!

Akárhonnan nézem, mindenhonnan ugyanazt a képet látom: a megújulás korszaka köszöntött, mégpedig tökéletes harmóniában a Trottelre, amelynek nagyszerű érzés a távoli részesévé válni – egyelőre hallgatóként, türelmetlenül várva, hogy a Talayapa varázsa megérintsen a koncert-közönség soraiban mozogva is holnapután kiskedden, helyesbítek: mielőbb!

Olasz Sándor

 

Trottel: A Talayapa Projecttel érkezik Szentesre a legendás trió

119157439_2002793649856325_3996317600007115472_n.jpg

Idei utolsó koncertjéhez érkezett a Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozata, ám a szervezők ismét egy zenei különlegességgel rukkoltak elő, underground szinten nem csupán hazánkban, de nemzetközi szinten is elismert Trottel zenekar előadása zárja a 2021-es felhozatalt.

A Trottel zenéje nehezen bekategorizálható, hiszen rengeteg hatás megjelenik benne, a punk/hardcore stílusjegyektől a pszichedelikus rockon át egészen az elektronikus és népzenei hatásokig.

A Talayapa Project: Orosz Csaba (Trottel: TroxxTracks 1998, Interference 1999, Fluid 2000/) és Rupaszov Tamás 2018-ban kezdett el kísérletezgetni a ma hallható hangzással. Eleinte elektromos dob/bassz duóként debütáltak majd Kardos Ritával (One Step ahead 2008, Embryo 2010) kiegészülve született meg az új Trottel formáció. Ezzel a felállással vették fel az új Trottel lemezt, a Talayapa Projectet, ami 2020 decemberben jelent meg online és vinyl formátumban is.

A zenekar ezt a különleges kiadványt hozza el az ifjúsági házba december 3-án pénteken 20 órától.

 

258260086_1310591472724476_5561473406697806901_n.jpg

Kék és Narancssárga színekbe öltözik az ifjúsági ház

ken.jpg

A Hangversenyközpont Zene-Világ-Zene Graffiti sorozatának újabb állomásán hazánk egyik legismertebb és legnépszerűbb zenekarára emlékezhetnek a rajongók, ugyanis november 27-én, szombaton este a Kék és Narancssárga Produkció látogat a Kurca partjára, és a Republic együttes szellemiségét és dalait hozza el a szentesieknek.

A zenekar tevékenysége a régi-eredeti Republic esszenciájából táplálkozik. Bódi László együttesének korszakából, mely az 1990-2013 közötti időszakot öleli fel. A Republic alapító gitárosa,Tóth Zoltán utódzenekarának célja a régi, legendás dalok eredeti, hű megszólaltatása, azon túl, hogy a jól ismert soundot is elhozza. Itt köszön vissza az a hajdani önfeledt közönséghangulat is, ami annyira jellemző volt az egykori legendás koncerteken. A Kék és Narancssárga Produkció minden koncertje egyben közös tiszteletadás Bódi László Cipő emlékének.

A szombat estét retro-rockdiszkó zárja keretbe. Kapunyitás 18 órakor.

plakat.jpg

 

„Dosztojevszkij gitárosa” ismét a Hangversenyközpontban

ripoff_1.jpg

Talán nem túlzás azt állítani, hogy 2018 egyik legjobban várt koncertje az akkor a Hangversenyközpontban első ízben fellépő Ripoff Raskolnikové és bandájáé volt. Az osztrák blues-zenész a Zene-Világ-Zene programsorozat idei évadjában ismét városunkban lép színpadra.

Ripoff utcazenészből vált hivatásos muzsikussá. Zenéjét a népzenei hatások mellett az amerikai folk és blueszene egyaránt jellemzi. 1987 novemberében, baráti meghívásra látogatott el először zenekarával Magyarországra. Ma már a ’tiszteletbeli magyar blueszenész’ címet is kiérdemelte. Szerzeményeit angol nyelven írja, és leginkább a letisztultságra, egyszerűségre törekszik. Ahogy munkatársunknak adott interjújában elmondta: ...a zenében inkább dámás, vagyok nem sakkos.”

Ripoff koncertjét november 12-én 19 órai kezdettel tekinthetik meg a Hangversenyközpontban. Jegyek a jegy.hu online felülete mellett a Szentes Házban, a Művelődési és Ifjúsági Házban, valamint a Hangversenyközpontban vásárolhatók.

fotó: Vecseri Ferenc

A színházba hozza új lemezét a Zűrös Banda

zb.jpg

A Tóth József Színház és Vigadó első nagyszabású koncertjére készül a szentesi Hangversenyközpont, október 23-i nemzeti ünnepünk alkalmából ugyanis a közelmúltban megnyílt patinás épületben mutatja be nagysikerű új lemezét a Zűrös Banda.

A 2021 címet viselő korong a legrangosabb világzenei albumok közé emelkedett, hiszen az International World Music Chart-on a 10 pozícióba kúszott fel. A szóban forgó listán 25 ország mintegy 50 rádiós szakembere értékeli az újonnan megjelenő kiadványokat. A ’2021’ az együttes második albuma, mely 5 évvel követi a debütáló művet és mely stílusában továbbra is hű a magyar, szerb, macedón, bolgár és román népdalokhoz.

A Hangversenyközpontnál már hagyomány, hogy nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan a népzene jut szerephez a zeneiskola hangversenytermében, most azonban a közelmúltban megnyílt Tóth József Színház és Vigadóban csendülnek fel a csodás dallamok Básits Branka, Bede Péter, Babcsán Bence, Varga Kornél, Boros Attila, és Kertész Ákos előadásában.

Fotó: Zűrös Banda

Zűrös Banda: 2021 (Fonó Records)

A Zűrös Banda helyzete felfokozódott. Fókuszban az igényre a második lemezük iránt, a debütáló albumuk „robbanását” követően, aminek a hangját a nemzetközi világzenei szcénában is meghallották. Öt évig volt képes ellenállni a banda a  nyomásnak erőt gyűjtve, majd ökonomikusan használva fel időt arra, hogy elkövetkezzék végre a következő CD.

Ha valaki abban a formában szeretne rákészülni a zenehallgatásra, hogy elolvasna előtte egy interjút kérem, látogasson el a riff.hu-ra, a zenekar dobosával, Kertész Ákossal folytatott beszélgetés láttamozása végett.

Jelen írás tárgyára visszatérve: egyetlen, de nagyon fontos személyi változás történt a zenekarban, az első lemezanyagot készítő tagsághoz képest legalábbis: a hegedűs, Lang János helyét immár Babcsán Bence (szaxofon) foglalta el. Igen, volt a zenekarnak egy nagyon érdekes köztes időszaka is, amelyben Wertetics Szlobodán a harmonikáján fokozta fel a balkáni hangulatot (aki azóta az énekesnő, Básits Branka neve alatt futó formációt erősíti). Bevallom, amikor hírét vettem Bence csapatba kerülésének – második szaxofonosként, voltak kételyeim. Nem a személye vagy a tehetsége miatt (amelynek Bence bővében van), hanem azért, mert nem tudtam elképzelni, hogyan fog vele megszólalni a Zűrös Banda. Aztán alkalmam volt koncerten meghallgatni őket… Nem hogy nem maradt kérdésem, hanem onnantól várok erre a lemezre! Ennyit a Zűrös meggyőző-képességéről, hozzátéve: mindez nagyon-nagyon lejön a rögzített anyagról!

Olyannyira, hogy egyre inkább hiszem, hogy magyar viszonylatban kivételes és persze eredményes az a „kétszaxis” tevékenység, ahogyan Bede Péter és Babcsán Bence a szaxofonjaik segítségével összedolgoznak: kvázi követhetetlenné téve a muzsika ritmizálását!

zuros2021.jpg

A nyitó dal rögvest példázza mindezt, de hát mint mindig, létezik a jónál is jobb példa, ezúttal a nyomában futó Palatkai, amelyhez klip is készült. Valamit azonban jól megmutat ez a két szám.

Mégpedig azt, hogy a balkáni muzsikájáról nevezetes együttes a magyar népzene felé fordult ezzel a lemezzel! Természetesen, nem feladva a korábban felmutatott értékeiket, hanem gyönyörű szépen, hajszál-pontosan csiszolva össze a két zenei világot! Olyannyira mesterien, hogy ha egyetlen tényezőt lehetne csak kiemelnem erről a lemezanyagról, pontosan erre hívnám fel a figyelmet. Az igazság teljessége persze nem merül ki ennyiben, hiszen a harmadik track (szó)játékos címe máris árulkodik: Humphrey bolgár! A tempós kóló sodrása közepette sem kerülhetik el a figyelmünket Branka káprázatos dallam-díszítései, amelyek – első hallásra - játékos bájjal törnek elő, de ha komolyan vesszük a játékot, akkor azt érezzük, hogy magától értetődő természetességgel. És ez a tényező adja a másik, különös fényű csillogását ennek a muzsikának.

A „lassúzás”, azaz a lírai hangvétel sem áll távol a bandától: ebben a szegmensben is képesek kiemelkedőt nyújtani (Én istenem adj egyet), de hát ők a „magyarosított” balkáni muzsikában lubickolnak igazán, mégis csak.

A magyar-balkáni fúzió tökéletesnek, mi több: egységesnek mondható azzal együtt, hogy két „kakukktojás” is pottyant a Zűrös-fészekbe: az ír-magyar mix, a Moldir, és az elektronikával megvadított, szinte „rádió-barát” záró összeállítás, a Bolgár outro, ha érti valaki a mai rádiós tendenciákat. (Én nem tartozom közéjük, ergo: nem is szavatolom ezen állításom valóság-tartalmát.)

Ami azt illeti, ezzel a lemezzel a Zűrös Banda vitathatatlanul bebiztosította a helyét a magyar világzene élvonalában, és talán azon túl is.

Mégis. Az, hogy bejön-e ismét a nemzetközi siker, kizárólagosan a szerencse-faktoron (esetleg a menedzselés hatékonyságán) múlik, hiszen ami a bandától kitelt, azt ők csúcs-minőségben megtették: nem kevesebbet, mint ezt a lemezt, ide le, az asztalunkra!

Olasz Sándor

Bartók esttel ünnepli a ’Zene Világnapját’ a Hangversenyközpont

2021. szeptember 27. - Hangversenyközpont

bartok.jpg

A 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője Bartók Béla, akinek munkája nem csak hazánkban, de az egyetemes zenetörténelemben is kiemelkedő jelentőségű. Október 1-én 19 órától a Bartók Béla népdal-feldolgozásait centralizáló Pár Ének című előadásával érkezik a szentesi Hangversenyközpontba Herczku Ágnes és zenekara .

„Bartók Béla és Kodály Zoltán szenvedélyes gyűjtő- és rendszerező munkája, valamint zeneszerzői képessége együttesen jelentették azt az életmentő bárkát a magyar népdalnak, aminek köszönhetően az nem merült feledésbe, sőt felbecsülhetetlen értékűvé, világhírűvé vált. De vajon hogyan kerülhetett a csizma az asztalra: a falusi népzene az előkelő koncerttermekbe? És ismerjük-e eléggé Bartók zenéjét, például népdal-feldolgozásait?”

– kérdezi Herczku Ágnes, aki zenésztársaival a Pár Ének című Bartók-előadással keresi a választ a fenti kérdésekre.

A koncert különlegessége, hogy a zenekar az eredetileg zongorára írt műveket cimbalmokkal kiegészítve viszi majd színpadra Bartók a Nyolc magyar- és a Húsz magyar népdal egyes tételeiből válogatva, köztük az előadás címét viselő gyöngyszemmel, a Pár Énekkel.

Hangversenyközpont

Harminc év Rock and Roll

Megnyílt a Szentes Rock and Roll 1991-2021 kiállítás

2021. szeptember 22. - Hangversenyközpont

kiallitas.jpg

Szentes gazdag zenei múltjának utóbbi három évtizedét centralizálja az a tárlat, mely Szentes Rock and Roll 1991-2021 címmel nyílt meg a Tokácsli Galériában szeptember 18-án. A Szentes KultFESZT programsorozat keretein belül október közepéig látogatható kiállítás létrejöttében oroszlánrészt vállalt Arató Mátyás, a Hangversenyközpont programszervezője, ám a szentesi zenei és alternatív, underground közösség is egy emberként fogott össze annak érdekében, hogy valóságos időutazásra invitálják a zenerajongókat.

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője megnyitójában rámutatott, Szentesen mindig pezsgő zenei élet volt, számtalan stílus képviseltette és képviselteti magát mindmáig. – Szentesen ZENE van! – hangsúlyozta, majd Arató Mátyás munkáját ismerte el. Szabó Zoltán Ferenc polgármester számtalan személyes emléken keresztül idézte fel a 90-es évek elejének koncertjeit, előadásait, zenei eseményeit. Kiemelte, Szentes számára fontosak az alternatív, underground zenei törekvések és szeretne ennek a jövőben állandó teret is biztosítani.

A Szentes Rock and Roll 1991-2021 kiállítás vendége volt a sokak által csak Dr. Rock-ként ismert Pleskonics András egyetemi oktató zenetörténész is, aki egy figyelemfelhívó mondattal indította megnyitóját: „Szentes, húzd ki magad!”. Beszédében köszönetet mondott Arató Mátyásnak és Kertész Ákosnak ezért a páratlan gyűjteményért, majd a teljesség igénye nélkül a helyi zenekarokat és szervezőket méltatta.

A hivatalos műsort követően megnyitotta kapuit a Tokácsli Galéria legújabb időszaki tárlata, melyben a hazai események plakátjai mellett zenei kiadványok, legendás hangszerek, videóanyagok is felelevenítik városunk gazdag zenei múltjának elmúlt 30 évét. A gyűjtemény egészen október közepééig látogatható.

A Szentes KultFESZT sorozat szeptember 23-án Víg Mihály Cseh Tamás estjével folytatódik, majd szeptember 25-én a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraestjét tekinthetik meg az érdeklődők a Hangversenyközpontban.

FOTÓGALÉRIA AZ ESEMÉNYRŐL

Zenei ikon ismét Szentesen

2021. szeptember 20. - Hangversenyközpont

szakccsi.jpg

A hazai zenei élet egyik legnagyobb legendája, Szakcsi Lakatos Béla a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zeneszerző, érdemes művész, ad szóló-zongora estet a Szentes KultFESZT sorozat keretein belül szeptember 25-én, szombaton a Hangversenyközpontban.

Szakcsi Lakatos Béla kezdetben klasszikus zenei neveltetést kapott ám figyelme az évek múlásával a jazz felé fordult. A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban végezte tanulmányait, közben már a hazai zenei elittel lépett színpadra országszerte. 1970-ben már nemzetközi színtéren is megmutathatta tehetségét, a legendás Montreux-i Jazz Fesztiválon is bemutatkozott Pege Aladár kvartettjében. A 70-es 80-as években a Rákfogó, majd a Saturnus együttesekben zenélt, ezek mellett pedig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora szakán tanított.

Származásából adódóan cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott, musicaleket is írt.Számtalan szakmai elismerés mellett Kossuth-, Liszt Ferenc-, Prima-díjat vehetett át, a Nemzet Művésze, és Érdemes művész címekkel is kitüntették. Zenészpartnerei között volt a teljesség igénye nélkül Bob Mintzer, John Patitucci, Jack DeJohnette, Dave Weckl és Frank Zappa is.

A zongoraművész októberben életműkoncertet ad a Budapest Kongresszusi Központban, ám szeptember 25-én, szombaton még a Hangversenyközpont vendége lesz. A koncertre a Zene-Világ-Zene bérletek érvényesek, a belépő 2000 Ft.

fotó: Vecseri Ferenc

kultfeszt2021_szakcsi.jpg

A csodásan megkomponált művek estéje – Cseh Tamás est Víg Mihály előadásában

2021. szeptember 20. - Hangversenyközpont

vig_mihaly.jpg

Néhány nappal ezelőtt indult útjára a Hangversenyközpont legújabb rendezvénysorozata, a Szentes KultFESZT. Az egy hónapon átívelő kulturális maraton e heti vendégei között lesz a Magyar Érdemrend lovagkeresztje díjjal kitüntetett zenész, zeneszerző, dalszövegíró, színész, író, Víg Mihály, aki Cseh Tamás lebilincselő dalaival érkezik a Tokácsli Galériába szeptember 23-án.

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, és lévén, hogy Víg Mihály is zenész családban született, borítékolható volt, hogy a zenében találja meg számításait. Ám, mint később kiderült nemcsak a zenében. A 70-es évek legvégén Hunyadi Károllyal megalapították a máig működő Balaton alternatív underground zenekart, de a Trabant együttesben is zenélt. Ezt követően olyan sikeres filmrendezők mellett dolgozott, mint Xantus János, Szirtes András, Szabó Ildikó, Müller Péter Sziámi, de Tarr Béla Sátántangó című filmjének főszerepét is elvállalta, A torinói ló filmzenéjéért pedig a "legjobb zeneszerző" díjára jelölték a 2011-es Európai Filmdíjon.

Munkáját 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatával ismerték el, 2008-ban pedig a bécsi EU XXL filmfesztiválon "Az év filmzeneszerzője" díját vehette át. Zenei munkássága mellett verseket, novellákat, forgatókönyveket, színdarabokat ír.

Az A38-nak adott interjújában rámutatott, kamaszkora óta játszik Cseh Tamás dalokat, és ahogy mondja, finom és csodásan megkomponált művekről van szó. Erre a letisztultságra a zenéjében is törekszik, ám hozzáteszi, azért Cseh Tamást mindig is Cseh Tamás fogja a legjobban eljátszani.

Víg Mihály előadása szeptember 23-án 18 órától kezdődik a szentesi Tokácsli Galériában. A belépés ingyenes.

fotó: Piltner Péter http://kellegy.hu

kultfeszt2021_vig.jpg

Napokon belül startol a Szentes KultFESZT!

2021. szeptember 08. - Hangversenyközpont

kultfeszt_borito.jpg

Egy hónapos kulturális fesztivállal indítja idei Zene-Világ-Zene Graffiti-sorozatát a szentesi Hangversenyközpont. A szeptember 18. és október 16. között megvalósuló eseményen többek között koncertekkel, író-olvasó találkozókkal, zenetörténeti előadásokkal, és egy nagyszabású, Szentes 30 éves könnyűzenei múltját felidéző kiállítással várják az érdeklődőket a szervezők.

Néhány nap múlva, szeptember 18-án koradélután a ’Szentes Rock ’N’ Roll 1991-2021’ című kiállítás megnyitójával veszi kezdetét az egyhónapos könnyűzenei utazás. A város rocktörténetét megidéző tárlat Arató Mátyás ötletéből valósul meg.

– Tavaly tavasszal találtam meg otthon egy dossziét, amibe több, a ’90-es évek elejéről származó koncertplakátot raktam el. Gondoltam majd jövőre megosztom a Facebookon, mint egy 30 éves visszatekintést – kezdi Matyi. – Később mégis arra jutottam, érdekesebb lehet, ha egy méltóbb ünnepet szervezünk ennek a jeles évfordulónak. Az ötletemet felvetettem a Hangversenyközpont vezetőjének, Kertész Ákosnak, majd közösen kitaláltuk, hogy ezt a 30 évet egy kiállítás és egy a köré felépített programsorozat formájában tesszük emlékezetessé - teszi hozzá az ötletgazda.

dscn1847.jpg

A Szentes zenei életének sokszínűségét megörökítő kiállítás megnyitóját a Korai Electric koncertje zárja, ám a tárlat továbbra is megtekinthető lesz a Tokácsli Galériában egészen október 16-ig. Persze itt még koránt sincs vége a felhozatalnak, hiszen a Szentes KultFESZT bőven tartogat még ígéretes programokat. A zenei eseményeket a Másnapos Műhely Illés, valamint Víg Mihály Cseh Tamás-estje erősíti majd, de Szakcsi Lakatos Béla is újra Szentesre látogat, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész zeneszerző és érdemes művész a Hangversenyközpontban ad koncertet. Az ismeretterjesztő programokat a Dr. Rockként is ismert Pleskonics András rocktörténeti előadása nyitja majd, de vendég lesz Cserna-Szabó András, József Attila-díjas író és Dudich Ákos író, rockújságíró is, akik legújabb műveikről mesélnek a közönségnek. Beszélgetőpartnerük Sebők Tamás blogger lesz.

A programokra a belépés a mindenkori járványügyi szabályoknak megfelelően történik.

240386126_4173210299394184_5458373174389227825_n.jpg

 

Hangversenyközpont

Az évek és a rutin... - Pál Utcai Fiúk koncert Szentesen

5d3_3919_final.jpg

fotó: Pál Utcai Fiúk

A nagysikerű ’Zene Ünnepi’ koncert után nem telhet el a nyár Zene-Világ-Zene előadás nélkül. Az intézmény szervezésében és Szentes Város Önkormányzatával együttműködve Magyarország nagy múltú és egyik legkedveltebb alternatív rockzenekara, a Pál Utcai Fiúk ad ingyenes koncertet a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ színpadán augusztus 7-én, szombaton 20 órától. Az este a szegedi - ám részben szentesi - Csillagerdő előadásával indul.

Kevés magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy olyan legendás formációkkal osztotta meg a színpadot, mint a kanadai-amerikai Steppenwolf, vagy a brit Jethro Tull. A Pál Utcai Fiúk bizony közéjük tartozik. A zenekar a brit punkhullám nyomdokain kezdte meg hazai szereplését a 80-as évek közepén. A punkos elemeket az alternatív zenei világ sajátosságaival vegyítették, majd néhány év múlva már a magyar underground meghatározó csapataként koncerteztek országszerte, a legendás Fekete Lyukban például nézőszámrekordot döntöttek. A 90-es évek elején sorra jelentkeztek újabb és újabb kiadványokkal négy év alatt négy lemezt és egy koncertalbumot adtak ki. A hazai klubélet zászlóshajójává vált együttes 1995-ben a Tankcsapdával és a Kispál és a Borzzal közösen hozta össze a legendás Hazudós Zenekarok Turnéját.

A tagcserék a PUF-ot sem kerülték el, erre az időszakra a 2000-ben megjelent Ha jön az élet című lemezzel tett pontot a csapat, mellyel zeneileg és stílusában vált egyszerre éretté és kiforrottá. Az együttes tagjai számos egyéb formációban tevékenykednek, így többek között a Kiscsillagból, a Hiperkarmából, a Kutya Vacsorájából, a Jambalaya-ból is ismerhetjük őket, a hazai zenei élet jeles alakjai. A 2008-as Legelő című nagylemez után 2019 nagyvárakozással mutatták be az Igazán ez minden című albumukat, melynek dalai minden bizonnyal a szentesi koncerten is felcsendülnek majd a legnagyobb klasszikusaik mellett.

Az este vendégzenekara a szegedi Csillagerdő lesz, akik már több ízben adtak koncertet Szentesen. A népzenét, a klasszikus zenét és a könnyűzenét ötvöző csapat igazi csemegét kínál, a közönségnek ütőhangszereken a Szentesi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola egykori növendékével, Bubla Bencével. A 3 éve alakult csapat már a felállásban is különleges, hiszen cselló, gitár, basszusgitár és a dobokból tevődik össze zenéjük, amit ők szimplán csak „pop/folk/alternatívként aposztrofálnak, és mely élőben igazán lebilincselő zenei világba invitálja a közönséget.

A rendezvényre a belépés ingyenes, ám csak védettségi igazolvánnyal látogatható, a helyszín befogadóképességének határáig. A védettségi igazolvány csak arcképes személyazonosító okmánnyal (személyi igazolvány, útlevél) együtt érvényes.

Nemzetünk kincseit hozták a Zene Ünnepére

201772006_3982125611835988_4708561410462882864_n.jpg

Egy zenei szempontból igencsak vészterhes időszak után nyitotta meg újra kapuit a szentesi Hangversenyközpont. Június 18-án a Zene Ünnepe alkalmából Herczku Ági és a Banda adott koncertet a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán.

A szépszámú közönséget Kertész Ákos Hangversenyközpont-vezető köszöntötte, majd Szabó Zoltán Ferenc polgármester osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. – Nagyon jó látni ennyi arcot, mert hetek, sőt hónapok óta fontos kérdésként merült fel, hogyan is fog visszatérni a zene és a kultúra a városunkba. Frank Zappa úgy mondta: Music is the best - A zene a legjobb - amivel csak egyetérteni tudunk, mert a zene kikapcsol, és minden nehézségen át tud vinni bennünket. Örülök, hogy a Hangversenyközpont ilyen kiváló színvonalú programsorozattal szolgálja a várost – mondta a polgármester.

202778111_3982125581835991_6750219617456549555_n.jpg

Kertész Ákos úgy fogalmazott, a Zene Ünnepe olyan kezdeményezés mely világszintűre nőtte magát. – Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, és szeretném ezt a koncertet mindazok emlékének ajánlani, akik ma nem lehetnek itt velünk a járvány miatt. Sok szeretettel emlékszem rájuk – mondta, a vezető, aki hozzátette, egy ilyen időszak után újra kell tanulnunk megélni és értékelni az igazán fontos pillanatokat az életben. Kiemelte Szentes Város Önkormányzatának és a Szentesi Művelődési Központ segítségét.

– A saját népzenénket soha nem fogjuk sem megismerni, sem megérteni a szomszéd népek népzenéinek ismerete nélkül. – Bartók Béla ezen gondolataival lépett színpadra Herczku Ágnes, Nikola Parov és zenekaruk. Felvidéki dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került a koncerten. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv népi hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb Herczku Ágnes (ének, ütőgardon), Nikola Parov (duduk, kaval, nyckelharpa, gadulka), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), Herédi Zsombor (harmonika).

202625141_3982125608502655_734100071398667235_n.jpg

fotók: Vecseri Ferenc
Sebők Tamás írása

„A világzenében nagyon könnyű utat téveszteni” (Zűrös Banda, 2021)

193977628_177795241014045_491934205556352057_n.jpg

Aligha járok messze az igazságtól, ezért megkockáztatom: az idei év szinte mindenki számára több keserűséget hozott, mint örömet. Kivételek nyilván akadnak, és az esztendőnek sincs vége. Annyi viszont egészen biztos, hogy a balkáni zene egyik magyar nagykövete, a Zűrös Banda nem bonyolította túl a második albuma címét, amely nem más, mint a fentebb jelzett évszám. Ezzel együtt a CD megjelenése remek alkalmat adott egy kis beszélgetésre Kertész Ákossal, a Banda dobosával.

– Kezdjük a végén. Ha valaki valami oknál fogva az utolsó számot (Bolgár outro) ismeri meg először a lemezről, előfordulhat szerinted, hogy csalódni fog a teljes lemezanyagban?

– Belecsaptál egy olyan dologba, amit én követtem el. Félig tudatos volt, bár nem előre tervezett. Az történt, hogy volt pár téma, amelyekből nem született nóta, de olyan kegyetlen jól fújták a srácok, hogy mindenképpen szerettük volna, hogy ezek valamiképpen életre keljenek, és egy kompozíció érzetét keltsék. A stúdióban annyi történt, hogy a srácok felfújták, én pedig feldoboltam pár groove-ot, amelyek be vannak loopolva. Ezzel volt egy kis utómunka, amit a hangmérnökkel, Tóth Bagi Csabával követtünk el. Nagyon jó kritikákat kapott egyébként ez a track, de abban egyetértek veled, hogy hirtelen próbál egy másik világot megmutatni. Ez egyfajta hangulat kíván lenni a lemezen, kicsit utalva a lemez címére is (2021), a darkosabb, komorabb színeket villantva meg. Ez valamiféle üzenet is egyben.

– A másik kakukktojás számomra a Moldir című darab, amely egy kicsit olyan, mintha egy jól sikerült, elveszett Fianna-felvétel került volna meg…

– Valóban van egy kis visszautalás ebben is, hiszen Varga Kornél gitáros barátommal nagyon sokáig utaztunk ebben a zenei műfajban, amikor ennek relevanciája volt. Erre utal ez az ír-kelta darab, kis balkáni körítéssel. Egyébként az a Babcsán Bence írta a dallamát, aki oroszlánrészt vállalt a zeneszerzés terén az egész albumon. Azért lett a szám címe Moldir, mert nem lehet eldönteni, hogy most moldvai vagy ír dallamokat hallgatsz.

– Az első albumhoz képest milyen irányba indultatok tovább?

– Először is: én nagyon szeretem az első albumot. Nyilván az egy tapogatózás volt akkor. Nem az volt a kérdés, hogy milyenek a muzsikusok, mert azt ki lehet mondani a Zűrössel kapcsolatban, hogy ahány felől érkeztünk, annyiféle zenei világot hoztunk be. Egyébként pedig kiváló mindenki a maga területén. Olyan szempontból volt mértékadó a komoly sikereket elért első lemez, hogy eldöntsük utána, milyen irányba menjünk tovább. Az is biztos, hogy a világzenében nagyon könnyű utat téveszteni: a zenei stílusok, a különböző zenei elemek nem megfelelő arányú beolvasztásával el lehet menni nemkívánatos irányba. Ez nagyon vékony mezsgye, amin mi haladunk úgy, hogy ez ízléses is legyen, ugyanakkor szakmailag is megállja a helyét.

Egyszerűsítve a választ: magyar irányban indultunk tovább, ami abszolút tudatos lépés volt, de ez nem jelenti azt, hogy a balkáni elemek kivesztek volna belőle. Érdekes a ritmusszekció-beli megfogalmazása ezeknek a témáknak, ami még izgalmasabbakká tette azokat.

– Miben látod a zenekari fejlődésének a megnyilvánulásit, és lehet-e azt mondani, hogy a Zűrös Banda szintet lépett a sokak által kulcsfontosságúnak tartott második lemezével? 

– Nagy igazság van abban, amit félig kimondtál, félig kérdeztél. Nyilván, az minden zenekarra vonatkozik, hogy soha nem az első lemez dönt, hanem a második. Mi is úgy érezzük, hogy szintet léptünk, bár amint azt jeleztem, az első lemeznek is nagy sikere volt.

A legnagyobb előrelépés abból következik, hogy nagyon régóta ismerjük egymást, és nálunk szerencsésen alakult minden zenekari tag minden zenekari taggal való találkozása. Nem nagyon kellett összeszoknunk, mart azonnal megvolt az összhang, nem kellett fogást keresnünk egymáson. Így minden energiánkat a zenélésre összpontosíthattuk. Így lett sokkal letisztultabb ez a második lemez, nem annyira keresgélős, mint az első. Megtaláltuk, hol a helyünk, és azt is, hogy milyen értékeket kell képviselnünk. Az utóbbi voltaképp sosem volt kérdés, sokkal inkább az, hogyan alakuljon a hangszerelési koncepció, ami alapvetően határozza meg a zenekar hangzását. Mi pedig ezzel a lemezzel megtaláltuk a saját utunkat.

zu_ro_sfoto_1.jpg

– Honnan jött a – szerintem - brutálisan jól bevált kétszaxis játék ötlete? Ismertek hasonlót, vagy az saját innováció?

– Mind a kettő! A balkáni muzsikában ez soha nem volt ördögtől való. Ennek a fajta zenének az a jellemzője, hogy teli van unisono-val, tehát ugyanazt a témát játsszák. Sokszor fújnak rá másik szólamot, de sokszor uni is! Rettentően erősítik egymást. Olyannyira egyébként, hogy megismertünk egy olyan hangzást a lemezbemutató koncertünkön – ahol Eredics Dávid is becsatlakozott - hogy nem két szaxofon volt, hanem három! No, az volt aztán a katarzis! Egyébként azért ritka ez, mert nagyon nehéz találni két olyan virtuóz szólistát, mint Bede Petya meg Babcsán Bence. Gyors és virtuóz témákat szólaltatnak meg, amelyek tele vannak díszítésekkel. Aki nem a balkáni zenében utazik, gyorsan megfázik ezekkel. Nagy szerencsénk van azzal, hogy ez a két srác a mi zenekarunkban játszik! Ki merem jelenteni, hogy a műfajban ez abszolút top Magyarországon, és nagyon jól működnek együtt! Sokszor a mai napig rácsodálkozunk koncert közben, hogy hogyan szól ez a két szaxi. És jött Eredics Dávid harmadiknak – égszakadás, földindulás!

– Branka ének-teljesítménye hol elhelyezhető el a dél-szláv zene mai világában?

– Eddig is kétségbevonhatatlan volt Branka kimagasló tehetsége. Ő olyan énekesnő, aki rettentően precíz a saját munkájára, de ebben a műfajban ez nem is működhet másként. Ez a muzsika nagyon kényes szövet akkor is, ha magyart énekel, és akkor is, ha nem. Minden náció zenéjében megvannak azok a fűszerek, amiket ha nem tud valaki odabiggyeszteni, és csak a fő dallamot énekli, az nagyon kevés. Branka ilyen szempontból is hatalmas tudással rendelkezik, és rettentő szorgalmas: alaposan beleássa magát ezekbe a dolgokba. Magam sem tudom eldönteni, hogy melyik nyűgöz le jobban: amikor magyart énekel, vagy ha szerb dolog jön elő. Beérett mint előadó olyannyira, hogy a teljesítménye már világszínvonalú.

– A vendégek között két, más formációkból ismert zenész társad neve is feltűnik.

– A hegedűs, Lang Jani sokkal több, mint vendég, bár a lemezen így szerepel. Valójában tiszteletbeli tag. Annak, hogy nincs velünk állandóan, egyetlen oka van: az, hogy hosszú évek óta Skóciában él. Nagyon nagy szerepe volt abban, hogy a Zűrös Banda megszületett: Kornéllal ketten találták ki annak idején ezt az egészet. Természetes, hogy becsatlakozott, amikor hazalátogatott, hiszen az előző lemezen is játszott.

Tóth Bagi Csabi pedig a barátom, fogadott testvérem, akivel gyerekkorom óta zenélünk együtt. Ő nem csak muzsikusként, gitárosként jutott magasra, hanem hangmérnökként is, ezért nem volt kérdés, hogy ebben a minőségében is velünk lesz. A zenekarvezető, Varga Kornél is támogatta az elképzelést. Csabi annyira tud, hogy meg sem kell szólalnom, és úgy szól a hangszerem, ahogyan kell, és ez a többi hangszerre is vonatkozik. Ő azok közé a kevés magyar hangmérnökök közé tartozik, akik világszínvonalú felvételeket képesek kiadni a kezükből.

És akikről még nem, vagy kevés szó esett. Nagy öröm számomra, hogy ilyen kiváló ritmusszekcióval tudok dolgozni. Kornéllal már úgy működünk, hogy mindig tudjuk, mi fog következni a másikunktól. 

A basszusgitáros Boros Atit sokan a Makámból ismerik. Hatalmas élmény vele is a munka! Kiváló vendégek fogadták el a meghívásunkat: a már említett Eredics Dávid és a brácsás Kispuma, Fekete Marci. Velük egy igazi szeretem-zenekar és szeretem-lemez jött létre!

– A hangmérnököt a zenekar választja ki általában, vagy az inkább a kiadó kompetenciája? Hogyan működik ez a Fonónál?

– Kiegyensúlyozott, jó a kapcsolatunk a Fonó Records-szal. Megbíznak a véleményünkben, de mi is kíváncsiak vagyunk az övékre. Így működhetnek jól a dolgok. 

– Végezetül kanyarodjunk vissza oda, ahonnan akár elkezdhettük volna ezt a beszélgetést. A lemez címe mit próbál kifejezni?

– Nagyon nehéz jó lemezcímeket találni. Ezúttal azonban adta magát, hiszen az utóbbi másfél évben – sok zenész-barátunkkal együtt – olyan jelenlétben voltunk, amilyen még nem fordult elő velünk, és ami az egész világot megviselte.

Azoktól, akiknek az egész élete azzal telt idáig, hogy az emberi-zenei üzeneteiket időről időre megpróbálták interpretálni a színpadokon, ez az időszak egyszerre elvette a lehetőségét. Ez tragikus. Viszont a Zűrös (is) megpróbált pozitívumot keresni: ebben a valószínűtlen helyzetben, amikor nem tudunk közönség előtt muzsikálni, született meg ez a lemez. Szeretnénk utalni vele azokra a dolgokra, amelyek 2021-ben történtek, vagy éppen hogy nem történtek meg. Amellett a reményt is szerettük volna beleplántálni ebbe az anyagba.

Olasz Sándor

Nemzetünk értékeit hozzák el a Zene Ünnepére

herczku_agi_kamara_masolat.jpg

Hosszú idő után újra megnyitja kapuit a szentesi Hangversenyközpont, és kevésbé sem tiszteleghetne méltóbb módon a Zene Ünnepe előtt, mint hazánk egyik legkiválóbb népzenei művészpárosának nagyzenekari előadásával. Június 18-án a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán ad koncertet Herczku Ági és a Banda.

Ha világzenéről, illetve folklórról van szó, Herczku Ágnes és Nikola Parov megkerülhetetlen személyiségek. Koncertjeiken valóságos „utazásra” hívják a közönséget, a Kárpát-medence és a Balkán szebbnél szebb dalai mellett magyar, szlovák, horvát és bolgár dallamok alkotják repertoárjukat. A formáció legutóbbi lemeze Kamara címmel jelent meg 2019 végén.

A Herczku Ági és a Banda előző, Bandázom című albuma két hónapon át szerepelt az egyik legrangosabb világzenei listán, a World Music Charts Europe-on, melyet 25 ország mintegy 50 világzenei szakembere havonta állít össze. Folkzenei szaklapok elismerő kritikáit is elnyerte a korábbi kiadvány, amellett, hogy a lemez egyik dala felkerült a Songlines magazin Top Of The World, valamint a Womex válogatás CD-jére is.

191718751_5579418875462557_5035457404841445453_n.jpg

Herczku Ágnes ifjú korában táncművésznek készült, később néptáncot tanult, de igen hamar kiderült, a népdaléneklésben is páratlan a tehetsége. 2003-tól a Magyar Állami Népi Együttesben énekelt, (melynek 2019-től örökös tagja) majd évekig a Fonó Zenekart és Pál István ’Szalonna’ és bandáját erősítette. A számtalan formáció és megannyi koncert mellett a nagysikerű népzenei tehetségkutató, a Fölszállott a páva műsorvezetőjeként hétről hétre a televízió képernyőjén láthattuk. Kiváló kvalitásait számos eMeRTon-díj, egy Bartók Béla Emlékdíj (2007), egy Magyar Művészetért-díj (2008), egy Érték-díj (2014), és egy Liszt Ferenc-díj (2016) is példázza.

Nikola Parov munkásságával egészen fiatalon elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Hazai, valamint nemzetközi viszonylatban is nagy népszerűségre tett szert a Zsarátnok együttes szólistájaként. Az áttörést a Riverdance Orchestra és a világhírű Riverdance Show hozta meg számára. A nevéhez köthető a Magyar Állami Népi Együttes nagysikerű produkciója, a Naplegenda is. Kivételes tehetségét Fonogram-, eMeRTon-, Kodály- és Bartók-díjjal ismerte el a hazai szakma.

A koncerten Herczku Ágnes és Nikola Parov kiváló népzenészeket Hegedűs Máté (hegedű), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), valamint Herédi Zsombor harmonikán kíséri.

főkép: Urbán András

Szentes KultFESZT: Egy gazdag zenei éra újraidézése

logo_ff.jpg

Évek óta hagyomány már, hogy a Hangversenyközpont bőséges programsorozatában helyet kap egy-egy, a koncerttermektől egy lépéssel távolabb álló, azonban a zenéhez továbbra is hű esemény. Májusban a Szentes KultFESZT nevet viselő programra került volna sor, ám ezt a koronavírus-járvány korlátozásai miatt új időpontra, szeptemberre időzítették a szervezők. A városunk 30 évre visszatekintő zenei múltját megörökítő kiállításról a Hangversenyközpont vezetőjét, Kertész Ákost és az esemény ötletgazdáját, Arató Mátyást kérdeztük. 

Emlékeznek még a MÁV Kultúr, a VE-GA Pince, a legendás Graffiti Klub, az ifjúsági ház, az Alcatraz, a Jómadár, a Black, vagy a Buffalo koncertjeinek sajátos hangulatára? A Hangversenyközpont szeptemberben egy kiállítás keretében idézi fel a mára talán megkopott emlékeket. 

– Tavaly tavasszal találtam meg otthon egy dossziét, amibe több, a ’90-es évek elejéről származó koncertplakátot raktam el. Gondoltam majd jövőre megosztom a Facebookon, mint egy 30 éves visszatekintést – kezdi Matyi. – Később mégis arra jutottam, érdekesebb lehet, ha egy méltóbb ünnepet szervezünk ennek a jeles évfordulónak. Az ötletemmel megkerestem Ákost, majd közösen kitaláltuk, hogy ezt a 30 évet egy kiállítás és egy a köré felépített programsorozat formájában tesszük emlékezetessé. 

A város zenei életének sokszínűségét felölelő tárlat alapját a Matyi mellett több szentesi szervező által megálmodott koncertek, és a helyi szinten már-már legendásnak és kultikusnak számító helyszínek adják. A szervezők elárulták, sokan üdvözölték az ötletet és felajánlották segítségüket, az egykori kisebb klubok szervezői, és természetesen nagyon sok szentesi zenekar is hozzájárult a gyűjtemény létrejöttéhez. A fényképekből, szórólapokból, plakátokból, és néhány videófelvételből álló tárlat előreláthatólag szeptemberben nyílik meg a Tokácsli Galériában. 

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője a projekthez kapcsolódóan kifejtette, Szentes azon szerencsés vidéki városok közé tartozik, amelynek van zenei múltja. – Az elmúlt 3 évtized kiváló, vállalkozó szellemű koncertszervezőinek munkáját örökíti meg ez kiállítás. Olyan emberekét, akik nemcsak komoly energiákat fektettek a koncertszervezésbe, hanem kultuszt is teremtettek Szentesen, legyen szó akár az alternatív-underground, vagy jazz- és komolyzenei műfajokról. Kiváló lehetőségnek érzem az eseményt arra, hogy visszaemlékezzünk Szentes zenei életének kellemes pillanataira – tette hozzá Ákos. 

Az eseményt a kapcsolódó programok teszik majd igazán KultFESZT-té: rocktörténeti előadás, könyvbemutató és természetesen a koncertek teremtik majd meg a hamisítatlan fesztivál-hangulatot. Részletekkel később jelentkezünk. 

Sebők Tamás
fotó: Vecseri Ferenc

Megjelent: Szentesi Élet - LIII. évfolyam 15. szám

Lemezajánló: Susan Blake & Miskolc Dixieland Band: Love Wont Wait

susanblake.jpg

A meglepetés attól az ami, mert akkor és onnan kapjuk, amikor és ahonnan a legkevésbé várjuk. Bevallhatom: Susan Blake (vagy ahogyan nálunk, Szentesen ismerik, Imre Zsuzsi) CD-je bizony, a meglepetés erejével hatott! Több szempontból is.

Annyiból nem, hogy az Bécsből érkezett, hiszen az énekesnő (aki harsonán is játszik néha, mint a címadó számban) sok éve ott él, tudtuk. De hogy miféle muzsikával rukkolt elő! Hát ez az! Azt adta vissza, amit (nyiladozó tehetségével) elvitt itthonról anno: a dixielandre alapozott szórakoztató zenét! Kinek jutna az eszébe ilyesmi manapság? Egyáltalán: van még dixieland-élet Magyarországon, Benkó Sándor sajnálatos eltávozása után? Természetesen igen (Molnár Gyuláékkal, illetve a salgótarjáni fesztivállal az élen), de hogy az országos viszonylatban is pezsgő lenne, nem igazán mondható el. Ráférne hát némi frissítés! Ha visszaimportálva a friss erőt, akkor úgy. (Most legalább megvan rá a lehetőség.)

Több jó okunk is volna erre: egyik az 1990. óta létező Miskolc Dixieland Band főszereplése, a másik pedig Zsuzsi saját szerzeményei (két számban magyar nyelvű sorokkal), amelyből a teljes lemezanyag összeállt! Igen, jól következtettek: egyetlen biztosnak vélt kapaszkodó: jazz-standard és dixieland világsláger nélkül készült el ez a lemez. Ráadásul, annyira erőteljes nótákból áll, hogy nem is hiányzik róla ilyesmi! Vagyis az egész, úgy, ahogy van, méltó a dixieland legjobb hagyományaihoz! Megvan benne a dallamos és lendületes dixie-pörgés. És, mintegy pihenésképp, amikor kell, odasimul melléjük egy-egy lírai nóta is, ahogyan illik. Mindezt összerakva arra jutunk, hogy tessék, itt van egy további meglepi, ami lehet, alig hihető, de attól még igaz.


Azzal együtt, hogy jól érzékelhetően a szórakoztatás igénye kapott kiemelt szerepet ezekkel a dalokkal, ha úgy nézzük, megteremtve (vagy megújítva?) a dixie-pop műfaját. Mindezt a könnyed énekfelfogás támasztja alá különösen, valamint a nem túlbonyolított dalszövegek. Ám, hiányérzetünk nem marad, mert valami üde fuvallat, tavaszi szellő-frissesség árad a nyomukban. A számok levegősen, de precízen megkomponált hangszereléséből is (amelyeket csak dicsérni lehet, rámutatva a Miskolc Dixieland Band muzsikálásának első rangú kvalitásaira) hasonló érzés jön le, valamiféle ellenállhatatlan, magával ragadó lazaság kíséretében. Gondűző, lélek-tisztító impulzusok várnak hát a hallgatóra, legalábbis arra a rétegre, amelyik még fogékony az efféle érzetek befogadására. Bevallom, az értékelés ezen pontján kezdek el aggódni valamelyest.

Vajon, megtalálja-e ez a muzsika a hozzá méltó, az őt megillető helyet a mai világban? Mondanom sem kell: manapság mások a zenei divatok, a mostani generáció, a mai potenciális közönség nagyon más zenéken nő fel, nagyon másként szocializálódik. Ha azonban – kis szerencsével – megtalálja őket ez a muzsika, őket is épp úgy megérintheti és megborzongathatja, mint az apáikat és nagyapáikat. Mert bizony, ennek a lemeznek a besorolásában benne van az „örök élet” státusza amellett, hogy a muzsika megállja a helyét bárhol a világon. Legszívesebben azonban mégis csak itthon hallgatnánk meg élőben, alkalomadtán (leginkább mielőbb) szűkebb hazánkban, Szentesen (is). Gyere haza Zsuzsi!


írta: OLASZ SÁNDOR
fotó: susanblakemusic.com.
Kontakt: susanblakemusic@outlook.com. Honlap: susanblakemusic.com.

Lemezismertető - Guessous Mesi: Átváltozás

ko_photo_lead_guessous_mesi.jpg

A CD-t átölelő papírszalagon az alábbi gondolat olvasható: „Az üzenetre, amit Guessous Mesi és zenésztársai Átváltozás-dalaiban megkapunk, mindannyiunknak szüksége van.” (L. Ritók Nóra) Ha képbe kerültünk azzal, hogy az író, pedagógus „a gyerekszegénység, mélyszegénység ellen küzd, az esélyteremtésért és integrációért dolgozik” (Wikipédia), könnyebb a dolgunk akkor, amikor a lemezanyag helyét és jelentőségét kíséreljük meg bemérni, meghatározni. Könnyebb, de nem elegendő, mert ebben az esetben – kivételesen - a dalok keletkezési körülményei is kiemelt fontossággal bírnak.

Ezt próbálja sugallni talán a lemez alcíme is: Sorsok és dalok. Elöljáróban azt érdemes tudni hozzá, hogy Mesi - elsősorban a MUS-E program művész-tanáraként - kapcsolatba került hátrányos helyzetű gyermekekkel és felnőttekkel. (Itt jöhet a visszacsatolás L. Ritók Nóra munkásságához és a fent idézett mondatához.) Az ő vágyaik, illetve az ő világlátásuk képezik a lemezanyag gondolati magvát. A szokatlanul nyitott és mély érzéseik Mesi „szűrőin” keresztül idővel dalszövegekké nemesedtek, kizárólag magyar nyelven megszólaltatva. Az énekesnőtől már megszokott (és szinte elvárt) marokkói és a török vonulat ezúttal tehát pihenőre vonult, de csak a szövegek tekintetében. A kompozíciók megformálásában már ezek az egzotikusnak tűnő jegyek is éreztetik jótékony hatásukat, de a legfőbb alapanyag most a magyar népzene.

A felvételek során, a zeneanyag megformálásban állandó muzsikus társai, Barvich Iván és Boros Gerzson Dávid mellett számos nagyszerű vendég-művész sietett Mesi segítségére, köztük a sokoldalú dobos Kertész Ákos, a fiatal szitáros nemzedék képviselőjeként Tóth Szabolcs, de külföldi művészek is hallatják hangszereiket.

Az összkép, a végeredmény visszafogottan szolid, már-már meghitt, simogatón bizsergető muzsika, csodás énekhang által megemelten. A szövegek viszont a felületes hallgató számára a felvázolt világkép tekintetében itt-ott a naivitás határát súrolhatják, mert a mai világ ugye a legkevésbé sem szelíd, ellenben leginkább aljas és kegyetlen. Ezért is fontos megismerni most a keletkezés körülményeit, megtudni, hogy a számos, kedvezőtlenül alakult élet-sors ellenére mért lett ez az anyag olyan, amilyen.

Aki a CD-t kézbe veszi, a leírásban részben megismerheti azokat a gyermekeket vagy gyermeki lelkűeket, akik valamiképpen alkotó-társakká váltak az Átváltozás megírása során. Mit mondjak? A történeteiket olvasva szinte kivétel nélkül elszorul a szív. A dalokat hallgatva pedig nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire (nagyon) fontos az az empátia, amivel Mesi rendelkezik azok interpretálása során.

Természetesen vannak olyan számok is ebben az anyagban, amelyek bárhol, bármelyik koncerten előadhatók. Ilyen a nyitó-címadó szerzemény, az élet-igenlő, áttételesen program-zeneként is értelmezhető Lüktet a lét, a végtelenség felé suhanó, a dalt ihlető gyermekek közreműködésével megszólaló Szárnyaink, az erdélyi dallamokban gyökerező Tiszta harmat, és így tovább, de hát ez a saját, személyes listám csak.

6935037_5.jpg

Az Átváltozás különös töltéssel bíró dalaiból – összességében - sugárzik az emberiségbe vetett feltétlen hit és a bizalom. Holott ez a mikroelemek méretében van jelen a mai magyar társadalomban, a létjogosultságához azonban nem férhet kétség. Vannak emberek közöttünk ugyanis számosan, akiknek nincs más választásuk, mint az efféle hit és bizalom, hiszen tán reményük sincsen más, a földi létben fellelhető kapaszkodóban.

Végül, de nem utolsósorban: a lemezanyag üzenete olyannyira pozitív, hogy másokat, kevéssé hátrányos helyzetben lévő embereket is feltölthet, mert tud, képes másoknak is erőt adni, nem keveset.

szerző: Olasz Sándor
fotó: Raffai Zsófia

Ál-Live Zene-Világ-Zene: Jazzlegendák Szentesen: a Super Trio

kepernyofoto_2021-03-24_10_55_32.png

Virtuális koncertsorozatunkban ez alkalommal egészen 2009-ig pörgetjük vissza az idő kerekét és a Hangversenyközpont egyik legikonikusabb előadását hozzuk el önöknek. Március 26-án, pénteken 19 órától közösségi médiafelületünkön a legendás Super Trio koncertjét hozzuk el önöknek melyet Olasz Sándor harangozott be a Szentesi Élet hasábjain...

Nem túlzás: nem csak a nevében szuper a trió! Görög „keresztapától” kapott néven a magyar jazz nagy öregjei koncerteznek a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola és Hangversenyközpontban november 27-én pénteken, 19 órakor. Olyan művészek ők, akiknek a magyar és nemzetközi téren, évtizedek óta kifejtett teljesítményük alapján kijár a világsztár státusz!

A Super Trio csapatát a zongorista Vukán György, a nagybőgős Berkes Balázs és a dobos Kőszegi Imre alkotják. Vukán, aki hatvan éve koncertezik immár, civilben fogorvosként praktizál. Egyébként pedig ha kell, filmzeneszerző (pl. Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét), ha kell, Chopin alkotótársa a jazzben, ha kell, lemezkiadó, ha kell, ragtime-zongorista. Sokoldalúsága vitán felül áll tehát, és aki ismeri őt, tudja, hogy minden, az imént felsorolt területen 120 százalékban teljesít. Az engedmény fogalmát talán hírből sem ismeri. Életműve elismeréseként nemrégiben könyvet írtak róla, munkássága összefoglalásaként pedig CD-ből és DVD-ből álló box látott napvilágot.

Berkes Balázs a szó szoros értelmében a nagybőgő professzora, hiszen tanszékvezetőként több évtizede, számos kiemelkedő tudású nagybőgőst tanított, nevelt fel a Zeneakadémia jazz tanszékén. 46 éve Vukán muzsikus partnere, hiszen korábban másik közös formációjuk is volt.

A tanítás ürügyén hasonlóak mondhatók el Kőszegi Imréről is. Számtalan tanítványa mellett a mi Kertész Ákosunkat okította a dobolás művészetére. Felmerül a kérdés, hogy ha a tanítvány extra klasszissá vált, mi mindent tudhat a mester?

Ekkora kaliberű trióban kizárt az alkotóenergia szétaprózódása, annál valószínűbb a hatványozódása! Hosszú évtizedek rutinja és a zene iránti tisztelet és feltétlen alázat tetőzi be mindezt. Aligha kétséges tehát, hogy ritka élmény részeseivé válhatnak, akik jelenlétükkel tisztelik meg a magyar jazz sokat tapasztalt, kivételes képességű, legendás muzsikusait. 

Olasz Sándor

„Bejártam az utamat...” Beszélgetés Nikola Parovval

1926176_777888255573451_1630666679_o.jpg

Annyira sokoldalú muzsikust talán nem is ismerek a magyar világzenében, mint amilyen Nikola Parov. A népzenében is tökéletesen otthonosan mozog, és ha úgy hozza az élet, a jazz sem idegen tőle. Fantasztikus zeneszerző, és számos hangszer mesteri megszólaltatója.

Mennyire volt nehéz bolgárként maradni meg a szocialista Magyarországon? Ez kétségkívül sikerült, hiszen az első zenekarod, a Zsarátnok első lemeze (1984) bolgár, valamint balkáni népzenét tartalmaz.

- Anyám magyar, apám bolgár, de engem soha nem érdekelt a nemzeti hovatartozás kérdése. Például egy bolgár-magyar meccs teljesen hidegen hagy, ahogyan minden más futballmeccs. Nem drukkolok senkinek, nem érdekel, ki rúg gólt. Én nagyon szép emlékeket őrzök mindkét országból, ami a saját mozgásteremet illeti. Rokonaim élnek még itt is és ott is, én pedig tízéves korom óta élek Magyarországon. A meghatározónak számító éveim, a tizenéves, huszonéves kor: az első barátságok, az első sikerélmények, az első szerelmek itt történtek. A kötődésnek van tehát egy mélyebb értelme, mégis minden évben ellátogatok Bulgáriába. Egyre kevesebb embert tudok meglátogatni érdemben, de szerencsémre nagyon sok zenész kollégám, ismerősön van ott: Theodosii Spassov, Peyo Peev, Nedyalko Nedyalkov, Nikolay Petrov és sorolhatnám... Egyébként egy-két nap alatt teljesen asszimilálódom.

A hetvenes-nyolcvanas években nekem nem volt nehéz itt, mert egy korrekt, bár pártállamilag irányított nemzetiségi politika működött akkor. Semmitől nem kellett tartania egyik kisebbségnek sem. Sőt. Olykor látványosan támogatták a kisebbségeket. A magyar-táncház-törekvéseket paradox módon ugyanakkor ellenzékinek vélték, és nem nagyon támogatták.

Ami pedig az első lemezünket illeti, előtte én már az egész Balkánról gyűjtöttem népzenét, így Jugoszláviából és Görögországból is, tehát nem csak bolgár volt rajta. Próbáltuk magunkat úgy pozicionálni, hogy a balkáni országok mindegyikéből igyekezzünk valamit megmutatni.

A második – az öt évvel későbbi – inkább a világzene felé mutat. Mennyiben volt szükségszerű ez a változás?

- Ez ösztönös dolog volt. A Holdudvar az első szerzői szárnypróbálgatásaimat tartalmazza. Ezen a Zsarátnok zenészei partnerként voltak jelen. Akkor Magyarországon már működtek azok a zenei műhelyek, amelyek hagyományos zenéket próbáltak ötvözni – sikeresen is - más műfajokkal. Ennek az irányzatnak Sebő Feriék, a Vízöntő, a Makám és Kolinda voltak az ikonikus zenekarai. Ők nagyon komoly lépéseket tettek annak érdekében, hogy a hagyományos zene – saját gondolatokkal ötvözve – szélesebb hallgatói réteget is megszólíthasson. Mivel belém is sok zenei kreativitás szorult, én is kísérleteztem a stílusok ötvözésével, amelynek célja a hagyományos zene érthetőbbé, hozzáférhetővé való átalakítása volt. Később ezt nevezték el világzenének.

Az internet négy külföldi Zsarátnok-lemez megjelenéséről ír, a magyar közönség viszont nem igazán tud ezekről. Hol és hogyan születtek ezek a kiadványok?

- Két lemez egy olasz kiadó gondozásában született meg. Mi akkor még javában szocialista blokk voltunk. Ebben az időszakban nem áramlottak a kiadványok úgy, mint akár nem sokkal azután. Amit pedig a francia Harmonia Mundi adott ki, már az én nevem alatt futott, de a Zsarátnok zenészei is játszottak rajta. Ráadásul Magyarországon lett felvéve, egy Hungaroton – Harmonia Mundi kooperáció eredményeként.

A nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás környékén már lehetett érezni, hogyan hígul fel az érdeklődés a műfaj iránt. Brutálisan árasztották el a magyar médiát, a közízlést a Nyugatról betóduló kábeltévék, zenei csatornák. Minden sarkon klubok nyíltak, élő zenével. Egyszer csak azt vettük észre, hogy túl sok minden van. Ez pedig – törvényszerűen – azt eredményezte, hogy a táncház, a népzene, a kevésbé erőteljes, a kevésbé új bizony, a sor végére szorult. A kilencvenes években majdnem homályba veszett ez a műfaj.

63381713_2654305087931749_2765952453223383040_o.jpg

Hogyan emlékezel vissza a Barbaroban eltöltött időszakodra?

- Az a korszak is a magyar világzene megerősödésének szignifikáns állomása volt. A Barbaro annyiban különbözik más zenekaroktól, hogy ott rockzenészek szerették volna ezt megvalósítani - jó hangosan – a saját zenei környezetükben, a saját közönségük előtt. És, bizonyos értelemben siker volt a Barbaro. Az első lemeznek, a megszólalásnak volt egy jellegzetes ereje. Sajnos, mégis kifulladt, egyrészt amiatt az érdektelenség miatt, amiről az előbb beszéltem. Másrészt pedig azért, mert sok erős egyéniség volt a zenekarban, ám az alkotási folyamat nem működött annyira olajozottan, mint ahol egy személy irányít, mint például az én zenekaraimban, hiszen karmesterből is egy van, és zeneszerzőből is. Ha ennek az embernek a zenei világa jól van instruálva a többiek felé és jól össze van fogva, akkor ez átjön. Ha a sok erős személyiség abbeli igyekezetében, hogy mindenki hozzászóljon a saját ötleteivel, akkor nagy a veszélye annak, hogy elaprózódik és nem sikerül megcsinálni annak ellenére, hogy kiváló muzsikusok voltak a Barbaroban is. 

Nekem egyébként nagyon hangos volt a zenekar, és a hangerőnek van egy dinamizáló hatása. Az az egy-másfél év azonban, amíg ott voltam, eredményesnek bizonyult, aztán megrekedt a dolog, én pedig elköszöntem a zenekartól.

Mi alapján választottak be az ír táncos, Michael Flatley zenekarába, számított-e a zeneszerzői tapasztalatod, és milyen hozadékai voltak az abban való részvételnek?

- A Riverdance-t jóval megelőzően már személyesen ismertem Bill Whelan-t csakúgy, mint azoknak az ír zenészeknek a nagy részét, akikkel később megalapítottuk a zenekart. Tehát, hogy úgy mondjam, én már belül voltam egy bizonyos körön, amikor ott megfogalmazódott az az igény, hogy kellene egy kelet-európai zenész, aki képes reprezentálni a térséget néhány dallammal, amit Bill Whelan, a zeneszerző kitalált. Jókor voltam jó helyen, ismertek, hiszen mindannyiukkal játszottam kis formációkban, tudták tehát, hogy mit kaphatnak tőlem, ezért rám esett a választás. Hét évet töltöttem a Riverdance produkcióban.

Nagyon tanulságos, nagyon intenzív időszak volt számomra. Egészen más szemléletet kellett megtanulnom ott: azt, ami a nagy zenei produkciókban való részvételhez szükséges. Nekem, aki egocentrikus, mindig a figyelem középpontjában lévő ember, elég nehéz volt megszoknom, hogy egy idézőjelbe tett senkivé válok egy tizenegy tagú zenekarban. Azt, hogy egy nagy produkcióban vállalok egy kicsi részt, ami fontos ugyan, de nem a produkció maga. Nehéz volt megemésztenem, de megtanultam végül is, ami nagyon hasznossá vált a későbbi munkáim során.

Azt is, hogy hogyan kell felépíteni egy olyan produkciót, mint a Naplegenda. Akkorra már két módszertant is tudtam hozzá. Azt, hogy hogyan kell kicsit kommerszebbé, fogyaszthatóvá tenni az egyébként nagyon szép hagyományokat. Ennek receptje, technikája van, amit nem nekem kellett feltalálni, és amit itthon nagyon sikeresen meg is csináltam.

58761474_2576949955667263_5554018030901526528_o.jpg

A Riverdance adott-e akár közvetett inspirációt a Naplegenda megírásához? Úgy értem: szándékodban állt-e megcsinálni a magyar zenével közelítőleg azt, amit ők az írrel tettek?

- Magyarország kis ország, bár mi szeretünk magunkról szuperlatívuszokban beszélni. Ha azonban a realitásoknál maradunk, azt kell mondanom, hogy a magyar hagyományos zene nem alkalmas betölteni azt a szerepet, mint amelyik egészen más zenei tartalommal bír. A magyar hagyományos paraszti zene nehéz, szomorú és drámai. Mint mi magyarok. A ló másik oldalán a városi romanticizált operett-folklór (magyar nóta) véleményem szerint sajnos gyakran megüti a buta és giccses kategóriát. A Naplegenda sikerének titka az, hogy a zenei környezetet változtattuk meg drasztikusan, viszont a magyar tánc elsöprő erejét és virtuozitását meghagytuk. Félelmetes és robbanékony elegy keletkezett. Nem volt ellenfél.

Az ír hagyományos zene angolszász környezetben nem csak az írekhez szól, hanem minden angolszászhoz. A popzene is ebből az angolszász zenei környezetből nőtt ki, így nagyon könnyű dolguk volt az íreknek. Hiú ábránd betörni a világ meghatározó zenei porondjaira magyar hagyományos zenei alapú produkcióval!

Az utóbbi időben inkább Herczku Ági neve által fémjelezve jelentek meg a lemezeitek. Ezeknek – érzelmi, vagy fontossági szempontból – hol van a helye a munkáid sorában? 

- A Naplegenda után nyilvánvalóvá vált, hogy Ágival hosszú távon fogunk együtt dolgozni. Ha úgy tetszik, nagyon is logikus volt, hogy hátrébb léptem, és Ágit toltuk előtérbe a színpadon. Ő amellett, hogy mutatós énekesnő, nagyon tehetséges is, és szuggesztív személyiség. Az én egóm már jóllakott az évtizedek során. Nekem már nem kell elől feszítenem. A hátsó sorból egyengetem a produkció útját. Megírom a zenéket, és Ági viszi el a bulit. Az pedig, hogy Herczku Ági és a Banda, magyar környezetben jobban süt, mint az a név, hogy Nikola Parov.

- A saját neved alatt viszonylag régen került ki új anyag. Miért?

- Mint említettem, nekem már nincs szükségem több babérra. Mind megvolt. Bejártam az utamat, sőt. Többszörösen átugrottam azokat a magasságokat, amikről az én műfajomban ténykedő hazai kollégáim álmodni sem mernének. Jól hallható a kézjegyem, ha én vagyok a dolgok mögött. Szerencsés égöv alatt születtem.

Készítette: Olasz Sándor (riff.hu), fotók: Nikola Parov Facebook

Elhunyt Dinnyés József, a magyar Bob Dylan

dinnyes.jpg

Életének 73. évében elhunyt Dinnyés József zeneszerző, énekes-gitáros – közölte a hírt közösségi oldalán testvére, Dinnyés Ágnes. Mint a publikációból kiderül, a szegedi születésű zenészt hétfőn, nemzeti ünnepünkön érte a halál.

Dinnyés József 1948. augusztus 4-én született Szegeden. A hatvanas évek elején kezdett el énekelni, zenélni, majd 1966-ban társaival megalapították az Angyalok nevű formációt. Egy évvel később a magyar pol-beat fesztiválon második helyezést ért el Veress Miklóssal közösen szerzett dalával, a Karrierrel. Szerzeményeit egy szál akusztikus gitáron, szájharmonikával adta elő, emiatt egy időre magyar Bob Dylannek is nevezték.

Első kislemeze 1973-ban jelent meg, melyen két Buda Ferenc- és egy Morgenstern-vers mellett egyetlen saját szerzeménye, az Aranyos emberek szerepelt. Ebben az időszakban jórészt megzenésített versek és saját dalok jellemezték műsorait, országszerte színpadra lépett. Közéleti témájú szerzeményei miatt a cenzúra őt is elérte, első nagylemezét csak 1985-ben készíthette el. Korábbi szerzeményeit 1990 után sorra jelentette meg az Aranyalmás Kiadó.

Díjai, elismerései: A Magyar Kultúra Lovagja (2001), Kanizsa Pro Urbe emlékplakettje (2001), Béres Ferenc-díj (2003), Radnóti-díj – az irodalom népszerűsítéséért (2006), Nemzeti önazonosságunk védelmezője díszoklevél Erdélyben (2007), Balassi emlékérem (2008), NKA ösztöndíj (2012), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2018).

forrás: Wikipédia
Nyitókép: Dinnyés József 1974-ben. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

süti beállítások módosítása