Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene

Az évek és a rutin... - Pál Utcai Fiúk koncert Szentesen

2021. július 31. - Hangversenyközpont

5d3_3919_final.jpg

fotó: Pál Utcai Fiúk

A nagysikerű ’Zene Ünnepi’ koncert után nem telhet el a nyár Zene-Világ-Zene előadás nélkül. Az intézmény szervezésében és Szentes Város Önkormányzatával együttműködve Magyarország nagy múltú és egyik legkedveltebb alternatív rockzenekara, a Pál Utcai Fiúk ad ingyenes koncertet a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ színpadán augusztus 7-én, szombaton 20 órától. Az este a szegedi - ám részben szentesi - Csillagerdő előadásával indul.

Kevés magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy olyan legendás formációkkal osztotta meg a színpadot, mint a kanadai-amerikai Steppenwolf, vagy a brit Jethro Tull. A Pál Utcai Fiúk bizony közéjük tartozik. A zenekar a brit punkhullám nyomdokain kezdte meg hazai szereplését a 80-as évek közepén. A punkos elemeket az alternatív zenei világ sajátosságaival vegyítették, majd néhány év múlva már a magyar underground meghatározó csapataként koncerteztek országszerte, a legendás Fekete Lyukban például nézőszámrekordot döntöttek. A 90-es évek elején sorra jelentkeztek újabb és újabb kiadványokkal négy év alatt négy lemezt és egy koncertalbumot adtak ki. A hazai klubélet zászlóshajójává vált együttes 1995-ben a Tankcsapdával és a Kispál és a Borzzal közösen hozta össze a legendás Hazudós Zenekarok Turnéját.

A tagcserék a PUF-ot sem kerülték el, erre az időszakra a 2000-ben megjelent Ha jön az élet című lemezzel tett pontot a csapat, mellyel zeneileg és stílusában vált egyszerre éretté és kiforrottá. Az együttes tagjai számos egyéb formációban tevékenykednek, így többek között a Kiscsillagból, a Hiperkarmából, a Kutya Vacsorájából, a Jambalaya-ból is ismerhetjük őket, a hazai zenei élet jeles alakjai. A 2008-as Legelő című nagylemez után 2019 nagyvárakozással mutatták be az Igazán ez minden című albumukat, melynek dalai minden bizonnyal a szentesi koncerten is felcsendülnek majd a legnagyobb klasszikusaik mellett.

Az este vendégzenekara a szegedi Csillagerdő lesz, akik már több ízben adtak koncertet Szentesen. A népzenét, a klasszikus zenét és a könnyűzenét ötvöző csapat igazi csemegét kínál, a közönségnek ütőhangszereken a Szentesi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola egykori növendékével, Bubla Bencével. A 3 éve alakult csapat már a felállásban is különleges, hiszen cselló, gitár, basszusgitár és a dobokból tevődik össze zenéjük, amit ők szimplán csak „pop/folk/alternatívként aposztrofálnak, és mely élőben igazán lebilincselő zenei világba invitálja a közönséget.

A rendezvényre a belépés ingyenes, ám csak védettségi igazolvánnyal látogatható, a helyszín befogadóképességének határáig. A védettségi igazolvány csak arcképes személyazonosító okmánnyal (személyi igazolvány, útlevél) együtt érvényes.

Nemzetünk kincseit hozták a Zene Ünnepére

201772006_3982125611835988_4708561410462882864_n.jpg

Egy zenei szempontból igencsak vészterhes időszak után nyitotta meg újra kapuit a szentesi Hangversenyközpont. Június 18-án a Zene Ünnepe alkalmából Herczku Ági és a Banda adott koncertet a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán.

A szépszámú közönséget Kertész Ákos Hangversenyközpont-vezető köszöntötte, majd Szabó Zoltán Ferenc polgármester osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. – Nagyon jó látni ennyi arcot, mert hetek, sőt hónapok óta fontos kérdésként merült fel, hogyan is fog visszatérni a zene és a kultúra a városunkba. Frank Zappa úgy mondta: Music is the best - A zene a legjobb - amivel csak egyetérteni tudunk, mert a zene kikapcsol, és minden nehézségen át tud vinni bennünket. Örülök, hogy a Hangversenyközpont ilyen kiváló színvonalú programsorozattal szolgálja a várost – mondta a polgármester.

202778111_3982125581835991_6750219617456549555_n.jpg

Kertész Ákos úgy fogalmazott, a Zene Ünnepe olyan kezdeményezés mely világszintűre nőtte magát. – Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, és szeretném ezt a koncertet mindazok emlékének ajánlani, akik ma nem lehetnek itt velünk a járvány miatt. Sok szeretettel emlékszem rájuk – mondta, a vezető, aki hozzátette, egy ilyen időszak után újra kell tanulnunk megélni és értékelni az igazán fontos pillanatokat az életben. Kiemelte Szentes Város Önkormányzatának és a Szentesi Művelődési Központ segítségét.

– A saját népzenénket soha nem fogjuk sem megismerni, sem megérteni a szomszéd népek népzenéinek ismerete nélkül. – Bartók Béla ezen gondolataival lépett színpadra Herczku Ágnes, Nikola Parov és zenekaruk. Felvidéki dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került a koncerten. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv népi hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb Herczku Ágnes (ének, ütőgardon), Nikola Parov (duduk, kaval, nyckelharpa, gadulka), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), Herédi Zsombor (harmonika).

202625141_3982125608502655_734100071398667235_n.jpg

fotók: Vecseri Ferenc
Sebők Tamás írása

„A világzenében nagyon könnyű utat téveszteni” (Zűrös Banda, 2021)

193977628_177795241014045_491934205556352057_n.jpg

Aligha járok messze az igazságtól, ezért megkockáztatom: az idei év szinte mindenki számára több keserűséget hozott, mint örömet. Kivételek nyilván akadnak, és az esztendőnek sincs vége. Annyi viszont egészen biztos, hogy a balkáni zene egyik magyar nagykövete, a Zűrös Banda nem bonyolította túl a második albuma címét, amely nem más, mint a fentebb jelzett évszám. Ezzel együtt a CD megjelenése remek alkalmat adott egy kis beszélgetésre Kertész Ákossal, a Banda dobosával.

– Kezdjük a végén. Ha valaki valami oknál fogva az utolsó számot (Bolgár outro) ismeri meg először a lemezről, előfordulhat szerinted, hogy csalódni fog a teljes lemezanyagban?

– Belecsaptál egy olyan dologba, amit én követtem el. Félig tudatos volt, bár nem előre tervezett. Az történt, hogy volt pár téma, amelyekből nem született nóta, de olyan kegyetlen jól fújták a srácok, hogy mindenképpen szerettük volna, hogy ezek valamiképpen életre keljenek, és egy kompozíció érzetét keltsék. A stúdióban annyi történt, hogy a srácok felfújták, én pedig feldoboltam pár groove-ot, amelyek be vannak loopolva. Ezzel volt egy kis utómunka, amit a hangmérnökkel, Tóth Bagi Csabával követtünk el. Nagyon jó kritikákat kapott egyébként ez a track, de abban egyetértek veled, hogy hirtelen próbál egy másik világot megmutatni. Ez egyfajta hangulat kíván lenni a lemezen, kicsit utalva a lemez címére is (2021), a darkosabb, komorabb színeket villantva meg. Ez valamiféle üzenet is egyben.

– A másik kakukktojás számomra a Moldir című darab, amely egy kicsit olyan, mintha egy jól sikerült, elveszett Fianna-felvétel került volna meg…

– Valóban van egy kis visszautalás ebben is, hiszen Varga Kornél gitáros barátommal nagyon sokáig utaztunk ebben a zenei műfajban, amikor ennek relevanciája volt. Erre utal ez az ír-kelta darab, kis balkáni körítéssel. Egyébként az a Babcsán Bence írta a dallamát, aki oroszlánrészt vállalt a zeneszerzés terén az egész albumon. Azért lett a szám címe Moldir, mert nem lehet eldönteni, hogy most moldvai vagy ír dallamokat hallgatsz.

– Az első albumhoz képest milyen irányba indultatok tovább?

– Először is: én nagyon szeretem az első albumot. Nyilván az egy tapogatózás volt akkor. Nem az volt a kérdés, hogy milyenek a muzsikusok, mert azt ki lehet mondani a Zűrössel kapcsolatban, hogy ahány felől érkeztünk, annyiféle zenei világot hoztunk be. Egyébként pedig kiváló mindenki a maga területén. Olyan szempontból volt mértékadó a komoly sikereket elért első lemez, hogy eldöntsük utána, milyen irányba menjünk tovább. Az is biztos, hogy a világzenében nagyon könnyű utat téveszteni: a zenei stílusok, a különböző zenei elemek nem megfelelő arányú beolvasztásával el lehet menni nemkívánatos irányba. Ez nagyon vékony mezsgye, amin mi haladunk úgy, hogy ez ízléses is legyen, ugyanakkor szakmailag is megállja a helyét.

Egyszerűsítve a választ: magyar irányban indultunk tovább, ami abszolút tudatos lépés volt, de ez nem jelenti azt, hogy a balkáni elemek kivesztek volna belőle. Érdekes a ritmusszekció-beli megfogalmazása ezeknek a témáknak, ami még izgalmasabbakká tette azokat.

– Miben látod a zenekari fejlődésének a megnyilvánulásit, és lehet-e azt mondani, hogy a Zűrös Banda szintet lépett a sokak által kulcsfontosságúnak tartott második lemezével? 

– Nagy igazság van abban, amit félig kimondtál, félig kérdeztél. Nyilván, az minden zenekarra vonatkozik, hogy soha nem az első lemez dönt, hanem a második. Mi is úgy érezzük, hogy szintet léptünk, bár amint azt jeleztem, az első lemeznek is nagy sikere volt.

A legnagyobb előrelépés abból következik, hogy nagyon régóta ismerjük egymást, és nálunk szerencsésen alakult minden zenekari tag minden zenekari taggal való találkozása. Nem nagyon kellett összeszoknunk, mart azonnal megvolt az összhang, nem kellett fogást keresnünk egymáson. Így minden energiánkat a zenélésre összpontosíthattuk. Így lett sokkal letisztultabb ez a második lemez, nem annyira keresgélős, mint az első. Megtaláltuk, hol a helyünk, és azt is, hogy milyen értékeket kell képviselnünk. Az utóbbi voltaképp sosem volt kérdés, sokkal inkább az, hogyan alakuljon a hangszerelési koncepció, ami alapvetően határozza meg a zenekar hangzását. Mi pedig ezzel a lemezzel megtaláltuk a saját utunkat.

zu_ro_sfoto_1.jpg

– Honnan jött a – szerintem - brutálisan jól bevált kétszaxis játék ötlete? Ismertek hasonlót, vagy az saját innováció?

– Mind a kettő! A balkáni muzsikában ez soha nem volt ördögtől való. Ennek a fajta zenének az a jellemzője, hogy teli van unisono-val, tehát ugyanazt a témát játsszák. Sokszor fújnak rá másik szólamot, de sokszor uni is! Rettentően erősítik egymást. Olyannyira egyébként, hogy megismertünk egy olyan hangzást a lemezbemutató koncertünkön – ahol Eredics Dávid is becsatlakozott - hogy nem két szaxofon volt, hanem három! No, az volt aztán a katarzis! Egyébként azért ritka ez, mert nagyon nehéz találni két olyan virtuóz szólistát, mint Bede Petya meg Babcsán Bence. Gyors és virtuóz témákat szólaltatnak meg, amelyek tele vannak díszítésekkel. Aki nem a balkáni zenében utazik, gyorsan megfázik ezekkel. Nagy szerencsénk van azzal, hogy ez a két srác a mi zenekarunkban játszik! Ki merem jelenteni, hogy a műfajban ez abszolút top Magyarországon, és nagyon jól működnek együtt! Sokszor a mai napig rácsodálkozunk koncert közben, hogy hogyan szól ez a két szaxi. És jött Eredics Dávid harmadiknak – égszakadás, földindulás!

– Branka ének-teljesítménye hol elhelyezhető el a dél-szláv zene mai világában?

– Eddig is kétségbevonhatatlan volt Branka kimagasló tehetsége. Ő olyan énekesnő, aki rettentően precíz a saját munkájára, de ebben a műfajban ez nem is működhet másként. Ez a muzsika nagyon kényes szövet akkor is, ha magyart énekel, és akkor is, ha nem. Minden náció zenéjében megvannak azok a fűszerek, amiket ha nem tud valaki odabiggyeszteni, és csak a fő dallamot énekli, az nagyon kevés. Branka ilyen szempontból is hatalmas tudással rendelkezik, és rettentő szorgalmas: alaposan beleássa magát ezekbe a dolgokba. Magam sem tudom eldönteni, hogy melyik nyűgöz le jobban: amikor magyart énekel, vagy ha szerb dolog jön elő. Beérett mint előadó olyannyira, hogy a teljesítménye már világszínvonalú.

– A vendégek között két, más formációkból ismert zenész társad neve is feltűnik.

– A hegedűs, Lang Jani sokkal több, mint vendég, bár a lemezen így szerepel. Valójában tiszteletbeli tag. Annak, hogy nincs velünk állandóan, egyetlen oka van: az, hogy hosszú évek óta Skóciában él. Nagyon nagy szerepe volt abban, hogy a Zűrös Banda megszületett: Kornéllal ketten találták ki annak idején ezt az egészet. Természetes, hogy becsatlakozott, amikor hazalátogatott, hiszen az előző lemezen is játszott.

Tóth Bagi Csabi pedig a barátom, fogadott testvérem, akivel gyerekkorom óta zenélünk együtt. Ő nem csak muzsikusként, gitárosként jutott magasra, hanem hangmérnökként is, ezért nem volt kérdés, hogy ebben a minőségében is velünk lesz. A zenekarvezető, Varga Kornél is támogatta az elképzelést. Csabi annyira tud, hogy meg sem kell szólalnom, és úgy szól a hangszerem, ahogyan kell, és ez a többi hangszerre is vonatkozik. Ő azok közé a kevés magyar hangmérnökök közé tartozik, akik világszínvonalú felvételeket képesek kiadni a kezükből.

És akikről még nem, vagy kevés szó esett. Nagy öröm számomra, hogy ilyen kiváló ritmusszekcióval tudok dolgozni. Kornéllal már úgy működünk, hogy mindig tudjuk, mi fog következni a másikunktól. 

A basszusgitáros Boros Atit sokan a Makámból ismerik. Hatalmas élmény vele is a munka! Kiváló vendégek fogadták el a meghívásunkat: a már említett Eredics Dávid és a brácsás Kispuma, Fekete Marci. Velük egy igazi szeretem-zenekar és szeretem-lemez jött létre!

– A hangmérnököt a zenekar választja ki általában, vagy az inkább a kiadó kompetenciája? Hogyan működik ez a Fonónál?

– Kiegyensúlyozott, jó a kapcsolatunk a Fonó Records-szal. Megbíznak a véleményünkben, de mi is kíváncsiak vagyunk az övékre. Így működhetnek jól a dolgok. 

– Végezetül kanyarodjunk vissza oda, ahonnan akár elkezdhettük volna ezt a beszélgetést. A lemez címe mit próbál kifejezni?

– Nagyon nehéz jó lemezcímeket találni. Ezúttal azonban adta magát, hiszen az utóbbi másfél évben – sok zenész-barátunkkal együtt – olyan jelenlétben voltunk, amilyen még nem fordult elő velünk, és ami az egész világot megviselte.

Azoktól, akiknek az egész élete azzal telt idáig, hogy az emberi-zenei üzeneteiket időről időre megpróbálták interpretálni a színpadokon, ez az időszak egyszerre elvette a lehetőségét. Ez tragikus. Viszont a Zűrös (is) megpróbált pozitívumot keresni: ebben a valószínűtlen helyzetben, amikor nem tudunk közönség előtt muzsikálni, született meg ez a lemez. Szeretnénk utalni vele azokra a dolgokra, amelyek 2021-ben történtek, vagy éppen hogy nem történtek meg. Amellett a reményt is szerettük volna beleplántálni ebbe az anyagba.

Olasz Sándor

Nemzetünk értékeit hozzák el a Zene Ünnepére

herczku_agi_kamara_masolat.jpg

Hosszú idő után újra megnyitja kapuit a szentesi Hangversenyközpont, és kevésbé sem tiszteleghetne méltóbb módon a Zene Ünnepe előtt, mint hazánk egyik legkiválóbb népzenei művészpárosának nagyzenekari előadásával. Június 18-án a Megyeháza Kulturális Konferencia Központ szabadtéri színpadán ad koncertet Herczku Ági és a Banda.

Ha világzenéről, illetve folklórról van szó, Herczku Ágnes és Nikola Parov megkerülhetetlen személyiségek. Koncertjeiken valóságos „utazásra” hívják a közönséget, a Kárpát-medence és a Balkán szebbnél szebb dalai mellett magyar, szlovák, horvát és bolgár dallamok alkotják repertoárjukat. A formáció legutóbbi lemeze Kamara címmel jelent meg 2019 végén.

A Herczku Ági és a Banda előző, Bandázom című albuma két hónapon át szerepelt az egyik legrangosabb világzenei listán, a World Music Charts Europe-on, melyet 25 ország mintegy 50 világzenei szakembere havonta állít össze. Folkzenei szaklapok elismerő kritikáit is elnyerte a korábbi kiadvány, amellett, hogy a lemez egyik dala felkerült a Songlines magazin Top Of The World, valamint a Womex válogatás CD-jére is.

191718751_5579418875462557_5035457404841445453_n.jpg

Herczku Ágnes ifjú korában táncművésznek készült, később néptáncot tanult, de igen hamar kiderült, a népdaléneklésben is páratlan a tehetsége. 2003-tól a Magyar Állami Népi Együttesben énekelt, (melynek 2019-től örökös tagja) majd évekig a Fonó Zenekart és Pál István ’Szalonna’ és bandáját erősítette. A számtalan formáció és megannyi koncert mellett a nagysikerű népzenei tehetségkutató, a Fölszállott a páva műsorvezetőjeként hétről hétre a televízió képernyőjén láthattuk. Kiváló kvalitásait számos eMeRTon-díj, egy Bartók Béla Emlékdíj (2007), egy Magyar Művészetért-díj (2008), egy Érték-díj (2014), és egy Liszt Ferenc-díj (2016) is példázza.

Nikola Parov munkásságával egészen fiatalon elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Hazai, valamint nemzetközi viszonylatban is nagy népszerűségre tett szert a Zsarátnok együttes szólistájaként. Az áttörést a Riverdance Orchestra és a világhírű Riverdance Show hozta meg számára. A nevéhez köthető a Magyar Állami Népi Együttes nagysikerű produkciója, a Naplegenda is. Kivételes tehetségét Fonogram-, eMeRTon-, Kodály- és Bartók-díjjal ismerte el a hazai szakma.

A koncerten Herczku Ágnes és Nikola Parov kiváló népzenészeket Hegedűs Máté (hegedű), Pálházi Bence (hegedű), Molnár Péter (nagybőgő), Fekete Márton (brácsa), valamint Herédi Zsombor harmonikán kíséri.

főkép: Urbán András

Szentes KultFESZT: Egy gazdag zenei éra újraidézése

logo_ff.jpg

Évek óta hagyomány már, hogy a Hangversenyközpont bőséges programsorozatában helyet kap egy-egy, a koncerttermektől egy lépéssel távolabb álló, azonban a zenéhez továbbra is hű esemény. Májusban a Szentes KultFESZT nevet viselő programra került volna sor, ám ezt a koronavírus-járvány korlátozásai miatt új időpontra, szeptemberre időzítették a szervezők. A városunk 30 évre visszatekintő zenei múltját megörökítő kiállításról a Hangversenyközpont vezetőjét, Kertész Ákost és az esemény ötletgazdáját, Arató Mátyást kérdeztük. 

Emlékeznek még a MÁV Kultúr, a VE-GA Pince, a legendás Graffiti Klub, az ifjúsági ház, az Alcatraz, a Jómadár, a Black, vagy a Buffalo koncertjeinek sajátos hangulatára? A Hangversenyközpont szeptemberben egy kiállítás keretében idézi fel a mára talán megkopott emlékeket. 

– Tavaly tavasszal találtam meg otthon egy dossziét, amibe több, a ’90-es évek elejéről származó koncertplakátot raktam el. Gondoltam majd jövőre megosztom a Facebookon, mint egy 30 éves visszatekintést – kezdi Matyi. – Később mégis arra jutottam, érdekesebb lehet, ha egy méltóbb ünnepet szervezünk ennek a jeles évfordulónak. Az ötletemmel megkerestem Ákost, majd közösen kitaláltuk, hogy ezt a 30 évet egy kiállítás és egy a köré felépített programsorozat formájában tesszük emlékezetessé. 

A város zenei életének sokszínűségét felölelő tárlat alapját a Matyi mellett több szentesi szervező által megálmodott koncertek, és a helyi szinten már-már legendásnak és kultikusnak számító helyszínek adják. A szervezők elárulták, sokan üdvözölték az ötletet és felajánlották segítségüket, az egykori kisebb klubok szervezői, és természetesen nagyon sok szentesi zenekar is hozzájárult a gyűjtemény létrejöttéhez. A fényképekből, szórólapokból, plakátokból, és néhány videófelvételből álló tárlat előreláthatólag szeptemberben nyílik meg a Tokácsli Galériában. 

Kertész Ákos, a Hangversenyközpont vezetője a projekthez kapcsolódóan kifejtette, Szentes azon szerencsés vidéki városok közé tartozik, amelynek van zenei múltja. – Az elmúlt 3 évtized kiváló, vállalkozó szellemű koncertszervezőinek munkáját örökíti meg ez kiállítás. Olyan emberekét, akik nemcsak komoly energiákat fektettek a koncertszervezésbe, hanem kultuszt is teremtettek Szentesen, legyen szó akár az alternatív-underground, vagy jazz- és komolyzenei műfajokról. Kiváló lehetőségnek érzem az eseményt arra, hogy visszaemlékezzünk Szentes zenei életének kellemes pillanataira – tette hozzá Ákos. 

Az eseményt a kapcsolódó programok teszik majd igazán KultFESZT-té: rocktörténeti előadás, könyvbemutató és természetesen a koncertek teremtik majd meg a hamisítatlan fesztivál-hangulatot. Részletekkel később jelentkezünk. 

Sebők Tamás
fotó: Vecseri Ferenc

Megjelent: Szentesi Élet - LIII. évfolyam 15. szám

Lemezajánló: Susan Blake & Miskolc Dixieland Band: Love Wont Wait

susanblake.jpg

A meglepetés attól az ami, mert akkor és onnan kapjuk, amikor és ahonnan a legkevésbé várjuk. Bevallhatom: Susan Blake (vagy ahogyan nálunk, Szentesen ismerik, Imre Zsuzsi) CD-je bizony, a meglepetés erejével hatott! Több szempontból is.

Annyiból nem, hogy az Bécsből érkezett, hiszen az énekesnő (aki harsonán is játszik néha, mint a címadó számban) sok éve ott él, tudtuk. De hogy miféle muzsikával rukkolt elő! Hát ez az! Azt adta vissza, amit (nyiladozó tehetségével) elvitt itthonról anno: a dixielandre alapozott szórakoztató zenét! Kinek jutna az eszébe ilyesmi manapság? Egyáltalán: van még dixieland-élet Magyarországon, Benkó Sándor sajnálatos eltávozása után? Természetesen igen (Molnár Gyuláékkal, illetve a salgótarjáni fesztivállal az élen), de hogy az országos viszonylatban is pezsgő lenne, nem igazán mondható el. Ráférne hát némi frissítés! Ha visszaimportálva a friss erőt, akkor úgy. (Most legalább megvan rá a lehetőség.)

Több jó okunk is volna erre: egyik az 1990. óta létező Miskolc Dixieland Band főszereplése, a másik pedig Zsuzsi saját szerzeményei (két számban magyar nyelvű sorokkal), amelyből a teljes lemezanyag összeállt! Igen, jól következtettek: egyetlen biztosnak vélt kapaszkodó: jazz-standard és dixieland világsláger nélkül készült el ez a lemez. Ráadásul, annyira erőteljes nótákból áll, hogy nem is hiányzik róla ilyesmi! Vagyis az egész, úgy, ahogy van, méltó a dixieland legjobb hagyományaihoz! Megvan benne a dallamos és lendületes dixie-pörgés. És, mintegy pihenésképp, amikor kell, odasimul melléjük egy-egy lírai nóta is, ahogyan illik. Mindezt összerakva arra jutunk, hogy tessék, itt van egy további meglepi, ami lehet, alig hihető, de attól még igaz.


Azzal együtt, hogy jól érzékelhetően a szórakoztatás igénye kapott kiemelt szerepet ezekkel a dalokkal, ha úgy nézzük, megteremtve (vagy megújítva?) a dixie-pop műfaját. Mindezt a könnyed énekfelfogás támasztja alá különösen, valamint a nem túlbonyolított dalszövegek. Ám, hiányérzetünk nem marad, mert valami üde fuvallat, tavaszi szellő-frissesség árad a nyomukban. A számok levegősen, de precízen megkomponált hangszereléséből is (amelyeket csak dicsérni lehet, rámutatva a Miskolc Dixieland Band muzsikálásának első rangú kvalitásaira) hasonló érzés jön le, valamiféle ellenállhatatlan, magával ragadó lazaság kíséretében. Gondűző, lélek-tisztító impulzusok várnak hát a hallgatóra, legalábbis arra a rétegre, amelyik még fogékony az efféle érzetek befogadására. Bevallom, az értékelés ezen pontján kezdek el aggódni valamelyest.

Vajon, megtalálja-e ez a muzsika a hozzá méltó, az őt megillető helyet a mai világban? Mondanom sem kell: manapság mások a zenei divatok, a mostani generáció, a mai potenciális közönség nagyon más zenéken nő fel, nagyon másként szocializálódik. Ha azonban – kis szerencsével – megtalálja őket ez a muzsika, őket is épp úgy megérintheti és megborzongathatja, mint az apáikat és nagyapáikat. Mert bizony, ennek a lemeznek a besorolásában benne van az „örök élet” státusza amellett, hogy a muzsika megállja a helyét bárhol a világon. Legszívesebben azonban mégis csak itthon hallgatnánk meg élőben, alkalomadtán (leginkább mielőbb) szűkebb hazánkban, Szentesen (is). Gyere haza Zsuzsi!


írta: OLASZ SÁNDOR
fotó: susanblakemusic.com.
Kontakt: susanblakemusic@outlook.com. Honlap: susanblakemusic.com.

Lemezismertető - Guessous Mesi: Átváltozás

ko_photo_lead_guessous_mesi.jpg

A CD-t átölelő papírszalagon az alábbi gondolat olvasható: „Az üzenetre, amit Guessous Mesi és zenésztársai Átváltozás-dalaiban megkapunk, mindannyiunknak szüksége van.” (L. Ritók Nóra) Ha képbe kerültünk azzal, hogy az író, pedagógus „a gyerekszegénység, mélyszegénység ellen küzd, az esélyteremtésért és integrációért dolgozik” (Wikipédia), könnyebb a dolgunk akkor, amikor a lemezanyag helyét és jelentőségét kíséreljük meg bemérni, meghatározni. Könnyebb, de nem elegendő, mert ebben az esetben – kivételesen - a dalok keletkezési körülményei is kiemelt fontossággal bírnak.

Ezt próbálja sugallni talán a lemez alcíme is: Sorsok és dalok. Elöljáróban azt érdemes tudni hozzá, hogy Mesi - elsősorban a MUS-E program művész-tanáraként - kapcsolatba került hátrányos helyzetű gyermekekkel és felnőttekkel. (Itt jöhet a visszacsatolás L. Ritók Nóra munkásságához és a fent idézett mondatához.) Az ő vágyaik, illetve az ő világlátásuk képezik a lemezanyag gondolati magvát. A szokatlanul nyitott és mély érzéseik Mesi „szűrőin” keresztül idővel dalszövegekké nemesedtek, kizárólag magyar nyelven megszólaltatva. Az énekesnőtől már megszokott (és szinte elvárt) marokkói és a török vonulat ezúttal tehát pihenőre vonult, de csak a szövegek tekintetében. A kompozíciók megformálásában már ezek az egzotikusnak tűnő jegyek is éreztetik jótékony hatásukat, de a legfőbb alapanyag most a magyar népzene.

A felvételek során, a zeneanyag megformálásban állandó muzsikus társai, Barvich Iván és Boros Gerzson Dávid mellett számos nagyszerű vendég-művész sietett Mesi segítségére, köztük a sokoldalú dobos Kertész Ákos, a fiatal szitáros nemzedék képviselőjeként Tóth Szabolcs, de külföldi művészek is hallatják hangszereiket.

Az összkép, a végeredmény visszafogottan szolid, már-már meghitt, simogatón bizsergető muzsika, csodás énekhang által megemelten. A szövegek viszont a felületes hallgató számára a felvázolt világkép tekintetében itt-ott a naivitás határát súrolhatják, mert a mai világ ugye a legkevésbé sem szelíd, ellenben leginkább aljas és kegyetlen. Ezért is fontos megismerni most a keletkezés körülményeit, megtudni, hogy a számos, kedvezőtlenül alakult élet-sors ellenére mért lett ez az anyag olyan, amilyen.

Aki a CD-t kézbe veszi, a leírásban részben megismerheti azokat a gyermekeket vagy gyermeki lelkűeket, akik valamiképpen alkotó-társakká váltak az Átváltozás megírása során. Mit mondjak? A történeteiket olvasva szinte kivétel nélkül elszorul a szív. A dalokat hallgatva pedig nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire (nagyon) fontos az az empátia, amivel Mesi rendelkezik azok interpretálása során.

Természetesen vannak olyan számok is ebben az anyagban, amelyek bárhol, bármelyik koncerten előadhatók. Ilyen a nyitó-címadó szerzemény, az élet-igenlő, áttételesen program-zeneként is értelmezhető Lüktet a lét, a végtelenség felé suhanó, a dalt ihlető gyermekek közreműködésével megszólaló Szárnyaink, az erdélyi dallamokban gyökerező Tiszta harmat, és így tovább, de hát ez a saját, személyes listám csak.

6935037_5.jpg

Az Átváltozás különös töltéssel bíró dalaiból – összességében - sugárzik az emberiségbe vetett feltétlen hit és a bizalom. Holott ez a mikroelemek méretében van jelen a mai magyar társadalomban, a létjogosultságához azonban nem férhet kétség. Vannak emberek közöttünk ugyanis számosan, akiknek nincs más választásuk, mint az efféle hit és bizalom, hiszen tán reményük sincsen más, a földi létben fellelhető kapaszkodóban.

Végül, de nem utolsósorban: a lemezanyag üzenete olyannyira pozitív, hogy másokat, kevéssé hátrányos helyzetben lévő embereket is feltölthet, mert tud, képes másoknak is erőt adni, nem keveset.

szerző: Olasz Sándor
fotó: Raffai Zsófia

Ál-Live Zene-Világ-Zene: Jazzlegendák Szentesen: a Super Trio

kepernyofoto_2021-03-24_10_55_32.png

Virtuális koncertsorozatunkban ez alkalommal egészen 2009-ig pörgetjük vissza az idő kerekét és a Hangversenyközpont egyik legikonikusabb előadását hozzuk el önöknek. Március 26-án, pénteken 19 órától közösségi médiafelületünkön a legendás Super Trio koncertjét hozzuk el önöknek melyet Olasz Sándor harangozott be a Szentesi Élet hasábjain...

Nem túlzás: nem csak a nevében szuper a trió! Görög „keresztapától” kapott néven a magyar jazz nagy öregjei koncerteznek a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola és Hangversenyközpontban november 27-én pénteken, 19 órakor. Olyan művészek ők, akiknek a magyar és nemzetközi téren, évtizedek óta kifejtett teljesítményük alapján kijár a világsztár státusz!

A Super Trio csapatát a zongorista Vukán György, a nagybőgős Berkes Balázs és a dobos Kőszegi Imre alkotják. Vukán, aki hatvan éve koncertezik immár, civilben fogorvosként praktizál. Egyébként pedig ha kell, filmzeneszerző (pl. Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét), ha kell, Chopin alkotótársa a jazzben, ha kell, lemezkiadó, ha kell, ragtime-zongorista. Sokoldalúsága vitán felül áll tehát, és aki ismeri őt, tudja, hogy minden, az imént felsorolt területen 120 százalékban teljesít. Az engedmény fogalmát talán hírből sem ismeri. Életműve elismeréseként nemrégiben könyvet írtak róla, munkássága összefoglalásaként pedig CD-ből és DVD-ből álló box látott napvilágot.

Berkes Balázs a szó szoros értelmében a nagybőgő professzora, hiszen tanszékvezetőként több évtizede, számos kiemelkedő tudású nagybőgőst tanított, nevelt fel a Zeneakadémia jazz tanszékén. 46 éve Vukán muzsikus partnere, hiszen korábban másik közös formációjuk is volt.

A tanítás ürügyén hasonlóak mondhatók el Kőszegi Imréről is. Számtalan tanítványa mellett a mi Kertész Ákosunkat okította a dobolás művészetére. Felmerül a kérdés, hogy ha a tanítvány extra klasszissá vált, mi mindent tudhat a mester?

Ekkora kaliberű trióban kizárt az alkotóenergia szétaprózódása, annál valószínűbb a hatványozódása! Hosszú évtizedek rutinja és a zene iránti tisztelet és feltétlen alázat tetőzi be mindezt. Aligha kétséges tehát, hogy ritka élmény részeseivé válhatnak, akik jelenlétükkel tisztelik meg a magyar jazz sokat tapasztalt, kivételes képességű, legendás muzsikusait. 

Olasz Sándor

„Bejártam az utamat...” Beszélgetés Nikola Parovval

1926176_777888255573451_1630666679_o.jpg

Annyira sokoldalú muzsikust talán nem is ismerek a magyar világzenében, mint amilyen Nikola Parov. A népzenében is tökéletesen otthonosan mozog, és ha úgy hozza az élet, a jazz sem idegen tőle. Fantasztikus zeneszerző, és számos hangszer mesteri megszólaltatója.

Mennyire volt nehéz bolgárként maradni meg a szocialista Magyarországon? Ez kétségkívül sikerült, hiszen az első zenekarod, a Zsarátnok első lemeze (1984) bolgár, valamint balkáni népzenét tartalmaz.

- Anyám magyar, apám bolgár, de engem soha nem érdekelt a nemzeti hovatartozás kérdése. Például egy bolgár-magyar meccs teljesen hidegen hagy, ahogyan minden más futballmeccs. Nem drukkolok senkinek, nem érdekel, ki rúg gólt. Én nagyon szép emlékeket őrzök mindkét országból, ami a saját mozgásteremet illeti. Rokonaim élnek még itt is és ott is, én pedig tízéves korom óta élek Magyarországon. A meghatározónak számító éveim, a tizenéves, huszonéves kor: az első barátságok, az első sikerélmények, az első szerelmek itt történtek. A kötődésnek van tehát egy mélyebb értelme, mégis minden évben ellátogatok Bulgáriába. Egyre kevesebb embert tudok meglátogatni érdemben, de szerencsémre nagyon sok zenész kollégám, ismerősön van ott: Theodosii Spassov, Peyo Peev, Nedyalko Nedyalkov, Nikolay Petrov és sorolhatnám... Egyébként egy-két nap alatt teljesen asszimilálódom.

A hetvenes-nyolcvanas években nekem nem volt nehéz itt, mert egy korrekt, bár pártállamilag irányított nemzetiségi politika működött akkor. Semmitől nem kellett tartania egyik kisebbségnek sem. Sőt. Olykor látványosan támogatták a kisebbségeket. A magyar-táncház-törekvéseket paradox módon ugyanakkor ellenzékinek vélték, és nem nagyon támogatták.

Ami pedig az első lemezünket illeti, előtte én már az egész Balkánról gyűjtöttem népzenét, így Jugoszláviából és Görögországból is, tehát nem csak bolgár volt rajta. Próbáltuk magunkat úgy pozicionálni, hogy a balkáni országok mindegyikéből igyekezzünk valamit megmutatni.

A második – az öt évvel későbbi – inkább a világzene felé mutat. Mennyiben volt szükségszerű ez a változás?

- Ez ösztönös dolog volt. A Holdudvar az első szerzői szárnypróbálgatásaimat tartalmazza. Ezen a Zsarátnok zenészei partnerként voltak jelen. Akkor Magyarországon már működtek azok a zenei műhelyek, amelyek hagyományos zenéket próbáltak ötvözni – sikeresen is - más műfajokkal. Ennek az irányzatnak Sebő Feriék, a Vízöntő, a Makám és Kolinda voltak az ikonikus zenekarai. Ők nagyon komoly lépéseket tettek annak érdekében, hogy a hagyományos zene – saját gondolatokkal ötvözve – szélesebb hallgatói réteget is megszólíthasson. Mivel belém is sok zenei kreativitás szorult, én is kísérleteztem a stílusok ötvözésével, amelynek célja a hagyományos zene érthetőbbé, hozzáférhetővé való átalakítása volt. Később ezt nevezték el világzenének.

Az internet négy külföldi Zsarátnok-lemez megjelenéséről ír, a magyar közönség viszont nem igazán tud ezekről. Hol és hogyan születtek ezek a kiadványok?

- Két lemez egy olasz kiadó gondozásában született meg. Mi akkor még javában szocialista blokk voltunk. Ebben az időszakban nem áramlottak a kiadványok úgy, mint akár nem sokkal azután. Amit pedig a francia Harmonia Mundi adott ki, már az én nevem alatt futott, de a Zsarátnok zenészei is játszottak rajta. Ráadásul Magyarországon lett felvéve, egy Hungaroton – Harmonia Mundi kooperáció eredményeként.

A nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás környékén már lehetett érezni, hogyan hígul fel az érdeklődés a műfaj iránt. Brutálisan árasztották el a magyar médiát, a közízlést a Nyugatról betóduló kábeltévék, zenei csatornák. Minden sarkon klubok nyíltak, élő zenével. Egyszer csak azt vettük észre, hogy túl sok minden van. Ez pedig – törvényszerűen – azt eredményezte, hogy a táncház, a népzene, a kevésbé erőteljes, a kevésbé új bizony, a sor végére szorult. A kilencvenes években majdnem homályba veszett ez a műfaj.

63381713_2654305087931749_2765952453223383040_o.jpg

Hogyan emlékezel vissza a Barbaroban eltöltött időszakodra?

- Az a korszak is a magyar világzene megerősödésének szignifikáns állomása volt. A Barbaro annyiban különbözik más zenekaroktól, hogy ott rockzenészek szerették volna ezt megvalósítani - jó hangosan – a saját zenei környezetükben, a saját közönségük előtt. És, bizonyos értelemben siker volt a Barbaro. Az első lemeznek, a megszólalásnak volt egy jellegzetes ereje. Sajnos, mégis kifulladt, egyrészt amiatt az érdektelenség miatt, amiről az előbb beszéltem. Másrészt pedig azért, mert sok erős egyéniség volt a zenekarban, ám az alkotási folyamat nem működött annyira olajozottan, mint ahol egy személy irányít, mint például az én zenekaraimban, hiszen karmesterből is egy van, és zeneszerzőből is. Ha ennek az embernek a zenei világa jól van instruálva a többiek felé és jól össze van fogva, akkor ez átjön. Ha a sok erős személyiség abbeli igyekezetében, hogy mindenki hozzászóljon a saját ötleteivel, akkor nagy a veszélye annak, hogy elaprózódik és nem sikerül megcsinálni annak ellenére, hogy kiváló muzsikusok voltak a Barbaroban is. 

Nekem egyébként nagyon hangos volt a zenekar, és a hangerőnek van egy dinamizáló hatása. Az az egy-másfél év azonban, amíg ott voltam, eredményesnek bizonyult, aztán megrekedt a dolog, én pedig elköszöntem a zenekartól.

Mi alapján választottak be az ír táncos, Michael Flatley zenekarába, számított-e a zeneszerzői tapasztalatod, és milyen hozadékai voltak az abban való részvételnek?

- A Riverdance-t jóval megelőzően már személyesen ismertem Bill Whelan-t csakúgy, mint azoknak az ír zenészeknek a nagy részét, akikkel később megalapítottuk a zenekart. Tehát, hogy úgy mondjam, én már belül voltam egy bizonyos körön, amikor ott megfogalmazódott az az igény, hogy kellene egy kelet-európai zenész, aki képes reprezentálni a térséget néhány dallammal, amit Bill Whelan, a zeneszerző kitalált. Jókor voltam jó helyen, ismertek, hiszen mindannyiukkal játszottam kis formációkban, tudták tehát, hogy mit kaphatnak tőlem, ezért rám esett a választás. Hét évet töltöttem a Riverdance produkcióban.

Nagyon tanulságos, nagyon intenzív időszak volt számomra. Egészen más szemléletet kellett megtanulnom ott: azt, ami a nagy zenei produkciókban való részvételhez szükséges. Nekem, aki egocentrikus, mindig a figyelem középpontjában lévő ember, elég nehéz volt megszoknom, hogy egy idézőjelbe tett senkivé válok egy tizenegy tagú zenekarban. Azt, hogy egy nagy produkcióban vállalok egy kicsi részt, ami fontos ugyan, de nem a produkció maga. Nehéz volt megemésztenem, de megtanultam végül is, ami nagyon hasznossá vált a későbbi munkáim során.

Azt is, hogy hogyan kell felépíteni egy olyan produkciót, mint a Naplegenda. Akkorra már két módszertant is tudtam hozzá. Azt, hogy hogyan kell kicsit kommerszebbé, fogyaszthatóvá tenni az egyébként nagyon szép hagyományokat. Ennek receptje, technikája van, amit nem nekem kellett feltalálni, és amit itthon nagyon sikeresen meg is csináltam.

58761474_2576949955667263_5554018030901526528_o.jpg

A Riverdance adott-e akár közvetett inspirációt a Naplegenda megírásához? Úgy értem: szándékodban állt-e megcsinálni a magyar zenével közelítőleg azt, amit ők az írrel tettek?

- Magyarország kis ország, bár mi szeretünk magunkról szuperlatívuszokban beszélni. Ha azonban a realitásoknál maradunk, azt kell mondanom, hogy a magyar hagyományos zene nem alkalmas betölteni azt a szerepet, mint amelyik egészen más zenei tartalommal bír. A magyar hagyományos paraszti zene nehéz, szomorú és drámai. Mint mi magyarok. A ló másik oldalán a városi romanticizált operett-folklór (magyar nóta) véleményem szerint sajnos gyakran megüti a buta és giccses kategóriát. A Naplegenda sikerének titka az, hogy a zenei környezetet változtattuk meg drasztikusan, viszont a magyar tánc elsöprő erejét és virtuozitását meghagytuk. Félelmetes és robbanékony elegy keletkezett. Nem volt ellenfél.

Az ír hagyományos zene angolszász környezetben nem csak az írekhez szól, hanem minden angolszászhoz. A popzene is ebből az angolszász zenei környezetből nőtt ki, így nagyon könnyű dolguk volt az íreknek. Hiú ábránd betörni a világ meghatározó zenei porondjaira magyar hagyományos zenei alapú produkcióval!

Az utóbbi időben inkább Herczku Ági neve által fémjelezve jelentek meg a lemezeitek. Ezeknek – érzelmi, vagy fontossági szempontból – hol van a helye a munkáid sorában? 

- A Naplegenda után nyilvánvalóvá vált, hogy Ágival hosszú távon fogunk együtt dolgozni. Ha úgy tetszik, nagyon is logikus volt, hogy hátrébb léptem, és Ágit toltuk előtérbe a színpadon. Ő amellett, hogy mutatós énekesnő, nagyon tehetséges is, és szuggesztív személyiség. Az én egóm már jóllakott az évtizedek során. Nekem már nem kell elől feszítenem. A hátsó sorból egyengetem a produkció útját. Megírom a zenéket, és Ági viszi el a bulit. Az pedig, hogy Herczku Ági és a Banda, magyar környezetben jobban süt, mint az a név, hogy Nikola Parov.

- A saját neved alatt viszonylag régen került ki új anyag. Miért?

- Mint említettem, nekem már nincs szükségem több babérra. Mind megvolt. Bejártam az utamat, sőt. Többszörösen átugrottam azokat a magasságokat, amikről az én műfajomban ténykedő hazai kollégáim álmodni sem mernének. Jól hallható a kézjegyem, ha én vagyok a dolgok mögött. Szerencsés égöv alatt születtem.

Készítette: Olasz Sándor (riff.hu), fotók: Nikola Parov Facebook

Elhunyt Dinnyés József, a magyar Bob Dylan

dinnyes.jpg

Életének 73. évében elhunyt Dinnyés József zeneszerző, énekes-gitáros – közölte a hírt közösségi oldalán testvére, Dinnyés Ágnes. Mint a publikációból kiderül, a szegedi születésű zenészt hétfőn, nemzeti ünnepünkön érte a halál.

Dinnyés József 1948. augusztus 4-én született Szegeden. A hatvanas évek elején kezdett el énekelni, zenélni, majd 1966-ban társaival megalapították az Angyalok nevű formációt. Egy évvel később a magyar pol-beat fesztiválon második helyezést ért el Veress Miklóssal közösen szerzett dalával, a Karrierrel. Szerzeményeit egy szál akusztikus gitáron, szájharmonikával adta elő, emiatt egy időre magyar Bob Dylannek is nevezték.

Első kislemeze 1973-ban jelent meg, melyen két Buda Ferenc- és egy Morgenstern-vers mellett egyetlen saját szerzeménye, az Aranyos emberek szerepelt. Ebben az időszakban jórészt megzenésített versek és saját dalok jellemezték műsorait, országszerte színpadra lépett. Közéleti témájú szerzeményei miatt a cenzúra őt is elérte, első nagylemezét csak 1985-ben készíthette el. Korábbi szerzeményeit 1990 után sorra jelentette meg az Aranyalmás Kiadó.

Díjai, elismerései: A Magyar Kultúra Lovagja (2001), Kanizsa Pro Urbe emlékplakettje (2001), Béres Ferenc-díj (2003), Radnóti-díj – az irodalom népszerűsítéséért (2006), Nemzeti önazonosságunk védelmezője díszoklevél Erdélyben (2007), Balassi emlékérem (2008), NKA ösztöndíj (2012), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2018).

forrás: Wikipédia
Nyitókép: Dinnyés József 1974-ben. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Telepítik a fénytechnikát a Hangversenyközpontban

_mg_4802.jpg

A közelmúltban a Hangversenyközpont a Szentesi Művelődési Központtal közösen nyújtott be pályázatot az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőhöz, melynek köszönhetően közel 7 millió forint értékben újult meg a két intézmény fénytechnikai eszközparkja. A Hangversenyközpontban a héten kezdődött meg a berendezések cseréje, a munkálatokról Kertész Ákos intézményvezetőt kérdeztük.

– Hatalmas öröm számomra, hogy ilyen szempontból is előre tudtunk lépni. A Hangversenyközpont a nulláról épült ki szakmailag önálló intézménnyé, ezért a kezdetektől fogva figyeltünk arra, hogy az infrastruktúra úgy legyen kialakítva, hogy az megfeleljen a mai kihívásoknak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a hangtechnikánk országos szinten is kimagasló minőséget képvisel, amit a kezdetekkor pályázati és önkormányzati forrásból sikerült megteremtenünk. Ám lényegesen kevesebb forrás jutott akkor a fénytechnikára, ami bár ma is megállja a helyét, sem minőségében, sem összetevőiben nem tud olyan magas szintet képviselni, mint a hangtechnikánk – kezdi Kertész Ákos.

_mg_4800.jpg

A vezető elárulta, régi vágya volt, hogy ez a terület is fejlődhessen és erre egy pályázati lehetőség nyújtott megoldást. – A művelődési központtal közösen pályáztunk, és nagy örömünkre sikeres elbírálást kaptunk. Intézményünket, azaz a Hangversenyközpontot érintő összeg teljes mértékben a fénytechnikára koncentrál. A fényvetők egy részét LED-esre cseréljük, ami egyrészt gazdaságosabb működést biztosít, hiszen kevesebb áramot vesznek fel, másrészt korlátlanul színezhetők – jegyzi meg Ákos. A beruházás keretében további 4 intelligens lámpát is instalállnak a Hangversenyközpontba, melyek előnye, hogy pultról irányíthatók és teljes szögben elforgathatók, ezáltal teljesen személyre szabottan, a zenekarok, formációk kérése szerint működtethetik azokat.

 _mg_4794.jpg

A munkálatok március 8-án kezdődtek, előreláthatólag a héten be is fejeződnek, és megkezdődhet a tesztüzem. Az új rendszert a művelődési központ munkatársai: Horváth Ferenc és Csákó-Balogh Lajos telepítik.

Sebők Tamás
Fotók: Vecseri Ferenc

Elhunyt Gonda János dzsesszzenész, zeneszerző, tanár

159177813_4501666539849775_756679824946098621_o-2.jpg

Elhunyt Gonda János Széchenyi- és Erkel-díjas zenepedagógus, zongoraművész, zeneszerző, a magyar dzsesszélet meghatározó alakja – közölte a Magyar Jazz Szövetség szerdán az MTI-vel. A szervezet közleménye szerint alapítója és örökös tiszteletbeli elnöke hosszan tartó, évekig méltósággal viselt súlyos betegség következtében 89 évesen hunyt el szerdára virradóra. Halálhírét fia tudatta a szövetséggel.

Mint kiemelték, személyének elvesztése hatalmas fájdalom az egész magyar dzsessztársadalomnak. A hazai dzsesszélet és dzsesszoktatás meghatározó alakja 1932. január 11-én született Budapesten. A zeneművészeti főiskolán előbb zenetudományi, majd zongoraművészi diplomát szerzett. 1965-ben megszervezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessztanszakát, amely a műfaj elismerésével 1990-ben főiskolai, majd egyetemi szintre emelkedett.

1965-ben ő írta az első magyar nyelvű dzsesszelméleti és -történeti munkát, két évtizeden át szerkesztette a Jazz című szaklapot, 1993-ban megalapította a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet.

Zongoristaként és zeneszerzőként is elismert volt. A Qualiton együttessel készítette a Modern Jazz-lemezsorozat első albumát, több formáció tagjaként koncertezett itthon és külföldön. Komponált filmzenét, musicalt, dalokat, színházi kísérőzenét, táncjátékokat és szimfonikus dzsesszművet. 1972 és 1984 között a Nemzetközi Jazzföderáció alelnöke volt, 1990-ben az újonnan alakult Magyar Jazz Szövetség elnökének választották meg.

Főbb lemezei közé tartoznak a Modern jazz sorozatban 1963 és 1969 között megjelent kiadványok, a Sámánének (1975), a Vonzások és választások (1980), a Solo Piano (1980), a Keyboard Music (1985), a Képek, emlékek (1999). Szextettjében együtt zenélt mások mellett Balázs Gáborral (basszusgitár), Berki Tamással (ének, gitár, dob), Kántor Péterrel (szaxofon), Dely Istvánnal (ütőhangszerek) és Kovács Gyulával (dob).

Számos filmhez is szerzett zenét, ezek között van a Nappali sötétség (1963, rendező Fábri Zoltán), a Sodrásban (1963, Gaál István, Sára Sándor), a Kedd (1963, Novák Márk), a Karambol (1964, Máriássy Félix), a Szentjános fejevétele (1966, Novák Márk), az Apa – Egy hit naplója (1966, Szabó István), A múmia közbeszól (1967, Oláh Gábor), a Szerelmesfilm (1970, Szabó István), a Mérsékelt égöv (1970, Kézdi-Kovács Zsolt), a Horizont (1971, Gábor Pál), az Aszfalt mese (1971, Török Ilona), A gyilkos a házban van (1971, Bán Róbert), az Utazás Jakabbal (1972, Gábor Pál), a Holnap lesz fácán (1974, Sára Sándor) és a Déryné, hol van? (1975, Maár Gyula).

Számos könyvet publikált/szerkesztett, ezek közé tartozott a Jazz – Történet, elmélet, gyakorlat (1965), a Mi a jazz? (1982), A populáris zene antológiája – Tanári segédkönyv az iskolai ének és a zeneiskolai oktatáshoz (1992), valamint a Jazzvilág (2004).

Gonda Jánost 1974-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992), valamint középkeresztje (2002) kitüntetést, a Szabó Gábor-díjat, a Budapestért Díjat, 2011-ben vehette át a Pernye András-díjat, 2012-ben pedig a Széchenyi-díjat.

(forrás: MTI)
fotó: Magyar Jazz Szövetség

Snétberger Ferenc - Vonósnégyessel készített koncertlemezt a világhírű gitárművész

27747420_1999733036720629_2453776771830072888_o.jpg

Hallgató címmel közös koncertlemeze jelenik meg Snétberger Ferencnek és a Keller Quartetnek. A Berlinben élő gitárművész és a vonósnégyes anyaga tematikájának középpontjában a gyász és a traszcendencia áll.

"A lemezt nyitó Népem emlékére (In Memory of My People) című darabot 1994-95-ben írtam, az elmúlt negyedszázad során többször előadtam különböző nagyzenekarokkal, 2000-ben a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és Markus Stockhausennel közös lemezen meg is jelent. Amikor a Concerto Budapesttel koncerteztem, eszembe jutott, milyen jó lenne kvartettel is kipróbálni" - mondta Snétberger Ferenc az MTI-nek.

    Így került a képbe a Keller Quartet, amelyet a Concerto Budapesthez hasonlóan Keller András hegedűművész vezet. Ő már 2003-ban vezényelte a Népem emlékére című darabot Olaszországban, egy ottani nagyzenekar előadásában. Az együttműködés ötletét felkarolta Manfred Eicher, a világhírű német kiadó, az ECM vezetője és producere, és 2018 decemberében a Zeneakadémián tető alá hoztak egy koncertet, amely a gyász és a transzcendencia témáját járta körül.

    A koncert és a lemez nyitódarabját, a Népem emlékére című művet átjárja a klasszikus zene, a dzsessz, de erőteljesen megjelennek benne a szerző roma és szintó gyökerei is. A holokausztot megidéző darab ötletadója Simon Knoll izraeli zeneszerző volt, az ő inspirációja nyomán látogatott el Snétberger Buchenwaldba, az egykori koncentrációs táborba.

    "Knoll szeretett volna egy közös lemezt zsidó, indián, roma és örmény zeneszerzők műveivel, ez végül nem valósult meg, de én közben megírtam a saját részemet. A kiinduló, népdalszerű motívumot gyerekkoromban hallottam a nagymamámtól, ebből alakult ki a háromtételes darab. Nagyon sokáig, legalább két évig tartott, amíg elkészültem vele, Szakcsi Lakatos Béla is segített, ő hangszerelte. Alapvetően improvizációra épül" - idézte fel Snétberger Ferenc az MTI-nek.

    A koncerten elhangzó további műveket közösen választották ki, köztük volt Snétberger két másik szerzeménye, a szólógitárra írt Your Smile, a gitárra és nagyzenekarra írt 1. rapszódia, valamint Sosztakovics 8. (c-moll) vonósnégyese, John Dowland 16-17. századi ír-angol lantvirtuóz két műve és Samuel Barber 20. századi amerikai szerző Adagiója. Sosztakovics és Barber művét egyedül játszotta a Keller Quartet, amely a koncertre kiegészült Lázár Gyula nagybőgőssel.

    "Dowland nevével már egészen fiatalon találkoztam, tanulmányaim során kötelező volt néhány darabját eljátszani klasszikus gitáron. Négyszáz éve halt meg, de ma is nagyon modern hangzású műveket írt. A felvételen Fenyő László csellistával duóban adjuk elő az egyik darabját" - jegyezte meg a gitáros.

    Snétberger Ferenc kiemelte, hogy nagy élmény volt a Keller Quartettel (Keller András és Fenyő László mellett Környei Zsófia hegedűs és Homoki Gábor brácsás alkotja a formációt) együtt muzsikálni. A koncertfelvétel annyira jól sikerült, hogy utómunkára gyakorlatilag nem is volt szükség. "Jó lenne egy közös turné valamikor a jövőben, szívesen játszanék más darabokat is ebben az izgalmas felállásban".

    A gitárművész elmondta az MTI-nek, hogy a járvány kitörése, a karantén óta sokat gyakorol otthon, vannak számötletei, de nagyon frusztráló számára, hogy koncertjei lassan egy év óta elmaradnak. Utoljára tavaly márciusban a GetCloser Jazz Festen játszott, de már arra sem tudott eljönni triója két tagja, Anders Jormin svéd bőgős és Joey Baron amerikai dobos. "Joey szintén Berlinben van, nagyon ritkán találkozunk".

    "Hiányzik a tanítás is. A Snétberger Zenei Tehetség Központ és a mögötte álló Snétberger Alapítvány idén tízéves, sajnos az online kurzusok nem tudják pótolni a közös élő munkát, a zenekari gyakorlatokat, ami a legfontosabb lenne. A meghallgatások most úgy zajlanak, hogy a jelentkező diákok videót küldenek magukról, amin játszanak" - tette hozzá.

    Snétberger Ferenc Salgótarjánban született, néhány nappal ezelőtt volt 64 éves. Pályája négy évtizede tart, művészetében összetéveszthetetlen, bensőséges hangot teremtett, amelyben a klasszikus zenei előképzettség, a roma hagyomány, a flamenco és a dzsessz egyszerre van jelen. 1987 és 1993 között a Trio Stendhal tagja volt Dés László szaxofonossal és Horváth Kornél ütőhangszeressel. Később játszott együtt mások mellett Arild Andersennel, Paolo Vinacciával, Bobby McFerrinnel, Markus Stockhausennel. 2005-ben Liszt-díjat, 2014-ben Kossuth-díjat kapott.

    A Hallgató a tizenkettedik lemeze, az album Magyarországon a Hangvető terjesztésében február 12-én jelenik meg. A CD-hez tartozó füzetke fotóit Kleb Attila készítette.

A lemez előzetesét az alábbi videóban tekinthetik meg


forrás: MTI
fotó: Vecseri Ferenc

Csodás helyszínen lépett fel Pál István Szalonna és Bandája

055_2014_12_05_varkertbazar_480-705x705.jpg

A Magyar Kultúra Napján a fertődi Esterházy-kastély Pál István Szalonna és Bandája fergeteges koncertjét mutatja be közösségi oldalán. A barokk-rokokó díszteremben felcsendülő, több száz éves gyökereivel a legmélyebbre nyúló népi kultúra átörökített muzsikája a kastély Apolló-termében a Magyar Örökség díjjal kitüntetett zenekar előadásában bizonyítja és tudatosítja: érték értéket emel. Bármely korban és közegben a hiteles kultúra és művészet jelentheti az igazi erőt megmaradásunkhoz.

Felléptek: Pál István - prímás, Pál Eszter - a zenekar énekesnője, Doór Róbert - nagybőgő, Gombai Tamás - hegedű, Ürmös Sándor Ferenc - cimbalom, Gera Attila - fúvós hangszerek, Karacs Gyula – brácsa

fotó: szalonnaband.hu

Felvétel forrása: Pál István Szalonna és Bandája


Jazz: Online koncerttel tisztelgett a 20 éve elhunyt világsztár előtt a MAO

mao_1.jpg

Egyedülálló online koncerttel, négy neves szólistával tisztelgett Joe Henderson, a húsz éve elhunyt szaxofonos előtt a Modern Art Orchestra (MAO) január 17-én. 

Az est vendégelőadói - Bob Mintzer, Tony Lakatos, Rick Margitza és Bolla Gábor - kifejezetten erre az alkalomra készített hang- és videófelvételeik a MAO élő muzsikájába integrálva hallhatók a Budapest Music Centerben felvett koncerten - közölték a szervezők az MTI-vel.

Az esemény Joe Henderson amerikai tenorszaxofonos és zeneszerző nagyzenekari hangszereléseire összpontosít. Az előadás repertoárjának túlnyomó része Henderson Big Band című lemezéről származik. A kilencvenes években alkotott mű négy év alatt készült el és hatalmas érdeklődés övezte, hiszen a művész addigi életművéből teljes mértékben hiányzott a big band hangzás, amely nagyszerűen szólt a több generációból összeválogatott zenekar előadásában. A háromszoros Grammy-díjas dzsessz ikon pályafutása legtermékenyebb időszakában készült lemez az utolsó előtti volt a sorban. Joe Henderson 2001-ben 64 éves korában hunyt el betegségben.

 A január 17-i előadás 20 óra 30 perckor kezdődött, a koncert a MAO Facebook oldalán meghallgatható.

forrás: MTI
Kiemelt kép: Modern Art Orchestra (fotó: bjc.hu)

AC/DC – Új videoklippel jelentkeztek a rock 'n' roll nagypapák

acdc-band2020.jpg

A napokban mutatták be legújabb videoklipjüket az ausztrál rock legendák. A Realize a zenekar legújabb albumának (Power Up) nyitódala, s egyben második kislemeze is. A dalt még novemberben mutatta be a zenekar a nagylemez előfutáraként. 

A legújabb videót a zenekartól jól megszokott módon, puritán környezetben rögzítették fekete-fehérben, és a fisheye (halszem) effekttel sem spóroltak. A videoklip Clemens Habichta rendező, valamint az AC/DC kreatív igazgatója, Josh Cheuse társrendezésében készült el és látott napvilágot január 14-én.  

Little G. Weevil - Kalandokkal teli könyvhöz új lemez is társult

2017-case-sit.jpg

Játssz tovább címmel könyvet írt kalandos blueszenészi életéről Little G Weevil. Az Amerikában is ismertté vált magyar előadó Play On című új lemezén vendégénekesek sora működik közre.  

A 43 éves gitáros az egyetlen európai zenész, akinek (2013-ban) sikerült megnyernie az International Blues Challenge elnevezésű memphisi nemzetközi blues zenei versenyt. Jelölték az amerikai Blues Music Awardra és 2014-es lemezével (Moving) a Blues Blast Music Awardra is.

"A szóló/duó kategóriában győztem az IBC-n, akusztikus gitárosként kerültem a köztudatba, ezért hívtak ide-oda játszani, holott a kezdetek óta elektromos zenekarral is fellépek. De kétségtelen, hogy ez a szóló akusztikus siker számos lehetőséget nyitott meg előttem" - mondta Little G Weevil (Szűcs Gábor) az MTI-nek.

Magyarországon 1996-tól vált a blues színtér egyre ismertebb szereplőjévé (Spo-Dee-O-Dee, Pure Blues), és Európában is több helyen játszott, majd 2004-ben költözött Amerikába, ahol az alabamai Magic City Blues egyesület segítségével indította el karrierjét. Előrejutását a kitartó munka és tehetség mellett szerencsés találkozások segítették.

"Valahogy mindig tudtam néhány lépésre előre gondolkodni. Maximalista vagyok, igyekeztem pozitív, inspiráló emberekkel körülvenni magamat, miközben külföldiként, magyarként eleve kétszeres hátrányból kellett helytállnom egy amerikai műfajban".

A Trubadúr Könyvek (Helikon Kiadó) gondozásában megjelent Játssz tovább című kötet az Amerikában népszerű urban reality stílusban, egyes szám első személyben, kvázi utcai nyelven íródott.
"Nagy hatással volt rám Cupcake Brown A Piece of Cake című regénye. Ez a könyv ugyanolyan őszinte és személyes, mint a blues muzsika. Eredetileg egy íróval dolgoztam együtt, de aztán úgy alakult, hogy az általam diktafonra mondott, majd legépelt szöveg alapján fogalmaztam vagy írtam újra részeket" - tette hozzá.

A megélhetés érdekében olykor mosogatott, majd takarítást szervezett a vendéglátóiparban (Amerika mellett Angliában is), miközben bluesgitárosként tizennégy évig élt és dolgozott az Egyesült Államokban, állandó fellépő volt a híres memphisi Beale Streeten, és több lemeze is sikert aratott. "Dalaimon, szövegeimen bárki betekintést nyerhet az életembe. A blues szövegcentrikus, történetmesélős zene, örülök, ha az üzenet, amit a számokban megfogalmazok, eljut az emberekhez".

A hatvanas-hetvenes évek amerikai blaxploitation filmek plakátjait idéző borítón Little G egy kenyai hölgyismerősével és sokat látott kisbuszával, a Choo Choo-val látható. "A könyvből is kiderül, hogy elítélem a rasszizmust, illetve az ember és ember közti megkülönböztetés bármely fajtáját. Személyes tapasztalataimat is leírom a témával kapcsolatban"

Két évvel ezelőtt hazaköltözött. Egyik gyermeke Amerikában él, így időről-időre visszamegy látogatóba, ezt most a járvány az év eleje óta nem tette lehetővé.

"Új lemezem, a Play On Amerikában is elérhető lesz, és ha van rá igény, szívesen visszamegyek turnézni, de az elkövetkező években inkább Közép-Európára, Magyarországra szeretnék fókuszálni" - mondta Little G. Weevil.

A december 31-én megjelenő album R&B, soul, funk stílusú dalait és szövegeit a zenész egy kivételével maga írta. Little G Weevil hetedik lemezén Premecz Mátyás (billentyűs hangszerek), Borsodi László (gitár), Pfeff Márton (basszusgitár) és Tímár Tamás (dob) kísérte. A vendégénekesek közül két dalban szerepel a jamaikai-angol Dionne Bennett; a vele közös Let It Raint, benne Martin Luther King Jr néhai afroamerikai polgárjogi harcos híres 1968-as memphisi beszédének részletével már áprilisban közzétette a gitáros.

"A járvány miatt hónapokat kellett várni, míg a munkát nyáron folytatni tudtuk. Korábban tradicionális bluest játszottam, a három évvel ezelőtti Something Poppin' lemezen próbálkoztam először a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző zenével, ami ugyanúgy blues alapú, pentaton skálás muzsika, csak a hangszerelés más" - fejtette ki.

Énekel a lemezen az angol Ian Siegal (New Rules), a hazai színtérről CéAnne (Love), Mohamed Fatima (You're the One), Jónás Vera (Break), Sena és a Mo' Gigs (Tou-Tou Rendezvous), Andelic Johathan és Fóris Rita, közreműködik a Jambalaya Horns fúvósszekció is. "Fontos volt, hogy a vendégek személyisége, amit munkásságukkal képviselnek illeszkedjen abba, amit közvetíteni szeretnék a muzsikámmal. Volt, akit nemrég fedeztem fel magamnak, de Fatimát, Senát, a Mo' Gigsből Gál Csaba Boogie-t még az Amerika előtti időszakból ismerem".

Little G Weevil az MTI-nek elmondta: a tervek szerint 2021-ben pótolják idén elmaradt lenmezbemutató koncertjüket a Müpában, és minél több klub- és fesztiválfellépést szeretne.

forrás: MTI
fotó: gweevil.com

 

Jazz – Elhunyt a Dave Brubeck Quartet bőgőse, Eugene ’The Senator’ Wright

4387_1.jpg

A Dave Brubeck Quartet klasszikus felállásának utolsó tagja, a bőgős Eugen Wright is elhunyt a közelmúltban. A csak Szenátorként ismert legenda 97 évesen hagyott itt bennünket, halálának hírét Brubeck családja jelentette be a Twitteren.

Wright 1923-ban született Chicagóban. Karrierje a Dukes of Swing nevű csapattal indult, ahol zenekar-vezetői szerep hárult rá, ezt követően autodidakta módon sajátította el a nagybőgőzés rejtelmeit és egyben a swing korszak legsikeresebb zenésze lett. Count Basie és Erroll Garner keze alatt is dolgozott, de játszott Billie Holiday-jel és Charlie Parkerrel is. Zenei sokoldalúságát mutatja, hogy a swing korszak után bebop-ot is játszott Sonny Stittel és a latin jazzbe is belekóstolt Cal Tjader oldalán.

A Dave Brubeck Quartet klasszikus felállásának tagjaként szerzett globális hírnevet, a zenekarvezető mellett Paul Desmond szaxofonossal és Joe Morello dobossal. 1958 és 1968 között 30 kiadványon szerepelt. Olyan nagysikerű szerzemények közreműködője volt, mint a Take Five, vagy a Blue Rondo à la Turk. 

fotó: Bill Wagg/Redferns

 

Karanténkoncert a Hangversenyközpontban

_mg_3986_1.jpg

Egy biztos, a Peet Project zenekar a szívébe zárta Szentest és a Hangversenyközpontot. A fővárosi fiatalokból álló csapat eddig két teltházas koncertet adott a zeneiskolában, a harmadik alkalommal, szeptember 17-én pedig rendhagyó módon egy a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott sikeres pályázatnak köszönhetően karanténkoncertet rögzítettek Szentesen. A különleges alkalomról a zenekar frontemberét, Ferencz Pétert, Peet-et kérdeztük.

– Mondhatjuk, hogy szinte hazajártok Szentesre, kérlek, mesélj egy kicsit erről a közös együttműködésről!

– Lassan minden út Szentesre vezet, ami a Peet Project idei karrierjét illeti, mert tulajdonképpen a nagy lezárás előtti utolsó koncertünket is a szentesi Hangversenyközpontban adtuk. Napjaink zeneipart érintő sajátosságai miatt most ismét a Kurca partján adunk rendhagyó, zárt kapus koncertet. A Nemzeti Kulturális Alap tavasszal megjelent pályázata lehetőséget biztosított karanténkoncertek lebonyolítására. Tulajdonképpen ennek keretein belül valósítjuk meg ma ezt a zárt kapus koncertet, több kamerával rögzítjük, és hamarosan a szentesi Hangversenyközpont online felületein fog debütálni.

– Egy fővárosi zenekar vagytok. Hogy jött a képbe a szentesi helyszín?

 – Tulajdonképpen azonnal a szentesi Hangversenyközpont jutott eszünkbe, amikor meg kellet jelölnünk egy helyszínt. Nagyon szeretünk itt koncertezni, hiszen eddig minden alkalommal egy közvetlen, profi csapat várt bennünket. Az előadások nagyon kellemesek voltak, és amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az eddigi koncertjeink kivétel nélkül telt házasak voltak. Tudtuk, hogy itt a lehető legjobb körülmények adottak ahhoz, hogy egy minőségi karanténkoncertet rögzítsünk.

_mg_4019.jpg

– Milyen műsorral készültetek erre az estére?

– Figyelembe kellett vennünk az időintervallumot, hiszen nem tudunk annyit játszani, mint egy rendes koncerten, emiatt próbáljuk tömöríteni a műsort, a legérdekesebb, a közönség által legjobban kedvelt dalainkat fogjuk előadni, illetve a februárban megjelent új lemezünk néhány darabját is színpadra visszük ma este.

– Milyen hatással volt a zenekar életére a vírushelyzet?

– Leginkább nyugtató hatással (nevet). A viccet félretéve mondanom sem kell, hogy sok zenésztársunkhoz hasonlóan nekünk is leginkább a radírt kellett használnunk, amikor kézbe került a naptárunk. Szeptemberben és októberben Los Angelesben illetve Chicagóban léptünk volna fel, ezeket az előadásokat a jövő évre halasztották a szervezők. Viszont felvettük a versenyt az online világgal és internetes koncertet adtunk, ez egy külön művészet volt, hogy 5 különböző helyszínen tartózkodva valósítottuk meg mindezt.

– Kreatív folyamatok is zajlottak ebben az időszakban?

– Lehetett volna, de jelenleg a februári albumunkat promotáljuk, ennek köszönhetően tavasszal jött ki egy kislemezünk, ami a Billboard lista TOP30-as helyei között szerepelt. Ősszel szeretnénk kiadni még egy kislemezt, szóval egyelőre nem tervezünk új dalokat írni, bár, ha ez a helyzet elhúzódik, akkor lehetséges, hogy az újabb zenei ötletek is teret nyernek majd.

Kozma Orsi „felszabadította” Szentest

123734447_3361908017191087_6012037061722861111_o.jpg

A Zene-Világ-Zene programsorozat november 6-i előadásán Kozma Orsi: Találkozások című koncertjét hozta a Hangversenyközpontba. A Jazz+Azzal, valamint a Cotton Club Singersszel országos népszerűséget szerző énekesnő pályafutásának legkiválóbb darabjait vitte színpadra a zeneiskola hangversenytermében. 

A koronavírus miatt meghozott korlátozások miatt 1/3-os kihasználtsággal, azaz mindösszesen 80 fő befogadóképességgel rendezte meg novemberi előadását a Hangversenyközpont. A közönség fegyelmezetten, minden előírást betartva tekintette meg Kozma Orsi: Találkozások című koncertjét. Az énekesnő elárulta, az előadás címe többféle megközelítésből is értelmezhető: egyrészt utal a zenekar és a közönség találkozására, másrészről pedig az énekesnő és zene találkozására is. Bár - ahogy Orsi hozzátette – a repertoárt egy kicsit rockosra vették, azért a jazz és a funk stílusok is bőven szerephez jutottak, Szakos Krisztián kiváló szerzeményei mellett Dés László elévülhetetlen dalai is felcsendültek az este folyamán.

123918279_3361907953857760_6126599175464287886_o.jpg

A művésznőt Hárs Viktor basszusgitáros, nagybőgős, Pusztai Csaba dobos, Neumann Balázs billentyűs, zongorista és Fehér Géza gitáros kísérte. A koncert ráadásaként egy Sting slágerrel, az If You Love Somebody Set Them Free-vel búcsúzott az együttes. A dalba amolyan kórusként bekapcsolódott a helyi publikum is, akik az énekesnő vezetésével a sláger legismertebb sorait „átírva” Free Free, Szentes Free-t énekelve búcsúztak.

Búcsúzott a Hangversenyközpont is, legalábbis erre az évre biztosan, hiszen a kormány hétfői szigorító rendelkezései miatt a rendezvények minimum 30 napos felfüggesztése lépett hatályba, mely az idei utolsó Zene-Világ- Zene koncert dátumán is túl mutat, így 2020-ban a közönség előtt már nem nyitja meg kapuit az intézmény.

Sebők Tamás
fotók: Vecseri Ferenc

Minden koncertjével értéket képvisel

122487630_3320637724651450_4596791181872762234_o.jpg

Nemzeti ünnepünk előestéjén a Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet varázsolta el a Hangversenyközpont közönségét. A Zene-Világ-Zene koncertsorozat idei második előadását megelőzően az énekművésszel beszélgettünk a magyar népzene helyzetéről, megítéléséről.

– Decemberben új albummal jelentkezett a Herczku Ágnes és a banda, mely a Kamara címet viseli. Mennyire gátolták ennek népszerűsítését a koronavírus miatt elrendelt korlátozások?

– A Kamara lemezbemutató koncertjét meg tudtuk tartani az év elején, azt követően azonban nem tudtunk koncertezni. Egy libikókán ülünk. Persze nem csak mi. Vártuk a júniust, júliust, rebesgették, hogy talán lesz valami enyhítés, kezdtek is visszajönni a koncertek júliusra, ám ezeket a nyár beköszöntével újból lemondták. Bíztunk abban, hogy őszre normalizálódik a helyzet, de még az őszi dátumaink felét is kihúzták. Ettől függetlenül optimisták vagyunk, reménykedünk a legjobbakban. 

– Sokan a zenei szakmában az internet nyújtotta lehetőségekhez fordultak. Ez a stílus mennyire engedi meg mindezt?

– Nem használtuk ki ezt a lehetőséget, mert úgy gondolom, hogy semmilyen járványügyi helyzet nem ad felmentést a minőség alól. Tisztelet a kivételnek, de rengeteg elfogadhatatlan minőségű felvétel került fel az internetre. Felkérésre készítettünk videoklipeket, én pedig arra próbáltam kihasználni ezt az időszakot, hogy egy új népzenei lemezt állítsak össze. Nem mondom azt, hogy égett a kezem alatt a munka, de ilyen szempontból azért volt haszna is a karanténnak. 

– Köztudott, hogy gyűjti is a népzenét, gyűjtőutakat tesz számos tájegységen. Bővültek ezek a kirándulások ebben az időszakban?

– Ezek célpontja legtöbbször Erdély, de mivel határzár lépett érvénybe, ezért sajnos nem sikerült összehozni ezeket. Pedig ez egy ideális időszak lett volna, hiszen most igazán lett volna lehetőségem arra, hogy időkorlátok nélkül körbejárjak számos települést. Sajnos nem lehetett és ezt talán jobban sajnáltam, mint a koncertek miatti kényszerpihenőt.

122186459_3320636947984861_6347101679453362173_o.jpg

– Mit jelentenek ezek az utak az ön számára?

 – Ezek nélkül ez az egész nem működőképes. Kicsit óvatosan mondom, hogy aki hivatásos szinten foglalkozik népzenével, annak mindez kötelező is. Azért mondom, hogy óvatosan, mert nagyon sok kollégámnak ez evidens, azonban nem mindenkinek. Rengeteg mindent lehet tanulni. Itt nem csak az énekstílusokról van szó, hanem egyszerűen olyan embereket ismerhetünk meg, akiknek a szemléletmódja olyan sok pluszt ad, még magához a színpadléthez is.

– Van ilyen szempontból felejthetetlen emléke?

– Pályakezdő fiatalként Amerikában voltam az Ökrös zenekarral egy két hónapos turnén. A péterlaki prímást, Csiszár Aladárt vittük magunkkal. Aladár bácsi kérdezte, hogy mi lesz a mai feladat, mi pedig mondtuk neki, hogy koncerten kell muzsikálni. Ő pedig legyintett. Nem azért, mert ő ezt nem vette komolyan, hanem azért, mert nála a munka az volt, hogy 1-3 napos esküvőkön és keresztelőkön zenél megállás nélkül. Én akkor azt gondoltam, hogy mi más jelenthetné számomra a világot, mint a koncertek, amit egy nehéz és szent dolognak tartottam és tartok ma is. Rájöttem azonban, hogy az ilyen emberekhez képest az én munkám elenyésző, viszont azt a másfél, vagy egy órát úgy kell megcsinálnom, hogy az értéket képviseljen, érjen valamit. Ezek a tapasztalatok mind olyan tükröt tartanak az ember elé, amiből megtudja, hogy mi, merre, hány méter.

– Helyén van a népzene ma Magyarországon?

– Vannak tapasztalataim. Az ELTE zenei tanszékén is tanítok, és amikor azt mondom a hallgatóknak, hogy énekeljünk el pár közismert népdalt – gondolván, hogy ezt mindenki ismeri – akkor sokszor üres, pislogó tekintetekkel találom szemben magam. Kiderül, hogy az, amit mi gyermekkorunkban evidens módon ismertünk és énekeltünk – pedig én sem faluról származom – azokról a mostani fiataloknak fogalmuk sincs. Aki olyan szerencsés, hogy mondjuk egy néptánc­csoport tagja, és a tánc mellett népdaléneklést is tanul, vagy olyan kivételes a helyzete, hogy valamilyen hangszeren tanul, és egy fantasztikus tanár hatásai miatt szerez tudást, nekik nagyon jó. Én merem állítani, hogy annak idején, amikor Kodálynak sikerült átverekedni, hogy a tananyag 70 százalékában magyar népdalból álljon, az olyan zenei képzést és általános műveltséget jelentett Magyarországon, amit a mai tanítás egyszerűen nem hoz.

– Segített ezen a Fölszállott a páva tehetségkutató műsor?

– Úgy érzem, hogy azt a falat nem sikerült áttörni, amiben sokan reménykedtünk. Hogy nagy tömegével tudja megszólítani a civil embereket. Akik nézték a Pávát, azok túlnyomó részt azok az egyébként néptáncolni tudó vagy népi kultúrával rendelkező drukkerek, szülők, testvérek, ismerősök, nagyszülők, keresztmamák, keresztapák, akiket már nem kell meggyőzni arról, hogy ez egy szuper dolog. Ez szerintem akkor lett volna igazán átütő, ha tömegével tud olyan emberekhez szólni, akiknek ehhez semmi köze. Tudok olyanokról, akinek a Páva nyitotta fel a szemét, de általánosságban nem mondhatjuk, hogy a műsor miatt megrohamozta a zeneiskolákat az ifjúság.

– Nem első ízben jár a szentesi Hangversenyközpontban, milyen emlékei vannak erről a helyszínről, a közönségről?

– Nikolával már korábban is felléptünk ebben a csodálatos teremben. Pár éve jártunk itt és nemes egyszerűséggel ledöbbentünk, hogy egy ilyen kisvárosban működik egy ilyen szintű zeneiskola egy ilyen fantasztikus hangversenyteremmel. Nem beszélve a zenét értő közönségről. Szívből gratulálok mindehhez. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy fontos számukra, hogy a szentesi gyerekek tanulják a zenét.

Sebők Tamás
fotók: Vecseri Ferenc

Népzene nemzeti ünnepünk tiszteletére

122494433_3320636734651549_4589927241046497597_o.jpg

A sokéves hagyományokhoz hűen ebben az esztendőben is népzenei koncerttel tisztelgett október 23-i nemzeti ünnepünk előtt a Hangversenyközpont. Csík Jánost, Pál István Szalonnát, vagy épp Szvorák Katalint ez alkalommal a Liszt Ferenc- Bartók Emlék- és eMeRTon-díjas énekesnő, Herczku Ágnes és a Fonogram- Kodály- Bartók- és eMeRTon-díjas zeneszerző, Nikola Parov közös quartetje követte. A káprázatos előadás egy valóságos népzenei utazásra invitálta a publikumot.

Az este Herczku Ágnes szólóénekével indult, a művésznő varázslatos hangjával énekelte be a zeneiskola hangversenytermét, a ’Kaposvári fegyház nem az isten háza’ kezdetű rabnótát hallhattuk tőle. Mielőtt a zenekar elfoglalta volna a színpadot, Szabó Zoltán Ferenc polgármester köszöntötte a megjelenteket. A városvezető elmondta, kiemelten fontos, hogy ezekben az időkben pihentessük, feltöltsük, tápláljuk lelkünket és ezáltal csiszolhassuk emlékezetünket, hiszen ’56 szerves részünkké vált. Hozzátette, a Hangversenyközpont évről évre színvonalas előadásokkal tiszteleg október 23-i ünnepünk előtt. 

122186459_3320636947984861_6347101679453362173_o.jpg

A Herczku Ágnes-Nikola Parov Quartet igazi ínyenceknek szóló válogatással készült a szentesieknek. Cigány tánczene, Zoboraljai dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került ezen az estén. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv nép hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb a zenekar. A művészeket két fiatal tehetség kísérte, Pálházi Bence hegedűn, Herédi Zsombor pedig tangóharmonikán remekelt. 

Nikola Parov a műsor zárásaként köszönetet mondott a szentesi publikumnak, és nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan egy gondolatot is megosztott a megjelentekkel. – A népzene a legegyszerűbb és legrövidebb út a nemzeti önismerethez, önmagunk, és mások, valamint a saját kultúránk megismeréséhez – mondta.

fotók: Vecseri Ferenc

A sámánzenétől a trance-ig

santha.jpg

Lesz egy népszerű-tudományos előadás Szentesen az Ifjúsági Házban november 7-én 18 órától, amely után három koncert következik, 23 órakor viszont villanyoltás lesz, könyörtelen pontossággal.

A vetítéssel és zenével fűszerezett előadást az a kultúr-antropológus, nem mellesleg: sámán-kutató Sántha István tartja, aki nem először szövetkezett sámánzenék publikálására a Trottel Records-sal. Az aktuális kiadványuk egy hagyományos hanglemez, amelyről a Riffen (vagy itt) olvashattok. Istvántól pedig találhatunk, láthatunk a neten egy olyan jellegű, közérthető előadást amilyenre Szentesen is számíthatunk. A kapcsolódási pont pedig az egyik Trottel-projekt, amelyik másodikként lép színpadra ezen az estén.

siberianlp_front.jpg

Előttük azonban a helyi Plasma Press melegíti be a közönséget. A több évtizede létező zenekar ritkán koncertezik, de az állandó mozgásban lévő, magas szabadság-fokkal bíró gitár-centrikus, jófajta, instrumentális muzsikájuk egészséges csemege. A jelenlegi felállásuk: Ladányi János: gitár, Török Tibor: basszus, Sztanó Csaba: dob, Horváth Sándor: ütőhangszerek.

És a kísérleti zenék folytatódnak. Az egyik Trottel-procekt, nevezetesen a Talayapa következik (ének: Rita K.. azaz Kardos Rita). Alapvetően Orosz Csaba - dob és Rupaszov Tamás - basszusgitár duója ez. Elektronikával jócskán feldúsított, remekül táncolható, mégis agyas muzsika az, kérem! Bizonyíték rá – egyelőre – az a számos koncertfelvétel, amelyek legjava a budapesti patinás romkocsmában a Szimpla Kertben készült, remek szakemberek segítségével. Nem kell azonban sokat várni, hogy haza is vihessük a Talayapa-élményt, hiszen készül az új lemez! A zenekar szeretett volna már Szentesre is hozni belőle. Pillanatnyilag úgy fest, hogy december elejére készül el.

És a buli-hangulat folytatódik, sőt fokozódik! Újabb projekt érkezik hát, amely a szintén patinás Korai Örömhöz kapcsolódik. A Korai Electric Ambient személyi összetétele némileg megváltozott az „anya-zenekaréhoz” képest. A már jól bevált „zenekari póttag”, a hangulat-fokozó vj-technika, az elektronikus alapokon nyugvó tombolós, mégis egzotikus, elszállós, számos közönség-réteget meghódított muzsika viszont lényegileg változatlan! A diszkó hívei pedig szokatlan élménnyel, az ő füleiknek és lábaiknak egyaránt vonzó élő zene varázsával gazdagodhatnak. (Szintén a Szimplában készült koncertrészleteket ajánlok mindezek alátámasztásául.)

Szóval. Ennek az estének a programjait nagyon érdekes gondolati ívre sikerült felfűzni. Nevezetesen: évszázadok telnek, múlnak, uralkodó rendszerek jönnek és mennek, de az intenzív belső utazás, a transzba (vagy a közvetlen közelségébe) jutás élménye hasonló marad, legfeljebb az odáig vezető út és módszer finomodik valamelyest.

 

01.jpg02.jpg

 

fotó: Sántha István Facebook

Zenei találkozások a Hangversenyközpontban

15585-1_20200909091645.jpg

Novemberben valóságos koncertdömpinggel várja közönségét a szentesi Hangversenyközpont, a színes zenei felhozatal a Jazz+Az és a Cotton Club Singers soraiban országos hírnevet szerző énekesnő, Kozma Orsi: Találkozások című koncertjével startol november 6-án, pénteken 19 órától.

Az énekesnő életét gyermekkorától meghatározta a zene, ahogy egy interjúban elmondta, nagymamája és édesanyja zenerajongásának köszönhetően egészen fiatalon műfajok színes skálájával ismerkedett meg. Általános iskolásként már a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt, a gimnázium elvégzése után színészi pályára lépett, az Operettszínház mellett Egerben és Székesfehérváron is színpadra állt. Első zenekarának megalapítása után a Kimnowak tagja lett, majd a nagy áttörést és az országos ismertséget már a Geszti Péter vezette Jazz+Az hozta meg számára.

A többszörös arany- és platinalemezes formációval 20 év után, januárban újra elkápráztatta a Papp László Budapest Sportaréna közönségét. Az énekesnőt a 2000-es évek elején a Cotton Club Singersben láthattuk, de tudatosan készült szólókarrierjére, 2005-ben Egy szó címmel megjelent első lemeze, Szakos Krisztián dalszerzői munkájával. Második albumán a hazai könnyűzenei szakma legkiválóbb előadói is szerepeltek, hallhatjuk rajta a teljesség igénye nélkül Presser Gábort, Novák Pétert, Keresztes Ildikót vagy Dés Lászlót.

Találkozások című előadásában zenekarával eddigi pályafutásának legkedvesebb dalait viszi színparda, karrierjének legfontosabb állomásait és kedvenc előadói felidézve. Az énekesnőt Cseke Gábor (zongora), Hárs Viktor (basszusgitár), Fehér Géza (gitár) és Pusztai Csaba (dobok) kísérik.

 

(A koncert Facebook eseményéhez katt a plakátra!)

03_kozma2020.jpg

Vigye haza a zenét a Hangversenyközpontból!

Elindult a Music-World-Music Store

120552736_3261102947271595_885222991330608082_o.jpg

Music-World-Music Store néven új szegmenssel bővül a Szentesi Hangversenyközpont kínálata. Több sikeres együttműködésnek köszönhetően az idei évtől haza is viheti kedvenc előadójának kiadványát. A kollekciót Arató Mátyás, a Hangversenyközpont munkatársa koordinálja, őt kérdeztük az újdonságról.

– Ha napjainkban körbenézünk egy-egy Szentes kaliberű városban, érezhető, hogy egyre-inkább felszámolják a lemezboltok kínálatát. Aki ma zenét akar vásárolni, annak leginkább az egyik legnagyobb hazai olajcég benzinkútjaira kell kilátogatni. Én úgy látom azonban, hogy a Hangversenyközpont közönsége az a réteg, aki szeret kézzel fogható formában zenét fogyasztani. Úgy gondoltuk, a Music-World-Music Store az egyik legjobb lehetőség arra, hogy egy rögtönzött „lemezboltot” is a látogatóink rendelkezésére bocsáthassunk – kezdi Matyi. 

Megtudtuk, a kínálat leginkább a népzenei, jazz, blues és világzenei műfajok hazai kiadványaiból (CD és hanglemez) áll. A CD-ket a legtöbb esetben forgalmazói áron, haszon nélkül kínálja a hangversenyközpont csapata. A készletet folyamatosan monitorozzák és értékesítés után újból feltöltik, ezen felül idővel újabb és újabb kiadványok is a polcokra kerülnek majd.  

– Az elsődleges célunk egyfajta kulturmisszió, annak érdekében, hogy ne „haljon ki” a zenefogyasztás e formája. Nagy segítségre volt ebben az elképzelésünkben Endrédi Péter barátunk, valamint a Trottel Records és a Budapest Vinyl is vevő volt az elképzeléseinkre, így e sikeres kooperációk mentén tudtuk elindítani a Music-World-Music Store-t mely már várja a zeneszerető és zenefogyasztó közönséget – zárta gondolatait Matyi.A Music-World-Music Store kínálatát elérik a Hangversenyközpont weboldalán, illetve hivatalos Facebook oldalán is.

Sebők Tamás

süti beállítások módosítása