Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene

Ál Live Zene-Világ-Zene: Ünnepi Makám koncert (2012)

2020. április 14. - Hangversenyközpont

makam_foto_2014_2.JPG

Állandó virtuális koncertsorozatunkban ezúttal egészen 2012-ig utazunk vissza méghozzá az október 23-i nemzeti ünnepünk tiszteletére rendezett előadás felvételét poroljuk le. A Makám együttes 2012. október 19-i koncertjének beharangozóját Olasz Sándor tollából olvashatjátok. Az Ál Live Zene-Világ-Zene következő előadását április 17-én 19 órától tekinthetitek meg Facebook oldalunkon.

A Zene-Világ-Zene immár hagyományos októberi, ünnepi koncertjét - 19-én, 19 órai kezdettel – az idén számos díj és kitüntetés birtokosa, a Makám zenekar adja! (A helyszín hagyományosan a Zeneiskola hangversenyterme. A Makám neve egyébként beszédes: arab zenélési mód, amelyben az évszázadok alatt kikristályosodott zenei hagyományok kötöttsége, valamint a muzsikusok improvizatív szabadsága szerves egységbe forr.)

A gitáros-zeneszerző-szövegíró-énekes Krulik Zoltán együttese már készített ünnepi koncertlemezt, nem is olyan régen: a 2010. karácsonyán felvett lemezanyagukat publikálták, megemlékezve megalakulásuk 30. évfordulójáról is, egybefolyva testvérzenekarukkal, a Kolindával. A Szentesre szinte hazajáró Szirtes Edina 'Mókus' is vendégeskedett, valamint több megzenésített vers (pl. Nagy Lászlótól és Szécsi Margittól) is helyet kapott rajta. Mindez előrevetít egy halvány képet az októberi este műsorából. Bár, aligha valószínű, hogy kizárólag megzenésített versekből állna a Makám szentesi programja, hiszen igen sokoldalú zenekarról van szó, amely a bő harminc éve alatt számos stílus- és korszakváltást élt meg, netán vészelt át.

Egzotikus beütésű experimentális jazztől az ún. világzenén át a sajátos hangú népdalfeldolgozásokig igen széles a skála, nagy a mozgásterük. „Mellékhatásként” hangszeres muzsikusok és énekesnők sokaságát nevelték ki (a névsorolvasástól hely hiányában eltekintek), elindítva őket a saját útjukon.

Jogos a kérdés: hol tartanak most? Nehéz a pontos válaszadás, legutóbbi CD-jük ugyanis gyermeklemez. (Apropó, a fenti, pénteki nap délelőttjén gyermekkoncerteket is ad a Makám.) Manapság alighanem összefoglalják, szintetizálják éppen mindazt a sokféleséget, amelyek korábban jellemezték őket, nem téve igazán hangsúlyossá egyik korszakot vagy stíluselemet sem.

Ezúttal „csak” az alapzenekar érkezik, igaz, két énekesnővel! Azt Hornai Zóra és Korzenszky Klára – ének, Boros Attila - akusztikus basszusgitár, Eredics Dávid - klarinét, szaxofon, kaval, furulya, Kuczera Barbara - hegedű, ének, Keönch László - ütőhangszerek: dob, udu, cajon, derbuka, xilofon, és persze Krulik Zoltán - akusztikus gitár alkotja a csapatot.

A mindennapi élet hullámveréseiben az októbereink egyre inkább felértékelődnek. A Makám hangszerparkját alapul véve, az emelkedett, ünnepi hangulathoz különleges hangzásvilág, garantáltan egyedi zenei élmény járul majd.

2017 - Szentesen az új Djabe!

djabe.jpg

Az 'Ál' Live Zene-Világ-Zene virtuális koncertsorozatban ez alkalommal nem lapozunk sokat vissza a Hangversenyközpont történelemkönyvében. A 2017-es évad egyik emlékezetes koncertjével várunk benneteket a képernyők elé április 10-én 19 órától, addig is itt egy kis ízelítő Olasz Sándortól.

Igen, volt „régi” is, tudjuk. Az Genesis egykori gitárosával, Steve Hackett-tel érkeztek Szentesre, és „szétvertük a házat” - nem csak a világhírű gitáros miatt, hiszen a Djabe maga is kitett magáért. A Djabe és Steve Hackett munkakapcsolata töretlen (irigylésre méltó nemzetközi szereplésük közben október elején Magyarországon is játszani fognak együtt), ám a zenekar összetétele átalakult – nem kicsit. Kvázi „sorcsere” történt, ahogyan az a jégkorongban szokás. A korábbi csapatból a zenekarvezető, gitáros Égerházi Attila maradt meg, vele egy másik kulcsfigura, a sokoldalú basszusgitáros, zeneszerző (zenei rendező stb.) Barabás Tamás.

Az új fiúk hárman vannak. Névsorba rendezve: Kaszás Péter – dob. A magyar zenei élet beváltott ígérete ő, aki nem kevés időt töltött Al DiMeola zenekarában! A jazzrock úttörője pedig nem vesz maga mellé akármilyen kvalitású muzsikust. Nos, Peti immár a Djabét erősíti!

Koós-Hutás Áron trombitán és szárnykürtön játszik. Jól tudják ezt azok a szerencsések, akik a szólólemezét vihették haza nyeremény gyanánt a Zene-Világ-Zene valamelyik előadásáról. Mindez úgy történhetett meg, hogy a koncertsorozat egyik támogatója a Gramy Records (újabb nevén: GR1993 Records), nem mellesleg a Djabe saját kiadója, amely Áron albumát is megjelentette. Mintha megérezték volna, hogy lesz még dolguk egymással.

Ha invenciózus billentyűst keresünk a magyar jazzben, Nagy János neve biztosan szóba kerül. Természetesen nem Szentes köztiszteletben álló, nyugalmazott igazgatójáról beszélünk, aki ugye, továbbra is koncertezik. Nem tudom, ismerik-e egymást a névrokonok, de azt gondolom: az elismerés egyaránt és kölcsönösen kijár nekik!

Marton László Távolodó szavaival élve: hát így!

Magánvélemény, de azt gondolom, a hegedűhang sokunknak hiányozni fog nekünk, akik a Djabét megszerettük az idők során. Mint tudjuk, Kovács Ferenc szólaltatta meg, aki már játszott a csapat első lemezén, de „rendes taggá” később vált. Zenei utóéletének érdekessége, hogy Steve Hackett meghívta őt és leányát, Sárát (aki szintén fellépett anno a szentesi közönség előtt) vendégmuzsikusnak az idén megjelent (egyébként remekül sikerült) lemezéhez (The Night Siren), egyetlen szám erejéig.

Ami pedig a Djabe új felállásban készült albumát illeti: nos, nem vacakoltak vele sokat. Rögtön az első koncertjüket rögzítették a Budapest Jazz Clubban, New Dimension Update Live címmel publikálva az eredményt. Ebből biztosan hoznak majd Szentesre is, de nem tartom kizártnak, hogy a hivatalosan október elején megjelenő, Steve Hackettel és Gulli Briemmel felvett Life is A Jurney című stúdióalbum is ott fog várakozni a lemezeket kínáló asztalon. Időben szólok, nehogy lemaradjunk valamiről, mert mondanom sem kell: ez az élményszámba menő esemény kihagyhatatlan, a vásárlás csak ráadás!

Nem indul rosszul a Zene-Világ-Zene újabb évada, ugye? (Elárulom: a folytatás sem lesz gyenge. Olyannyira nem, hogy szerénytelen véleményem szerint soha nem érte meg ennyire bérletet vásárolni!) Adós vagyok még a Djabe-koncert időpontjával: szeptember 29. (péntek)  óra. A helyszínről szívem szerint csak annyit mondanék: a szokásos, de számítok más településekről érkező vendégekre is. Tehát a koncert a Zeneiskola hangversenytermében kerül megrendezésre – a zenekar nívójához méltó technikai feltételek mellett.

Djabe - magyarul: szabadság! Szentesen? Ez igen, ezt szeretem, és már nem kifejezetten türelmesen várom!

 Olasz Sándor

Nincs napsütés – 81 éves korában elhunyt Bill Withers

bill-withers-obit.jpg

81 éves korában szívelégtelenségben elhunyt a soul legenda, Bill Withers. Karrierje során olyan kiváló slágereket írt, mint a Lean on Me, a Lovely Day vagy az Ain’t No Sunshine. A zenész halálhírét családja tudatta egy internetes közleményben.

Withers viszonylag rövid zenei karriert tudhatott magáénak, 7 éves pályafutása alatt 7 nagylemezt adott ki, majd 7 év szünetet követően az 1985-ben visszatért a Watching You Watching Me albummal, ám ezzel be is zárta tartalmas életművét. Három Grammy-díjat nyert, 2015-ben pedig beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.

Egy szerető és odaadó apa és férj távozott közölünk. Bill képes volt a zenéjével  kapcsolatot teremteni az emberek között. Imádkozunk érte és reméljük, hogy ebben a nehéz időszakban is vigaszt nyújtanak dalai a rajongók számára. 

Sebők Tamás

SaxOrgan: Bachtól a jazzig

31321_124332150927904_5800167_n.jpg

fotó: SaxOrgan Facebook

Az ’Ál’ Live Zene-Világ-Zene virtuális koncertsorozata április 3-án folytatódik, amikor egészen 2013-ig lapozunk vissza a Hangversenyközpont történelemkönyvében és egy igen különleges duó koncertjével várunk benneteket a képernyők elé. Ehhez kapcsolódóan egy archív cikket hoztunk nektek Olasz Sándor tollából.

A címben jelzett szójáték nem a szaxofon fejlődéstörténetéről szóló kiállításra, hanem egy különleges koncertre invitál. A szaxofon és az orgona szokatlan, mondhatni ritkaságszámba menő hangszerpárosítása kerül ezúttal szentesi színpadra.

A SaxOrgan duó 2005 óta mûködik. Tagjai a zene egymástól látszólag távoli mûfajait képviselik. Nagy László Adrián a Margit körúti ferences templom orgonistája Budapesten. Zsemlye Sándor (alias Zsömi) vérbeli, ugyanakkor sokoldalú jazzmuzsikus, és ha olykor úgy hozza az élet, session-zenész. Neve a Fusióból, Ferenczi György és a Herfli Davidsonból, a „tévésztár” Teából, a blues-orientált Kiru Gotta Humble-ból, Vasvári Pál zenekarából, a 9:30 nevű formációból, Presser Gábor kísérõ zenekarából, vagy a Freestyle Chamber Orchestrából lehet ismerős.

A két muzsikus célja mégis egy: a jazz és a klasszikus zene közti korlátok átlépésével zenei világokat szintetizálni, közös nevezõre hozni, valamint a különbözõ stílusok réteg-közönségét megszólítani, segíteni a megnyílásban, a látszólag ellentétes pólusok meghatározásában. Ismert és kevésbé ismert művek átirataiban, újrafogalmazásában keresik a mélyebb, stílusoktól független invenciót és inspirációt. Megmutatják, hogy minden zenének közös a gyökere, az alapja, a különbségek pedig külsődlegesek csupán. A klasszikus zene kereteibe visszaültetik a mára leginkább a jazzben élő improvizációt, rögtönzést – ami annak idején nem volt idegen a „komoly” zenétõl sem. A duó műsorán egymás mellett szerepel Händel ária és magyar népdal feldolgozása, Bach-concerto lassú tétele jazz-improvizációval és Chick Corea jazz-kompozíciója „klasszicizálva”, Fauré vagy Rachmanyinov dala, és a tagok saját szerzeményei. A speciális hangszer-összeállítás – szaxofon és a „templomi” orgona – izgalmas, mégis jól harmonizáló hangzást eredményez. A szoprán- és altszaxofon mellett feltűnnek népi fúvós hangszerek is: a kaval, a tárogató és a duduk mind újabb és újabb élményt jelent a hallgatónak, amely tartósítható: hozni fognak ugyanis Szentesre a lemezükből!

A SaxOrgan muzsikája – amely Bachtól a jazzig vezet – a klasszikus zenéhez áll közelebb. Talán ezért is került a koncert csütörtöki napra: február 7-én, 19 órakor kezdõdik a Lajtha László Alapfokú Mûvészeti Iskola hangversenytermében, a Zene-Világ-Zene sorozat keretében. 

Olasz Sándor

Csaba Toth Bagi: Balkan Union

36504105_2147265755303523_7099878040355733504_o.jpg

A második „Csaba Toth Bagi – Balkan Union” DVD már nem „hivatalos kalóz” kiadvány. Neves német kiadó, az In-akustik vette szárnyai alá, és röpítheti az egekig – ha rajtunk múlna –, legalábbis minél magasabbra.

A koncert felvétele a Szegedi Nemzeti Színházban készült Mike Stern és Trilok Gurtu vendégszereplésével.

A „jazz-újszülöttek” kedvéért: a gitáros Mike Stern, ahogyan sokan mások, a jazz folyamatos megújítója, a nemrég minden idők legnagyobb jazz-muzsikusává választott Miles Davis oldalán vált ismertté világszerte. A legendás jazz-rock korszak hanyatlását követően, nyolcvanas évek elejétől annak közepéig tartott az együttműködésük. Ezt követően – Davis muzsikusai túlnyomó többségéhez hasonlóan – igen sikeres szólópályára lépett, „szabad idejében” másokat is segítve az előrelépésben.

Az indiai ütőhangszeres muzsikus, Trilok Gurtu szintén hatalmas karriert futott be a nemzetközi jazz-életben. Legyen itt elég John McLaughlin, Jan Garbarek partnereként, valamint az Oregon együttes tagjaként említenem a nevét.

A szegedi varázslatos este filmfelvétele a Tóth Bagi Csaba vezette Balkan Union társaságában, méltán keltette fel a nemzetközi terepen mozgó lemeztársaság figyelmét. Alighanem a képsorokon átütő, szerteáradó energia és a szemmel láthatóan felfokozott koncentráció tette, hogy a muzsika valójában egy magasabb dimenzióba tevődött át. Mindez azt is jelenti, hogy a magyar fiúk nem csak hogy felnőttek a feladathoz, hanem a jazz-világsztárok egyenrangú partnereivé váltak a koncert idejére. Aki már látta, nem felejti el Kertész Ákos tekintetét, ahogyan közvetlen közelről próbálja ellesni Trilok Gurtu ütéstechnikáját a tablán, mintha valami káprázatos és tanulságos workshopot szemlélne. (Ha belegondolok, valóban: ez is belefér ebbe a buliba!) Emlékezetes perceket hozott a koncert vége felé kettejük hangszeres párbaja (számos, további érdekfeszítő részlet mellett, természetesen). A két gitárosé említését azért tartogattam idáig, hogy elmondhassam: mennyire szabadabb felfogásban tálalták az első Balkan Union-lemez címadó szerzeményét (Aved Ivenda), mint Al DiMeolával!

Akinek csak ezt a DVD-t sikerül megszereznie, összevetheti a két verziót, hiszen számos felvétel került rá a DiMeola neve által fémjelzett, egy évvel korábbi koncertről bónuszként (négy további bónusz-darabbal együtt), ráadásul gyakorlatilag egymást követik azok.

A DVD anyaga pedig nem kevesebb, mint a jazz és a balkáni alapú világzene műsorában különleges, arányaiban hibátlan fúziója (mondom ezt azzal együtt, hogy különböző felfogású és vérmérsékletű világsztárok játszanak rajta, akik közül valakinek több, másoknak kevesebb idejük maradt foglalkozni az „alapanyaggal”: az Aved Ivenda lemezzel), és amelybe néhol a magyar népzene is becsatlakozik, mégpedig a legkevésbé sem észrevétlenül, jelentéktelenül.

A kiadvány megvásárlása annyi nehézségbe ütközik, hogy az boltokban nem, hanem Tóth Bagi Csabáék koncertjein lehetséges csak. Tapasztalatból mondom: jól megtérülő szellemi befektetés a „dupla áldozat”!

Olasz Sándor

Egy hónapig ingyenesen elérhetők a Montreux Jazz Fesztivál legendás koncertjei

47a83aaf95306c0364f84ee176ce3e1f.jpg

A tervek szerint a héten jelentették volna be az 54. Montreux Jazz Fesztivál idei fellépőit. A neves zenei rendezvény 2020-as felvonása július 3. és 18. között zajlana. Bár elhalasztásról eddig nem érkezett hír, a fellépők névsorának bejelentését egy későbbi időpontban teszik meg a szervezők. 

Amolyan vigaszként azonban a globális helyzetre való tekintettel elérhetővé vált a neves zenei esemény 53 éves történelmének számos legendás koncertje. Egy promóciós kód felhasználását, valamint egy ingyenes regisztrációt (Facebook profilunkkal is bejelentkezhetünk) követően 30 napon keresztül ingyenesen tekintheti meg bárki a világon a Montreux-i koncerteket. A felhozatal szinte minden zenei stílus rajongóinak kedvez, a blues kedvelői lazulhatnak Gary Moore (1990), Etta James (1993), a The Moody Blues (1991) vagy a ZZ Top (2013) koncertjeire, a soul és a funk hívei pöröghetnek a Stax Records legendája, Isaac Hayes (2005), vagy James Brown (1981) előadására, de olyan modernkori kiválóságok fellépései is elérhetők, mint a Jack White által vezetett garázsrock csapat, a The Racounters (2008), vagy a fiatalok körében népszerű nu-metal együttes, a Korn (2004). A listán olyan további nagyágyúk szerepelnek a teljesség igénye nélkül, mint Carlos Santana, a Yes, a Deep Purple, a Stray Cats, Solomon Burke, a Jethro Tull, Alanis Morissette, Lou Reed, Quincy Jones vagy az Emerson Lake and Palmer.  

A Montreux Jazz Festival egyetemes történelmének koncertjeit ide kattintva tekinthetitek meg.

Sebők Tamás

86 éves korában elhunyt a kameruni afrojazz-legenda, Manu Dibango

manudibango.jpg

Március 24-én, kedden koronavírus következtében 86 éves korában elhunyt a legendás jazz-szaxofonos, Manu Dibango. Halálhírét hivatalos Facebook oldalán is megerősítették.

Kamerunban született, de zenei tanulmányait Párizsban kezdte 15 évesen. A zongora volt az első hangszere, ám ezt követően egy kölcsönkapott szaxofon határozta meg zenei irányultságát. A 70-es évek derekától kezdett lemezeket készíteni, pályafutása alatt, több mint 40 kiadványon szerepel. Turnézott az Africa Jazz kollektívával, színpadra lépett, Herbie Hancockkal és Fela Kutival, ezen felül afrojazz szaxofonosként elévülhetetlen érdemei voltak a kameruni zenei hagyományok népszerűsítésében.

1972-es Soul Makkosa című slágere több New York-i rádióállomást és a Billboard slágerlistáját is megjárta. Refrénjét előszeretettel „használták” olyan későbbi kiválóságok, mint Michael Jackson, vagy Rihanna, akiket Dibango be is perelt. A dal hatalmas szerepet játszott abban, hogy az afrikai zene teret hódítson Amerikában.   

Manu Dibango a párizsi kórházban hunyt el.

Sebők Tamás

Könyv készül Anglia egyik legjobb énekesének karrierjéről

paulrodgers-website-slider-1-copy-1.jpg

A rockzene hőskorának egyik újabb oszlopos tagja örökíti meg hamarosan könyv formájában színes karrierjének történetét. Paul Rodgers a Free énekeseként vált világszinten ismertté, majd a Bad Company, a Firm és a Queen frontembereként is a színpadon kápráztatta a közönséget. A 70 éves énekes ma is kivételes és egyedülálló tehetségéről tesz tanúbizonyságot, fáradhatatlanul viszi tovább néhai zenésztársainak emlékét. 

Paul Rodgers Middlesbroughban született, blues zenén nevelkedett, testvérével kezdett zenélni. A 60-as évek második felében költözött Londonba, ahol Paul Kossoffal és Simon Kirke-kel közösen megalapították a Free-t. A zenekar a korszak egyik nagyágyúja lett, a Led Zeppelin mellett. 1972-ben először és utoljára hazánkban is koncerteztek, - egy nem épp a sikere miatt emlékezetes koncertet adtak – a Kisstadionban, ahol a Radics Bélával felálló Taurus volt az előzenekaruk.

Rogders azonban nem utoljára lépett fel magyar színpadra, 2004-ben a Queen énekeseként látogatott ismét Budapestre. Korábban azonban világraszóló sikereket ért el a Bad Companyval és a rockzene krémjét (Jimmy Page (Led Zeppelin) - gitár, Tony Franklin – Whitesnake, David Gilmour, Roy Harper – basszusgitár, Chris Slade -AC/DC - dobok) verbuváló csapattal, a Firmmel is.

Legújabb könyvében közel fél évszázad történetét meséli el, és a fenti sorok mind bizonyítják, nem lesz unalmas olvasmány...

írta: Sebők Tamás
fotó: paulrodgers.com

Mókus és a Fabula Rasa: Hűhó much ado

1-2.jpgMárcius 27-én, pénteken 19 órától a képernyők elé várjuk önöket, a Fabula Rasa és Müller Péter 'Sziámi' közös koncertjével indul a Hangversenyközpont virtuális koncertsorozata. Ehhez kapcsolódóan Olasz Sándor tollából olvashattok egy kis ízelítőt. Pénteken 19 órától várunk benneteket a képernyők elé.

A hazai world music-szcéna egyik meghatározó formációjának számító Fabula Rasa a borítója szerint 2012-re datált, ám az idei évre átcsúszott CD-je nem multinacionális cégnél jött ki, mint az utóbbiak, hanem a független Gramy Recordsnál. Érett ez a váltás, magam is számítottam rá, hiszen a cég (egyik barátom szóhasználatával élve) „minőséges” stúdióval rendelkezik. (Gondoljunk a Djabe zenekar számos, az adott kort megelőző színvonalú technikai eszközökkel készült kép- és hangfelvételeire.)

Égerházi Attiláék nem hogy nem szóltak bele a Fabula művészi törekvéseibe, de hozzájárultak egy sor vendégművész szerepeltetéséhez. Minden szempontból jó helyre került tehát Szirtes Edina „Mókus” csapata.

Az elmúlt év végén, amikor hírét vettem a lemeznek (tudom, elsőre furcsán hangzik), tartottam annak címétől. Nem mintha nem illene az eddigiek sorába, hanem azért, hogy vajon mit fog szólni hozzá Müller Péter Sziámi, a szöveg-centrikus magyar underground rock élő legendája, aki a versek többségét írta, ezúttal a Fabula-dalokhoz? A CD-t meghallva  megnyugodtam, hiszen újfent meggyőződtem (szó-)játékos énje  létezéséről, amelyet ezek a szövegek, bár nem mindig direktben, de igazolnak. Ha feldobja, szó, ha leesik: poén, jogos a taps!

Az első szám címe célirányos, de nem a legeredetibbek közül való: „One woman show”. Kivételesen nem a humor a dal erőssége, hanem az, hogy tökéletesen telibe találta vele Szirtes Edina „Mókus” belső énjét. Talán maga sem írhatta volna meg különbül... Hozzá a muzsika! Nos, az jellegzetesen Fabula Rasa: alapból balkáni, ám számos más zenei elemmel gazdagon díszítetten tálalva. Mintegy előrevetíti mindazt, ami a lemezanyag egészét  jellemzi. Nevezetesen.

Más legalább három lemezt írt volna ekkora ötlethalmazból, de hát a Fabula Rasa nem az a zenekar. (Ha most jön az invenció, most kezdenek vele valamit, nem jegelik, nem dédelgetik.) Már nem csupán dalonként, hanem egy-egy számon belül is számtalan váltást hallunk. A virtuozitás, az előadás temperamentuma eddig is mintegy a védjegyüknek bizonyult. Most egy újszerű líraiság került melléjük a palettára.

Lényegében az utóbbiak egyike a másodikként beszerkesztetett Lélekvesztő is, ahol a szöveg egyik olvasata az önkritika, a másik pedig a szatíra, mint a humor egyik (majdhogynem szélsőséges) megnyilvánulása. A Pupalu címet viselő dal zeneileg és gondolatilag szintén többszörösen összetett. (Hogy ki az a Pupalu? A kérdésre jóval később kapunk választ a Pupalu meséje című rövidke darabban, prózában, mégpedig Müller Péter Sziámi színészeket megszégyenítő színvonalú tolmácsolásában.)

A Tündérpor nőisége (Sziámi tollából!) szintén önmagáért beszél. Nem mehetünk el szó nélkül a dobos-zongorista Kertész Ákos instrumentális szerzeménye, az Abigél mellett sem. A darab lírai szépsége annyira megkapó, mint egy fényképé, amelyen gyermekmosolyt látunk, a kislány önfeledt pillanatában.

Néhány újraértelmezett Fabula-számot is tartalmaz a lemez, amelyeket indokolt volt rögzíteni ebben a formában is, hiszen – amint említettem - népes „vendégsereget” mozgósított a zenekar ehhez a lemezhez, akik által valóságosan újjászülettek a dalok. A legtöbb segítséget a Four Bones Quartet adta, de Kovács Ferenc és Unger Balázs is hozzátette a magáét.

Összességében a legjellemzőbb tényező természetesen a Hűhón is a világzene, amiben – az ötletgazdagsága folytán – sikerült ismét némi újat hozni. Még sincs itt semmi felesleges felhajtás, trükközés nincs szemfényvesztés. Egyszerűen, elkészült a Fabula Rasa eddigi legjobb lemeze. „Csak” ennyi történt, nem egyéb.

Olasz Sándor

Nem marad koncertek nélkül a Hangversenyközpont közönsége

index.jpg

’Ál’Live Zene-Világ-Zene. Ezzel a címmel indul útjára a szentesi Hangversenyközpont új digitális koncertsorozata. A koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet a Zene-Világ-Zene programsorozatát is érintette, az évad 8 koncertje került elhalasztásra. Most azonban - egy kicsit a #maradjotthon kampány jegyében is - a szervezők minden zeneszerető otthonába eljuttatják az utóbbi 12 évad legkiválóbb koncertjeit. Az új kezdeményezésről Kertész Ákos vezető nyilatkozott.

Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a jelenlegi helyzet miatt sajnos tényszerűen nem tudunk koncertet rendezni. Ám aki ismeri a csapatot – és figyelemmel kísérte a munkánkat az elmúlt 12 évben - az láthatta, hogy komoly elhivatottság van bennünk annak tekintetében, hogy az üzenetet minden körülmények között közvetíteni tudjuk. Gyakorlatilag a koncertjeink leállását követően kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen módja lehetne, hogy ezt az üzenetet továbbra is közvetíteni tudjuk a közönség felé úgy, hogy sajnálatos módon nem találkozhatunk velük.

Mivel a Facebookon manapság egyre divatosabbá váltak az élő megosztások, live-stream-ek, ezért gondoltam, hogy egy kisebb szójátékkal élve egy ál-live stream-et indítunk, mely végül az ’Ál’Live Zene-Világ-Zene címet kapta, és nem véletlenül, az I Love kifejezésre utal. A sorozat lényege, hogy az elmúlt 12 év legemlékezetesebb koncertjeit kutatjuk fel az archívumunkból, ezeket teljes terjedelmükben közzétesszük a közösségi oldalunkon a szokásos időpontban: pénteken 19 órától.

Kertész Ákos hozzátette, így próbálják életben tartani azt az ars poetica-t, amit a Hangversenyközpont az elmúlt 12 évben igyekezett megteremteni. A vezető hangsúlyozta, ezek a koncertek az előadók hozzájárulásával kerülnek feltöltésre, és azt is elárulta, próbálnak a komoly-, a nép- és könnyűzene rajongóinak egyaránt kedvezni.

A sorozat március 27-én indul, a Fabula Rasa és Müller Péter Sziámi 2012 áprilisában adott koncertjével.

Sebők Tamás

 

Braindogs: Real Live Brains (XLNT Records)

br.jpg

Azok a fránya tribute-zenekarok! Mitakarásnak nyögés a vége – a legtöbb, akarom mondani: számos alkalommal. Jobb esetben a felfokozott tisztelet-adás, a legrosszabb esetben viszont az invenció elmaradása okán lépnek rá a bandák erre a – látszólag kitaposott - útra. A nagy átlagról beszélek, de nem általánosítanék, a világért sem!

Annál is inkább. mert az üdítő kivételek közé tartozik a reszelős hangú, saját univerzumot teremtett amerikai „underground” kult-figura (szolid olvasmány róla: Mac Montandon: Tom Waits – Álmodban ártatlan. Cartaphilus Kiadó, 2006.), magyar születésű nemzetközi tribute-társulása. Az alapításakor nevesincs hobbizenekar Kiss Tibor kezdeményezésére jött létre, aki – az együttes fb-profilja szerint – már nem tartozik a Braindogs laza kötelékébe. (Az önálló bandákkal rendelkező művészek számára ritkásan szervezhető össze egy-egy turné, amelynek során színpadra léphetnek az egymással egyébként nagy örömmel zenélő fiúk.) Ráadásul megint rezeg a léc, hiszen Ian Siegal fakó nyakkendőjét elkapta az újdonsült felesége, hogy annak segítségével vonszolja maga után exportra, mégpedig Thaiföldre. (Az európai koncertezéstől való búcsúzkodása folyamatban van szegénynek. Hátha újabb típusú örömök érik ott őt vigasztalásul, minimálisan kárpótlásul. Alakuljon akárhogyan is, tudhatja: visszavárjuk!) Bár számtalanszor gondoltam rá, kivált egy-egy Braindogs-koncert után, belátom: valóban 2019-ben érett lemezre ez a produkció. A héttagú szupercsapat pedig egy gonoszkodás-mentes névsorolvasást alapból megérdemel. A sorrend a lemezborítóéval egyező, tehát. Ian Siegal (angol): ének, gitár, ütőhangszerek, Ripoff Raskolnikov (osztrák): ének, gitár, Mischa Den Haring (holland): ének, gitár, Varga Livius: ének, ütőhangszerek, Frenk: dobok, ének, gitár, Nagy Szabolcs: billentyűs hangszerek, Varga Laca: basszusgitár.

És hát, igen. Minden Tom Waits-fannak megvan a külön bejáratú best of-összeállítása. Nagy kérdés, mekkora az átfedés a többiekével, bár az meg a másik, hogy fontos-e ez igazából. A legszebb az egészben az, hogy valamekkora közös halmaz mégis csak létezik, alighanem mindegyikkel. No de. Miket, milyen nótákat preferál a Braindogs? (Nem is mondtam még: a zenekar neve az egyik (1985-ben publikált) Tom Waits-album címének átértelmezése, továbbgondolása.) A csapat voltaképp azokat kedveli, amelyekben jól mutat a szabad játék. Amelyekben lazán lehet improvizálni, ahol alaposan ki lehet futtatni a szólókat. Amelyekben hatásosan lehet inspirálni, helyzetbe hozni a társakat a színpadon. Nem a véletlen műve hát, hogy élőben, mégpedig az A38-on készült a felvétel, hiszen a színpad létszükséglete ennek a kivételes képességű társaságnak. Mégis.

Lesztek szívesek bemondásra elhinni nekem, hogy erre a bulira ők így, együtt annyira összeszedték magukat, mint talán még soha. Természetesen, azt nem merném felelősséggel kijelenteni, hogy ez a lemezanyag csupán nyomokban tartalmaz elszállásokat.A track-listára visszakanyarodva: mind a tizennégyet mégsem fogom kivesézni, bár szívem szerint megtenném. Pár apróság, tehát. A bemelegítő Goin Out West-be például a Braindogs volt szíves legalább kettőzött energiát beletolni. Az ő Shore Leave-jüket sem az eredeti verzió fojtogató finomságaiért szeretjük. Meg ott hasít az immár kultikus darabnak számító Undergruond elemi erővel előtörő szenvedélye is. Meg ilyesmik, vagy tucatnyian, mégpedig szédítően összerázva. Oly módon, hogy egyik feldolgozott dal sem vesz el egy grammot sem az eredetiek értékeiből, ellenkezőleg. Gazdagítják azok létét, amely által maguk is létjogosultságot nyernek az emberi léptékkel mérhető térben és időben.

Fontos ez a pozitív energiáktól fűtött kiadvány, hiszen hasonló felfogásban ritkán készül efféle indíttatású alkotás. Csak remélni merem, hogy a tengeren túlra, a Mester kezei közé is eljut belőle egy példány, hogy legalább ezen az úton-módon ő is megismerhesse a nem hétköznapi muzsikusi kvalitásokkal bíró európai tisztelőit, követőit. Mindegyik „agykutya” vastagon megérdemelné!

Olasz Sándor

#neváltsvisszajegyet: új civil kezdeményezés az előadóművészekért

ticket.jpg

Az új koronavírus-járvány Magyarországra törésével tömegesen maradnak el a színházi előadások, koncertek, igen nehéz helyzetbe hozva ezzel az színművészeket, zenészeket, előadókat. Az ő megsegítésükre létrehozott civil kezdeményezés a #neváltsvisszajegyet.

Szerda délután Magyarország Kormánya veszélyhelyzet rendelt el az országban a koronavírus-járvány miatt. Számos korlátozást vezettek be azonnali hatállyal, ezek egyike volt a rendezvények korlátozása is. A rendelkezés értelmében a beltéren 100 főnél, kültéren 500 főnél nagyobb eseményeket törölni kell.

A rendelet óriási lavinát indított el, a legtöbb színház, koncertterem, klub több hetes szervezői munkája ment a levesbe egy pillanat alatt.

És bár az intézmények biztosították a közönséget arról, hogy a jegyek árát visszatérítik, a közösségi médiában ezzel egyidőben útjára indult egy felhívás, amely a társulatok, előadók, zenészek megsegítésére kéri azokat, akik a döntés miatt nem tudnak részt venni a korábban megváltott jegyükkel egy-egy programon.

Az egyik budapesti könnyűzenei klub programigazgatója az alábbiakat posztolta a Facebookra.

...mivel a jegybevétel egy elég fontos lába az amúgy sem könnyű helyzetben lévő kultúriparnak, szeretném azzal támogatni a színházakat, szervezőket, művészeket, hogy nem váltom vissza a belépőimet. Ha lehetőségem adódik, elmegyek majd a későbbi pótelőadásra, vagy ha nem, egyszerűen lemondok az árukról. Ha megteheted, tegyél így te is! #neváltsvisszajegyet

A kezdeményezéshez azóta több ismert kulturális személyiség, művész és számos cég is csatlakozott.

Sebők Tamás

"Mi magunk sem értjük, mi működik ilyen jól itt Szentesen"

89318136_2711846315530597_3195861538338504704_o.jpg

Talán az előzetes várakozásokat is felülmúlta március 6-án a Peet Project koncertje. A szemtelenül fiatal és szemtelenül tehetséges együttes koncertjét álló vastapssal köszönte meg a hazai publikum. Volt is okuk a hálálkodásra, valósággal kápráztatott a fővárosi ötös, ismét óriási bulit csináltak. Erről árulkodott az is, hogy a koncert után seperc alatt elfogytak a CD-k és percekig készültek a közös fotók is, mi pedig a zenekar énekesét, Ferencz Pétert, Peet-et kérdeztük az aktualitásokról.

– A közelmúltban jelentkeztetek az immáron hatodik nagylemezetekkel, kérlek, mesélj egy kicsit az Ups & Downs megszületéséről, az inspirációról!

– Az inspiráció Amerikából jött, mégis itthon készítettük el ezt az anyagot, ami azért is büszkeség számunkra, mert azok a sztárvendégek, akik ezen a lemezen szerepelnek, itthon, hazai környezetben dolgoztak velünk. Ahogy említetted, ez már a hatodik lemezünk, és az volt a fő célkitűzésünk hogy legalább azt a szintet tudjuk hozni, amit a korábbi albumaink esetében, illetve hogy új inspirációkat is szerezzünk ezáltal. Úgy érzem, a lehetőségeink, az amerikai kiutazások, az újabb és újabb kapcsolatok, amiket megteremtünk, a közös zenélések egy gördülékeny alkotói folyamatot eredményeznek. Több együttműködést előre megbeszéltünk, akár Michael Lington, akár Paul Brown esetében is. Említhetném Dezső Csabát is, aki a műfaj egyik hazai ásza, mind a mai napig koncertezik, úgy hogy a nyolcadik X-et tapossa. Óriási öröm számunkra, hogy vele dolgozhattunk. 

– Vegyük egy kicsit górcső alá ezt a lemezt. Ahogy már említettünk az Ups & Downs címet viseli, de vajon zeneileg is magában hordozza ezeket a végleteket?

– Igen elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen két egymástól távol álló tetőpontja van ennek a zenei világnak. Vannak balladisztikus, kicsit lassabb, és vannak a vidám, nagyon ritmusos, modern és nagyon funky dalok is. Ebből jött a lemez címe is. Van egy dal is rajta, ami egymagában nagyon jól reprezentálja ezt. ez a Bipolar, ami a turnén a koncertet indító dallá avanzsált.

– Milyen lehetőségeket, kapukat nyitott meg előttetek ennek a lemeznek a megjelenése?

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy immáron második alkalommal vehettünk részt a kaliforniai Carmel borvidéken helyet kapott Jazz Weekender fesztiválon, aminek egy folytatása is lesz egy óceánjáró hajón az ősszel, ott is számítanak ránk a szervezők. Tulajdonképpen mind a két helyszínen a házi after party zenekar szerepkörét töltjük be. Nagyon nagy perspektívát látunk ezekben a koncertekben. Az idei évben további két meghívásunk van az egyik a méltán híres zongorista, producer, Brian Culbertson chicagoi fesztiváljára, ezen kívül pedig a los angelesi Catalina Island JazzTrax Festivalra is visszavárnak bennünket. Büszkén mondhatom, hogy már hagyományos módon, az 5. alkalommal mutathatjuk meg magunkat.

– Több ízben nyertetek díjat is ezen a fesztiválon…

Az év felfedezettje díját nyertük meg első alkalommal. Tulajdonképpen a JazzTrax egy fesztivál-franchise, több helyszínen rendezik meg, illetve egy smooth-jazz egy igazán hallgatott rádióállomás is tartozik hozzá. Tulajdonképpen ennek a közösségnek vannak különböző toplistái, szavazásai, ami már több, mint 30 éve működik. Az Év felfedezettje cím után a 2017-es Bad Boys of Budapest című lemezünkkel az Év albuma címet is elnyertük náluk.

88265974_2711845732197322_6568435052189843456_o.jpg

– Számtalan külföldi fellépést említettél, de felmerült bennem a kérdés, mi újság hazai fronton?

Küzdelmes a hazai piac. Igazából ennek a műfajnak Amerikában alakult ki egy hatalmas rajongótábora, és erre lehet is ilyen magas szintű rendezvényeket és vendéglátó egységeket építeni. Nagyon sok rádióállomás is hallgatható. Magyarországon ez a műfaj – nem mondom, hogy gyerekcipőben jár, de – megtalálta azt a szűk hazai réteget, akik befogadók e tekintetben. Sajnos úgy látom, hogy ez a réteg már hosszú ideje nem tágul.

– Van egyfajta kultúrmissziótok is?

– Természetesen szeretnénk megszólítani a fiatal generációt ezzel a stílussal. Ezen egyébként Amerikában is dolgoznak, nyilván ők könnyebb helyzetben vannak, hiszen ott rengeteg ember gyermekét az ilyesfajta muzsikára. Magyarországon ez azért küzdelmesebb, viszont mi pont ezért rakjuk bele a zenénkbe a fiatalos lendületet, a modern hangzásvilágot, - ami mellesleg a szívünkből jön - hogy ezáltal is meg tudjuk fogni a fiatal generációt.

– Úgy tűnik, hogy a szentesi Hangversenyközpont nyit felétek, hiszen a tavalyi év után ismét a Zene-Világ-Zene sorozat vendégei vagytok…

– Egy általunk nagyon sokat emlegetett koncert volt a legutóbbi. Nem számítottunk rá, hogy ilyen mértékű lesz az érdeklődés, a kiváló hangulatra meg még úgysem. Azt érzem, hogy nagyon sok reménységet adnak az ilyen pillanatok. Tulajdonképpen mi magunk sem nagyon értjük azt, hogy mi működik ilyen jól itt Szentesen, távol Budapesttől. Szeretném azt mondani, hogy a szentesi Hangversenyközpont egy nagyon jó példa sok más vidéki helyszínnek is, hiszen itt bizonyított, hogy lehet kiváló zenei életet csinálni a „tűztől távol” is.

fotók: Vecseri Ferenc
írta: Sebők Tamás

RENDKÍVÜLI KÖZLEMÉNY!

A kormány rendkívüli veszélyhelyzetre vonatkozó utasítása a hangversenyközpontot is közvetlenül érinti. A fenntartó önkormányzattal történt egyeztetésre és utasításra hivatkozva tájékoztatjuk tisztelt koncertlátogató közönségünket, hogy rendezvényeink a rendkívüli veszélyhelyzet visszavonásáig, illetve egyéb rendelkezés hatályba helyezéséig elmaradnak.

Kertész Ákos - Hangversenyközpont vezető

28166642_1552110094837564_7542151110318112602_n-2.png

Nehéz szavakkal az IH színpadán a Depresszió

82110015_10157691380804373_2573388938831986688_o.jpg

Hazánk egyik legkedveltebb és legnépszerűbb rock-metal zenekara rengeti meg ismét a szentesi ifjúsági ház falait. A Depresszió a tavaly megjelent, Nehéz Szó című albumát hozza el a Kurca partjára. Ám ahogy az illem tartja: a hölgyeké az elsőbbség, Halász Feriék előtt a szintén széles körben népszerű csajrock csapat, a Dorothy melegíti be a közönséget március 21-én a Zene-Világ-Zene Graffiti sorozat rendezvényén.

A Depresszió több mint két évtizedes pályafutása alatt 9 stúdiólemezt jegyez, népszerűségüket bizonyítja, hogy legutóbbi 4 albumuk meghódította a MAHASZ lemezeladási listájának csúcsát. Nem volt ez másképp a tavalyi évben kiadott Nehéz Szó című korong esetében sem, melyet most Szentesre is elhoz a négyes.

Az együttes frontembere, Halász Feri szerint a Nehéz szó a dalszövegek tekintetében az eddig legmélyebb tartalommal bíró Depresszió lemez. A szövegek mellett zeneileg is gazdagabb anyagot készítettek, melyet egy az eddigieknél vaskosabb, keményebb hangzás jellemez. És bár a csapat az országos lemezbemutató turné egyik állomásaként érkezik Szentesre, természetesen az utóbbi 20 év legnagyobb slágereit is színpadra viszik majd ezen az igen energikusnak ígérkező szombat estén. 

A Dorothy kőkemény gráciái számára sem ismeretlen terep a szentesi IH, legutóbb a Kowalsky Meg a Vega vendégeként zúzta meg a helyet a gyöngyösi trió. A csajok is friss zenei kiadvánnyal, a 2018-ban megjelent Tessék! című nagylemezzel érkeznek Szentesre. Negyedik albumuk több ízben szolgál újdonságokkal, a megszokott gitár-basszusgitár-dob felállás mellett szerephez jutottak rajta a billentyűs hangszerek is, amellett, hogy a lányok - talán tudatosan - kiléptek komfortzónájukból, és rendesen kiszínezték a korábbi punk-rock ’n’ roll és hard rock irányvonalat. 

Energiából, lendületből és húzós, erőtől duzzadó riffekből nem lesz tehát hiány március 21-én, szombaton, a stílus szerelmesei pedig két legyet üthetnek egy csapásra, hiszen hazai viszonylatban két zászlóshajó dobja le a horgonyt városunkban. 

Sebők Tamás

Októberben hazánkban koncertezik Alanis Morissette

am.jpg

A közelmúltban jelentette be 2020-as európai turnéjának állomásait a kanadai-amerikai énekesnő, Alanis Morissette. A koncertkörút ugyan csak 13 várost érint, öröm számunkra, hogy hazánk ezúttal nem maradt ki a sorból, így október 12-én a Budapest Arénában láthatjuk a csodás hangú előadót.

Alanis Morissette 12 év után tér vissza Magyarországra, ahol a májusban megjelenő, kilencedik nagylemezét, a Such Pretty Forks In The Road-ot mutatja be. A 2020-as év azonban több szempontból is jelentős az énekesnő karrierjében, ugyanis idén 25 éve került a lemezboltok polcaira a Jagged Little Pill nagylemez, mely olyan ikonikus slágereket tartalmaz, mint az Ironic, a You Learn, vagy a You Oughta Know.

Tartalmas zenei karrierjének egyik kuriózuma a Jonathan Elias által készített The Prayer Cycle album. A spirituális-szimfonikus lemez érdekessége, hogy minden darab más nyelven íródott, Morissette pedig 4 dalban vállalt szerepet, kétszer franciául, egyszer németül, a korongot nyitó Mercy-ben pedig magyarul is megszólal. 

„Semmik vagyunk... Mindenek vagyunk... Én senki vagyok, de mindenki én vagyok” – csendülnek fel a sorok a dalban, ha kicsit nehezen kivehetően is. Az pedig csak hab a tortán, és óriási megtiszteltetés kicsiny hazánknak, hogy a fenti gondolatokat maga az énekesnő fordított le anyanyelvünkre.

És hogy miért került pont a magyar nyelv a latin, német, angol, francia vagy héber dalok mellé? Nem véletlenül. Alanis édesanyja ugyanis magyar származású volt, aki 1956-ban emigrált Kanadába.

Sebők Tamás

Ismét Szentesre érkezik Ripoff Raskolnikov

87036681_2685572428157986_825683599817703424_o.jpg2018. februárjában a blues ünnepe köszöntött ránk Szentesen. A tiszteletbeli és szívbéli magyar gitáros, énekes, zeneszerző és szövegíró Ripoff Raskolnikov, valamint zenekara (Gyenge Lajos dob, Nagy Szabolcs billentyűsök, Varga Laca basszusgitár) hozta el azt nekünk, holott így együtt első ízben jártak a városunkban. Mégis. Az esemény legfontosabb mozzanata az volt, hogy a közönség lelkesedése fokozatosan átragadt a muzsikusokra koncert közben, ami által a játékuk egyre szenzitívvé vált, a feeling pedig – bumeráng módjára - visszaszállt a publikumra. És a dél-alföldi Zeneiskolában bekövetkezett a blues évtizedeken átívelő, ám kevésszer előforduló katarzisa, amit a jelen lévők egyként átéreztek, a teremben elfoglalt helyüktől függetlenül.

Ennek az érzésnek a megismétlődését, felkavaró, lélek-borzongató újra-átélését szeretném március 27-én, amikor Ripoff Raskolnikov az együttese élén visszalátogat Szentesre. A szokott helyen (Zeneiskola) és a szokott időben (19 órakor) kezdődik az immár várva várt koncert, mégpedig a Zene-Világ-Zene címet viselő, vidéken nehezen utánozható színvonalon szervezett előadás-sorozat részeként.

Talán nem minden érdeklődő tudja, hogy Közép-Európa bluesba oltott Tom Waits-e új albumot adott ki a szentesi találkozásunk óta, amely a Small World címet viseli. Igen, afféle „kis világ” nagy ura ő, amelyet nem birtokol kizárólagosan. Szívesen osztja meg a territóriumát minden blues-baráttal, akik közül sokan meggyőződhettek már arról, hogy az újdonság Ripoff legerősebb, legszínesebb, ugyanakkor legösszeszedettebb munkáinak egyike. A dalok, mint mindig, most is a tradicionális blues-témákról: az élet örökkön aktuális dolgairól szólnak (utazások, kocsmázások, szerelmek), kisebb csavarokkal. Mit értek ez utóbbi alatt? Például azt, hogy az egyik dal egy eszkimó lányról szól, ami ritkás témaválasztás ebben a műfajban. Egy másik pedig zenei értelemben vett újdonság, minimum ínyenc csemege, mégpedig a blues és a reggae rendkívül sikeres ötvözetét képezve. Hallottál már ilyet? (Én is csak a budapesti lemezbemutató koncerten először.)

Idő közben Ripoff nemzetközi hobbi-formációja, a Tom Waits-tribute Braindogs produkciója is lemezre érett: az A38 nevű koncerthajón rögzített improvizatív jellegű előadásuk legjobban sikerült feldolgozásai kerültek CD-re, visszaidézve az efféle bulik különleges, nyugodt szívvel mondhatom: utánozhatatlan hangulatát. Erről ugyan nem várhatunk most dalokat, hiszen Ripoff saját szerzeményei bőségesen állnak rendelkezésre a hasonló indíttatású mazsolázáshoz. Így a régebbi keletű, remekbe szabott, dal-formátumú életképei. Közte a Lenin Street, ami két évvel ezelőtt végül nem került a szentesi koncertprogramba. Ha pedig most sem hallhatjuk azt élőben, el fogom kalauzolni Ripoffékat a város Hódmezővásárhely felé vezető útjára (hátha vizuális típusúak, és így megjegyzik a kívánságot a legközelebbi alkalomra), hiszen a gengszterváltás előtt az viselte a holtában turista-látványosságként funkcionáló és aközben is kommunizmust álmodó „kedves vezető” dicső nevét.

És még valamit remélek – nagy titokban. Az nem egyéb, mint egy bluesba konvertált magyar népdal, mégpedig ékes anyanyelvünkön megszólaltatva! Nem abszolút újdonság az ebbe az irányba való elindulás, de hát Ripoff olyan utánozhatatlan bájjal képes előadni azt (ha nem hiszed, járj utána a neten, Azt gondoltam, eső esik címen keresd), hogy az értő szentesi közönség megérdemelné, hogy elbűvölje őket a segítségével! Bánja a kánya, ha a varázslás békákat teremne a nézőtéren, mert az a hőstett a mesebeli csók nélkül is hatalmas királyság tudna lenni!

Olasz Sándor

Amerika után Szentesen a fiatal titánok

10-peet2020.jpg

A Zene-Világ-Zene koncertsorozat tavalyi előadásán valósággal elkápráztatta a szentesi közönséget a fiatal titánokból álló jazz-funk-pop csapat, a Peet Project. A srácok a napokban jelentkeztek hatodik nagylemezükkel, melyen a világhírű jazzgitáros, Paul Brown is közreműködött. Kiváltságos helyzetben van tehát a hazai közönség, hiszen március 6-án az elsők között hallgathatja meg a fővárosi ötös új albumát, mely Ups & Downs címmel látott napvilágot. A zenekar tagjai egytől-egyig kiváló művészek. Zenéjük a dallamos pop, a jazz és a ritmusos funk közös egyvelegeként aposztrofálható. Kivételes tehetségükre 2013-ban a Catalina Island JazzTrax Festival Los Angeles 2013 zsűrije is felfigyelt, ’Az év debütáló előadója’ címmel jutalmazták a zenekart. A Peet Project zenéjének alapját a kiváló ritmusszekciót alkotó testvérpár, Gudics Martin és Gudics Marcell szolgáltatja, hozzájuk társul Ferencz Péter ’Peet’ éneke és hegedű-, valamint Závodi Attila szaxofon- és Magán Olivér billentyűjátéka. A tavalyi évben mutatott pazar előadás után hatalmas várakozással tekinthetünk erre a koncertre, melyet március 6-án, 19 órától rendeznek meg a Hangversenyközpontban.

Sebők Tamás

süti beállítások módosítása