Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene

Karanténkoncert a Hangversenyközpontban

2020. november 19. - Hangversenyközpont

_mg_3986_1.jpg

Egy biztos, a Peet Project zenekar a szívébe zárta Szentest és a Hangversenyközpontot. A fővárosi fiatalokból álló csapat eddig két teltházas koncertet adott a zeneiskolában, a harmadik alkalommal, szeptember 17-én pedig rendhagyó módon egy a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott sikeres pályázatnak köszönhetően karanténkoncertet rögzítettek Szentesen. A különleges alkalomról a zenekar frontemberét, Ferencz Pétert, Peet-et kérdeztük.

– Mondhatjuk, hogy szinte hazajártok Szentesre, kérlek, mesélj egy kicsit erről a közös együttműködésről!

– Lassan minden út Szentesre vezet, ami a Peet Project idei karrierjét illeti, mert tulajdonképpen a nagy lezárás előtti utolsó koncertünket is a szentesi Hangversenyközpontban adtuk. Napjaink zeneipart érintő sajátosságai miatt most ismét a Kurca partján adunk rendhagyó, zárt kapus koncertet. A Nemzeti Kulturális Alap tavasszal megjelent pályázata lehetőséget biztosított karanténkoncertek lebonyolítására. Tulajdonképpen ennek keretein belül valósítjuk meg ma ezt a zárt kapus koncertet, több kamerával rögzítjük, és hamarosan a szentesi Hangversenyközpont online felületein fog debütálni.

– Egy fővárosi zenekar vagytok. Hogy jött a képbe a szentesi helyszín?

 – Tulajdonképpen azonnal a szentesi Hangversenyközpont jutott eszünkbe, amikor meg kellet jelölnünk egy helyszínt. Nagyon szeretünk itt koncertezni, hiszen eddig minden alkalommal egy közvetlen, profi csapat várt bennünket. Az előadások nagyon kellemesek voltak, és amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az eddigi koncertjeink kivétel nélkül telt házasak voltak. Tudtuk, hogy itt a lehető legjobb körülmények adottak ahhoz, hogy egy minőségi karanténkoncertet rögzítsünk.

_mg_4019.jpg

– Milyen műsorral készültetek erre az estére?

– Figyelembe kellett vennünk az időintervallumot, hiszen nem tudunk annyit játszani, mint egy rendes koncerten, emiatt próbáljuk tömöríteni a műsort, a legérdekesebb, a közönség által legjobban kedvelt dalainkat fogjuk előadni, illetve a februárban megjelent új lemezünk néhány darabját is színpadra visszük ma este.

– Milyen hatással volt a zenekar életére a vírushelyzet?

– Leginkább nyugtató hatással (nevet). A viccet félretéve mondanom sem kell, hogy sok zenésztársunkhoz hasonlóan nekünk is leginkább a radírt kellett használnunk, amikor kézbe került a naptárunk. Szeptemberben és októberben Los Angelesben illetve Chicagóban léptünk volna fel, ezeket az előadásokat a jövő évre halasztották a szervezők. Viszont felvettük a versenyt az online világgal és internetes koncertet adtunk, ez egy külön művészet volt, hogy 5 különböző helyszínen tartózkodva valósítottuk meg mindezt.

– Kreatív folyamatok is zajlottak ebben az időszakban?

– Lehetett volna, de jelenleg a februári albumunkat promotáljuk, ennek köszönhetően tavasszal jött ki egy kislemezünk, ami a Billboard lista TOP30-as helyei között szerepelt. Ősszel szeretnénk kiadni még egy kislemezt, szóval egyelőre nem tervezünk új dalokat írni, bár, ha ez a helyzet elhúzódik, akkor lehetséges, hogy az újabb zenei ötletek is teret nyernek majd.

Kozma Orsi „felszabadította” Szentest

123734447_3361908017191087_6012037061722861111_o.jpg

A Zene-Világ-Zene programsorozat november 6-i előadásán Kozma Orsi: Találkozások című koncertjét hozta a Hangversenyközpontba. A Jazz+Azzal, valamint a Cotton Club Singersszel országos népszerűséget szerző énekesnő pályafutásának legkiválóbb darabjait vitte színpadra a zeneiskola hangversenytermében. 

A koronavírus miatt meghozott korlátozások miatt 1/3-os kihasználtsággal, azaz mindösszesen 80 fő befogadóképességgel rendezte meg novemberi előadását a Hangversenyközpont. A közönség fegyelmezetten, minden előírást betartva tekintette meg Kozma Orsi: Találkozások című koncertjét. Az énekesnő elárulta, az előadás címe többféle megközelítésből is értelmezhető: egyrészt utal a zenekar és a közönség találkozására, másrészről pedig az énekesnő és zene találkozására is. Bár - ahogy Orsi hozzátette – a repertoárt egy kicsit rockosra vették, azért a jazz és a funk stílusok is bőven szerephez jutottak, Szakos Krisztián kiváló szerzeményei mellett Dés László elévülhetetlen dalai is felcsendültek az este folyamán.

123918279_3361907953857760_6126599175464287886_o.jpg

A művésznőt Hárs Viktor basszusgitáros, nagybőgős, Pusztai Csaba dobos, Neumann Balázs billentyűs, zongorista és Fehér Géza gitáros kísérte. A koncert ráadásaként egy Sting slágerrel, az If You Love Somebody Set Them Free-vel búcsúzott az együttes. A dalba amolyan kórusként bekapcsolódott a helyi publikum is, akik az énekesnő vezetésével a sláger legismertebb sorait „átírva” Free Free, Szentes Free-t énekelve búcsúztak.

Búcsúzott a Hangversenyközpont is, legalábbis erre az évre biztosan, hiszen a kormány hétfői szigorító rendelkezései miatt a rendezvények minimum 30 napos felfüggesztése lépett hatályba, mely az idei utolsó Zene-Világ- Zene koncert dátumán is túl mutat, így 2020-ban a közönség előtt már nem nyitja meg kapuit az intézmény.

Sebők Tamás
fotók: Vecseri Ferenc

Minden koncertjével értéket képvisel

122487630_3320637724651450_4596791181872762234_o.jpg

Nemzeti ünnepünk előestéjén a Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet varázsolta el a Hangversenyközpont közönségét. A Zene-Világ-Zene koncertsorozat idei második előadását megelőzően az énekművésszel beszélgettünk a magyar népzene helyzetéről, megítéléséről.

– Decemberben új albummal jelentkezett a Herczku Ágnes és a banda, mely a Kamara címet viseli. Mennyire gátolták ennek népszerűsítését a koronavírus miatt elrendelt korlátozások?

– A Kamara lemezbemutató koncertjét meg tudtuk tartani az év elején, azt követően azonban nem tudtunk koncertezni. Egy libikókán ülünk. Persze nem csak mi. Vártuk a júniust, júliust, rebesgették, hogy talán lesz valami enyhítés, kezdtek is visszajönni a koncertek júliusra, ám ezeket a nyár beköszöntével újból lemondták. Bíztunk abban, hogy őszre normalizálódik a helyzet, de még az őszi dátumaink felét is kihúzták. Ettől függetlenül optimisták vagyunk, reménykedünk a legjobbakban. 

– Sokan a zenei szakmában az internet nyújtotta lehetőségekhez fordultak. Ez a stílus mennyire engedi meg mindezt?

– Nem használtuk ki ezt a lehetőséget, mert úgy gondolom, hogy semmilyen járványügyi helyzet nem ad felmentést a minőség alól. Tisztelet a kivételnek, de rengeteg elfogadhatatlan minőségű felvétel került fel az internetre. Felkérésre készítettünk videoklipeket, én pedig arra próbáltam kihasználni ezt az időszakot, hogy egy új népzenei lemezt állítsak össze. Nem mondom azt, hogy égett a kezem alatt a munka, de ilyen szempontból azért volt haszna is a karanténnak. 

– Köztudott, hogy gyűjti is a népzenét, gyűjtőutakat tesz számos tájegységen. Bővültek ezek a kirándulások ebben az időszakban?

– Ezek célpontja legtöbbször Erdély, de mivel határzár lépett érvénybe, ezért sajnos nem sikerült összehozni ezeket. Pedig ez egy ideális időszak lett volna, hiszen most igazán lett volna lehetőségem arra, hogy időkorlátok nélkül körbejárjak számos települést. Sajnos nem lehetett és ezt talán jobban sajnáltam, mint a koncertek miatti kényszerpihenőt.

122186459_3320636947984861_6347101679453362173_o.jpg

– Mit jelentenek ezek az utak az ön számára?

 – Ezek nélkül ez az egész nem működőképes. Kicsit óvatosan mondom, hogy aki hivatásos szinten foglalkozik népzenével, annak mindez kötelező is. Azért mondom, hogy óvatosan, mert nagyon sok kollégámnak ez evidens, azonban nem mindenkinek. Rengeteg mindent lehet tanulni. Itt nem csak az énekstílusokról van szó, hanem egyszerűen olyan embereket ismerhetünk meg, akiknek a szemléletmódja olyan sok pluszt ad, még magához a színpadléthez is.

– Van ilyen szempontból felejthetetlen emléke?

– Pályakezdő fiatalként Amerikában voltam az Ökrös zenekarral egy két hónapos turnén. A péterlaki prímást, Csiszár Aladárt vittük magunkkal. Aladár bácsi kérdezte, hogy mi lesz a mai feladat, mi pedig mondtuk neki, hogy koncerten kell muzsikálni. Ő pedig legyintett. Nem azért, mert ő ezt nem vette komolyan, hanem azért, mert nála a munka az volt, hogy 1-3 napos esküvőkön és keresztelőkön zenél megállás nélkül. Én akkor azt gondoltam, hogy mi más jelenthetné számomra a világot, mint a koncertek, amit egy nehéz és szent dolognak tartottam és tartok ma is. Rájöttem azonban, hogy az ilyen emberekhez képest az én munkám elenyésző, viszont azt a másfél, vagy egy órát úgy kell megcsinálnom, hogy az értéket képviseljen, érjen valamit. Ezek a tapasztalatok mind olyan tükröt tartanak az ember elé, amiből megtudja, hogy mi, merre, hány méter.

– Helyén van a népzene ma Magyarországon?

– Vannak tapasztalataim. Az ELTE zenei tanszékén is tanítok, és amikor azt mondom a hallgatóknak, hogy énekeljünk el pár közismert népdalt – gondolván, hogy ezt mindenki ismeri – akkor sokszor üres, pislogó tekintetekkel találom szemben magam. Kiderül, hogy az, amit mi gyermekkorunkban evidens módon ismertünk és énekeltünk – pedig én sem faluról származom – azokról a mostani fiataloknak fogalmuk sincs. Aki olyan szerencsés, hogy mondjuk egy néptánc­csoport tagja, és a tánc mellett népdaléneklést is tanul, vagy olyan kivételes a helyzete, hogy valamilyen hangszeren tanul, és egy fantasztikus tanár hatásai miatt szerez tudást, nekik nagyon jó. Én merem állítani, hogy annak idején, amikor Kodálynak sikerült átverekedni, hogy a tananyag 70 százalékában magyar népdalból álljon, az olyan zenei képzést és általános műveltséget jelentett Magyarországon, amit a mai tanítás egyszerűen nem hoz.

– Segített ezen a Fölszállott a páva tehetségkutató műsor?

– Úgy érzem, hogy azt a falat nem sikerült áttörni, amiben sokan reménykedtünk. Hogy nagy tömegével tudja megszólítani a civil embereket. Akik nézték a Pávát, azok túlnyomó részt azok az egyébként néptáncolni tudó vagy népi kultúrával rendelkező drukkerek, szülők, testvérek, ismerősök, nagyszülők, keresztmamák, keresztapák, akiket már nem kell meggyőzni arról, hogy ez egy szuper dolog. Ez szerintem akkor lett volna igazán átütő, ha tömegével tud olyan emberekhez szólni, akiknek ehhez semmi köze. Tudok olyanokról, akinek a Páva nyitotta fel a szemét, de általánosságban nem mondhatjuk, hogy a műsor miatt megrohamozta a zeneiskolákat az ifjúság.

– Nem első ízben jár a szentesi Hangversenyközpontban, milyen emlékei vannak erről a helyszínről, a közönségről?

– Nikolával már korábban is felléptünk ebben a csodálatos teremben. Pár éve jártunk itt és nemes egyszerűséggel ledöbbentünk, hogy egy ilyen kisvárosban működik egy ilyen szintű zeneiskola egy ilyen fantasztikus hangversenyteremmel. Nem beszélve a zenét értő közönségről. Szívből gratulálok mindehhez. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy fontos számukra, hogy a szentesi gyerekek tanulják a zenét.

Sebők Tamás
fotók: Vecseri Ferenc

Népzene nemzeti ünnepünk tiszteletére

122494433_3320636734651549_4589927241046497597_o.jpg

A sokéves hagyományokhoz hűen ebben az esztendőben is népzenei koncerttel tisztelgett október 23-i nemzeti ünnepünk előtt a Hangversenyközpont. Csík Jánost, Pál István Szalonnát, vagy épp Szvorák Katalint ez alkalommal a Liszt Ferenc- Bartók Emlék- és eMeRTon-díjas énekesnő, Herczku Ágnes és a Fonogram- Kodály- Bartók- és eMeRTon-díjas zeneszerző, Nikola Parov közös quartetje követte. A káprázatos előadás egy valóságos népzenei utazásra invitálta a publikumot.

Az este Herczku Ágnes szólóénekével indult, a művésznő varázslatos hangjával énekelte be a zeneiskola hangversenytermét, a ’Kaposvári fegyház nem az isten háza’ kezdetű rabnótát hallhattuk tőle. Mielőtt a zenekar elfoglalta volna a színpadot, Szabó Zoltán Ferenc polgármester köszöntötte a megjelenteket. A városvezető elmondta, kiemelten fontos, hogy ezekben az időkben pihentessük, feltöltsük, tápláljuk lelkünket és ezáltal csiszolhassuk emlékezetünket, hiszen ’56 szerves részünkké vált. Hozzátette, a Hangversenyközpont évről évre színvonalas előadásokkal tiszteleg október 23-i ünnepünk előtt. 

122186459_3320636947984861_6347101679453362173_o.jpg

A Herczku Ágnes-Nikola Parov Quartet igazi ínyenceknek szóló válogatással készült a szentesieknek. Cigány tánczene, Zoboraljai dudadalok (magyar és szlovák nyelven), bolgár és magyar népdalok mellett gyimesi zene is terítékre került ezen az estén. A Népművészet ifjú mestere címmel is elismert Nikola Parov a koncert közben számos hangszeren is megmutatta kivételes tudását, előkerült a gadulka (bolgár népi hangszer), és a nyckelharpa (skandináv nép hangszer) is, de a hangolható dob, az ütőgardon sem pihent mellyel a gyimesi kultúrát hozta közelebb a zenekar. A művészeket két fiatal tehetség kísérte, Pálházi Bence hegedűn, Herédi Zsombor pedig tangóharmonikán remekelt. 

Nikola Parov a műsor zárásaként köszönetet mondott a szentesi publikumnak, és nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan egy gondolatot is megosztott a megjelentekkel. – A népzene a legegyszerűbb és legrövidebb út a nemzeti önismerethez, önmagunk, és mások, valamint a saját kultúránk megismeréséhez – mondta.

fotók: Vecseri Ferenc

süti beállítások módosítása