Hangversenyközpont - Szentes | Olasz Sándor & Sebők Tamás írásai

Zene-Világ-Zene

Minden koncertjével értéket képvisel

2020. november 09. - Hangversenyközpont

122487630_3320637724651450_4596791181872762234_o.jpg

Nemzeti ünnepünk előestéjén a Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet varázsolta el a Hangversenyközpont közönségét. A Zene-Világ-Zene koncertsorozat idei második előadását megelőzően az énekművésszel beszélgettünk a magyar népzene helyzetéről, megítéléséről.

– Decemberben új albummal jelentkezett a Herczku Ágnes és a banda, mely a Kamara címet viseli. Mennyire gátolták ennek népszerűsítését a koronavírus miatt elrendelt korlátozások?

– A Kamara lemezbemutató koncertjét meg tudtuk tartani az év elején, azt követően azonban nem tudtunk koncertezni. Egy libikókán ülünk. Persze nem csak mi. Vártuk a júniust, júliust, rebesgették, hogy talán lesz valami enyhítés, kezdtek is visszajönni a koncertek júliusra, ám ezeket a nyár beköszöntével újból lemondták. Bíztunk abban, hogy őszre normalizálódik a helyzet, de még az őszi dátumaink felét is kihúzták. Ettől függetlenül optimisták vagyunk, reménykedünk a legjobbakban. 

– Sokan a zenei szakmában az internet nyújtotta lehetőségekhez fordultak. Ez a stílus mennyire engedi meg mindezt?

– Nem használtuk ki ezt a lehetőséget, mert úgy gondolom, hogy semmilyen járványügyi helyzet nem ad felmentést a minőség alól. Tisztelet a kivételnek, de rengeteg elfogadhatatlan minőségű felvétel került fel az internetre. Felkérésre készítettünk videoklipeket, én pedig arra próbáltam kihasználni ezt az időszakot, hogy egy új népzenei lemezt állítsak össze. Nem mondom azt, hogy égett a kezem alatt a munka, de ilyen szempontból azért volt haszna is a karanténnak. 

– Köztudott, hogy gyűjti is a népzenét, gyűjtőutakat tesz számos tájegységen. Bővültek ezek a kirándulások ebben az időszakban?

– Ezek célpontja legtöbbször Erdély, de mivel határzár lépett érvénybe, ezért sajnos nem sikerült összehozni ezeket. Pedig ez egy ideális időszak lett volna, hiszen most igazán lett volna lehetőségem arra, hogy időkorlátok nélkül körbejárjak számos települést. Sajnos nem lehetett és ezt talán jobban sajnáltam, mint a koncertek miatti kényszerpihenőt.

122186459_3320636947984861_6347101679453362173_o.jpg

– Mit jelentenek ezek az utak az ön számára?

 – Ezek nélkül ez az egész nem működőképes. Kicsit óvatosan mondom, hogy aki hivatásos szinten foglalkozik népzenével, annak mindez kötelező is. Azért mondom, hogy óvatosan, mert nagyon sok kollégámnak ez evidens, azonban nem mindenkinek. Rengeteg mindent lehet tanulni. Itt nem csak az énekstílusokról van szó, hanem egyszerűen olyan embereket ismerhetünk meg, akiknek a szemléletmódja olyan sok pluszt ad, még magához a színpadléthez is.

– Van ilyen szempontból felejthetetlen emléke?

– Pályakezdő fiatalként Amerikában voltam az Ökrös zenekarral egy két hónapos turnén. A péterlaki prímást, Csiszár Aladárt vittük magunkkal. Aladár bácsi kérdezte, hogy mi lesz a mai feladat, mi pedig mondtuk neki, hogy koncerten kell muzsikálni. Ő pedig legyintett. Nem azért, mert ő ezt nem vette komolyan, hanem azért, mert nála a munka az volt, hogy 1-3 napos esküvőkön és keresztelőkön zenél megállás nélkül. Én akkor azt gondoltam, hogy mi más jelenthetné számomra a világot, mint a koncertek, amit egy nehéz és szent dolognak tartottam és tartok ma is. Rájöttem azonban, hogy az ilyen emberekhez képest az én munkám elenyésző, viszont azt a másfél, vagy egy órát úgy kell megcsinálnom, hogy az értéket képviseljen, érjen valamit. Ezek a tapasztalatok mind olyan tükröt tartanak az ember elé, amiből megtudja, hogy mi, merre, hány méter.

– Helyén van a népzene ma Magyarországon?

– Vannak tapasztalataim. Az ELTE zenei tanszékén is tanítok, és amikor azt mondom a hallgatóknak, hogy énekeljünk el pár közismert népdalt – gondolván, hogy ezt mindenki ismeri – akkor sokszor üres, pislogó tekintetekkel találom szemben magam. Kiderül, hogy az, amit mi gyermekkorunkban evidens módon ismertünk és énekeltünk – pedig én sem faluról származom – azokról a mostani fiataloknak fogalmuk sincs. Aki olyan szerencsés, hogy mondjuk egy néptánc­csoport tagja, és a tánc mellett népdaléneklést is tanul, vagy olyan kivételes a helyzete, hogy valamilyen hangszeren tanul, és egy fantasztikus tanár hatásai miatt szerez tudást, nekik nagyon jó. Én merem állítani, hogy annak idején, amikor Kodálynak sikerült átverekedni, hogy a tananyag 70 százalékában magyar népdalból álljon, az olyan zenei képzést és általános műveltséget jelentett Magyarországon, amit a mai tanítás egyszerűen nem hoz.

– Segített ezen a Fölszállott a páva tehetségkutató műsor?

– Úgy érzem, hogy azt a falat nem sikerült áttörni, amiben sokan reménykedtünk. Hogy nagy tömegével tudja megszólítani a civil embereket. Akik nézték a Pávát, azok túlnyomó részt azok az egyébként néptáncolni tudó vagy népi kultúrával rendelkező drukkerek, szülők, testvérek, ismerősök, nagyszülők, keresztmamák, keresztapák, akiket már nem kell meggyőzni arról, hogy ez egy szuper dolog. Ez szerintem akkor lett volna igazán átütő, ha tömegével tud olyan emberekhez szólni, akiknek ehhez semmi köze. Tudok olyanokról, akinek a Páva nyitotta fel a szemét, de általánosságban nem mondhatjuk, hogy a műsor miatt megrohamozta a zeneiskolákat az ifjúság.

– Nem első ízben jár a szentesi Hangversenyközpontban, milyen emlékei vannak erről a helyszínről, a közönségről?

– Nikolával már korábban is felléptünk ebben a csodálatos teremben. Pár éve jártunk itt és nemes egyszerűséggel ledöbbentünk, hogy egy ilyen kisvárosban működik egy ilyen szintű zeneiskola egy ilyen fantasztikus hangversenyteremmel. Nem beszélve a zenét értő közönségről. Szívből gratulálok mindehhez. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy fontos számukra, hogy a szentesi gyerekek tanulják a zenét.

Sebők Tamás
fotók: Vecseri Ferenc

A bejegyzés trackback címe:

https://zenevilagzene.blog.hu/api/trackback/id/tr3216278708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása